Új Dunántúli Napló, 1995. június (6. évfolyam, 148-176. szám)
1995-06-28 / 174. szám
1995. június 28., szerda Kultúra Deutsche Bühne: nyiltszíni kritika Bach József „vendégszereplését” a publikum hosszas tapssal jutalmazta Részlet a Német Színház Grimm-mesék című előadásából FOTÓ: LÖFFLER G. Váratlan - avagy egyesek által nagyon is várt - fordulatot vett a szekszárdi Német Színház évadzáró társulati ülése. Fri- gyesi András igazgató német nyelvű méltató beszéde - melyben többek között az intézmény híd szerepéről, kulturális küldetéséről, ezzel együtt pénzügyi gondjairól esett szó- még nem vetített előre semmit, ám rögtön ezt követően - némileg gondterhelt arccal - Bach József, a Tolna Megyei Önkormányzat elnöke kért szót. A vitathatatlan eredményeket és érdemeket elismerve mindenekelőtt közölte, hogy a fenntartó - azaz a megyei ön- kormányzat - aggódva tekint a 95-96-os évad elé. A Német Színház átadásának évében megengedhető volt az erőn felüli finanszírozás, komoly pénzösszegek biztosítása a pazar díszletezésre és a neves vendégművészek tiszteletdíjára, ám nem biztos, hogy ezek a juttatások a jövőben is automatizmusként fognak működni. Rendkívül pozitívan értékelendő a Deutsche Bühne kapcsolata a német nyelvterülettel, ami egyebek mellett németországi és osztrák társulatok vendégszereplésében is megmutatkozik, de ez a tevékenység nem mehet a hazai német nemzetiség rovására - folytatta Bach József. Sajnos, érzékelhető a kőszínház bűvölete, a Német Színház a tájolás- azaz a kötelező jelleggel előírt vidéki vendégszereplés - helyett a Szekszárdra történő buszos beutaztatás módszerét választotta. Budapesten és Németországban tudják, hogy működik Magyarországon Deutsche Bühne, de Tolna megye németlakta falvaiban ez a tény már sokkal kevésbé nyilvánvaló - mutatott rá a közgyűlés elnöke. Sok gond volt az intézmény gazdálkodásával - folytatódott tovább a kritikus értékelés. A színházban az átlagosnál jóval nagyobb arányú a dolgozók cserélődése, ilyen váltások mellett nem garantálható a hatékony működés. Nem is beszélve arról, hogy akik maradnak - s nem csak a színészekről, hanem a munkáját tisztességgel végző technikai személyzetről is szó van - nagyobb megbecsülést érdemelnének. Bach József végezetül a megyei közgyűlés elvárásait, sőt utasításait tolmácsolta. A következő évad programját részletező műsortervre - mert a kötelezettség ellenére ilyet sem látott a kulturális bizottság - június 30-ig tart igényt az önkormányzat. Ugyancsak benyújtandó az épület- és eszközhasználati, valamint a tájolási terv. Azonnali jelentést vár az önkormányzat a személyzeti munkáról. Augusztus 30-ig stabilizálni kell a gazdasági és művészeti vezetést. Az itt dolgozókkal szemben is vannak követelmények - tette hozzá Bach József: tartsanak ki, végezzék továbbra is magas színvonalú munkájukat. Az első döbbenet - valamint a szűnni nem akaró taps - után Görgei Gábor művészeti tanácsadó emelkedett szólásra. Cáfolta, hogy ekkora problémahalmaz jellemezné a kedélyes dilettantizmus állapotából a profi színházi színvonalat elért intézményt; a gondok gazdasági vonalon következtek be, ezt időben fel is ismerte Frigyesi András, s határozottan lépett is ezügy- ben. Szimbólum értékű az is, hogy a Deutsche Bühnétől egy pártállam-korabeli faluszínház funkcióját kérik