Új Dunántúli Napló, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)

1995-07-18 / 194. szám

1995. július 18., kedd A Mai Nap Dunántúli Napló 3 WilFried Gürtler terápiás gyakorlat közben ,LÖFFLER GÁBOR FELVÉTELE A belső gyermek gyógyítása A művészet és az orvoslás határterületén: táncterápia Kinek volt, mikor lesz jó? Megdöbbentően kemény és szomorú mondat: „A mi gene­rációnk építette fel az országot a háború után, dolgozott ala­csony bérért, most, nyugdíjas korba érve, vele fizettetik meg a rendszerváltást is!” Elkeserítő igazság. És szüli a kérdést: akkor a közbenső generációknak jó volt? A köz­vetlenül a háború után szüle­tetteknek mikor? ők most ara­szolnak lassan a nyugdíjas kor felé. Visszagondolhatnak már: amikor az aktív munkát kezd­ték, amikor megházasodtak, amikor megszülettek a gyere­kek, amikor, elkezdtek iskolába járni - tehetnek még sok min­dent a mérlegre. A szegénysé­gét a gyermekkornak, a szel­lemi nyomorát az iskolásévek­nek, az első lakáshoz jutás ki-, merítő hajszáját, az azóta el­telt évtizedek eredményeit - pláne megnyugvást - soha nem szülő erőfeszítéseit, a haj­dani remény összeomlását: érett korban már sínen leszek, a ma ködös következményeit, a jövőkép tragikus szürkesé­gét, amikor még az az érzés sem adatik meg, hogy valami­ért megérte csinálni, vagy majd egészen biztosan meg­tenni gyümölcsét, s ha nekem, a háború után közvetlenül születettnek nem volt szép, nem volt jó és nem is lesz jobb, majd a gyennekeimnek, akik előtt még ott az élet, a sok-sok esztendő, s az nem le­het igaz, hogy még egyszer generációk minden esztendeje annak jegyében teljen: majd egyszer, később, érett korom­ban, jobb lesz. Asszonyom! Kemény és szomorú volt ez a mondat. Mindössze pár gondolattal tudom kiegészíteni - csakis az én korosztályom nevében, s remélem, az utánunk követke­zőkéi mások lesznek - és egy kérdéssel: Kinek volt és mikor lesz jó? Mészáros A. Olvassák, de lopják is Bíróság előtt a hulladékszállítás Keresettel támadja meg a Köz- igazgatási Bíróságon a Pécsi Közterületfenntartó és Kerté­szeti Kft. a dombóvári polgár- mesteri hivatalnak azt a dönté­sét. hogy a városban a hulladék gyűjtésére, kezelésére és szállí­tására kiírt pályázaton háttérbe szón tóttá a Kaposvári Város­gazdálkodási Rt-vel szemben. A pécsiek elsősorban a ver­senytörvény megszegésére és a pályázat elbírálásánál tapasztalt rendellenességekre alapozzák keresetüket, s céljuk cégük jó hírnevének visszaállíttatása is. Franciaországban a Pécsi Szimfonikusok Öt hangversenyből álló fran­ciaországi turnéra indult tegnap a 80 tagú Pécsi Szimfonikus Zenekar. Július 20-án a La Manche-csatorna partján fekvő St. Malo zenei fesztiválján lép­nek fel Beethoven és Berlioz- művekkel, Jean-Paul Penin francia karmester vezényleté­vel. Ezt követően a burgundiai Autun-ben rendezendő Morván Fesztivál vendégei, ahol július 22-23-án az időközben hozzá­juk csatlakozó Pécsi Kamara­kórussal Monteverdi: Vesperá- sát adják elő Tillai Aurél dirigá­lásával. Július 24-én ugyanott megismétlik Beethoven-műso- rukat, majd a fesztivál zárása­ként, július 28-án francia kóru­sok és szólisták közreműködé­sével Puccini: Miséjét és Verdi Te Deumát adják elő a luxem­burgi Pierre Cao irányításával. Nyári szünet A pécsi Művészetek Háza egyelőre csak a művészeket várja, naponta 13 óráig. A kö­zönség számára legközelebb augusztus 21 -én szerveznek programot, ekkor nyílik Kókay Krisztina textilművész kiállí­tása. Koncertek, egyéb tárlatok jelenleg nincsenek a házban. Augusztusig kéthetenként egy alkalommal filmvetítést tarta­nak a látogatóknak. KSZE-bemutató Kedden 9.30-tól napraforgó faj­tabemutatót tart Szekszárdon a KSZE Agrárfejlesztő és Keres­kedelmi Rt. A szakmai előadá­sokat követően az érdeklődők az agronómiái telepen megte­kintik a napraforgó, a cukor­répa, a kukorica és cirok ve­gyesvetésű, valamint a kuko­rica és napraforgó gyomirtási kísérleti parcellákat, gépbemu­tatón és növényvédelmi szakta­nácsadáson vesznek részt. A kis körben vagy tizen kap­csolódnak össze. Lábuk szilár­dan a talajon, de a test mozog, elhajlik, fordul, ellazul és meg­feszül, s mindebből kiérződik, mire is tanít a gyakorlat: hogy ha időnként ki is kell térni, az álláspont mindig maradjon biz­tonságosan ugyanaz. A müncheni WilFried Gürt­ler azért érkezett Pécsre, hogy a Művészeti Szakközépiskolában a táncterápiával ismertesse meg tanítványait. Szalay Tamás szervező elmondta, hogy ez a kurzus tulajdonképpen a IV. Pécsi Tánchét záróakkordja, de az érdeklődők köre kissé eltér. Van itt orvos, pszichológus, gyógytornász, óvónő, tanár, táncos, táncpedagógus is. Kemény munka folyt négy napon át, bár az a néhány nap éppen csak ízelítő magából a módszerből, melyet akár 4-5 évig is tanul az, aki végül is táncterapeuta lesz. WilFried Gürtler bizonyosan valami varázslók rokona, más­különben hogyan lehetne, hogy már néhány perc alatt is szinte mágikus hatást képes elérni az emberekkel. Az energiaáramlás szinte érezhető, az instrukciók rendkívül képszerűek, s még látványnak is különleges, aho­gyan az először még visszafo­gott mozdulatok megszélesed­nek, könnyedebbé válnak, aho­gyan a test beszélni kezd, s el­mond olyat is, amire nincsenek szavak. WilFried Gürtler pszicholó­gus. Mindig is táncolt, s mivel gyakran dolgozott művészek­kel, kreatív emberekkel, maga is megpróbált új, kreatív mód­szerekkel segíteni rajtuk. Ez lett a tánc. Dolgozott különböző nemzetiségű páciensekkel is, s ott a tánc ismét alkalmas esz­köznek bizonyult a nyelvi ne­hézségek áthidalására.- A tánc az egyik legjobb le­hetőség a pihenésre, a lazítása - mondta. -Az egész világ táncol, és ez nem csupán meta­fora! Táncol a magzat az anyaméhben, a növények, a természet, létezik egy ritmus, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Pedig az ember nem egy dolgozó állat, az em­ber mozgásra teremtődött. A test a lélek hangszere is, s az ember itt egyszerre koreográfus és dramaturg. WilFried Gürtler a CITA, az Integrál terápiás és Táncterápiás Kiképzőközpont megalapítója és vezetője. Klinikáján sok mű­vész megfordul, de vannak drogosok, alkoholisták, AIDS- betegek is, folytatnak szülésre, sőt a halálra való előkészítést, és érkeznek házaspárok, csalá­dok is. Az emberek fele egyéb­ként nem azért keresi fel őket, mert beteg, hanem mert egysze­rűen jobban szeretné magát érezni, vagy megismerni. Megrázó történet volt annak az asszonynak az esete, aki rá­kos betegség végstádiumában került hozzájuk. A táncterápia hatására fél év után újra élni akart, s betegségének minden nyoma eltűnt. Amikor azonban visszatért családjához, s ezzel együtt a számára megoldhatat­lan konfliktusokhoz, a betegség újra fellángolt. Az asszony nem tudott tovább küzdeni a prob­lémákkal. A klinikán az utolsó pillanatokig mellette álltak, előre eltáncolva magát a halált, s az élettől való elbúcsúzást. Ennek a terápiának a szemé­lyes megtapasztalás az alapja, s az, hogy felismerték, a külön­féle zenék más és más mozgás­formákat váltanak ki, hatásukra katartikus változások játszód­nak le az emberekben.-A táncterapeutának készü­lők saját testük segítségével ta­nulják meg ezeket - emelte ki beszélgetőpartnerem. - Minden jelöli átmegy a saját életén, a születéstől a halálig. Ezt a fo­lyamatot mi a belső gyermek gyógyításának nevezzük, ami itt a bennünk rejlő kreativitás új­rafelfedezését jelenti. Ezt a technikát Gürtler úr Németországban, Ausztriában, Spanyolországban is tanította már, de érkeznek hozzá finn, olasz érdeklődők is. Elgondol­kodtató tapasztalata - mint mondotta - a volt szocialista országok emberei mások, na­gyon is visszahúzódóak az ér­zelmeik kifejezésében, míg ha megnyílnak, kiderül, hogy rendkívül melegszívűek. Nyu­gaton az emberek jobban meg­tanulták, hogy mutassanak bi­zonyos érzelmeket, így az a ha­tás, hogy ők éreznek, miközben belül rezzenéstelenek marad­nak. Ezen érdemes eltűnődni. Mert végül is nem tudni, igazá­ból melyik a rosszabb: elta­karni, hogy emberek vagyunk, vagy elhazudni. Hodnik Ildikó Gy. Senki sem sejti, miben sántikál, mindenki gyanútlan. Leül, maga elé tesz egy újságot, majd titkon elővesz egy zsilettpen­gét, és metsz. Ő is egy könyv­tárlátogató, aki azért jött, hogy az őt érdeklő cikket ellopja. Győrfi Csabáné, a pécsi Vá­rosi Könyvtár igazgatóhelyet­tese lapunknak elmondta, hogy mostanában a harci járművek­ről, a távolkeleti harcművésze­tekről, a világháborúk fegyve­reiről szóló könyvek, cikkek, képek tűnnek el fiókkönyv­táraikból. Régebben a Bravóból vágták ki a sztárok képeit. Volt olyan eset is, amikor az olvasó azért lopta el a könyvet, mert másik könyvtárba akarta visz- szavinni. Ugyanis elvesztette azt a példányt, amit onnan ki­kölcsönzött. Az első oldalt ki is tépte a könyvből, mert ott benne volt a Városi Könyvtár pecsétje, de arra nem gondolt, hogy a második ívnél, bent a könyvben is pecsételtek. Régebben főként a főiskolá­sok, egyetemisták lopták el a vizsgáikhoz nélkülözhetetlen könyveket. Főként azért, mert kevés volt belőlük. Időben és örökre lefoglalták hát őket. A könyvárak emelkedésével azonban pások is „rászorul­nak” erre a beszerzésre. Nem azért, hogy saját könyvtárukat gazdagítsák, hanem hogy to­vább adják őket, és ezzel pénzt keressenek. Ugyanebből a meg­fontolásból emelik el a köny­vesboltokból is a kiadványokat. Ott a legdrágább kötetek van­nak veszélyben, hiszen azokon kereshet legtöbbet a tolvaj. A könyvtárak számára az is gondot okoz, ha az olvasó nem viszi vissza a szabályosan ki­kölcsönzött könyvet, hanem évekre elraktározza magának, így a következő olvasó nem tudja elolvasni. Manapság pe­dig az új kiadványokat csak egy vagy két példányban tudják megvásárolni a könyvtárak. Ezért a Városi Könyvtár az ed­digieknél hamarabb fordul bí­rósághoz követeléseivel. A kés­lekedő olvasó csak két felszólí­tást kap. A második felszólítás után tizenöt nappal a bíróság­hoz fordulnak, hogy a kölcsön- vevőt a könyvtári követelés megfizetésére kötelezze. Az ol­vasónak nem a könyv egykori árát kell megfizetnie, hanem azt az értéket, melyet a könyvállo­mányban képvisel, valamint a postaköltséget és a késedelmi díjat is. Jogászok szerint, az lenne a legcélravezetőbb, ha a könyvtár minden kikölcsönzött könyvre biztosítéki díjat szedne. Köte­tenként mintegy ezer forintot, így a beiratkozáskor több ezer forintot kellene az olvasótól el­kérni, amit akkor kapna vissza, amikor kiiratkozik. Ezzel a megoldással azonban azok szo­rulnának ki a kölcsönzésből, akik a legrászorultabbak a könyvtár szolgáltatásaira, ezért a díj bevezetése nem várható. A lopások ellen az áruházakban is használt elektromos riasztóbe­rendezést kellene felállítani. Erre pedig nincs pénz. így vé­gül is az olvasó becsületessé­gén és belátásán múlik, hogy a könyveket az egymást követő generációk hosszú sora olvas- hatja-e. U. G. 4 ]\1 afimnti a az Dunántúli Napló előfizetésére 1995. augusztus l.-jétől Címzett: az Új Dunántúli Napló Kiadóhivatala Pécs, Rákóczi út 34. Pf.: 134. Előfizetési időszak Előfizetés díja Az előfizetési díjban nyújtott kedvezmény példányszámban forintban egy hónapra két hónapra negyedévre félévre 525 Ft 1050 Ft 1540 Ft 3050 Ft 3 72 6 145 11 252 23 534 Az előfizetéssel tagja leszek a Kedvezményes Vásárlói Körnek és a kijelölt áruházakban, üzletekben, szolgáltatóhelyeken a gépi számlámmal kedvezménnyel vásárolhatok név lakcím (ir. szám) Kérjük a megrendelőlevelet borítékba helyezve a Kiadó címére beküldeni vagy az Új DN hírlapkézbesítőnek átadni, legkésőbb július 26-áig. Az új előfizetők között 5 dh 500 Ft értékű vásárlási utalványt sorsolunk ki, a kedvezményes vásárláson felül. Az óvatosság véd a zsebtolvajoktól! A nyári hőség miatti figyelmetlenséget is kihasználják A forró nyári hőségben, vagy nyomasztó, fülledt időben tompulnak érzékeink, csökken figyelmünk, és sajnos ezzel együtt óvatosságunk is. Nem is gondolnánk, hogy ezzel megkönnyítjük a zsebtolvajok dolgát, akik nem csak az áru­házak, piacok, vásárok forga­tagát használják ki, hanem az emberek figyelmetlenségét is. Mi sem egyszerűbb a zseb­tolvaj számára, mint a szatyor, illetve kosár tetején fekvő pénztárcát egy alkalmas pilla­natban eltüntetni, a hátsó zsebből kikandikáló bőrtárcát egy „ártatlan összeütközés” során kiemelni. Vagy amikor nyitott pénztárcával a kézben azon tanakodik az ember, hogy megéri-e ennyit fizetni az áruért, vagy sem, addig a tolvaj kifigyeli mennyi pénz lapul a tárcában, és azt hova fogják eltenni. Ezek után már csak a meg­felelő, kedvező pillanatot kell kivárnia a tolvajnak, hogy a tárcát pillanatok alatt elemelje és társának továbbadja. így ha a tulajdonos azonnal észre is veszi a lopást, a tolvaj a legár­tatlanabb arccal bizonygatja, hogy ő bizony nem tud sem­miről, vagy esetleg felháboro­dottan tiltakozik az „alapta­lan” gyanúsítás ellen. A legjobb védelem a zseb­tolvajok ellen a helyes maga­tartás, az óvatosság. Azaz mindig csak kevés készpénzt tartsanak maguknál, vagy jól bezárt kézitáskában, válltás­kában, aktatáskában. Sose mu­tassa nyilvánosan mennyi pénz, érték van önnél, ne vált­son az utcán, idegeneknél va­lutát. Nagyobb forgalmú helye­ken, áruházakban, vásárban kézitáskáját vegye hóna alá, vagy válltáskáját úgy helyezze el, hogy annak nyílászárója befelé, azaz a test felé álljon. Használjon derékra csatolható övtáskát, melynek táskarésze a test elülső részén legyen. Le­gyen óvatos, ne adjon esélyt a zsebtolvajoknak! Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési osztály I i

Next

/
Thumbnails
Contents