Új Dunántúli Napló, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)

1995-07-13 / 189. szám

1995. július 13., csütörtök Politikai Vitafórum Dünántúli Napló 11 Megbízható megoldás A z utóbbi hetek történései mind azt látszanak bizonyí­tani, hogy a kormányzati hajó végleges megfeneklését az or­szág vezetői kapkodó, átgondo­latlan intézkedések sokaságával igyekeznek elkerülni, és hosz- szútávon a lakosság részéről teljes bizalomvesztéshez, nem­zetközi megítélésünkben pedig hiteltelenséghez vezet. Gondoljunk csak az Alkot­mánybíróság nem régiben ho­zott döntésére, amely lényegé­ben az MDF beadvány minden pontjának elfogadását jelenti. Ennek köszönhető az, hogy a magyar családok július elseje után is a régi formában kapják a gyes-t, a gyed-et, a családipót­lékot és a táppénzt. A kormány elkerülhette volna ezt a látványos kudarcot, ha oda figyel az ellenzéki pár­tok törvényességi észrevétele­ire és meghallgatja módosító javaslataikat. Ám e helyett a „megbízható megoldás” kor­mányzati „sarokkövére” Bok­ros Lajosra hallgat, aki minden fajta változtatás nélkül állt elő pénzügyi csomagtervével, ami nem hogy megbízhatónak nem bizonyult, hanem egyenesen alkotmányellenesnek sikere­A társadalom alapja A demokráciák politikai rendszerének alappillérei az önkormányzatok. Napja­inkban sajnos mindinkább érzékelhetővé válik, hogyan csorbulnak a centralizációs intézkedésekkel az önkor­mányzatok jogai, egyre in­kább ellehetetlenülnek, ve­szély fenyegeti gazdálkodá­sukat és működésüket. Az Alkotmánybíróság visszavonta a Bokros-cso- magot. Közben megindult az újabb típusú családipót­lék igénylési láz: nyomtat­ványok legyártása, önkor­mányzatokat járó család­fők, kismamák, nagyma­mák tolongtak, hogy minél előbb elküldhessék igény­lésüket. Találkoztam olyan igénylővel, ahol az egy főre jutó nettó jövedelem 2.550 Ft volt. A Népszabadság jú­lius 3-án arról ír, hogy újabb Bokros-csomagnak nézünk elébe. Mint önkor­mányzati vezető abban re­ménykedem, hogy ez a csomag átgondoltabb lesz, figyelembe veszi, hogy a társadalom alapja a biza­kodó az egészségben, biz­tonságban gyarapodó csa­lád. Horváth Gézáné Magyarmecske polgármestere dett. A közvélemény jogosan várta volna el az Alkotmánybí­róság döntése után az alkot­mányellenes csomag összeállí­tójának Bokros Lajos lemondá­sát, ennek hiányában Horn Gyulától, hogy a megfelelő kö­vetkeztetéseket levonva, me- nessze pénzügyminiszterét. Ehelyett, a napi sajtó hírei sze­rint a kormány, az Országgyű­lést is megkerülve, saját hatás­körében próbálja meg intézke­déseivel pótolni a kieső bevé­telt. Ezzel kapcsolatban az MDF józanságot, egyeztetett, hatás- vizsgálatok után döntéshozatalt vár el a kormánytól. Egyben felhívja a kormány figyelmét arra, hogy a tervezett intézke­désekkel elért megtakarítás nincs arányban az általuk kel­tett társadalmi feszültséggel és negatív hatással. Az intézkedé­sek által gerjesztett infláció várhatólag az államadósság kamatainak formájában elviszi a tervezett bevételt, illetve meg­takarítás egészét. Sajnos úgy látszik a kormány most sem ve­szi komolyan a figyelmeztetést. A Horn-Kuncze kormány első éve a beváltatlan ígéretek és a rombolás éve volt. A koalíció jogalkotási tevé­kenysége koncepciótlan, kap­kodó és az egyes minisztériu­mok között is összehangolatlan. Az ellenzékkel való konszen­zusra törekvés a közvélemény megtévesztésére szolgáló pro­paganda szólamnak bizonyult. A két koalíciós partner egymás közti hatalmi marakodása