Új Dunántúli Napló, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)
1995-07-09 / 185. szám
4 Síínántúli Napló Magyarország - Dél-dunántí l 1995. július 9., vasárnap Ma Szeretettel köszöntjük névnapjuk alkalmából LUKRÉCIA nevű kedves olvasóinkat. A Nap kél 4.50 nyugszik 20.47 órakor Hírek, tudósítások, események közölhetők 14-től 16 óráig a215-000-es telefonszámon. Hírszerkesztő: SZALAI KORNÉLIA Vonzó asszony A mai Lukrécia nevünk a Luk- retius latin név női megfelelője, amelynek jelentése az érdekesen fokozódó „szemérmes, megnyerő” és végül „hasznot hozó asszony”. Hírhedt viselője volt egykoron a Ferrarában élő Lucrecia Borgia /1480-1519/ reneszánsz hercegnő, aki élete erkölcstelenségéről vált ismertté. Alakját Victor Hugo drámájában, Donizetti operájában örökítette meg. A mai Lukréciáktól távol áll kétes hírű ősük, és ezt a névnapjukra ajándékozott fehér szegfűcsokorral fejezhetjük ki a legjobban. Időjárás Várható időjárás az ország területén vasárnap estig: A Kárpátmedencében folytatódik a túlnyomóan derült, száraz, napos idő. A nappali felmelegedés kissé tovább erősödik. A légmozgás mérsékelt lesz. Vízállások: Mohács 604 cm. apadó, vízhő 19,9 fok; őrtilos 134 cm. változatlan, vízhő 18,0 fok; Barcs 170 cm. áradó, vízhő 19,0 fok; Drávaszabolcs 260 cm. áradó, vízhő 20,2 fok. Hatos lottó: 2,3,10 11,18,36 Pótszám: 28 Az átokarcú srác és a tolókocsi Egyszerűen képtelenség elképzelni, hogy valaha is komolyan lehessen beszélni vele. A Locomotiv GT egykori tagja Somló Tamás ma szólistaként éli világát. Talán a zenebohóc kifejezés illik rá a legjobban. Amikor Pécsett lépett fel, sikerült néhány szót váltanunk az örök bohémmel.- Régi dilemmám, amit meg szeretnék kérdezni. Hová tűntél Varsóban?- Bármilyen furcsa, de menet közben megnősültem. Ezért tituláltak elveszettnek. Más egyéb mellett erről is szól A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián című nóta. ' - Hallhatja még a nagyérdemű az LGT-t koncerten?- Remélem, hogy soha nem. Jobbat már közösen nem tudtunk csinálni, ezért mindenki egyénileg próbálkozik az érvényesülés rögös útjain.- Meddig lehet ezt a műfajt űzni?- Még a tolókocsiban is ezt a zenét akarom játszani. Aztán egy megfelelő pillanatban majd belöknek a zenekari árokba, a mindenkori közönség szertelen igénye szerint.-A népszerűség mit jelent számodra ?- Sok családban lettünk családtagok. Olyanok vagyunk, mint egy családi fényké- pal(Bummm), amit néha elő lehet venni.- Sok éven át írta a banda szövegeit Sztevanovity Dusán. Mekkora volt a szerepe a sikerekben ?- Nem volt igazán fontos a feladata, ő egyszerűen a csapat ötödik embere volt..- Veled soha nem lehet komolyan beszélni?- Remélem, hogy nem.-Mikorra várható új zene Somló névvel jegyezve?- Szeptemberre tervezzük az új bemutatót. Sorolom a neveket: Laár András, Bornai Tibor, Orszáczky Jackie, Dem- jén Ferenc, és Závodi Gábor a zenei rendező. Én már csak ronthatok a csapaton. Nem véletlen az átferdítés. Én nem álomarcú lány, hanem átokarcú srác vagyok. Pucz Péter Somló Tamás, az örök bohém, a mókamester fotó: Tóth l. Egyre keserűbb egy korsó sör A strandokon száz forint alatt sörözhetünk FOTÓ: TÓTH L. Csökkenhet a kötelező? A Magyar Biztosítók Szövetségének díjemelési javaslata után a héten a biztosítottak oldala is reagált a gépjárművek felelősségbiztosításának kérdésére. Az Állami Biztosításfelügyeletnek (Ábif) tett előterjesztésük szerint nem az áremelés lenne indokolt, hanem éppen ellenkezőleg, a kötelező biztosítás összegének 12,7-14,3 százalékos csökkentése. Az Ábif részéről a javaslatot nem kívánták a VDN-nek kommentálni, mondván, ők nem rendelkeznek döntési jogkörrel. Amíg a döntésre jogosult személy, vagyis Bokros Lajos pénzügyminiszter nem nyilvánít véleményt, az Ábif sem tör pálcát. Annyi bizonyos, hogy amikor a biztosítók kérték a 9,2 százalékos emelést, kérésüket a Bokroscsomag néven ismert stabilizációs program várható inflációs következményeivel indokolták. Ekkor az Ábif nem tartotta szükségesnek az emelést, mivel szerintük az infláció idei mértéke nem fogja számottevően meghaladni a biztosítók múlt évi számításait a 95-ös évre. Peredi Péter, a gépjármű-felelősségbiztosítási bizottság biztosítotti oldalának képviselője szerint a díj csökkentése több szempontból is indokolt. Elsősorban azért, mert a kötelező biztosítást becsületesen fizetők tábora az elmúlt év óta 50-100 ezer autóssal növekedett. Nem elhanyagolható a biztosítottak szerint az sem, hogy a közelmúlt gazdasági megszorító intézkedéseinek hatására várhatóan csökkenni fog a gépjárművek használata, valamint, hogy a megnövekedett kamatszintek hatására a megnövekedett befizetések is kedvezőbben kamatoznak majd. Ä döntés persze ebben az esetben (is) a pénzügyminiszter kezében van. Gy. Z. Számolják a vendégeket a balatoni strandokon „Volt két sör meg egy nagy- fröccs. Az annyi, mint 555 Ft.” - közölné rezzenéstelen arccal a pincér, ha netán az egyik orfűi étteremben támadna kedvünk szomjunkat oltani. Persze ez kirívó példa csupán, nem mindenhol kerül egy korsó Amstel 225, egy nagyfröccs pedig - nem tévedés - 105 forintba. Nem mindegy tehát, hova ülünk be ebben a döglesztő melegben. Az éttermek és a sörözők faláról réges rég eltűnt az osztály jelzése, kénytelenek vagyunk arra hagyatkozni, hogy az adott egység milyen állapotban van, de leginkább arra, mennyire fekszik frekventált helyen. A „belvárosban” általában egy korsó csapolt nyugati sörért minimum 150-et elkérnek. Az olcsóbb, magyar sörök a városcentrumokban nagyon ritkán szerepelnek az itallapon. A kifejezetten angol jellegű pub-okban aztán végképp nincs pardon. John Bulinál a világhírű ír Guiness korsója 350 fölött van és - kedves nyugati szokás - mindössze 4 deci. Nem ússzuk meg olcsóbban a marhasteakeket kínáló helyeken sem (például Pécsett a Fregattban): 320 magyar forintot itt is bezsebelnek a Guiness, illetve a szintén ír Kilkenny után. Fizetéskor pedig nem biztos, hogy meg leszünk győződve: csak a sűrű sörtől keserű a szánk íze. Ha tehát sörözni vagy fröccsözni vágyunk, mindenképpen olyan helyet keressünk, ami vagy nem a belváros közepén van, vagy nem túlzottan elegáns. A legtöbb helyen a magyar sörök (Arany Ászok, Szalon, Talléros) cirka 80-90 forintba kerülnek, a nyugatiakért persze 120-140 forintot is elkérnek. A nagyfröccs árai sem égbekiál- tóak, bár néhány évvel ezelőtt nehezen hittük volna, hogy alig találunk majd olyan helyet, ahol 40 alatt van a nagyfröccs. A fürdőhelyeken és a strandokon is megússzuk általában 100 alatt és itt még úszhatunk is. A sörök között a legkülönösebb szerzet a búzasör. Egy alapvető' baj van vele, hogy finom, viszont ezért még a legutolsó kocsmában is elkérik a 200 forintot, akár csapolt, akár üveges formában akarjuk fogyasztani. Abba pedig ne is nagyon gondoljunk bele, hogy mi történik akkor, ha nem állunk meg egy egységnyi italnál és gálád módon tovább locsoljuk torkunkat az új, avagy a régi nemzeti itallal. A magyar ugyanis az elmúlt években boros nemzetből sörös nemzetté vált. Úgy járunk a legjobban, ha sör helyett inkább szódát iszunk, de ha már menthetetlenül megkívántuk, téijünk be az első boltba és vegyünk üvegeset, az még mindig megvan 50-70 forintból, ráadásul a betétdíjat is visszakapjuk. Ha pedig fröccsre szomjazunk, vegyünk ugyanitt asztali bort úgy százötvenért, a szóda még mindig olcsó, így a fröccs anyagáron alig több, mint egy húszasból kijön. A betét itt is visszajár. Ha mindezek ellenére egy vendéglátó-ipari egységben múlatjuk az időt, készüljünk föl arra, hogy 2-3 korsó elfogyasztását úgy 400-500 forintunk bánja. Borravaló nélkül. Amennyiben még van borra-, illetve sörre valónk. (Az ital egyébként öl, butít... Lásd: az e cikk alatti írásban szereplő adatokat.) Lendvai Dávid Számolják a vendégeket szombattól az észak Balaton-part strandjain. Az Állami Népegyészségü- gyi és Tisztiorvosi Szolgálat munkatársai ellenőrzik, hogy nem engednek-e be az engedélyezettnél több fürdőzőt. A tavaszi hónapokban tartott helyszíni szemlék után ugyanis minden egyes strandon fölmérték az adottságokat és meghatározták a befogadóképességet. A kritériumok között első helyen szerepelt a vízfelület, a pihenő- terület nagysága és a mellékhelyiségek, tusolok száma. A döntés szerint a strandoknak több mint felében 20-30 százalékkal kell csökkenteni a szokásos vendégszámot. Arról nem szól a rendelkezés, hogy aki kiszorul a strandokról hova menjen. Rádió Mellett Az alkoholizmus bélyegével... A riportemő - az éjszakai műsorban - nehéz, nagy ivókkal beszélget. Érdekes módon - szinte kivétel nélkül - emlékeznek egy országszerte ismert orvos véleményére, miszerint napi egy, talán két deci tiszta bor bizonyos esetekben egészséges lehet. Sőt! Nos, a „sőt” határát már ismerik. A kocsmapult vendégei közül egyik ezzel indokol: „Kezit- csóklom rám van a magány szakadva...!” A másik: „Én olyan vagyok, tetszik tudni, hogy ha nem iszom, akkor én valóban nem iszom.” Világos, nagy igazság. „Ha pedig iszom - folytatja - egyetlen napon ledöntök akár hat liter bort is ...” A mértéktelen nagy ivásoknak rég kialakult legendája van. Jómagam ismertem egy pécsi sörgyári lovaskocsist, aki saját bevallása szerint - mások tanúsága mellett - tizenkét-tizen- négy liter sört ivott meg.” Nem sokat élt szegény. „ ... Én általában nem keverem. Csak sört fogyasztok whiskyvel, ha nincs, akkor uni- cummal. Hölgyem ismeri Zwackot? Nem? Pedig jópofa hapsi. Szóval az ő unicumját, sörrel...” Egy nő telefonnon saját magáról vall a műsorvezetőnek: „Olyan munkahelyen dolgozom, ahol mindenki, mindig iszik. Rászoktam, úgy, hogy kezdetben napi háromnégy stampedli konyakot ittam. Nem volt erőm azt mondani, hogy nem kérek, amikor kínáltak. De szerencsére abbahagytam, persze úgy, hogy kiléptem a munkahelyemről.” A riportemőt körülállják a kuncsaftok és mindenki őszintén nyilatkozik. „Hallgasson ide. Én voltam lókiképző is, képzelje, volt olyan lovam, hogy ha megérezte rajtam az italt, lemerevedett. Semmit nem csinált akármire is kértem csak bámult rám. Azt hiszem bánatos volt a szeme ... Pedig mondhatom magának, én módjával ittam, legföljebb napi két liter bort, talán, de akkor sokat mondok.” „A postán dolgoztam annak idején, naponta vagy másfél millió forint ment át a kezemen, a számolásban soha nem tévedtem. Pedig a lábomnál ott állt az üveg pia, később kannában a bor...” Divat a kannás bor árusítása. Nagyjából iható, sőt, egészen jó borok is előfordulnak és viszonylag olcsón. Családi, baráti összejöveteleken inkább kínálják a kannás borokat, mint hogy - a feltehetően jobb minőségű, márkás ám méreg drága - palackozott italokat rakják fel az asztalra. Az persze túlzás, amit a műsorban megszólaló nagyivó mondott: „Ha meghalok, egy kannára való bort tetetek mellém a koporsóba. Ennyi a végrendeletem.” Családi, szerelmi, baráti kapcsolatok futottak mellékvágányra, rendszerint végérvényesen az ital miatt. Egy asszony - ahogy meséli a telefon révén — kezdetben együtt ivott a férjével, de nagyon hamar leállt, még mielőtt szenvedélyévé vált volna az ital. „Ha a jövőben te akkor iszol, amikor én, akkor a talpadig kiszáradsz, de poharat én soha nem veszek a kezembe.” így is történt, ennek már húsz esztendeje. A férje nem él, már tizennyolc éve. Az alkohol vitte el. A férfi - aki rummal issza a sört a riport színhelyén - nyilatkozni akar a rádiónak. „Én egyszer orrvérzésig ittam. De így, ahogy mondom. A kórházban tudták csak elállítani a vérzést. Azóta nem iszom annyit. Naponta ugyan, de csak két korsóval, bele egy kis rummal. Ennyit lehet, nem?” Hogy mennyit lehet? Nincs pontos recept. Dr. Buda Béla - a Magyar Hírlapban megjelent JEGYZET nyilatkozata szerint - kutatásokra hivatkozva kijelentette: „ ... Férfiaknál heti 60 gramm, nőknél heti 40 gramm alkohol rendszeres fogyasztása bizonyítottan egészségkárosítást okoz a későbbiekben. Hatvan gramm tiszta alkohol található két deciliter pálinkában, 5- 6 deciliter borban, 4-5 üveg sörben - sok férfinak ez a napi adagja.” Magyarországon ma közel egymillió alkoholistát tartanak nyilván. Majdnem a lakosság 10 százalékát! Az alkoholista jellemzője: leépülés, képzavar, emlékezetkiesés, agresszivitás, ápolatlan- ság, az értékítélet teljes szétesése. <^coJb- jsLAJL*x>K» i l l
