Új Dunántúli Napló, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)
1995-07-23 / 199. szám
Magyarország - Dél-dunántúl 1995. július 23., vasárnap MA Szeretettel köszörűjük névnapjuk alkalmából LENKE nevű kedves olvasóinkat. A Nap kél 5.07 nyugszik 20.33 órakor Hírek, tudósítások, események közölhetők 14-től 16 óráig a 215-OOO-es telefonszámon. Hírszerkesztő: SZABÓ ANIKÓ A fénylő Az Ilona és a Magdolna német megfelelőjének közös végződéséből nyert becenév, a „Lench”, „Lenchen” származéka mai nevünk, a Lenke. Megtaláljuk azonban a nevet a görög nyelvben is, ahol jelentése: „fénylő, világító fáklya”. A biedermeier költészet kapta fel magyaros formáját, először a „Lenka” formában. A múlt század leányainak kedvenc írónője, Be- niczkyné Bajza Lenke is e nevet viselte. A lepke, röpke asszociációval a Lenkéknek névnapi ajándékul leginkább a fehér lepkevirág illik. 26-31 C° Erősen megnövekszik a gomoly felhőzet éjszaka elszórtan alakul ki zápor, zivatar. Eleinte déli, délnyugati, majd az északira, északkeletire forduló szél gyakran megélénkül, zivatarok idején viharossá fokozódhat. Vízállások: Duna: Mohácsnál 445 cm apadó vízhő 23,2, Dráva: Őrtilosnál 48 cm apadó, 20.6, Barcsnál 54 cm apadó 20.6, Drávaszabolcsnál 165 cm apadó, 21,1 fok. Hatos lottó: 7,12,37, 40,42,44 Pótszám: 35 Bereményi Géza a nagy sikerű A tanítványok, az Eldorádó és a Turné után szeretné hamarosan elkezdeni a Levédia munkacímen futó negyedik filmjének forgatását, ami nem kisebb történelmi eseményt, mint a honfoglalást vinné filmvászonra. A munka kezdetének van egy hátráltatója: a pénzhiány. No meg akadnak apróbb incidensek is. Erről kérdeztük a rendezőt.- Ez sajnos nem egy túl olcsó film, egy átlag magyar mű 7-10-szeresébe kerülne. Jelenleg a pénz negyede jött össze, de szerencsére biztató a külföldi érdeklődés, hiszen az 1100 évvel ezelőtti európai törzsi háborúk sajnos még ma is túl aktuálisak. Érdekes volt az a sztyeppe-világ ...-Igaz, hogy Mongóliában forgat majd?-Van egy mongol, egy orosz és egy magyar variáció is, a Kisalföldön. A legfontosabb számomra a hitelesség, az, hogy ne egy mulatságos kosztümös film készüljön, hanem a ruhák, maszkok, szereplők mind el tudják hitetni velünk a múltat. Ezért nem is lesznek nagy tömegjelenetek, csak ahol nagyon kell. Mondom, a hitelesség mindenek előtt, mint például az Andrej Rljubljovban.-A film még csak terv, de hitelességét máris megkérdőjelezik. Mit szól a Király B. Iza- bella-féle tüntetéshez?- Megmondom őszintén, csak a filmet féltem, hogy mindez miként befolyásolja majd a sorsát. Azzal tisztában vagyok, hogy akik kimaradtak a film előkészületeiből, most mérgesek. Nyilvánvaló hazugságokkal (már Magda Marinko barátjaként is emlegettek...) pedig nem foglalkozom. Azt nem szeretném, hogy ebből politikai ügy legyen. Ki tudja, mennyit használna vagy ártana a filmnek? Azt hiszem, inkább csak ártana.- Végül is mikor kezdődik a forgatás?- Hát, ha sikerül szeptemberig „kiárusítanom a magyar múltat”, és meglesznek a feltételek, szeretnék jövő tavasszal nekilátni a munkának. Tehát: 1996. És Bereményi magyarjai a millecentenáriu- mon bevonulhatnak - reméljük - a mozikba. Méhes K. Bereményi Géza, aki ellen Király B. Izabelláék tüntettek Akit Bokros Lajosnak néznek Sokan mindent megtesznek, hogy hasonlítsanak híres emberekre, sztárokra. Bárok doktornak nincsenek ilyen ambíciói, nem pályázik a pénzügyminiszteri posztra fotó: Müller a. (Folytatás az 1. oldalról) csak úgy magában sétálgat. A környezetében már régóta mondogatták, hogy nagyon hasonlít Bokros Lajosra.. Jópofa dolognak tartotta. Egyszer még az is előfordult, hogy amikor a polgármesteri hivatalba ment (ugyanis külső tagja a környezetvédelmi bizottságnak), maga az alpolgármester, aki orvoskollégája, sem tudta hirtelen, hogy vele, vagy a pénzügyminiszterrel áll szemben. A munkahelyén is járt már így. A PA Rt.-be csak mágnes- kártyával lehet bejutni, s mégis, nem egy alkalommal a biztonsági emberek is nagyon méregettek. Az Atomerőmű egynéhány vezetőjének a tekintélyét is emelte, amikor a társaságukban megjelent. Az egyikkel például borversenyen volt egy közeli községben. Egyszercsak hallja, hogy összesúgnak a hátuk mögött az emberek: te ez ilyen jóban van a Bokrossal?! Mire a másik: Hát persze, együtt jártak az egyetemre! Bárok doktort egynémely kollégája következetesen Lajosnak hívja. Többször megállítják és megkérdezik, hogy mit hord a táskájában. Rendre azt feleli, hogy tőkeinjekciót. .. Persze, a kellemes sztorik mellett érik kellemetlenek is. Nemrégiben Budapesten egy idősebb úr nézte pénzügyminiszternek, s nyomdafestéket nem tűrő szavakat kiabált felé, miközben a botjával hadonászott. Bárok doktor nem félt, nagyobb volt annál döbbeneté, hogy ilyen gyűlölet és féktelen indulat munkálkodik már az emberekben. Az idős úr az utolsó lépéseknél befékezett, amikor rájött, hogy egy vadidegent mondott el mindennek.- Beszélgetni akart akkor velem, megmagyarázni mindent- folytatja. - Nagyon elgondolkoztatott engem akkor ez a nagyfokú intolerancia. Már azt is hallottam, hogy a pénzügyminiszternek a kocsiját összetörték. Nagyon árva ő ezen a poszton, s nagyon kezdő politikus. Az emberek olyan miniszterekre vágynak, mint Mátyás király, aki álruhában feltűnik közöttük, ismeri a gondjaikat. Jönnek érte, mert már gyülekeznek a betegek. Még egy kis türelmet kérünk, amíg a fotók elkészülnek. Nagy derültség közepette kattog a fényképezőgép.- Megfogadtam már, ha valaki megint keres, azért mert hasonlítok a Bokros Lajosra, azt fogom válaszolni, hogy én még csak-csak, de az öcséim azok sokkal jobban ... Sz. K. Ausztráliával, Chilével versenyzünk . .. Miért olcsó a magyar bor? A közelmúltban egy rangos szekszárdi rendezvényen kitűnő magyar borászok előtt az olasz - egyébként világhírű borkereskedő - Margze Piero Antionet borbáró az alábbi meglepő kijelentést tette: „A magyaroknak egyetlen hibájuk van, nincsenek tudatában annak, hogy világszínvonalú boraik vannak, ezért olcsón adják azokat, s így tekintélyt sem tudnak szerezni a piacon.” Vincze Csaba, a Szekszárdi Liszt Pincészet (volt állami gazdaság) borászati igazgatója szerint Antionet úrnak csak részben van igaza. Az igaz, hogy a világpiacon a magyar borok árai az alsóbb kategóriába tartoznak, de ez nemcsak a magyar borászok hibája. Leginkább az elmúlt 50 évnek köszönhetően, a világpiacon egyszerűen kimentünk a divatból. Most ott tartunk, hogy komolyabb borászati hagyományokkal nem rendelkező nemzetekkel - Ausztrália, Chilével és Új-Zéland - versenyzünk. Magyarországon minden borvidéknek új arculatot szerezve, illetve kialakítva kellene menedzselnie önmagát. Szükség lenne mindenütt egy vagy több jól működő pincészetre, amely jó minőségű, közepes árfekvésű bort tudna nagy mennyiségben palackozni. Emellett az adott borvidéken termelhetnének extra minőségű borokat is - s ebben a jobban felszerelt üzemek segíthetenék őket. Ezen a téren Szekszárdnak sokkal jobb a helyzete, mint a régióban lévőké. A terület (a szőlő) összefüggőbb, mint máshol, s turisztikailag is sokkal jobban lehet hasznosítani, mivel a régi pincékkel, tanyákkal még a kényes ízlésnek is megfelelő látványt tud nyújtani. Hazafi Zsolt Női bőgős a Vigadónál A Szigetváron egyre népszerűbb Vigadó téri napok keretében vasárnap este 19 órakor a fővárosi Wei Wu Wei zenekar lép fel Bencze Attila műsorszervező közvetítésével. A jazz-pop szerzeményeivel slágerlistákon is feltűnő együttes érdekessége, hogy a nagybőgő húrjait egy hölgy pengeti. Harkányi és füredi Anna-bálok A tegnap a harkányi Bányász Étteremben zajlott Anna-bál és szépségverseny után a régi hagyományokat felelevenítő, nagy Anna- bált és szépek versenyét 29-én, szombaton este rendezik meg a fürdőváros Muskátlis csárdájában. Ezen sztárvendégek is szerepelnek, a szépségverseny fődíja pedig 50 ezer forint lesz. A nagy balatonfüredi Anna-bált is jövő szombaton rendezik a szociális szanatórium színháztermében, míg másnap, a hagyományokhoz híven hintós felvonulás lesz a szépségekkel Füred utcáin. Rádió mellett... JEGYZET Délibábos aratás... Néhány esztendeje valamilyen dokumentumműsor keretében lepörgettek egy régi - gondolom talán viasz-lemezre rögzített - pesti, piaci riportot, bizonyos Góthné nevű riportemő munkáját, még a harmincas évek közepe körüli dátummal. Góthné afféle pesti úrinő volt - nem is tudom, hogyan választhatta hivatásul a riporterséget - aki többnyire „társasági partykról” tudósított, ám ezúttal „lement” a nép közé, egyenesen a piacra, ahol is megszólított egy öreg parasztasszonyt a szerinte ide illő stílusban: „Mongya má’ néném, oszt mennyiért ággyá az ómát meg a téfölt...” „Almára meg tejfölre tetszett gondolni, ugye asszonyon? ” - hangzott az okos válasz a bután becsomagolt kérdésre. Mindez csak úgy eszembe jutott most - minden különösebb összefüggés mellőzésével egy vasárnapi rádiós-jegyzet hallatán. A Vasárnapi Riporter - mondjam hogy szép, - gondolatait közli a hallgatóval, az aratással kapcsolatosan. Meg kell hagyni: „örökzöld” téma, hiszen annak idején, évtizedeken keresztül a hazai lapok a végtelen unalomig közölték az aratási híreket, kombájnosok nyilatkoztak - ahogy az „illő” -, írtunk nyakra-főre az örökké ismétlődő kombájn-alkatrész-hi- ányról, egyebekről. Újpetrén járva arról riportoztam, tudják- e a téesz-tagok, hogy a gazdaságban elkezdődött-e már az aratás, vagy nem. Öt különböző korú és beosztású embert kérdeztem meg, egy hajdani öreg paraszt azt mondta, ő ugyan nem tudja, bár lehet, van valami a dologban, mert már napok óta nem látja a kombájnokat a gazdaság udvarán. Végül egy diáklány biztosított arról, hogy most aratnak, mert az apja kombájnos és mondta. Ennek a nagy és gazdag téesznek talán húsz-huszonöt ember végezte el az aratást gépekkel, a behor- dást teherautókkal. Na, mindegy, ez sem volt valami nagy szenzáció. Csupán az egyik véglet. A másik véglet az említett vasárnapi jegyzet. Mert a Vasárnapi Riporter - ha finoman is - de a kézi aratást dicsőíti, kicsit lírai hangulatban. „Csodálatos érzés a kézi aratás...!” - kiált fel, valahogy így. „A nyári nap nevetett Anyám arcára ...” Aratás közben, persze. Gondolom a Mama markot szedett. A Papa meg kaszával vágta a gabonát. A kötélterítők- ről már nem esett szó. Pedig az is kegyetlen ténykedés, akár csak a marokszedés, vagy a de- rekat-roppantó kaszálás. Lehet hogy a „nyári nap” nevetett, de a Mama aligha. Még akkor sem, ha jogosan visszakapott földjükről végezték éppen a termés betakarítását. A paraszti világ talán legkegyetlenebb munkája a több napos, esetleg több hetes k é z i aratás. Minden munka szép, ha szívvel, lélekkel végzi az ember, még ha izzasztó és erőt facsaró is. De a pálya széléről lelkesedni emiatt, csupán azért, mert ma ismét kaszára szorult a paraszt, hiszen az ország - állítólag vagy nyolcezer kombájnja s amelyeknek csak szűkén kétharmada, ha úgy-ahogy üzemképes - a hazai gabona- termelőknek csupán töredékét menti fel a roppant nehéz munka alól. Az utóbbi években nyaranta több helyütt megrendeznek kézi aratási ünnepeket. Láttam a tévében is ilyent. A marokszedő és kötélvető asz- szonyok legalábbis népi hímzésű ruhákban, népviseletben hajlongtak az arató férfiak mögött. Jól van, ez sem baj. Csak éppen nevetséges. Meg egy kicsit giccses. Egy kicsit délibábos minden mennyiségben. Még jó, hogy nem énekeltek munkaközben. A jegyzetírónak mondom: nem kell szégyellni és főleg letagadni a paraszti munka korábbi, gépesített tényét. Ettől még nem kell tartani a „kolhozrendszer” visszatértétől. Mert ugye, a kilencvenes évek eleji némely aszfalt-politikusának harsogó ígéretét, miszerint „farmergazdaságot minden magyar parasztnak!” - nem a gépek elűzésével kell csaléteknek bedobni. Képzeljük csak el, amint az amerikai farmer, kézzel vágja a gabonát... Röhej. Meg a hamis romantika is. Bejönnek-e Bereményi magyarjai?