Új Dunántúli Napló, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)
1995-07-07 / 183. szám
1995. július 7., péntek Közélet Dhnántúli Napló 13 Nem csak egy új Pécs-könyvről A Pécsi Nemzeti Színház díszkivilágításban Helyi történet, helyi tanulságokkal... Nem meglepő, inkább megdöbbentő és eltűnődésre érdemes hétköznapi tapasztalat amiről szólni kell - a huszonnegyedik órában vagy néhány perccel előtte ... Történt pedig az eset a népes Király utcában, napfényes délelőtt. Nyolc-tízfős tízen túli, húszon inneni fiú és lány csoport álldogált tanakodva. Valamit keresnek - véltem én és a belém nevelt illem parancsának engedve, a segíteni akarás szándékával szóba elegyedtünk. Pécsiek voltak mind, valamelyik újonnan felépült városnegyed ifjú lakói. Diszkót és valami „etetőt” keresnek - hogy a szavukat idézzem. Az előbbire nem tudtam a választ, az utóbbiról a közeli McDonalds jutott az eszembe. Aztán belém bújt a kíváncsiság ördöge és én is kérdeztem. Álldogálván a Király utca közepén, a két szökőkút előtt, adódott a kérdés, imigyen:- Tudjátok-e milyen épület ez a szökőkút mögött?- yalami mozi...- És ami mögöttem áll? Itt már tanácstalanság ült ki az arcokra. Aztán hirtelen egyikük vigyorogva megjegyezte:- A Schillinges Jack-pot.” Ebben van valami - hagytam helyben megadóan, hozzátéve - hogy ez egy pénzintézet, ahol valóban kipróbálhatja a szerencséjét az, akinek osztrák pénze van és így tovább ... de ezt már nem is hallgatták. És tovább kérdeztem:-Jártatok már a téren, a Dzsámiban? A teret még kapisgálták, de a „dzsámi” eléggé homályosnak tűnhetett, mert hallgatás volt a válasz. S miután a török emléktemplomról megadtam a szűkre szabott felvilágosítást, tovább nem is erőltettem a „helyismereti zaklatást, a csalódást megelőzendő. Azért még búcsúzóul megkérdeztem:- Hol lesz a nyaralás? A többség a vállát rángatta, de ilyetén válasz is elhangzott:- Csehbe, vagy Horvátba .- És magának? Vetette oda az egyik cserfesebb fruska.- Nekem a „Mecsekbe ...” vagy a „Lajosba ...”, már mint a vizes medencébe ... A kisördög még egyszer belém sarkantyúzott és elmenőben megkérdeztem:- Gyerekek, tudjátok-e, hol van Görcsöny? Néma csend. Ebben maradtunk, ők megindultak az „etető” felé, én szomorkásán ballagtam tovább a Király utcán végig, önváddal korholva vénségem cinizmusát, okvetlenkedő kérdéseimet. Elvégre baranyaiak, pécsiek - hát hogy is tudhatnának ennyi mindent városukról, megyéjükről? Talán ezt hívják maximalista elvárásnak? Lehet. Lehet? Dr. Hegedűs Sándor Linde-beruházások Magyarországon Három azonos című, közel azonos méretű könyv van előttem. Keresem bennük a közöset, bár könnyebb megtalálni a különbözőséget. Ha a cím a biztosan közös: Pécs. É van még egy közös jellemző, amivel ugyan sokan nem fognak egyetérteni, de azért leírom, mert a tény azért tény marad. Az első Pécs c. könyv bontóján a dzsámi délkeleti homlokzata látható egy virágzó leanderággal, a városi Idegenforgalmi Hivatal adta ki, a megjelenés éve pedig 1975 volt (vagyis „Magyarország felszabadulásának 30. évfordulója”, amint az impresszumban olvasható). A másodiknak a bontóján a Zsolnay-kút egyik zöld eozin bikafeje van, kiadója a városi művelődési osztály, a megjelenés éve 1985, (vagyis "hazánk és Pécs felszabadulásának 40. évfordulója"". A kettőnek a szerzője: Sellei Sarolta és Pa- nyik István fotóművész-pár volt. Emlékszem, amikor a másodikkal ismerkedtem felötlött bennem: az 50. évfordulóra jön-e a folytatás? Hát ez az kérem.' Jött. Legalábbis évszám szerint.; 1995 nyarára jelent meg ugyanis a harmadik Pécs c. könyv az Alexandra Kiadó gondozásában, borítóján a dzsámi kupolarészlete látható a félholdas kereszttel, előtte a Szentháromság-szobor felső része a sugaras kereszttel. Szerzői: a Mecseki Fotóklub három fiatal művésze, Kalmár Lajos, Lábady István és Pesti András, a szöveget Roisz Erzsébet írta. Az első két Pécs 105 ill. 101 túlnyomórészt fekete-fehér képen mutatja meg a várost, ez az új 326 elemből komponált színes kép segítségével teszi ezt. Ha már a három azonos című - és célú, tegyem hozzá - könyv közös vonásaira utalással kezdtem, folytassam is azzal, de még inkább a mássággal, amire az azonos