Új Dunántúli Napló, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)

1995-07-09 / 185. szám

4 Síínántúli Napló Magyarország - Dél-dunántí l 1995. július 9., vasárnap Ma Szeretettel köszöntjük névnapjuk alkalmából LUKRÉCIA nevű kedves olvasóinkat. A Nap kél 4.50 nyugszik 20.47 órakor Hírek, tudósítások, események közölhetők 14-től 16 óráig a215-000-es telefonszámon. Hírszerkesztő: SZALAI KORNÉLIA Vonzó asszony A mai Lukrécia nevünk a Luk- retius latin név női megfelelője, amelynek jelentése az érdeke­sen fokozódó „szemérmes, megnyerő” és végül „hasznot hozó asszony”. Hírhedt viselője volt egykoron a Ferrarában élő Lucrecia Borgia /1480-1519/ reneszánsz hercegnő, aki élete erkölcstelenségéről vált is­mertté. Alakját Victor Hugo drámájában, Donizetti operájá­ban örökítette meg. A mai Luk­réciáktól távol áll kétes hírű ősük, és ezt a névnapjukra ajándékozott fehér szegfűcso­korral fejezhetjük ki a legjob­ban. Időjárás Várható időjárás az ország terü­letén vasárnap estig: A Kárpát­medencében folytatódik a túl­nyomóan derült, száraz, napos idő. A nappali felmelegedés kissé tovább erősödik. A lég­mozgás mérsékelt lesz. Vízállások: Mohács 604 cm. apadó, vízhő 19,9 fok; őrtilos 134 cm. változatlan, vízhő 18,0 fok; Barcs 170 cm. áradó, vízhő 19,0 fok; Drávaszabolcs 260 cm. áradó, vízhő 20,2 fok. Hatos lottó: 2,3,10 11,18,36 Pótszám: 28 Az átokarcú srác és a tolókocsi Egyszerűen képtelenség el­képzelni, hogy valaha is komo­lyan lehessen beszélni vele. A Locomotiv GT egykori tagja Somló Tamás ma szólis­taként éli világát. Talán a zenebohóc kifejezés illik rá a legjobban. Amikor Pécsett lépett fel, sikerült né­hány szót váltanunk az örök bohémmel.- Régi dilemmám, amit meg szeretnék kérdezni. Hová tűn­tél Varsóban?- Bármilyen furcsa, de me­net közben megnősültem. Ezért tituláltak elveszettnek. Más egyéb mellett erről is szól A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián című nóta. ' - Hallhatja még a nagyér­demű az LGT-t koncerten?- Remélem, hogy soha nem. Jobbat már közösen nem tud­tunk csinálni, ezért mindenki egyénileg próbálkozik az ér­vényesülés rögös útjain.- Meddig lehet ezt a műfajt űzni?- Még a tolókocsiban is ezt a zenét akarom játszani. Aztán egy megfelelő pillanatban majd belöknek a zenekari árokba, a mindenkori közön­ség szertelen igénye szerint.-A népszerűség mit jelent számodra ?- Sok családban lettünk csa­ládtagok. Olyanok vagyunk, mint egy családi fényké- pal(Bummm), amit néha elő lehet venni.- Sok éven át írta a banda szövegeit Sztevanovity Dusán. Mekkora volt a szerepe a sike­rekben ?- Nem volt igazán fontos a feladata, ő egyszerűen a csapat ötödik embere volt..- Veled soha nem lehet ko­molyan beszélni?- Remélem, hogy nem.-Mikorra várható új zene Somló névvel jegyezve?- Szeptemberre tervezzük az új bemutatót. Sorolom a ne­veket: Laár András, Bornai Tibor, Orszáczky Jackie, Dem- jén Ferenc, és Závodi Gábor a zenei rendező. Én már csak ronthatok a csapaton. Nem vé­letlen az átferdítés. Én nem álomarcú lány, hanem átok­arcú srác vagyok. Pucz Péter Somló Tamás, az örök bohém, a mókamester fotó: Tóth l. Egyre keserűbb egy korsó sör A strandokon száz forint alatt sörözhetünk FOTÓ: TÓTH L. Csökkenhet a kötelező? A Magyar Biztosítók Szövet­ségének díjemelési javaslata után a héten a biztosítottak oldala is reagált a gépjármű­vek felelősségbiztosításának kérdésére. Az Állami Biztosí­tásfelügyeletnek (Ábif) tett előterjesztésük szerint nem az áremelés lenne indokolt, ha­nem éppen ellenkezőleg, a kö­telező biztosítás összegének 12,7-14,3 százalékos csök­kentése. Az Ábif részéről a javasla­tot nem kívánták a VDN-nek kommentálni, mondván, ők nem rendelkeznek döntési jogkörrel. Amíg a döntésre jogosult személy, vagyis Bok­ros Lajos pénzügyminiszter nem nyilvánít véleményt, az Ábif sem tör pálcát. Annyi bi­zonyos, hogy amikor a bizto­sítók kérték a 9,2 százalékos emelést, kérésüket a Bokros­csomag néven ismert stabili­zációs program várható inflá­ciós következményeivel in­dokolták. Ekkor az Ábif nem tartotta szükségesnek az emelést, mi­vel szerintük az infláció idei mértéke nem fogja számotte­vően meghaladni a biztosítók múlt évi számításait a 95-ös évre. Peredi Péter, a gép­jármű-felelősségbiztosítási bizottság biztosítotti oldalá­nak képviselője szerint a díj csökkentése több szempont­ból is indokolt. Elsősorban azért, mert a kötelező biztosí­tást becsületesen fizetők tá­bora az elmúlt év óta 50-100 ezer autóssal növekedett. Nem elhanyagolható a bizto­sítottak szerint az sem, hogy a közelmúlt gazdasági megszo­rító intézkedéseinek hatására várhatóan csökkenni fog a gépjárművek használata, va­lamint, hogy a megnövekedett kamatszintek hatására a meg­növekedett befizetések is kedvezőbben kamatoznak majd. Ä döntés persze ebben az esetben (is) a pénzügyminisz­ter kezében van. Gy. Z. Számolják a vendégeket a balatoni strandokon „Volt két sör meg egy nagy- fröccs. Az annyi, mint 555 Ft.” - közölné rezzenéstelen arccal a pincér, ha netán az egyik orfűi étteremben támadna kedvünk szomjunkat oltani. Persze ez ki­rívó példa csupán, nem min­denhol kerül egy korsó Amstel 225, egy nagyfröccs pedig - nem tévedés - 105 forintba. Nem mindegy tehát, hova ülünk be ebben a döglesztő me­legben. Az éttermek és a sörö­zők faláról réges rég eltűnt az osztály jelzése, kénytelenek vagyunk arra hagyatkozni, hogy az adott egység milyen ál­lapotban van, de leginkább arra, mennyire fekszik frekven­tált helyen. A „belvárosban” általában egy korsó csapolt nyugati sörért minimum 150-et elkérnek. Az olcsóbb, magyar sörök a város­centrumokban nagyon ritkán szerepelnek az itallapon. A kifejezetten angol jellegű pub-okban aztán végképp nincs pardon. John Bulinál a világ­hírű ír Guiness korsója 350 fö­lött van és - kedves nyugati szokás - mindössze 4 deci. Nem ússzuk meg olcsóbban a marhasteakeket kínáló helye­ken sem (például Pécsett a Fre­gattban): 320 magyar forintot itt is bezsebelnek a Guiness, il­letve a szintén ír Kilkenny után. Fizetéskor pedig nem biztos, hogy meg leszünk győződve: csak a sűrű sörtől keserű a szánk íze. Ha tehát sörözni vagy fröccsözni vágyunk, min­denképpen olyan helyet keres­sünk, ami vagy nem a belváros közepén van, vagy nem túlzot­tan elegáns. A legtöbb helyen a magyar sörök (Arany Ászok, Szalon, Talléros) cirka 80-90 forintba kerülnek, a nyugatiakért persze 120-140 forintot is elkérnek. A nagyfröccs árai sem égbekiál- tóak, bár néhány évvel ezelőtt nehezen hittük volna, hogy alig találunk majd olyan helyet, ahol 40 alatt van a nagyfröccs. A fürdőhelyeken és a strando­kon is megússzuk általában 100 alatt és itt még úszhatunk is. A sörök között a legkülönö­sebb szerzet a búzasör. Egy alapvető' baj van vele, hogy fi­nom, viszont ezért még a leg­utolsó kocsmában is elkérik a 200 forintot, akár csapolt, akár üveges formában akarjuk fo­gyasztani. Abba pedig ne is nagyon gondoljunk bele, hogy mi tör­ténik akkor, ha nem állunk meg egy egységnyi italnál és gálád módon tovább locsoljuk tor­kunkat az új, avagy a régi nem­zeti itallal. A magyar ugyanis az elmúlt években boros nem­zetből sörös nemzetté vált. Úgy járunk a legjobban, ha sör he­lyett inkább szódát iszunk, de ha már menthetetlenül megkí­vántuk, téijünk be az első boltba és vegyünk üvegeset, az még mindig megvan 50-70 fo­rintból, ráadásul a betétdíjat is visszakapjuk. Ha pedig fröccsre szomjazunk, vegyünk ugyanitt asztali bort úgy százötvenért, a szóda még mindig olcsó, így a fröccs anyagáron alig több, mint egy húszasból kijön. A be­tét itt is visszajár. Ha mindezek ellenére egy vendéglátó-ipari egységben múlatjuk az időt, készüljünk föl arra, hogy 2-3 korsó elfogyasz­tását úgy 400-500 forintunk bánja. Borravaló nélkül. Amennyiben még van borra-, illetve sörre valónk. (Az ital egyébként öl, butít... Lásd: az e cikk alatti írásban szereplő adatokat.) Lendvai Dávid Számolják a vendégeket szom­battól az észak Balaton-part strandjain. Az Állami Népegyészségü- gyi és Tisztiorvosi Szolgálat munkatársai ellenőrzik, hogy nem engednek-e be az engedé­lyezettnél több fürdőzőt. A ta­vaszi hónapokban tartott hely­színi szemlék után ugyanis minden egyes strandon fölmér­ték az adottságokat és meghatá­rozták a befogadóképességet. A kritériumok között első helyen szerepelt a vízfelület, a pihenő- terület nagysága és a mellékhe­lyiségek, tusolok száma. A döntés szerint a strandok­nak több mint felében 20-30 százalékkal kell csökkenteni a szokásos vendégszámot. Arról nem szól a rendelkezés, hogy aki kiszorul a strandokról hova menjen. Rádió Mellett Az alkoholizmus bélyegével... A riportemő - az éjszakai műsorban - nehéz, nagy ivókkal beszélget. Érdekes mó­don - szinte kivétel nélkül - emlékeznek egy országszerte ismert orvos véleményére, mi­szerint napi egy, talán két deci tiszta bor bizonyos esetekben egészséges lehet. Sőt! Nos, a „sőt” határát már ismerik. A kocsmapult vendégei közül egyik ezzel indokol: „Kezit- csóklom rám van a magány szakadva...!” A másik: „Én olyan vagyok, tetszik tudni, hogy ha nem iszom, akkor én valóban nem iszom.” Világos, nagy igazság. „Ha pedig iszom - folytatja - egyetlen napon le­döntök akár hat liter bort is ...” A mértéktelen nagy ivásoknak rég kialakult legendája van. Jómagam ismertem egy pécsi sörgyári lovaskocsist, aki saját bevallása szerint - mások tanú­sága mellett - tizenkét-tizen- négy liter sört ivott meg.” Nem sokat élt szegény. „ ... Én általában nem keve­rem. Csak sört fogyasztok whiskyvel, ha nincs, akkor uni- cummal. Hölgyem ismeri Zwackot? Nem? Pedig jópofa hapsi. Szóval az ő unicumját, sörrel...” Egy nő telefonnon saját magáról vall a műsorveze­tőnek: „Olyan munkahelyen dolgozom, ahol mindenki, mindig iszik. Rászoktam, úgy, hogy kezdetben napi három­négy stampedli konyakot ittam. Nem volt erőm azt mondani, hogy nem kérek, amikor kínál­tak. De szerencsére abbahagy­tam, persze úgy, hogy kiléptem a munkahelyemről.” A riportemőt körülállják a kuncsaftok és mindenki őszin­tén nyilatkozik. „Hallgasson ide. Én voltam lókiképző is, képzelje, volt olyan lovam, hogy ha megérezte rajtam az italt, lemerevedett. Semmit nem csinált akármire is kértem csak bámult rám. Azt hiszem bánatos volt a szeme ... Pedig mondhatom magának, én mód­jával ittam, legföljebb napi két liter bort, talán, de akkor sokat mondok.” „A postán dolgoztam annak idején, naponta vagy másfél millió forint ment át a kezemen, a számolásban soha nem téved­tem. Pedig a lábomnál ott állt az üveg pia, később kannában a bor...” Divat a kannás bor árusítása. Nagyjából iható, sőt, egészen jó borok is előfordulnak és vi­szonylag olcsón. Családi, baráti összejöveteleken inkább kínál­ják a kannás borokat, mint hogy - a feltehetően jobb minőségű, márkás ám méreg drága - pa­lackozott italokat rakják fel az asztalra. Az persze túlzás, amit a műsorban megszólaló nagy­ivó mondott: „Ha meghalok, egy kannára való bort tetetek mellém a koporsóba. Ennyi a végrendeletem.” Családi, sze­relmi, baráti kapcsolatok futot­tak mellékvágányra, rendsze­rint végérvényesen az ital miatt. Egy asszony - ahogy meséli a telefon révén — kezdetben együtt ivott a férjével, de na­gyon hamar leállt, még mielőtt szenvedélyévé vált volna az ital. „Ha a jövőben te akkor iszol, amikor én, akkor a talpa­dig kiszáradsz, de poharat én soha nem veszek a kezembe.” így is történt, ennek már húsz esztendeje. A férje nem él, már tizennyolc éve. Az alkohol vitte el. A férfi - aki rummal issza a sört a riport színhelyén - nyi­latkozni akar a rádiónak. „Én egyszer orrvérzésig ittam. De így, ahogy mondom. A kórház­ban tudták csak elállítani a vér­zést. Azóta nem iszom annyit. Naponta ugyan, de csak két korsóval, bele egy kis rummal. Ennyit lehet, nem?” Hogy mennyit lehet? Nincs pontos recept. Dr. Buda Béla - a Magyar Hírlapban megjelent JEGYZET nyilatkozata szerint - kutatá­sokra hivatkozva kijelentette: „ ... Férfiaknál heti 60 gramm, nőknél heti 40 gramm alkohol rendszeres fogyasztása bizonyítottan egészségkárosí­tást okoz a későbbiekben. Hat­van gramm tiszta alkohol talál­ható két deciliter pálinkában, 5- 6 deciliter borban, 4-5 üveg sörben - sok férfinak ez a napi adagja.” Magyarországon ma közel egymillió alkoholistát tartanak nyilván. Majdnem a lakosság 10 százalékát! Az alkoholista jellemzője: leépülés, képzavar, emlékezet­kiesés, agresszivitás, ápolatlan- ság, az értékítélet teljes szét­esése. <^coJb- jsLAJL*x>K­» i l l

Next

/
Thumbnails
Contents