Új Dunántúli Napló, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)
1995-07-20 / 196. szám
1995. július 20., csütörtök Politikai Vitafórum Dunántúli Napló 11 Új konzervatív politika Meghatározó kérdésekben „használható” programokat! Valamivel több mint egy év telt el a szocialista-szabaddemokrata koalíció győzelme és a konzervatív pártok ellenzékbe szorulása óta! Egy év történései és tapasztalatai már megfelelő alapot jelentenek ahhoz, hogy átgondolhassuk az ellenzéki politika kereteit és lehetőségeit. Megpróbálom röviden megvizsgálni ezeket a kereteket és lehetőségeket, és ezen belül kiemelten a lehetséges konzervatív ellenzéki politika egyik legfontosabb irányát. A keretek Az ellenzéki politika kereteit jelenleg két alapvető korlát határozza meg: 1. Az eltelt egy évben bebizonyosodott, hogy a kormánytöbbség viszonylag stabilan működik, és belátható időn, egy-másfél éven belül nem is valószínű, hogy a jelenlegi kormány mögött álló parlamenti frakciók „bomlásnak induljanak”, a kormány elveszítse a kormányzáshoz szükséges többséget. Ez azt jelenti, hogy a törvényhozási munka, a döntés- hozatali folyamatok során az ellenzéki pártok a közeljövőben nem tudják érdemben befolyásolni az országban lezajló politikai folyamatokat. (Természetesen a kormánykoalíció népszerűségének gyors csökkenése és a frakciók felbomlása esetén ez a korlátozó tényező egyre kevésbé lesz erőteljes.) 2. Az ország jelenlegi gazdasági helyezte, az átalakulás nehézségei továbbra is olyan gazdaságpolitikára kényszerítik a kormányzatot, amely nem teszi lehetővé az élet- színvonal érzékelhető növekedését és a szociális problémák csökkentését. Ebben a helyzetben az ellenzéki pártoknak lehetőségük van a kormánypolitika bírálatára a módszereket, a részletintézkedéseket, az egyes lépéseket illetően. Bírálhatják az egyes lépéseket abból a szempontból, hogy vannak-e jobb megoldások, el lehet-e osztani gazdaságosabban az átalakulás terheit, nem alkalmaz-e a kormányzat jogilag, alkotmányosan, vagy etikailag nem megfelelő eszközöket. Önmagában a fenti kérdésekre koncentráló ellenzéki politikának két komoly problémával kell szembenéznie. Egyrészt nem lehetséges alapvetően más gazdaságpolitika, amely elkerülhetővé tenné az átalakulással járó nehézségeket, így a kisebb bíráló szempontokra épülő ellenzéki politika vagy demagóg módon támadhatja a szükséges intézkedéseket, a kormány politikáját, ami talán sikeres lehet választási kampány-megfontolások alapján, de semmit nem mozdít elő az ország jövőjét illetően vagy szükségszerűen csak színtelen és elégtelen lehet. Másrészt ez a politika sem képes jövőképet és perspektívát nyűjtani az ország számára. Egy célratörő és hatékony ellenzéki politikának tehát nem szabad megelégedni a kormány tevékenységének korrekt és apró korrekciók elérése képes bírálatával, de nem szabad a demagóg ígéretek és bírálatok alkalmazásának veszélyes útjára tévedni sem. Milyen lehetőségek adódnak ezután? Lépéskényszerbe hozni Valóban sikeres és hasznos ellenzéki politikára akkor van lehetőség a fent vázolt keretek között, ha az ellenzék nem elsősorban a jelenlegi politikai küzdelmekre koncentrál, hanem az ország jövőjét alapvetően meghatározó kérdésekben próbál meg „használható” programokat és stratégiákat kidolgozni. Az ellenzék jelenlegi helyzetében egyrészt megengedheti magának ezt a „politikai luxust”, hiszen a jelenlegi folyamatokat a törvényhozásban betöltött minimális szerepe miatt amúgy sem tudja érdemben befolyásolni, illetve