cél ismerete jogosít fel. Az első kettőnél a kerek évfordulók bevallottan alkalmat szolgáltattak arra, hogy díszes kiállítású „képeskönyvet” vehessenek kézbe a város polgárai és idelátogató vendégei. Az új „Pécs” is ugyanezért jelent meg, bár természetesen nem kapcsolódik a félszázados jubileumhoz. Nem tudom, az előző kettőnél kinek az ötlete volt, de ezt a szerzőpáros kitűnően valósította meg, ez pedig - húsz és tíz év távlatából tekintve -: történelmi pillanatkép arról, milyen volt a mi Pécsünk 1975-ben és 1985-ben, és ezt többek közt a bennük szereplő emberekkel is láttatták. Ugyanez - sajnos - nem mondható el az újról. Ha az előzőkre érvényes a „történelmi pillanatkép” meghatározás, úgy ez egy gyönyörű szép színes állókép, amin meglepően kevés szerep jut az embernek. Milyen más lett volna, ha pl. a 28. oldalon „a Hoitsy- (Schönherr - A szerk.) ház festett szobái” c. képeket emberekkel - az egyiket mondjuk pécsi írókkal, költőkkel, a másikat pécsi tudósokkal - népesítik be. A szép enteriőr üressége már-már bántó. A Sellei-Panyik könyv képei lüktetnek az élettől, ezeken meg mintha kivárták volna a pillanatot, amikor az épületek szépségét éppen nem zavarja ember jelenléte. Tessék csak elképzelni: az egyik kép a Palatínus Szálló szép díszes előcsarnokát mutatja, úgy, hogy a recepciós pult egyik oldalán sincs teremtett lélek sem .. . Az ember jelenlétének a hiányán túl nagyon hiányzik az antik város, Sopianae emlékeinek akár jelzésszerű bemutatása, vagy a középkori Quinque Ecclesiae vagy Quinque Basilicae névre hallgató város legfontosabb emlékeinek, pl. az első székesegyház európai színvonalú díszítő anyagának ugyancsak jelzésszerű bemutatása. De mivel ez nem történt meg, ez a könyv is beleesik a sajnálatosan gyakorta észlelt hibába: mintha a törökkel kezdődött volna itt a történelem. Legalábbis ezt sugallja az első négy kép Gázi Kászim pasa dzsámijáról (ez egyébként az elsőként leírt személynév is a könyvben), s csak utánuk jelenik meg a barokk a következő oldalakon. És amint hiányzik a kezdet, ugyanúgy hiányzik a jelenben élt „vég”, vagyis mindaz, amit az utóbbi évtizedekben hoztak létre a pécsiek. A cím ugyan „Pécs”, de - mint látható - a koncepció nem adott megszólalási lehetőséget a legújabb városnak, az egyébként szép fotogén részletekben gazdag Uránvárosnak, vagy az újabban Megyervárosnak mondott kertvárosnak. Pedig semmi okunk szégyellni az új Pécsett! Vagyis a cím - Pécs - mögött tulajdonképpen egy olyan 175 oldalas könyv van, ami az említett városnak egy részéről szól csupán. Ezért nem is teljesítheti a könyv a kitűzött célt, mármint hogy megismertesse olvasójával a várost, ami 1995- ben ilyen volt. Ez egyébként nagy adóssága a kitűnően szerkesztett - Molnár Tamás munkája - könyvének, ami remek fényképek sokaságával sok újat tud elmondani a jól ismert városról. Hársfai István Kazincbarcikán és Dunaújvárosban újabb beruházásokat tervez a műszaki és egészség- ügyi gázokat gyártó és forgalmazó, répcelaki székhelyű Linde Magyarország Rt. Érdi György, a társaság elnöke elmondta, hogy az utóbbi négy évben 6 milliárd forintot fordítottak a berendezések korszerűsítésére, a kereskedelmi hálózat kiépítésére. Emlékeztetett rá, hogy a német Linde konszern 1990-ben több vegyes vállalatot alapított Répcelakon, Kazincbarcikán és Miskolcon. E társaságok integrálásával jött létre 1992-ben a jelenleg 3,6 milliárd forintos alaptőkével rendelkező Linde Magyarország Rt. A Linde forgalma a magyar piacon való megjelenése óta látványosan fut fel: árbevétele az 1990. évi 56 millió forintról 1994-re 4,24 milliárd forintra rúgott. Eközben azonban nem nőtt a nyereség, sőt az utóbbi két évben a cég jelentős veszteséget mutatott ki, holott belföldön több termék tekintetében piacvezetők. Az eredmény elmaradását a társaság vezetői a befektetésekkel, illetve azok pénzügyi terheivel magyarázták. Hozzátették, hogy az idén az 5,5 milliárd forintos forgalom mellé azonban már nullszaldót terveznek. Paradicsomi állapot a játékra, mozgásra mindig kész gyerekseregnek Táborozás az Ormánságban Bátran állíthatom, hogy az idei biciklistábor a résztvevő gyermekeknek és felnőtteknek egy életre szóló élményt jelentett. A nagyvárosi rohanás, tülekedés, benzingőzös levegő a tanévzárás után Sellye és környéke a béke szigetét jelentette számukra. Tavaly ősszel barátom tanácsára határoztuk el, hogy ormánsági tábort szervezünk az osztálynak. Olyan tábort, ahol a városi környezettől teljesen eltérő körülmények között közel jön a természet, a gyerekek játékosan szereznek új ismereteket, megismerkednek egy régi hagyományokkal rendelkező nép kultúrájával, és magukba szívhatják a természet szeretetét. Legszebb reményeinket is felülmúlta a hely, ahol a bicikhstábor bázisaként egy hetre berendezkedtünk. A sellyei strand minden szempontból paradicsomi állapotot jelentett a mozgásra, játékra mindig kapható gyerekseregnek. Azazhogy nemcsak nekik, nekünk felnőtteknek is. Szabadidőnkben itt röplabdáz- tunk, úsztunk, fociztunk, kosaraztunk együtt a gyerekekkel, vagy itt készültünk fel a másnapi túrára. Mert innen indultunk megnézni a drávaiványi kis templomot, melynek fakazettás mennyezete a festett fatáblákkal igazi ritkaságnak számít. Magam sem hittem volna, hogy a gyerekek száj- tátva fogják hallgatni azt a rövid történelmi ismertetőt, mely a templomban elhangzott, vagy a sellyei talpasházban megtekinthető eszközöket, mellyel a régiek mindennapi dolgukat végezték. Ellátogattunk Drávasztá- rára, ahol a Drávára akartunk lejutni, de a helyi presszóba kellett bemenekülnünk a vihar elől, és esőben indultunk visz- sza a bázisra. Másnap szakavatott idegen- vezetővel keltünk útra, hogy a környék növény és állatvilágával ismerkedjünk meg. így jutottunk el a Vajszló melletti Cseri kerületben lévő kis vadászházba, majd Vejtinél le a Drávára. Mire ide eljutottunk, minden gyerek tudta már, mi az erdő (antropo-bio-geo-cö- nózis), de persze azt is megtudta, milyen jellemző állat- és növényfajai vannak az Ormánságnak és a Dráva vidékének. Következett a nagy túra Szigetvárra a „Kisvárosba”, de közben pihenőre megálltunk Szentegáton templomot és kastélyt nézni. Szép kastélyai, kúriái vannak a környéknek, amelyeknek parkjai a Pál utcai fiúk Füvészkertjét juttatják eszembe. Ezek közül talán a legszebb a sellyei arborétum. Szigetváron éppen a „Kisvárost” forgatták érkezésünkkor. Sajnos, mire észbe kaptunk, Járai őrnagy úr már befejezte a forgatást, így nem tudtuk át- • adni tiszteletünk jeléül a bázisról hozott uzsonnánkat. Utolsó napi kirándulásunk célpontja Révfalu. Igazi kuriózum. A csendes, tiszta, elhagyott porták, a mini kápolna, az erdő, a békák sajátos hangulatot árasztottak. A töltésen indultunk Dráva- keresztúrra. Átkelve a sártengeren érkeztünk ide, ahol a helyre jellemző százéves, festett homlokzatú házak fogadtak, rajtuk monogram és az építés dátuma. Drávafokon éppen ünnepségre készültek. Másnap volt az Ormánság Szabadiskolájának átadása, de a nagy munkálatok közepette is maradt ideje a természetvédelmi program vezetőjének arra, hogy meséljen az iskoláról, az Alapítványról, a környékről. Hogy mi tetszett a táborban a legjobban? Minden. Úgy éreztem, az; itt lakó emberek büszkék arra, hogy itt élnek. Itt mindenki segíteni akart: Mariann néni, a strandvezető, a vendéglős, a pék, az erdész, az Alapítvány emberei, a kaszás ember, szóval mindenki. Legtöbbet a sellyei polgármester segített, akinek szívügye, hogy a térség a mai nehéz gazdasági körülmények között is fejlődjön, hogy természeti kincsei és kultúrája fennmaradjon, megmaradjon a jövő nemzedékének. Nekik, a mai gyerekeknek. Rókusfalvy András Művészetek Völgye Négy balatonfelvidéki falu - Kapolcs, Pula, Taliándörögd és Vigántpetend - lakói, művészei, utcái, terei, pajtái, udvarai és mezői várják a vállalkozó kedvű utazókat, érdeklődőket és a törzsvendégeket a Művészetek Völgye című rendezvénysorozatukra július 7. és 23. között. A vendégek a nyitó napon többek között a Klastrom- színházban láthatják az Ajka néptáncegyüttest, a Szent István király szimfonikus zenekar és orátóriumkórus tolmácsolásában pedig Kodály Zoltán Budavári Te Deum című művét Taliándörögdön. A pulai katolikus templom lesz a színhelye a Magyar Rézfúvós Quintet koncertjének. A fesztiválprogramban lesz Mácsai Pál Zárójelentés című lemezének bemutatója. * }