miatt nem született meg a tárgyilagos tájékoztatást elősegítő, a köz- szolgálati médiumokról szóló törvény. Ugyanezen okból a kor­mánytöbbség csak egy év eltel­tével tudta meghozni a privati­zációról szóló törvényt, s emiatt - hatalmas károkat okozva - egy évig állt a privatizá­ció. Összesen 26 olyan törvény- javaslat van, amelyet a kor­mány - a saját terveivel ellen­tétben - be sem terjesztett a par­lamentnek. A kormány gazdaságpoliti­kája nem átgondolt és nem ki­számítható. Egymással össze sem egyeztethető gazdaságfilo­zófiai alapokon próbálnak úgy kormányozni, hogy közben tár­sadalmi párbeszédet nem foly­tatnak, semmibe veszik a szakmai szervezetek vélemé­Ahelyett, hogy józanul végig­gondolná a fentieket, vezető po­litikusain - Hack Péter, Gál Zoltán - keresztül az Alkot­mánybíróság ellen indít táma­dást. Ezek után elvárjuk, hogy Göncz Árpád vegye védelmébe az Alkotmánybíróságot, amikor azt ilyen méltatlan támadások érik. Hiszen példátlan és elfo­gadhatatlan eset lenne, ha a hí­reknek megfelelően, a kormány és a koalíciós pártok megálla­podása alapján Göncz Árpád nem írná alá a 95-ös pótkölt­ségvetési törvényt. Ez a hatalmi ágak kiismerhetetlen összemo­sását jelentené. A köztársasági elnök az alkotmány szerint gazdasági, racionális szempon­tokat nem vizsgálhat. Aláírását csak alkotmányossági kifogá­sok alapján tagadhatja meg. A polgári demokrácia intézmé­nyét ásná alá, ha Göncz Árpá­dot a koalíciós pártok arra kényszerítenék, hogy - a vég­rehajtói hatalom felelősségét átvállalva - megkímélje a kor­mányt attól, hogy a saját pót­költségvetési törvényét vonja nyét, az alkotmányossági kér­dések pedig föl sem merülnek. Az energiafüggőséget ered­ményező, egy szűk gazdasági érdekcsoportot kiszolgáló, öt­letszerű, átgondolatlan és ezen túlmenően az önkormányzati vagyon elvonása miatt alkot­mányellenes privatizáció olyan veszélyhelyzetet teremt, hogy a következő kormány az ország érdekeit súlyosan sértő állapot felülvizsgálatára és jogi eszkö­zökkel az eredeti állapot rész­beni visszaállítására kénysze­rülhet. Az elmúlt egy év igazolta, hogy a szakértőnek hirdetett kormány képtelen helyzetelem­zésre, az összefüggések feltárá­sára és tudatos cselekvésre. Ezért fordulhatott elő, hogy a saját maga által benyújtott költ­ségvetés két hónap alatt meg­bukott, ami gazdaságtörténeti kuriózum. A pótköltségvetés nem telje­síthető, ugyanakkor alkot­mánysértő is. A pánikszerű rögtönzések alkalmatlanok az adósságszol­gálat kezelésére, így egy év alatt az adósságállomány többet növekedett mint az előző négy évben. A Kereszténydemokrata Néppárt Országos Elnöksége tiltakozik az ellen, hogy a kor­vissza. Ezek után a napi politi­kában tájékozottabb polgár, már nem is fogadta igazán nagy megütközéssel Horn Gyula a Nemzetközi Valutaalapot bí­ráló nyilatkozatát. Ez csak a tárgyalások sikertelenségét hi­vatott elleplezni és azt, hogy a kormány nem ura a helyzetnek. Ezek után talán senki szá­mára nem okoz meglepetést, hogy a legutolsó közvélemény kutatási adatok szerint a szár­nyát most bontogató Polgári Szövetség három pártjának együttes népszerűsége meg­előzi a többi politikai erőét. Ez­zel egy időben a nyugati kor­mány körök látványosan ápol­ják az ellenzékkel az előző cik­lus idején kialakult jó kapcsola­taikat. Ennek legutóbbi példája Andrásfalvi Bertalan magas német állami kitüntetése, amit az Antall kabinet kultuszmi­nisztereként végzett munkájáért ítélt neki Roman Herzog német államfő. Úgy látszik, hogy „bent is - kint is ” a valójában megbíz­ható megoldást keresik. Vajon időben sikerül-e meg­találnunk? Darvas Miklós Magyar Demokrata Fórum mány a növekvő államadósság terheit a leginkább rászorulóra akarja hárítani. Az ország úgynevezett rend­betétele ellehetetleníti a gyer­meket vállaló családokat, a pá­lyakezdőket, az egyetemi, főis­kolai hallgatóságot, a betegeket és a nyugdíj előtt álló munka- nélkülieket. Folyamatosan csökkennek a helyi önkor­mányzatok lehetőségei is. A családok megélhetésének for­rása - jövedelme és megtakarí­tása - nem kiszámítható és nem biztonságos. A párt Országos Elnöksége felszólítja a koalíciós kor­mányt, hogy a következőkben vegye figyelembe a születések számának csökkenése és a ter­hességmegszakítások számá­nak újból megindult emelke­dése miatt kialakult drámai helyzetet. Nem az elszegényedett csa­ládok fogyasztásának csökken­tése, hanem éppen ezen csalá­dok vásárlóerejének javítása (például minimálbér, családi pótlék és nyugdíjemelés) erősíti meg a belső piacot. A növekvő kereslet lehet a motorja az or­szág gazdasági felemelkedésé­nek. Ursprung János A KDNP Országos Elnöksége tagja Nem átgondolt, nem kiszámítható Gazdaságtörténeti kuriózum Mennyi az ország külföldi államadóssága? Korrekt tájékoztatást! Nyolc hónapos tétlenség után, mint derült égből a villán), csaptak le Magyarország né­pére a Bokros-csomagban ösz- szefoglalt gazdasági és szociá­lis megszorítások. A Bokros­csomag egyik eszmei alapja a túlságosan magas külföldi ál­lamadósság. De az embert érik meglepetések. Tapétázás köz­ben hallgattam a „Szombat dél­után” című rádióműsort és ott kaptam egy olyan tájékoztatást a külföldi államadósságról, ami zavarba hozott. Vagy a nép megtévesztésére, vagy éppen a kormányszintű káosz miatt a külföldi államadósságról a leg­különbözőbb számok jelennek meg a sajtóban. A „Szombat délután” című műsorban aztán megnyugtattak, hogy szó sincs olyan mértékű államadósság­ról, amelyet ne lehetne viszony­lag könnyen kezelni. Magyar- ország a nyilatkozó szerint 32 milliárd dollárral tartozik. Ez a bruttó adósság, de ebből kb. 10 milliárddal vállalatok, bankok tartoznak. A tényleges állam- adósság kb. 22 milliárd dollár. Az országnak van 6-7 milliárd dollár valutatartaléka. így a net­tónak nevezett államadósság csak 15-16 milliárd dollár. Az én kérdéseim a követke­zők. Nekem dr. Nádor András magyar állampolgárnak mi kö­zöm van X vállalat, Y bank ál­tal felvett adóssághoz. Ha én veszek fel kölcsönt, akkor azt nekem kell visszafizetnem és nem X vállalatnak és Y bank­nak. Még kezességet sem vál­laltam. Tehát én úgy gondolom, hogy a vállalatok és bankok ál­tal felvett külföldi adósságot és ezek kamatait nekem ne szá­mítsa be a pénzügyminiszter az én betegségbiztosításomba, tandíjamba stb. A másik kérdésem az, ko­rábban a nettó külföldi állam- adósságot úgy számították ki, hogy levonták a bruttó állam- adósságból az állam külföldi kinnlevőségeit. Azaz nekünk is tartoznak. Ezek többsége ún. volt szocialista, vagy forra­dalmi ország. Vietnam, Kuba, Mozambik, Dél-Jemen, Etió­pia, Angola stb. A Szovjetunió utódállamai is tartoznak ne­künk. A kölcsönöket kamat­mentesen adtuk, vagy kamat­tal? Most mennyi ennek a tar­tozásnak az összeg? Egy öt éve megjelent tájékoztatás szerint ennek összege 6 milliárd dollár volt. Mi ennek a tartozásnak a sorsa? Elengedtük? Ha pénzt nem kapunk ezektől az orszá­goktól, akkor nyersanyagokkal vagy ingatlanokkal kellene tő­lük a törlesztést kérni. Mert ha ezt a kb. 6 miliárd dollár adós­ságot is elvonom, akkor csak 10 milliárd dollár az ország nettó külföldi államadóssága. Amely egy állampolgárra vetített ösz- szege 1000 dollár. Ez se kevés, de kezelhetőnek tűnik. Másfél évi lakossági valutakeret. De akkor mivé lesz a Bokros-cso­mag egyik pillére? Úgy gondolom, hogy az ol­vasók is egyetértenek a fenti számok alapján, ha korrekt tá­jékoztatást kérek. Dr. Nádor András Valódi önkormányzatok Önkormányzó önkormányzatok nélkül nem lehetséges a köz­ponti államapparátus leépítése, az államháztartás rendbetétele. Az SZDSZ elfogadhatónak tartja, hgoy ezek a szervek ke­vesebb pénzt kapjanak, ha ke­vesebb állami feladatuk lesz. Ez fából vaskarika. A kevesebb feladat: kevesebb önállóság, egészen a megszűnésig terjed­het. Akkor hol az önállóság? Ha a központi hatalom diktál az anyagiak elvonásán keresztül, akkor a helyi önigazgatás visz- szasüllyed a tanácsrendszer szintjére. Akkor pedig mit je­lent az önkormányzati válasz­tás? Elemi hiba, ha a hatalom akarja meghatározni a helysé­gek minden lépését. Ha bármi­féle kezdeményezés feltétele, hogy ad-e az állam pénzt, hogy fontos-e éppen annak a telepü­lésnek a fejlődése a kormány számára, akkor nincs demokrá­cia, fölösleges szépmutatás a választások megrendezése. Az igazi önkormányzás felté­tele, hogy a választott vezetés hatalmat kap és kötelezettséget is a helyi feladatok, gondok megoldására és pénzt is, mely - akármi is legyen az ellenvéle­mény - mégiscsak a települé­seken, falvakban, városokban termelődik és fura önállóság az, ha a felhasználásáról a főváros­ban döntenek. Megengedhetet­len, hogy ne azok határozzanak a helyi feladatokról, akiket a legjobban érintenek, hogy ne ők döntsék el, legyen-e iskolá­juk, papjuk, építhetnek-e utat, járdát, vízvezetéket, csatornát. Az önkormányzatoknak nem kevesebb pénzt kell kapniuk, hanem annyi helyben képződött jövedelmet kell náluk hagyni, amennyi szükséges a lakosság természetes igényeinek kielégí­tésére. Székely Sándor Szavazás - tartózkodás Érdekes korszak köszöntött ránk az elmúlt években. Pedig de sokat megértünk már! A rá­diózás, televíziózás korszaka után alig léptünk be az űrhajó­zás korszakába, máris egy újabb korszak vette kezdetét, a tartózkodások korszaka. Sza­vaznak itt, szavaznak ott, a Par­lamentben, vagy akár a POTE különböző súlyú és fontosságú ülésein, mindig vannak (és egyre többen), akik tartózkod­nak az igentől, tartózkodnak a nemtől, egyáltalán, tartózkod­nak a véleménynyilvánítástól és annak vállalásától. Divat lett a tartózkodás? Vagy sikk tartózkodni? A szavazásnak sok évezredes történelme egyértelmű és kita­posott utat örökített ránk a szavazásnak (tartózkodásnak) etikai kérdéseivel kapcsolat­ban. Nem tudok dönteni, egyenlő, tartózkodók! Ez ilyen egyszerű volna? Úgy látszik, igen ... Egy szavazásnál az igen vagy a nem melletti voksolás kétségtelenül felelősségteljes feladat, tárgytól, témától füg­getlenül. A józan ész és a fent említett etikai elvek alapján egy eldöntendő .kérdés előtt a sza­vazók a pro és kontra érvek, té­nyek birtokában magukban megítélik a lehetőségeket (dön­tenek!), s ezt a szavazás ilyen vagy olyan formájában nyilvá­nosságra hozzák. Kivétel ez alól egyetlen (!) eset, ha valaki az erős szubjektív befolyásolt­ság kényszere miatt képtelen korrekt döntést hozni (tehát a tényismeret hiánya, illetve a tá­jékozatlanság önmagában nem felmentő tényező). Ha most nézzük a tisztelt és kevésbé tisztelt tartózkodókat, elképzelhető lenne az, hogy mindenki (és egyre többen) a szubjektív befolyásoltság vak­ságától szenvednének? Vagy más tényezők is szerepet ját­szanak abban, hogy felelősség- teljes emberek még felelősség­teljesebb pozíciójukban (ahová pont felelősségteljes rátermett­ségükkel kerültek) képtelenek lennének felelősségteljes dön­tést hozni, azaz igen vagy nem szintű véleményt nyilvánítani? Nem lehet, hogy pont ezért nem is olyan felelősségtelje­sek? Nem is olyan rátermettek? Vagy ha kvalifikációjuk meg is felel minden kritériumrend­szernek, de a gerincük gyenge az egyenesen álláshoz? Mély megdöbbenéssel olvas­tam Balogh Zoltánnak az új Dunántúli Napló július 7-én írt „A kitüntetett jelölt megalá­zása” című cikkében, vagy Vi­dákovics Antal színházigazga­tói kinevezésének szavazásakor a pécsi közgyűlés tagjai közül „sokan tartózkodtak”. Persze, mindjárt ott a magyarázat, „mo­rális ügyeket feszegető” okok miatt. Nem értem. Nem értem a „morális ügyek” kérdését Vi- dákovics esetében, hisz ha mo­rális ügyeket valaki egyáltalán felemlegethetne, az csak a ne­ves koreográfus lehet egyedül. Ő járt majd másfél évig ka- nosszát, ő viselte a személyét és környezetét érő meghurcolások minden terhét és kínját, ő szen­vedte a sajtó megalázó rága­lomhadjáratait! S hiába süvöltöttek az ocs- mány kirohanások, a koncep­ciós bűzű vádak, Vidákovicsot minden hivatalos jogi fórum felmentette. De vajon (ha már morális kérdéseket feszege­tünk) kapott-e a nevezett morá­lis kártérítést? Kapott-e morális „kárpótlást” vagy „kielégítést”, pszichés kompenzációt, a kon­cepciós herce-hurca hátterében lapulóktól legalább annyit, hogy pardon, tévedtünk. Vagy csak nem az a helyzet, hogy a bíróság morális hozzáál­lása is megkérdőjelezhető? Vagy hogy a Vidákovics kine­vezését támogató helyi és or­szágos horvát önkormányzat is morális tévedés áldozata? De van-e egyáltalán morális kérdés? Ha van, miért nem volt valaki, aki meggyőzte volna annak tényéről a szegény hatá­rozni képtelen tartózkodókat? Ha meg nincs ilyen kérdés, mi­ért, hogy „nagyon sokan tartóz­kodtak”? És miért nem vette bárme­lyik, most már korántsem tisz­telt tartózkodó a fáradságot, hogy a rábízott felelősség sú­lyát átérezve tisztázta volna a homályos kérdések bármelyik részletét is? Vagy ez így volt egyszerűbb? Kényelmesebb? Tisztességesebb? Ez nem morá­lis kérdés? És tudja-e, emlékszik-e a tar­tózkodó arra, hogy Pécs városa évekkel ezelőtt ismétlen és is­mételten eufórikus mámorban úszott, mert Vidákovics kore­ográfiái sikert sikerre halmoz­tak az ország legkülönbözőbb fórumain, fesztiváljain, televí­ziós versenyein? Tudják-e ők, a névtelenség homályában meg­búvók, hogy a koreográfiával Európát oly sokszor beutazó Vidákovics méltatását tartal­mazó hazai és külföldi cikkek, újságok több íróasztalt is vasta­gon befödnek? S azt, hogy Eu­rópában annyi felé (de ezen új­ság hasábjain is!) Vidákovics Antal a „magyar kultúra utazó nagykövetedként tisztelték? Vajon szerepelt-e a tehetség, a rátermettség, az elért kimagasló szakmai siker a megítélés bár­melyik serpenyőjében is? S az, hogy ezt az embert pont az a város hurcolta meg és fosztotta meg az alkotás lehetőségétől, amelyik nemzetközi hírnevé­nek öregbítéséért végül is a leg­többet köszönhet neki? Ennek ismerete nélkül a tartózkodás nem morális kérdés? Sárosi István i I í k Egy elv - és egy ember - védelmében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents