Új Dunántúli Napló, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)

1995-07-29 / 205. szám

1995. július 29., szombat VÁROSAINK Dunántúli Napló 9 Sétáló szemle utcáról utcára Korpusz és a sérülékeny városkép HSZ-székházból főiskola Annak idején az önkormányzat- tulajdonába került a Rét utca 4. szám alatd volt KISZ-székház is, ám azzal a feltétellel, hogy kizárólag csak oktatási célra hasznosítható. Az önkormány­zat a POTE Egészségügyi Fő­iskolája részére adta bérbe az ingatlanrészt. Újabb fejlemé­nyek szerint a főiskola jövőre szeretné megvásárolni a most csak bérelt épületszámyat. Az önkormányzatban van is haj­landóság az ingatlanrész eladá­sára, mivel az a tulajdonlásához kötött feltételek miatt nem pi­acképes vagyonrész a számára. Hol nem érdemes levegőt venni? Az ANTSZ Baranya Megyei Intézete folyamatosan méri Pécs levegőjének szennyezett­ségét. A most záruló hét fi­gyelmeztető mérési adatokkal szolgált arra vonatkozóan, hogy ilyen kánikulai időben a város mely területén kockázatos leg­inkább levegőt belélegezni. Az ózon és a nitrogén-dioxid tekin­tetében a Kodály Zoltán út bi­zonyult több napon át a legve­szélyesebbnek az egészségügyi határértéket ( 100%-ot ) meg­közelítő, illetve már jócskán meg is haladó - például az ózon estében csütörtökön 122 % - légszennyezettséggel. A legpo­rosabb levegőjű pedig a Sza­badság út, amely több napon át produkált az egészségügyi ha­tárértéket hajszálnyira megkö­zelítő (97, 99%) mérési adato­kat napi átlagban. Kilátó-építés A Centrophone és a Bavtrans Kft. munkatársai több hetes munkával elkészítették az épülő Tubes Kilátótorony ala­pozásához szükséges árkot a sziklában. A tervek szerint egyébként a torony alapkő-le­tétele a szeptemberi Pécsi Na­pok egyik eseménye lesz. F antasztikusan lenyűgöző látvány a tettyei mészkő- szirten a város fölé magasodni látszó Korpusz, Rétfalvi Sán­dornak alkotása. Ez a tettyei Korpusz akár a város (egyik) szimbóluma is lehetett (?) volna, de nem lett. S most már nem is lesz. Ta­lán. A minap arra járván frissen befejezett földmunkára figyel­tem fel: a Korpusz mögött az út túloldalán, a buszforduló fölött építésre alkalmassá töltötték föl a területet, el is egyengették, jöhetnek hát a gépek! Vajon mi épül itt? Park ne­tán? De szép is lenne! Ám félő, hogy egészen más fog itt épülni, és nem is elsőként a tettyei meglepetések sorában. Már látni vélem a Korpusz új hátterét: nem az ég kékjébe magasodik már, hanem egy dölyfös méretű ház szolgáltat majd talmi kulisszát. Lehet, hogy ismét sérülni fog a pécsi városkép? Egy okkal több, hogy az önkormányzat - félretéve viszolygását minden­től, ami akár jó is lehetett az előző évtizedekben - végre ér­demben foglalkozzék a város­kép helyzetével, feladataival. N éhány tíz méterrel távolabb a Rétfalvi-korpusztól egy másik feszület is áll a Havihe­gyen, a kápolna szomszédságá­ban. Kiss György horganyból készült Feszületé. 1900. óta áll ott, szintén fehér mészkőszir- ten, nem annyira uralkodón, mint a másik, de legalább any- nyira impozánsan. Az alkotás művészi értékét ugyan nem befolyásolja, ám tény, hogy a Krisztus-szobor lába sérült: a lábfej elülső része hiányzik. Mióta is? Romváry Ferenc „Pécs Szobrai” c. 1982- ben (!) megjelent kötetében a 4. sorszámot viselő kép aláírása már felhívja a figyelmet a saj­nálatos tényre. Vajon elképzel­hető-e, hogy valamely jó iparos vállalkozna a kijavításra? Ha gaz helyett virág lenne a kő virágágyakban a Centrum Áruház mögötti udvaron! fotó: Tóth László A z újjászületett Kálvária ta­valyi felszentelése az elő­készületeinek nagy buzgalmá­ban, a sok mindenre figyelés közepette azonban valamiről mégis megfeledkeztek. Még a felgyorsult pusztulás előtt a ká­polna kapuja mellett a falba he­lyezve volt a kápolnaépítő Ábel József pécsi takácsmester em­léktáblája e sírverssel: „Rom Fala itt hajdan/S kike szent he­lyet / Újra díszíték /Abel József volt fóbbikük /Áldja az ég. / Nyolcvankét esztendő / Koszo- rúzza pályafutását / Most már lelke amott / Hamvai nyugsza­nak itt. ” Miért idézzük ezt most? A belvárosi plébánia kérésére tesszük. Emlékeztettek: a ká­polna harangját valamely jótét- lélek őrizte meg, s reményked­nek, hátha egy másik jótétlélek ugyanígy megőrizte az emlék­táblát. Felhívás gyanánt szólnak hát a fenti sorok. A Centrum Áruház mögötti, jobb sorsra érdemes udvar­ról is írtunk már e rovatban. Voltaképpen már kész, meg­vannak a virágágyak műkőke­retei, van viacolor díszburkolat, s padok is vannak. Nyuga­tabbra, a Kereskedők Háza előtt azonban semmit se keressünk, az még mindig szörnyűséges senki földje város szívében. De azért az említett udvarnak se nagyon örüljünk! A virág­ágyaknak mondott helyeken ugyanis - mint oly sokfelé vá­rosunkban - méteres a gaz, mert nincs vele törődő kéz. Az ember leül, szerencsére háttal e „virágágynak”, s eltűnődik: ugyan miért ne lehetne a sze­génységben is kijelölni néhány fontosabb helyet, amelyet ha törik, ha szakad, muszáj gon­dozni, s ha nem is virágosítva, hát csak füvesítve, de úgy, hogy ott gaz meg ne teleped­hessen. Ilyen lehetne ez az ud­var is. Hársfai István Módosult a helyi iparűzési adórendelet Már hatályban van a helyi iparűzési adóról szóló rendelet módosítása, ám most vált időszerűvé: adóhatóság a napokban postázta az érintetteknek a határozatokat, hogy a tavalyi bevallásuk alap­ján szeptember 15-ig (!) befizessék a helyi ipar­űzési adó második félévre eső részét. A módosítás a törvény változása miatt vált szükségessé és az egyes adóalanyok számára kedvezőbb helyzetet eredményez. Legfőképpen a pénzintézetek és a biztosító társaságok nyertek vele: nettó árbevételükből több költség jellegű té­telt levonhatnak. Hangsúlyozni kell: ez a parla­ment és nem az önkormányzat ötlete volt. Az utóbbi a változások miatt évi 30-40 millió forint bevételtől esik el, amit lenne mire fordítani. Bővült az iparűzési adó megfizetése alóli men­tesség köre is. Ebbe tartoznak a társadalmi szer­vezetek, egyházak, alapítványok, közszolgáltató szervezetek és a költségvetési szerveken túl most már a köztestületek, közhasznú társaságok és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak is. Mente­sek az adófizetés alól abban az évben, amelyet megelőzőben folytatott vállalkozási tevékenysé­gükből származó jövedelmük, (nyereségük) után társasági adófizetési kötelezettségük, illetve köz­ponti költségvetésbe befizetési kötelezettségük nem keletkezett. (Erről nyilatkozniuk kell!) Érdemes azt is megnézni, hogy melyek a helyi iparűzési adó fizetése alól mentességet élvező közszolgáltató szervezetek: A Magyar Posta Rt. a Magyar Rádió, a Magyar Televízió,, továbbá a menetrend szerinti tömegközlekedést lebonyolító szervezetek, a közüzemi ellátást végzők közül pedig a villamos- és gázenergia-, távfűtés-, me­legvíz, ivóvíz- és csatornaszolgáltatást nyújtók, ideértve a víziközmű-társulatokat is. D. I. Az önimádás áfiuma „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóbbak”- örököltük az önértékelő bizonyítványt a hadvezér-költő Zrínyi Miklóstól a Török áfium ellen való orvosság... című művéből. Amilyen igaz - „sőt” nélkül bizonyosan -, olyan hatásos is. Túladagolva veszélyes narkotikum, ám érdemes olykor-olykor tudatosítani belőle egy kiskanálnyit önérzet-erősítőként. Pél­dául akkor is, ha külhonba megyünk. Ám nagyobb dózis már rontja a látást, s csak Helikon közelében közömbösülhet pusz­tán a hely szellemétől. A turistáknak ott megmutatják a Nár- cisszus-forrást és elmesélik a saját tükörképébe szerelmesedett ifjú legendáját. Aki ebből a jelképből sem tanul, annak a sze­mében az ország úgyis nárcisz-bokréta isten kalapján. Zrínyi tanítását lehet persze településre vonatkoztatva is használni. Pécsi szülött lévén hallhattam is eleget, hogy egy magyar városnál sem alábbvalóbb a miénk, sőt kevesedmagá- val tartozik az igazán európai szintűek közé. Mindig is büszke voltam erre, noha az összehasonlítható tényekkel szembesülve arra is rá kellett jönnöm, hogy azért nem ez város a világ kö­zepe. (Legalábbis az nem tud róla.) Ez azonban eredetileg nem volt kínos felfedezés, hiszen Pécs értékei azért úgy-ahogy ér­demük szerint elismerést nyertek és sokan irigykedtek reánk pusztán pécsi lakos voltunk miatt. De vajon most is így van-e? Jó évtizede erősbödik az aggodalmam: nem teltünk-e el túl­ságosan városunk nagyszerűségétől, nem kényelmesedtünk-e el az elődök által szerzett babérokon? Hosszú ideig a „jó bornak nem kell cégér” öntelt filozófia divatozott. Most már festenénk a cégért, ám a „borpiac” versengői között hatalmas a tülekedés. Pécs és a hajdan „kincses” epitheton omans-al illetett Baranya elé - más tempóban haladva - olyan városok és megyék kerül­tek, amelyek korábban a maradiság, vagy a műveltségi hiányok költői szimbólumai voltak. Iparunk romokban (nemcsak a bá­nyák) és - a piacszerzésre törő, s javarészt a készbe ülő keres­kedőket kivéve - a külföldi beruházók számára nem jelent Pécs nimbusza vonzerőt. A gyarapodásnak, ha van is valami, nincs látványos látszata, legfeljebb az újabb és újabb benzinkutak. S néha a tényéknél is fájdalmasabb a látszat. Döbbenten hall­gattam egy pesti szállodaigazgató ismerősömtől a saját ijedel­meimre rímelő fanyalgást: „Pécs? Néhány hónapja jártam „lent”. Nem is tudom. Mintha lepusztulóban lenne.” S várta a magyarázatot. De én azt nem tudom, ám szeretném, ha mások is kutatnák az okát és az orvosságát. Addig csak találgatok. Netán a közös szerencsénk kovácso­lásához szított tüzet hagyták hamuig égni a külön „kis” pecse­nyék sütögetésének buzgalmában? Az önimádás áfiuma hódí­tott el bennünket? Bizony, lehetséges. A „nem vagyunk senki­nél alábbvalóbbak” ismételgetésénél ugyanis mindenképpen több kell a boldoguláshoz. Dunai Imre Kezdődik a parlagfű-szezon A pollenek okozta allergiás megbetegedések közel kéthar­madában a parlagfű a ludas. Ez a gyom júliustól októberig vi­rágzik. Ha nem kaszálják, il­letve nem irtják ki más módon, általában augusztusban és szep­tember elején a legaktívabb. Két éve önkormányzati ren­delet írja elő a magán- és jogi személyeknek egyaránt, hogy a tulajdonukban, használatukban, bérleményükben lévő területe­ket „parlagfűtől mentesen tart­sák”, annak virágzás előtti irtá­sáról gondoskodjanak. Aki ezt elmulasztja, az 10 ezer forintig terjedő bírsággal sújtható. (Ha pedig a szabálysértési eljárás lefolytatásától számított 15 na­pon belül sem tesz eleget az előírásoknak, akkor költségére elvégeztetik a terület parlagfű­től való mentesítését. Ámbár talán akkor már eléggé késő. Egyébként a 113 hektárnyi fertőzött terület több, mint fele önkormányzati tulaj­Olykor másfélméteresre is megnő fotó: tóth l. donban van. A közgyűlés jógi, igazgatási és ügyrendi bizott­sága felhívta a Közüzemi Rt. figyelmét a parlagfűirtás azon­nali megkezdésére. Ha erre a külön figyelmeztetésre szükség volt, akkor három (?) ok - per­sze akár együttesen is - lehetsé­ges: vagy a rendelet, vagy a naptár, vagy a pénz hiányzik a Közüzemi Rt.-nél. D. I. „Kortárs magyar fotográfia '95” Pécsett, s részben Pécsről A Mecseki Fotóklub szeptem­ber közepén rendezi meg a Kor­társ magyar fotográfia '95 című programját. A kezdeményezés hiánypótlóan úttörő jellegű: a klub előadásokkal, vitaestek­kel, szakmai találkozókkal, egy időben látható kiállításokkal igyekszik lehetőséget teremteni arra, hogy a hazai fotográfusok, szakírók, esztéták, művészet- történészek találkozhassanak és véleményt cserélhessenek egymással és a közönséggel. A ritka eseményről - azt ér­demben megörökítendő - a Mecseki Fotóklub igényes kata­lógust szeretne megjelentetni, amelyben minden kiállító al­kotó szerepelne fotóival. A a tervek szerint a követ­kező kiállítások lesznek látha­tók: A Pécsi Galéria Széchenyi téri termében a Pécsről vagy a várossal kapcsolatos, 1994. augusztus 1- és 1995. augusz­tus 1. között készült felvételek kiállítása, (A hónap második fe­lében ugyanitt Az Első alkotó- csoport és a Fiatalok Fotómű­vészeti Stúdiójának tárlata.), a Vasarely Múzeum ad otthont Bart a Zsolt-Péter, Kerekes Gá­bor, Kovács Melinda és Szilá­gyi Lenke önálló kiállításainak, a Modem Magyar Képtárban Török László alkotásaiból lesz bemutató, Szilasi Gábornak, a Montreáli Egyetem Fotótan­széke vezetőjének kiállítása a Pécsi Kisgalériában lesz lát­ható, Lugosi Lugo László felvé­telei az eltűnőben lévő pécsi bányákról a Művészetek Házá­ban tekinthetők meg. Ugyanitt tartják a a Fotográfia a köny­vekben című bemutatót és vá­sárt. A Mecseki Fotóklub kiállí­tásának a Nevelők Háza ad ott­hon. A Parti Galériában lesz az Erotika a fotóban (Körtvélyesi László), képzőművészetben (Pincehelyi Sándor) és a szob­rászatban (Pál László) című ki­állítás. A program a kiállítások szep­tember 15—ki esti megnyitójá­val kezdődik. Másnap, szombat délután a Művészetek Házában kerül sor beszélgetésre a kiállí­tók, a szakma'képviselői, eszté­ták, művészettörténészek és a közönség bevonásával. D. I. Városvédő őrjárat. Sajnálatos tény, hogy már a belváros is a lepusztulás jegyeit mu­tatja. A 80-as évek végén az Ybl-díj és az Europa Cantat hatására egy megújítási folyamat in­dult el, de nem terjedhetett ki minden épületre. Amelyekre viszont nem terjedt ki, azok a házak mára részben, vagy szinte teljesen lepusztultak. Fotónk a Mátyás király utca elejéről mutat be egyet a sok közül. Farkas Mária, Vajgert György, Várhidy György, dr. Varga Dezső \ i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents