Új Dunántúli Napló, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)
1995-07-18 / 194. szám
6 Dünántúli Napló Magazin 1995. július 18., kedd Kilencven éves a relativitáselmélet Albert Einstein éve: 1905 1905 fordulópontot jelent a tudomány történetében. Szinte egyedülálló módon koncentrálódnak egyetlen évben, egyetlen személyben és egyetlen tudományos folyóiratban az egész évszázadot alapvetően meghatározó tudományos fölfedezések. 1905-ben négy cikk jelent meg az Annalen der Physiks-ben, egy addig teljesen ismeretlen svájci szabadalmi hivatalnok, a 26 éves Albert Einstein tollából. A ma fizikusai csak nosztalgiával gondolhatnak egyébként arra, hogy valamikor valaki akár négy cikket is elhelyezhetett ugyanabban a lapban egy éven belül. Ma bizony a legjobb kéziratok átfutási idej is 2-3 év! Relativitáselmélet Einstein egyébként a négy cikk bármelyikéért megkaphatta volna a Nobel-díjat! Mind mérföldkő a fizika történetében. Természetesen a legismertebb „A mozgó testek elektrodinamikája” c. írás, amit ma a speciális relativitáselmélet néven ismerünk. De nem kisebb jelentőségű a fotonelmélet sem. Egyébként Einstein ezért kapta meg élete egyetlen Nobel-díját, jókora késéssel, 17 évvel később 1922-ben. Hogy mi mindenért osztottak fizikai Nobel-díjat 1905-1922 között? Például 1912-ben valaki azért kapott díjat, mert megoldotta a tengeri úszó bóják világítását. Bizony, bármennyire különös, a relativitáselméletet a Nobel-díj bizottság sohasem tartotta arra méltónak, hogy jutalmazza. De hát Tolsztoj sem kapta meg az irodalmi Nobel- díjat, jól lehet nyolcszor osztották azt ki az ő haláláig. 1905-ben az Annalen der Physiks-ben jelent meg a híres E=mc2 képlet, vagyis a tömegenergia ekvivalencia elve. (Tévesen szokták erről mondani, hogy (az anyag átalakulhat energiává. A tömeg alakulhat át energiává és viszont!) Ez sem lett Nobel-díjas elmélet. Mellesleg az is tévedés, hogy ebből nőtt volna ki az atombomba. A világ 1905-ben azt sem tudta, hogy az atom strukturált, és hogy magból, valamint elektronhéjból áll. Csak az 1930-as években kezdtek azon gondolkodni, hogy az atommagon belüli erőket összefüggésbe hozzák az E=mc2 képlettel. Maga Einstein egyébként nem foglalkozott atomfizikával. Amikor Teller Ede, Szilárd Leo és mások megírták híres levelüket F. D. Roosevelt amerikai elnöknek 1939-ben, hogy fölhívják figyelmét a német atomkutatás veszélyeire, akkor nem azért volt szükségük Einstein közvetítésére, mert ő értett az atomfizikához, hanem mert nagy volt a tekintélye. A Brown-mozgás 1905-ben volt Einsteinnek egy negyedik cikke is, amelyről nem nagyon szokás beszélni, mert a relativitáselmélet, az E=mc2 képlet elhomályosította. Még az 1830-as években egy Brown nevű angol botanikus észrevette, hogy a mikroszkóp lencséje alatt a vízcseppben táncot járnak a növényi pollenek. Először azt hitte, hogy a pollenek önálló mozgásra képes kis élőlények, azonban amikor élettelen dolgokkal, például gumiarábikummal megismételte a kísérletet, ugyanezt a jelenséget tapasztalta. Azt is megfigyelte, hogy a részecskék táncának hevessége függ azok tömegétől, valamint a víz hőfokától. Ha melegítette a vizet, gyorsult a tánc, ha apróbbak voltak a részecskék, akkor szintén. Albert Einstein az Annalen der Physiks-ben pontos számításokat végezve kimutatta, hogy a polleneket a víz molekulái lökdösik, ezért táncolnak a vízcseppben. A pollen, vagy a gumiarábikum tömegéből, az elmozdulás hosszából még a molekulák méretét, tömegét is kiszámolta, ami nagyon jól egyezett a kémikusok elméleti számításaival. Ez volt az atomok létének első kísérleti bizonyítéka! Bármilyen megdöbbentő, de századunkból már eltelt öt év, és az atomelmélet még mindig csupán bizonyítatlan elméleti fikció volt, számoltak vele a kémikusok, viszont a fizikusok jelentős része egyszerűen elutasította. Hiába volt készen Mengyele- jev zseniális periódusos rendszere, hiába használták a vegyészek az atomsúly, a molekulasúly fogalmát, olyan fizikus géniuszok, mint Emst Mach, egyszerűen fikciónak tarották az atomot. A Mach iskola durván támadta és kiközösítette Boltz- mannt, az osztrák fizikust, az atomelmélet egyik hívét. Maga Boltzmann is meg volt győződve róla, hogy az atomok léte csak évszázadok múlva lesz bizonyítható, de az is lehet, hogy soha. 1906-ban öngyilkos lett, Fiume kikötőjében a tengerbe ölte magát, búcsúlevelében többek közt tudományos pályafutása csődjét jelölte meg tette okaként. Ha olvasta volna egy évvel korábban, az akkor még teljesen ismeretlen Albert Einstein cikkét, valószínűleg nem következik be ez a tragédia. 38 év kudarc Einstein 1916-ban közölte az általános relativitáselméletét, ami élete csúcsteljesítménye egyben. A gravitáció a téridő kontinuum görbülete. A tömeggel bíró testek meggörbítik maguk körül a téridő szerkezetét. (Az időtengely mentén a görbületet a gyorsulás jelenti.) 1919-ben ezt sikerült igazolni, amikor Egyiptomban, illetve még délebbre, Nigériában sikerült megfigyelni egy teljes napfogyatkozást. Kiderült, hogy az elsötétülő Nap körül néhány percre láthatóvá váló csillagok nem pontosan azon a helyen láthatók, ahol a csillagászati ismeretek alapján várni lehetett volna. Az eltérés nagyrészt az Einstein-egyenletekből számítottak szerint alakult. Albert Einstein 1955-ben halt meg, életművét azonban nagyjából 1916-ig, 38 éves koráig befejezte. Még 38 évet élt, ám élete második felében már nem alkotott az addig ahhoz foghatót. Volt még néhány fontos fölfedezése, mint például Bose-Einstein statisztika kidolgozása (ahol azért ő már csak társszerző volt!), azonban élete igazi nagy célját, az alapvető kölcsönhatások egyesítését nem sikerült elérnie. 1949-ben a New York Times a címoldalon közölte szenzációs tálalásban az egyesítés egyenleteit, azonban fizikustársai hamar kimutatták, hogy Einstein képletei tévesek. Szembe fordult a fizika új áramával, a kvantummechanikával is, nem tudta elfogadni azt, hogy a részecske paramétereit csak statisztikai közelítéssel lehet megadni. „Az Isten nem kockázik” - mondta. Dirac ekkor a szemére vetette, hogy ugyanolyan konzervatív módon viselkedik, mint azok a fizika- professzorok, akik elutasították az ő relativitáselméletét. Amikor Izrael állam megalakult, fölajánlották neki az államfői posztot. Visszautasította. Barátságos, közvetlen ember volt, aki egyformán beszélt a sarki közértessel, az utcaseprővel és az államfőkkel, királyokkal. Gazdag László Légből kapott hírek Európai légiverseny Az európai légitársaságok többsége változatlanul állami kézben van és veszteséges. A lehetséges kiutak: a felszámolás, vagy az együttműködés a többi vetélytárssal. Az utóbbi lehetőséget választotta a belga állam a Sabena esetében, amikor eladta a cég részvényeinek felét a Swissairnek. A két nagymultú cég megtartja saját nevét, a svájciak fokozatosan többségi részesedést szereznek a belga cégben és közösen üzemeltetik a gépparkot. A saját légitársaságok egyfajta nemzeti jelképnek számítottak Európában, szinte a legkisebb országnak is volt, illetve - még - van saját cége. S bármennyire veszteséges, presztízs-okokból nagy állami pénzekkel tartják őket életben. 3 év alatt napi 3 millió dollár szubvenciót kaptak . . . A kiélezett nemzetközi versenyben azonban ütött az igazság órája. Amióta - amerikai példára - Európában is felszabadították a verseny korlátáit, még az igazán nagyok is bajba kerültek. Tavaly csak a British Airways, a Lufthansa, a KLM, a Swissair és a SAS volt nyereséges közülük, azok amelyeket idejében privatizáltak, karcsúsítottak. A Maiévben is érdekelt Alitalianak 168 millió, az Ibériának 334 millió, a görög Olympicnek 500 millió dolláros veszteséget kellett elkönyvelnie. A csőd fenyegette Air France-ot, amelyet 3,7 milliárd dollárral mentett meg az állam. A kis európaiak kétségbeesve keresik a megoldást. A spanyol Iberia, a portugál TAP a csőd szélén áll. A görögök és az ír Aer Lingus valószínűleg a Sabena-féle megoldást választják és nagyobb partnerrel egyesülnek. Egyre kövérebbek a légiutasok 1948 óta annyira megnőtt a repülőgépen utazók testsúlya, hogy a társaságoknak biztonsági okokból módosítaniuk kell a felvehető üzemanyag és áru mennyiségét. A brit légiforgalmi hivatal számításai szerint 1948-ban a férfi utasok testsúlya átlagosan 74,8 kiló volt, a nőké 64,9 kiló. Ma viszont a férfiaké és a nőké már átlagban 83,9 kiló. Ez a különbség tetemes, hiszen egy-egy nagy gép háromszáznál is több utasa még az utastérbe is visz csomagokat. A pilótának a felszállás előtt pontosan tudnia kell: mekkora a gép terhe, ez alapján számítja ki, hogy mennyi üzemanyagot tankolhat. Hidrogénmeghajtású repülő Naponta összesen félmillió tonna kerozint használ fel a világ légiközlekedése, s az ebből származó égési termékek nem csekély részben felelősek légkörünk szennyeződéséért, az „üvegházhatásért”. A Föld olajkészletei végesek, ezért nagy ütemben folyik a munka, hogy új hajtóanyagokat találjanak. Az egyik lehetőségen német és orosz kutatók dolgoznak a Daimler-Benz Aerospace Airbus Hamburg melletti központjában. Itt készül az első hajtómű, amelyet kerozin helyett hidrogén üzemeltet. A hidrogént mínusz 253 fokra lehűtve fecskendezik a hajtóművekbe, ahol az - oxigénnel keveredve - vízzé válik, s a felszabaduló energia repíti a gépet. A görög kyrogen (mélyhűtött) szó után Cyroplane-nek elnevezett Airbusban az üzemanyagtartályokat az utasfülkék felett kell majd elhelyezni, mivel a hidrogén nagyobb kiterjedésű. Az új üzemanyag biztonságosabb is: balesetnél 30 másodperc alatt (felfelé) eílobban, a gép nem gyullad ki. A hidrogénhajtotta repülő rendkívül környezetbarát, az egyetlen gond, hogy a víz keletkezésekor pára szabadul fel, ebből pedig kondenz-csíkok, felhők keletkeznek. Ha a gép a szokásos, 11 km-es utazómagasságnál 2 km-rel lejjebb repül, ez elkerülhető. Az első Cyroplane, egy átalakított A 310 típusú Airbus a tervek szerint 2002-ben emelkedik a magasba és a hidrogén hajtotta repülők 2010-től állhatnak szolgálatba. Gyilkosság a Cantemir sugárúton Kínai horror Bukarestben 1. Bukarest majdnem belvárosában, az egykori Budapest vendéglő és az Ifjúsági Park között hétemeletes tömbházak sorakoznak. A sugárutat Dimitrie Cantemirról nevezték el. Itt, a vendéglővel csaknem szemközt áll a 1867. számú tömbház, amelynek második emeletén, a 10-es lakásban, június 17-én, szombaton olyan bűnjelekre bukkantak a kriminológusok, amelyek páratlanok Romániában, sőt a világon is egyedülállóak. A 10-es lakást a bűntény elkövetése előtt egy héttel bizonyos Li Zsong-csang kínai állampolgár bérelte ki Radu S. Casa nyugdíjastól. Az Acade- micus ingatlanközvetítő iroda révén megkötött szerződés egy évre szólt, és Linek 18 millió lejébe került. A szereplők: Li Zsong-csang: pekingi születésű, mintegy 180 cm magas, sovány, 31 éves férfi. Tavaly decemberben érkezett Romániába azzal, hogy a Dolumna Egyetemet óhajtja látogatni. Ming-csang: szintén harmincas, szintén pekingi születésű. Magassága 160 cm, termetre kövér. Nagykereskedő, az Európa Standard komplexumban van standja. Zsao Tun-guo: Ő is harmincas éveiben jár és szintén pekingi születésű. Atlétatermetű, 190 cm magas. 1995 elején gyilkossági kísérletet követtek el ellene Bukarestben. Mihaela: szőkére festett hajú, fiatal román nő, aki sűrűn megfordult a 10-es lakásban. A rendőrség kihallgatta, s hazaengedte, mivel semmi köze a gyilkossághoz. Szerelmi kapcsolatban állt a kínaiakkal. Lehetséges áldozatok: Szu Jü-fej - szintén harmincas, nagykereskedő, az Európa Standard komplexumban bérelt standot, a Pantelimon út végén lakott, tömbházban - és Jiu Zsong-bo, harmincas, nagykereskedő. A törvény- széki orvosi vizsgálatok még nem állapították meg kétséget kizáróan a személyazonosságukat. A kórboncnokok egyelőre A és B halottnak nevezik őket. Az azonosítás akkor történik meg, amikor a rokonok Kínából elküldik az illetők fényképeit, s ezeket összehasonlítják a gyilkosság színhelyén megtalált koponyákkal, mivel az útlevélképek hamisak lehetnek. Az alkar mindkét tetem esetében hiányzik. Annyi ismeretes, hogy Szu Jü-fej pénteken, június 16-án reggel pénzt vett magához, amelyen olcsó árut akart vásárolni. A második emeleti, 10-es lakás alatt a földszinten lakó Zenovia Dumitrescu nyugdíjas június 17-én reggel, valamivel 10 óra előtt észrevette, hogy vécéje eldugult. Megpróbálta kidugaszolni, de hiába, a vécékagylóból és a fürdőszobai lefolyóból kibuggyant a szennylé. A lakást lassan elöntötte a rózsaszínű, ételdarabkáknak tűnő, húscafatokat tartalmazó lé. Amikor már bokáig ért a víz, Zenovia asszony segítségül hívta a szomszédos lakásban berendezett butik két tulajdonosát, akik különben a legtöbb információval tudtak szolgálni a házban lakó kínaiakról, mert azok nála vásároltak élelmiszert, italt, édességet. A két butikos hiába iparkodott, a lakásban közben húsz centiméterre nőtt a víz, úgyhogy riasztották a tömbház gondnokát meg egy szomszéd vízszerelőt, aki lapáttal hozzálátott a Zenovia asszony ablaka alatti kanális kidugaszolásához. Időközben felmelegedett az idő. Szörnyű bűz áradt. A kanálisból pedig bőrdarabkák, húscafatok, sörtének tűnő hajtincsek kerültek elő. Mindenki disznóölés maradványainak vélte őket, amíg a massza kilapátolása után a kanálisból elő nem került egy emberi kisujj. A kanális időközben kidugult és a víz elvitte a még ki nem szedett húsdarabokat. Az egyik lakó telefonált a rendőrőrsre, a szolgálatos azonban azt gondolta, hogy viccel. Végül a tömbház gondnoka kocsiba ült, s elhajtott a rendőrségre, úgyhogy valamivel déli három óra előtt megérkeztek a rendőrök is. Amíg a kanális körül tanakodtak és nézegették a két vedemyi masz- szát, a második emeleti lakásból kiesett egy kávéscsésze. Az egyik rendőr gyanút fogott, s felrohant a második emeletre, kopogtatott, majd dörömbölt, de senki sem nyitott ajtót, úgyhogy felszaladt a harmadik emeletre, de meghallotta, hogy közben kinyílik a 10-es lakás ajtaja és valakik ledübörögtek a lépcsőn. A három kínai volt, akik egy nem messze parkoló meggyszínű 1310-es Dacia Breakbe vágták magukat és elhajtottak az Ifjúsági Park irányába. A szirénázó rendőrkocsi a nyomukba eredt. A kínaiak eltértek jobbra, a krematórium felé. Az egyik mellékutcából, teljesen szabályosan, eléjük kanyarodott egy fehér Dacia, amelynek kormányánál egy nő ült. A két kocsi nagy erővel összeütközött, a nő kirepült a kocsiból és a járdába verte a fejét. Pár perc múlva a mentők a kórházba szállították, ahol azonnal koponyaműtétet hajtottak végre rajta. A meggyszínű Dacia pár száz méterrel a baleset színhelyétől lefékezett, s mindhárom kínai kiugrott belőle. Ketten egy benzinkút irányába rohantak, s nyomuk veszett. A harmadik kínai - Li Zsong-csang - a közeli, temető felé menekült, ám leterítette a közelben járőröző Sergiu Albu őrmester Jana nevű kutyája. Lit azonnal letartóztatták, ám azóta sem vallott semmit. A kínaiak kocsija mellett, illetve a kocsiban, gránátot, pisztolyt és parókát találtak, valamint egy diplomatatáskát 17 millió lejjel és 4000 dollárral. Li elszállítását követően a rendőrök visszatértek a Dimitrie Cantemir útra, hogy házkutatást tartsanak a 10-es számú lakásban. A szegényes bútorokon kívül a következőket találták: sok szúró- és vágóeszközt, vasfűrészt, két japán szablyát, egy hatalmas üstöt, valószínűleg az „emberhús-leves” maradékával, két koponyát, nagy meny- nyiségű, részben szétfűrészelt emberi csontot, a könyvespolcon pedig - nylontasakban - emberi zsigereket. Több paróka és tekintélyes mennyiségű kendőzőszer volt a lakásban. Hiányoztak a vémyomok. Június 17-én délután a rendőrök Ming-csang nyomára bukkantak. Megtudták, hogy a hősök temetője mellett taxiba ült, elvitette magát a Baba Novae utca 23-as számú tömbház elé, ott felrohant a 13-as lakásba, átöltözött és egy feltűnően szép kínai nővel tért visz- sza, aki a kaszinók közismert látogatója. Taxival hajtottak a Berceni negyedbe, a Metalur- giei útra, ahol nyomuk veszett. A rendőrök a Baba Novae utcai lakásban - ahol két csinos kínai hölgy lakott, s mindhárom gyanúsított igen gyakran megfordult - csak egy kutyát találtak. Ferenc Zsuzsanna Erdélyi Napló