számon - utalt a tájolásra Görgei Gábor, majd szenvedélyes tónusban kijelentette: olyan színházra van szükség - s ehhez ragaszkodni kell ahova a busszal érkező közönség mint szentélybe, áhítattal lép be. Böszörményi Jenő gazdasági igazgató azt üzente az informátoroknak - a színház munkatársainak 90 (!) százaléka még az ülés előtt felkereste panaszaival Bach Józsefet hogy az átgondolt tevékenység sokaknak nem tetszik, ennek ellenére le kellett építeni az alkalmatlan munkatársakat. Frigyesi András röviden reagált az elhangzottakra: köszönetét mondott a vele tartó 10 százaléknak, akikkel együtt megy tovább - emberi és művészi hitvallását, szakmai felelősségét szem előtt tartva - az úton. Két ismert művésznő, Hadzsikosztova Gabriella és Angelika Lippe mindenesetre másfelé veszi az irányt, munkájukra a Deutsche Bühne vezetése nem tartott igényt az új évadban.-száA műszaki felsőoktatás 1995. évi felvételi ponthatárai A műszaki egyetemek és főiskolák vezetői június 16-án mintegy 80 szak ponthatárát állapították meg és ezzel újabb 1330 nappali és 140 esti, illetve levelező tagozatra pályázót vettek fel a felsőoktatási intézményekbe. Ez a jövendő elsőéveseknek csak 17 százaléka, mert a többi - 6450 nappali 354 esti és levelező tagozatra jelentkező- már áprilisban felvételt nyert a középiskolai eredményei alapján. Ezzel azonban nem zárult le a felvétel a műszaki felsőoktatásba, mert még nem töltöttek be minden helyet. Július közepén ugyanis több intézmény (A BME Gépészmérnöki Kara, a Miskolci Egyetem karai, a bajai szakok és néhány esti, illetve levelező szak) pót- átjelentkezési lehetőséget fog felajánlani. Az elutasítottaknak- ha a felvételi szabályok megsértését vélelmezik - joguk van fellebbezést benyújtani az illetékes intézmény vezetőjéhez július 20-ig, aki ezt követően dönt. A három egyetem ponthatárainak 12 százaléka magasabb, 48 százaléka alacsonyabb a tavalyinál és 40 százaléka azzal azonos. A hét műszaki főiskola ponthatárainak 40 százaléka emelkedett, 32 százaléka csökkent tavaly óta és 28 százaléka nem változott. A többi felsőoktatási intézményben július első felében határozzák meg a ponthatárokat. A felvételi ponthatár megállapításkor 3 tényezőt vesznek figyelembe a felsőoktatási intézmények: a jelentkezők számát, az általuk elért eredményeket, valamint a felvételi irányszámot. A felvételi irányszám egy részét már korábban betöltötték a pályázók középiskolai eredményei alapján. Aki a meghatározott ponthatárt elérte, azt fel kell venni, aki alatta van, azt nem lehet felvenni. A döntés ellen csak jogszabálysértés esetén lehet fellebbezni a felsőoktatási intézmények vezetőinél. Pontszámát minden felvételiző ismeri, így a közölt táblázat alapján tudhatja, hogy felvették, vagy sem. Fontos tudni, hogy az egyes intézmények (szakok) ponthatárai az eltérő pontszámítási rendszerek miatt egymással nem összehasonlíthatók. Erről bővebb információk a Felsőoktatási felvételi tájékoztatóban találhatók. A + jelölt szakokon pótátjelentkezés meghirdetése várható. Felsőoktatási intézmény Kar/szak/szakirány Ponthatár Budapesti építészmérnöki 100 Műszaki építőmérnöki 86 Egyetem földmérő és térinformatikai 80 gépészmérnöki egyetemi szintű + 82 főiskolai szakok + 72 közlekedésmérnöki 82 vegyészmérnöki 85 biomémöki 87 mérnök fizikus 112 