a szükséges fájdalmas lépések a jelenlegi kormánypártok vonatkozásában amúgy is megteszik a maguk hatását az egyes politikai erők népszerűségére. Másrészt az ellenzéknek fel kell készülnie a jövőbeni kormányzásra, és kötelessége, hogy az ország számára hosszútávon fontos problémákat, kérdéseket illetően megoldási javaslatokkal, válaszokkal rendelkezzen. Az ellenzéknek önálló kezdeményezésekkel és lépésekkel van lehetősége arra, hogy lépéskényszerbe hozza a kormányzatot, amelynek így olyan irányban is kell majd politikáját alakítania, hogy az megfeleljen az ellenzék politikai törekvéseinek is. Ilyen törekvésekre és programokra elsősorban külpolitikai illetve külpolitikához kapcsolódó területen vannak lehetőségek. Új Európa-politika A társadalmi és gazdasági átalakulás sikeressége érdekében mindenek előtt sikeres felzárkózásra van szükség Európa nyugati feléhez. A sikeres felzárkózáshoz - amely hosszú távú feladat - új Európa-politika kell. Az ellenzék számára megvannak a lehetőségek arra, hogy önálló politikai törekvéseket fogalmazzon meg, olyanokat, amelyek megvalósítása minden bizonnyal átnyúlik a következő parlamenti ciklusba. Ursprung János Szelektív alkotmány-érzékenység Szigorúbb lesz a közpénzek felhasználásának ellenőrzése Mi az auditálás? Az országgyűlés tavaszi ülésszakának egyik utolsó ülésén egy FIDESZ-es országgyűlési képviselő határozati javaslatot teijesz- tett elő, amelyben javasolta, hogy az állami alkalmazott menedzserek menedzser szerződését az országgyűlés vizsgálja felül és hozzon új jogszabályt, amelyben mérsékelnék és szabályoznák a nekik adható juttatásokat, pl. veszteség esetében a prémiumot, végkielégítést. Filó Pál MSZP-s országgyűlési képviselő azzal utasította el a javaslatot, hogy a FIDESZ-es képviselő is tudja, javaslata alkotmányellenes, mert a menedzserek szerzett jogait nem változtathatják meg visszamenőleg. Nekem az alábbiak jutottak az eszembe Filó Pál hozzászólásával kapcsolatban. Az MSZP jogelődjei egy olyan szerződést kötöttek a társadalommal, hogy a munkavállalók kapnak bérecskét és ezt kiegészítő „természetbeni juttatást”. A természetbeni juttatásba beletartozott az olcsó lakbér, az alacsony közüzemi díjak, a valóban ingyenes oktatás, az ingyenes és mindenre kiteijedő társadalom- biztosítás, a családi pótlék, a GYES, a GYED stb. Nos nem tudom, hogy Filó Pál megszavazta-e a Bokros-csomagot tartalmazó jogszabályt. Mert ha igen, akkor azt szeretném kérdezni, miért nem volt alkotmányossági aggálya az Alkotmány bíróság által már több pontban alkotmányellenesnek ítélt Bokros-csomag megszavazásakor. Az egész Bokros-csomag arról szól, hogy a munkavállalók szerzett jogait szünteti meg. Mert a jelenlegi helyzetben marad a bé- recske, de a Bokros-csomag által megszüntetik a tényleges munkabér helyett adott természetbeni juttatást. A megmaradt bérecskét még tovább csökkentik a különböző adó és TB többlet-tervezetekkel. Nem értek egyet Filó Pállal és néhány sajtó azon aggályával, hogyha megváltoztatják a menedzser szerződéseket, akkor ők világgá mennek. Nem hiszem, hogy két kézzel kapkodnának a 65 milliárdos, 15 milliárdos, 12 milliárdos veszteségeket előidéző menedzserek után. Az csak Magyarországon fordulhat elő, hogy egy botrányba került bankelnök 16 milliós végkielégítéssel pénzügyminiszter, alelnöke 10 milliós végkielégítéssel a Bankfelügyelet elnöke lehet. És itt szeretnék egy másik hírhez kapcsolódni. Az országgyűlésben egy bizottság alakult a Budapest Bank ügyeinek kivizsgálása céljából. Egy nagyon fontos vizsgálandó dolog kimaradt a bizottság feladatai közül. A Budapest Bank körüli botrány kirobbanásakor elhangzott, hogy a bank ellen fennáll a bennfentes kereskedelem gyanúja. Ez azt jelenti, hogy meg nem engedett információk alapján adják és veszik a bank részvényeit. Ez ha a nyugati pénzvilágban beigazolódik, az az illető szakmai halálos ítélete, s büntetőjogi vonzata is van. Azt hiszem, hogy ezt is annak a bizottságnak kellene kivizsgálnia. Azt hiszem, nem tűnök túlzottan aggályosnak, hogy nem lehet Rusznák Tamástól, a Bankfelügyelet elnökétől, volt Budapest Bank alelnöktől független vizsgálatot elvárni saját maga és volt és jelenlegi főnöke ellen. Sajnos, előfordult már egy nagyon furcsa dolog. Az Állami Számvevőszék a kormánynak megküldött vizsgálatában az Agrobank botránynál a Pénzügyminisztérium felelősségét állapította meg. Horn Gyula kit bízott meg az ügy kivizsgálásával? Bokros Lajost, ő meg továbbadta két beosztott tisztviselőnek. Azt hiszem, kitalálhatjuk a vizsgálat eredményét. Dr. Nádor András Magyarországon a század első felében csaknem két évtizeden át működtek hites könyvvizsgálók, majd - négy évtizedes mellőzésük után - 1988-ban, a gazdasági társaságokról szóló törvény nyomán újjászületett a könyvvizsgálat. Eszerint kötelező könyvvizsgálót választani a részvénytársaságoknál és a korlátolt felelősségű társaságoknál, de más típusú társaságok (például a betéti társaságok) is alkalmazhatnak. Hitelesített beszámolók A piacgazdaság megerősödésével a vállalkozói szférában a ’90-es évek közepére jellemzővé váltak a könyvvizsgálatok. Ez azt jelenti többek között, hogy a társaságok mérlegeit, beszámolóit számviteli és pénzügyi szempontból magasan képzett szakemberek vizsgálják (auditálják), és ameny- nyiben ezek a dokumentumok megfelelnek a hatályos törvényi előírásoknak (a számviteli törvénynek, a társasági törvénynek és más jogszabályoknak), hitelesítik azokat. Az ilymódon hitelesített beszámolók nyilvánosak (azokat a cégbíróságoknál letétbe kell helyezni), és valódiságukat a könyvvizsgáló erkölcsi és anyagi felelőssége tudatában igazolja. Az államháztartásban azonban csak napjainkban jelent meg a könyvvizsgálat. Elsőként a két biztosítási alap (a Nyugdíjbiztosítási és az Egészség- biztosítási Alap) 1993. évi ösz- szevont költségvetési beszámolójának auditálására került sor. Az úgynevezett Bokroscsomagban található többek között az a törvénymódosító javaslat, amely a nagyobb helyi önkormányzatok beszámolóinak, pénzforgalmi jelentéseinek, könyvviteli mérlegének pénzmaradványának könyv- vizsgálatára irányul. Ennek megfelelően a megyei és a megyei jogú városi, továbbá a fővárosi és a fővárosi kerületi ön- kormányzatok képviselőtestületei kötelesek lesznek könyv- vizsgálót megbízni az auditálási feladatokkal. Ugyancsak ezt kell majd tenniük azoknak a települési önkormányzatoknak is, amelyeknek az éves kiadásai meghaladják a 100 millió Ft-ot, és gazdálkodásukhoz hitelfelvételre van szükségük. Miről is van szó tulajdonképpen? Kiket köteleznek könyvvizsgálatra? Az államháztartásnak már három alrendszerében (társadalombiztosítási alapok, elkülönített állami pénzalapok, helyi önkormányzatok) működik, illetve fog működni a könyv- vizsgálat. Ahhoz, hogy - a vállalkozási szférához hasonlóan - az államháztartásban is teljessé váljon a közpénzek felhasználásának kötelező könyvvizsgálata, már „csak” a kisebb települési önkormányzatok és a mintegy 700 központi költség- vetési szerv (állami hivatalok, főhatóságok, egyetemek, színházak, kórházak stb.) helyzete vár ebből a szempontból tisztázásra. A közpénzekkel való gazdálkodás ellenőrzésének a fejlett piacgazdaságokban két fő iránya van: az egyik maga a könyvvizsgálat, amely arra ad választ, hogy a gazdálkodás a törvényeknek megfelelően, szabályosan történt-e, valódiak-e, hitelesek-e a közpénzekkel, a közvagyonnal való elszámolások. A másik irány: a teljesítményvizsgálatok kiterjesztése. Ezen a gazdaságosság, a hatékonyság, az eredményesség vizsgálata értendő, vagyis annak megítélése, hogy ott, ahol közpénzek felhasználására, a közvagyon működtetésére kerül sor, az adott feladatot célszerűen vagy pazarló módon igyekeztek megoldani, emellett az adózó állampolgároknak nyújtott közszolgáltatások színvonala mennyire tekinthető elfogadhatónak. Mire fordítják a közpénzeket? Könnyebb megállapítani a közpénzek felhasználásáról, a közvagyon működtetéséről azt, hogy törvényesen vagy szabályszerűen történt-e az igény- bevétel, mint azt, hogy célszerűnek vagy eredményesnek te- kinthető-e az állami feladatok ellátása. Pedig végső soron főként ez utóbbi kérdésekre várnak választ az állampolgárok. A Könyvvizsgálói Kamaráról szóló törvényjavaslat megalkotására már ez év nyarán sor kerülhetett volna, azonban a gazdasági stabilizációt szolgáló törvényjavaslat, illetve a pótköltségvetési törvényjavaslat ennek a tárgyalását egy későbbi időpontra tolta. További lényeges jogalkotói lépés lesz majd ez törvény, egyúttal a jogállamnak és a piacgazdaságnak megfelelő pénzügyi és gazdasági ellenőrzési rendszer kiépítésének is fontos állomására érkezünk vele. Ezzel az Állami Számvevőszék jövőbeni feladatai is egyértelművé tehetők. Dr. Nyikos László az Állami Számvevőszék alelnöke Ki áléi el? Itt a nyár', tombol a kánikula, a parlament nyári szünetet tart (pedig van az épületben légkondi), rendületlenül virágzik és terem az uborka, és örvendetesen kevés a politikai esemény. Néha-néha megfenyegetik a nagyközönséget: lehet, hogy szükség lesz nyári ülésszakra, mert különben Bokros Lajos nem vállalja a felelősséget, és akkor mi lesz ezzel az országgal... Az urak megkezdték éves rendes szabadságukat, foglalkoznak egy kicsit a családdal, elbújnak a riporterek és kamerák elől, s valószínűleg ugyanúgy szükségük van a pihenésre, föltöltődésre, mint a többi normális embernek. Mi van ebben érdekes? Az újságokat viszont ilyenkor is tele kell írni. Sőt, a szabadságát töltő ember több újságot vesz, szívesebben olvas. Mit tehet ilyenkor az újságba író ember? Ha szárnyaló, szabad a fantáziája, akkor csinál a semmiből híreket, olyanokat, amilyeneket szívesen vesznek az olvasók: ha meg nem tud elszakadni a valóságtól, akkor visszatekint, s a pillantnyi szünetet arra használja fel, hogy mélyebb folyamatokat, tendenciákat elemezzen, észrevehessen olyan apróságokat, amelyek a napi zakatolásban jelentéktelennek tűnnek. Nem kell mondanunk, hogy az utóbbi magatartást tartjuk értékesebbnek, követendőnek, s a személyes példa megmutatásával kívánunk lendíteni a hazai politikai újságírás amúgy nem túl magas színvonalán. Történelmi mintát és követendő példát kereső tekintetnünk előtt a reformkor nagyjai lebegnek. Klasszius példából indulunk ki, a mértéktartó és mértékadó elemzések alaphelyzetét rögzítve. Az elkötelezettségével nem hivalkodó szerző időnként vitriolba, időnként balzsamba mártja a tollát, és számol azokkal a reakciókkal, amelyek hol hallgatással, hol indulatokkal válaszolnak a csendes észrevételekre. Mert sokféle nézőpont van, sok okos ember érthet egyet valamiben, ami önmagában őrültség: az önkritika marcangoló vádjai és az önhittség gőgös magaslatai között keskeny az ösvény, nehéz rajta maradni. Berzsenyi Dániel írja ifjúkorára visszaemlékezve: „az én első szeretőm karjaim közt elalélt.” Ifjúságának emlékei között válogatva egy olyan fiatalember képe bontakozik ki, aki hatalmas energiákkal indult neki az életnek, fenékig ürítette a gyönyörök poharát, s tánc közben az asztalt átugrani a kedvenc virtusai közé tartozott. Ennek a birkózó külsejű ifjúnak az emlékeit bizonyára jól ellenpontozá, ha ismernénk az el- alélásban érintett hölgy emlékeit erről a szerelemről. Mert elalélni sok mindentől lehet. Bizonyára a gyönyörtől is ... Az egyéves kormány önreflexiói között nem sokáig kell keresgélni, nagyon hamar talál a figyelmes szemlélő olyan típusú mondatokat, amelyek a nagyszerűséget, a munkabírást, sőt a zsenialitást fogalmazzák meg, ha nem is az egésszel, de néhány főszereplő tevékenységével kapcsolatban mindenképpen. Óriási a nagyszerűség és a szakszerűség, az érintett nagyközönségnek már rég el kellett volna alélnia, ehelyett a sajtó és a közvélemény apró, jelentéktelen, másodrendű jelenségekkel foglalkozik, dehe- roizálja mindazokat, akik komoy- lan veszik a feladatukat. Miért nem áléi el a hölgy? Illetve a közvélemény? Mi nagyszerűek vagyunk, ifjúi erőnk és tettrekészségünk teljében fáradhatatlanul célratörőnk, sőt bizonyos szakértelemnek nevezett ismeretek birtokában pontosan tudjuk, hogy mely pontokhoz érve milyen reakciókkal számolhatunk, pontosabban: milyen válaszreakcióknak kell következniük törvényszerűen. Profi módon kell csinálni mindent, s akkor a siker nem maradhat el. Az úri nagyközönség, tudjuk régtől, két okból hajlandó elalélni. Kenyérre és cirkuszra vágyik, s ha az előbbiből keskenye- dik a karéj, akkor a cirkuszt még a szakértelemnél is többre tartja. A szakértelem pedig tetőfokára hágott pillanatnyi értékrendünkben. Persze a szakértelem az valami olyan, mint Napóleon kardja: hosszú, lapos és kétélű. Egyrészt elválj a a nagyközönség a kormányzó erőtől, hogy a környezetvédelemtől az államháztartásig, a kultúrától a honvédelemig és a privatizációtól a szociálpolitikáig mindenhez szakértői módon álljon hozzá a nagyobbrészt laikusokból álló társaság; másrészt erősödőben van egy nagyfokú bizalmatlanság a tényleges szakértőkkel szemben. A gyökere ennek a mentalitásnak az volt, amikor az országosan ismert közíró politikai tevékenységének részeként ócska bolsevista trükknek nevezte a szakértelmet, s rá nem kis időre választást lehetett nyerni azzal az ígérettel, hogy a szakértelem kerül most kormányra. A szakértők tevékenységével kapcsolatban mindig felmerül az az agályos ám nem mellékes körülmény, hogy ők aztán megfizettetik magukat. Gondolom a tiszteletdíj mértékével egyenes arányban növekszik a megrendelő ajánlatának előnyössége a szakértett kérdésben. A legnagyobb cirkusz pedig akkor van, amikor két csapat jólfizetett szakértő egymást bombázza érvekkel. Tehát a szakértelem gyanús, miközben az erkölcsi helytállás frázisaiban is csalódtunk. Most lobogtatnak bizonyítványokat és emlegetnek végzettségeket. Mintha a hivatkozásul választott Berzsenyi Dániel odacsatolta volna naplójához a Köny- nyűvérű Hajadonok Országos Egyletének tanúsítványát, mely szerint fent írt BD ifjúkorában kiérdemelte az elsőosztályú szoknyapecér címet. Elalélásról szó sincs. Sőt. Krebsz János k i » Jl