villamosmérnöki 95 műszaki informatikai 117 Miskolci bányamémöki 90 Egyetem gépészmérnöki, mérés és automatizálási + 90 műszaki informatikai + 108 kohómémöki + 80 anyagmémöki + 80 mérnök-fizikus + 80 Dunaújvárosi anyagmémöki, kohómémöki és 75 Főiskolai Kar levelező szakok + többi szak + 80 Veszprémi anyagmémöki + 80 Egyetem környezetmérnöki 96 Mérnöki műszaki informatikai 111 Kar vegyészmérnöki 91 főiskolai szintű gépész és villamos + 78 Bánki műszaki informatikai 85 Donát gépészmérnöki 80 Műszaki szervező és informatikai 88 Főiskola műszaki tanári 77 gépészmérnöki-levelező 70 biztonságtechnikai 82 Gépipari és gépészmérnöki 80 Automatizálási műszaki informatikai 80 Műszaki Főiskola gépészmérnöki-levelező 70 Kandó villamosmérnöki 75 Kálmán műszaki informatikai 100 Műszaki biztonságtechnikai 82 Főiskola esti és levelező szakok 75 Könnyűipari biztonságtechnikai 82 Műszaki Főiskola többi szakok (levelező tagozat is) 70 Pollack magasépítő mérnöki 110 Mihály településmémöki 85 Műszaki építőmérnöki 76 Főiskola gépészmérnöki 70 villamosmérnöki 70 műszaki informatikai 100 környezetmérnöki 94 műszaki tanári 85 bajai szakok + 70 Széchenyi műszaki informatikai 112 István mérnök-tanári 100 Főiskola távoktatási szakok + 70 többi szak 90 Ybl magasépítő mérnöki 84 Miklós építőmérnöki 88 Műszaki településmémöki 85 Főiskola tűzvédelmi mérnöki 85 (Budapest) biztonságtechnikai 82 építőmérnöki és magasépítő levelező 70 Ybl mérnök, tanár, gépész 73 Miklós mérnök, tanár, építő 113 Műszaki gépészmérnöki 78 Főiskola ált. karbantartó gépészmérnöki 72 (Debrecen) magasépítő mérnöki 91 településmémöki 106 gépészmérnöki levelező 70 építőmérnök 100 Negyven éve hunyt el Szekfű Gyula Szigorú rendszerek fogságában Szekfű Gyula generációja amint Glatz Ferenc írta - a magyar történelem legtöbb nemzeti-társadalmi megrázkódtatást megélt korosztálya volt. Fiatal korukban Magyarország az akkori világ öt nagyhatalma egyikének volt egyik alkotóeleme, felnőttként azonban már olyan országban kellett alkotniuk, amely „csak egyik szerény kis pontja ... annak a varratnak, amely .. . összeköti egymással a két világrészt, azaz a Szovjetuniót és a nyugati polgári államok övezetét”. Szekfű Gyula több szigorú rendszert megélt, s még mielőtt a leg- szömyűbb ötvenes évek közepén fellobbant és rögvest elfoj- tódott volna a remény lángja, meghalt. Éppen negyven éve, 1955. június 29-én. Szekfű Gyula 1883-ban született Székesfehérvárott, ciszterci gimnáziumba járt, majd Eötvös-kollégista volt, s élete végéig hívő katolikus maradt. Később történelmi munkáiban is számot adott meggyőződéséről, 1947-ben bele is írja egy egész más témáról szóló munkájába: „Mert ha egyetlenegy igaz keresztény államhatalom volna szerencsétlen korunkban, akkor nem tört volna ki sem az első, sem a második világháború, s nem kacérkodnának ma sem az emberek a harmadikkal, az atomháborúval.” A budapesti egyetem elvégzése után levéltáros lett, kezdetben Rákóczival foglalkozott, majd Bécsbe került. Ott érte az osztrák és a magyar köztársaság kikiáltása, illetve a proletárforradalom kitörése, amely első meghatározó élménye; emberként és történészként egyaránt. A tanácsköztársaság vezetői egyetemi tanszéket ajánlottak neki, s ez nagy dilemma elé állította Szekfűt. Az állás megtiszteltetés volt ugyan, de a bolsevik eszmét nem tudta magáévá tenni. Végül úgy vágta ki magát, hogy elfogadta a kinevezést, de katedráját nem foglalta el. Ennek ellenére a tanácshatalom bukása után csak nehezen sikerült tisztáznia magát a vádak alól, s bár végül igazolták, az akadémia tagjai közé nem választották be. Magyarország nehéz időszakot élt át akkortájt, az ország egy részét megszállták a románok, a hívő Szekfű az Újtestamentumhoz menekült, s megírta élete egyik fő történeti művét, a Három nemzedéket, amelyben - és akkoriban keletkezett más írásaiban is - azt vizsgálta, hogyan került Magyarország ezen sanyarú állapotába? Szekfű a bajok egyik fő okát a hagyományok elvesztésében találta meg, s arra a következtetésre jutott: „a magyarság csak úgy emelkedhet ki a tévelygés korszakából, ha szerves munkával kiépíti valódi nemzeti hagyományait...” A húszas-harmincas években- már újra itthon - a Magyar Szemlét szerkesztette, s írásaiban Bethlen István konszolidációs politikáját támogatta. Ekkor született talán legismertebb- a szocialistának nevezett Magyarországon később annyit bírált - munkája is, a régi barátjával közösen írt Magyar történet, amelyet azóta is csak „a Hóman-Szekfű” néven emleget mindenki. Bár történészként kötelességének érezte, hogy nemzetét tájékoztassa a sorskérdésekről, érdekes módon szinte irtózott a politizálástól. Hóman Bálinttal is jórészt azért szakította meg majd négy évtizedes barátságát, mert az miniszteri tárcát vállalt. De az még a második világháború előtt történt, s ekkor még Szekfű Gyula sem gondolta, hogy pár év múlva ő is odaadja magát a politikának. A háború, s ezzel az álmok elvesztésének nagy szerepe volt ebben. Annyi társához hasonlóan Szekfű is megkeseredett: „Amint a büszke házsorok romhalmazzá váltak, úgy esett össze porrá és hamuvá az, ami még megmaradt a magyar államból” - írta. A vesztes Magyarország számára nem sok kiutat látott, a nemzet továbbélése egyetlen lehetőségének a realitások elfogadása mutatkozott, ezért vállalt funkciókat 1945 után, holott nem titkolta; ő nem marxista. 1946-ban ő lett az új rendszer első moszkvai követe, illetve nagykövete, majd ország- gyűlési képviselőként és a kollektív államfői testület, az Elnöki Tanács tagjaként is tevékenykedett. „Ma már nincs választási lehetőség” - írta keserűen, hozzáfűzve: „Minden megszilárdult és állandósult nemcsak a hatalompolitikában, hanem társadalmi és hatalmi téren is.” Szekfű így azt tette, amit lehetett. A határainkon kívül rekedt magyarok sorsát alapvető kérdésnek tartotta, egyébként korábban is nagyon sokat foglalkozott nemzetiségi kérdésekkel. S bár a negyven éve halott Szekfű Gyula életének és munkásságának számos tanulságát lehet számba venni ma is, a legaktuálisabbak éppen a nemzetiségi sorskérdések terén kifejtett nézetei. A világháború után kialakult erőviszonyok közepette világosan látta, hogy a szomszédos országokkal való kapcsolatainkat alapvetően az fogja meghatározni, hogy mindannyian szomszédai vagyunk a Szovjetuniónak, s „ennélfogva az ő politikai, gazdasági és társadalmi befolyása alá kerültünk”. S bár fontosnak tartotta, hogy békében éljünk szomszédainkkal, halkan, de határozottan hozzátette: „egyetlen kívánságunk velük szemben a náluk lakó magyarok állampolgári jogainak tisztességes megadása és emberies bánásmód velük”. Kovács Tamás
