Új Dunántúli Napló, 1995. június (6. évfolyam, 148-176. szám)

1995-06-28 / 174. szám

6 Dünántúli Napló Magazin 1995. június 28., szerda Az elpusztult pécsi zsidóság emlékműve a zsidó temetőben Munkaszolgálat, haláltáborok Sándor (Rosenberg) Ernő visszaemlékezése 28 házhely, négyzetméterenként 110 forintért Fejlődés vagy visszalépés Hobolban?! A VII. Zrínyi Történelmi Konferencia résztvevői a „Kerék- rét”-en, a párviadal színhelyén emlékfát állítanak. Balról: Kovács Sándor Iván történész professzor, Joós Tibor pol­gármester, Keszeg Károly iskolaigazgató. Vannak borzalmak, amelyeket nehéz fokozni, mai értelmünk­kel nehéz elképzelni, mégis megestek, és erre az az ember­telen kor volt képes, amely a fasizmus térhódításával kezdő­dött és a második világháborús népirtásokkal folytatódott. Sándor (Rosenberg) Ernő régóta élt Pécsett, az izraelita hitközség kántora volt. Sokat köszönhetett a világhírű opera­énekeseket fölvonultató Ernster család fejének, Ernster Gézá­nak, aki főkántorként szolgált. Tagja lett a hires Pécsi Dalár­dának, a Goldmark Dalkörnek, s kora neves pécsi zeneművé­szeivel volt munkakapcsolat­ban. Katonai szolgálatra 1939- ben, 1940-ben, munkaszolgá­latra 1940-ben, 1942-ben hiv- ták be, tanúja volt a Don-ka- nyarban történő borzalmaknak, amelynek érzékeltetésére elég annyi, hogy századukat mód­szeresen irtották a keretlegé­nyek, a mindent elsöprő orosz támadást, a visszavonulás bor­zalmait csak nagyon kevesen élték túl. A 210 munkaszolgála­tosból csak ketten jöttek haza. (A másik Kossá István későbbi miniszter volt.) Az 1944. március 19-i német megszállásig Pécsett, a hitköz­ségnél élt. Akkor, vasárnap délelőtt dr. Krémer Móric rab­bival voltak a hitközségi irodá­ban, amikor fölcsapódott az ajtó, bevonult Auringer őrnagy, a város későbbi Gestapo-pa- rancsnoka - aki nagy „tapintat­tal” a közeli zsidó szeretetház- ban ütötte föl tanyáját - és pa­rancsára fegyveres német őrjá­rattal kellett elmennie tehetős zsidó családokhoz rekvirálni. így szedte össze berendezési tárgyait a pécsi Gestapo-pa- rancsnok. Utóda idején kapta meg újabb munkaszolgálatos behí­vóját, így került az emberséges parancsnokok által irányított „bujkáló” századhoz Mohácsra. Voltak ugyanis olyan elöljárók is, akik az értelmetlen öldöklést tudatosan ki akarták kerülni, az irányításuk alá tartozó munka­szolgálatosok életét megkí­mélni. Igen ám, de közben megjelentek a polgári életben a zsidórendeletek, az emberek megalázása és gettóba kénysze­rítése! A pécsi gettó fölállításá­nak hírére úgy akarták megol­dani a bejutást, hogy a pécsi helyőrségi kórházba írtak néki beutalót, éjszakára a városban szállt meg, majd másnap sike­rült bejutnia a MÁV-bérház kö­rül kialakított gettóba, az. ott lévő szeretteihez. A gettót azonban időközben tábori csendőrök őrizték, s a megbe­szélés értelmében fegyveresen érte jövő tizedest nem engedték be, így ő is osztozott a gettóba kényszerített pécsi zsidóság sorsában, s a szeretteit sem tudta megmenteni... Néhány napi Tüzér utcai, Lakits laktanyabéli őrzés után a főként nőkből, öregekből és gyerekekből álló menetet fegy­veres kísérettel a MÁV-teher­pályaudvarra hajtották, ahol egy-egy marhavagonba 70-75 embert zsúfoltak be, romlott hurkakonzervet kaptak, és egy vagon egy küblit.. . A több napig, Pozsonyon át tartó utón a vagonokban többen meghaltak - a közel négyezres pécsi gettóba kényszerített kö­zül többen már Pécsett öngyil­kosok lettek s az éjszaka nappali fényárban úszó ausch­witzi rámpán maga a „Halál Angyala”, dr. Mengele szelek­tált ... Szülei, 8 éves fia, s a hozzá ragaszkodó fiatal felesége mind balra, a gázba ment, ő jobbra, munkára. A hitközség köztisz­teletben álló tagjait, Ernster Géza főkántort, öregeket, gye­rekeket meztelenül hajtották a gázkamrába, velük pusztult dr. Krémer Móric rabbi. Emberi szó nem írhatja le a szenvedéseket, borzalmakat. Előbb Auschwitzban, majd Da- chauban aratott körülötte a ha­lál, géppuskazáportól menekült meg, súlyos köveket cipelt, amíg egy amerikai tank, rajta öt-hat emberrel elhozta a vég­leges fölszabadulást. A délkelet-dunántúli márti- rola-a emlékezünk július 2-án a MÁV-bérháznál, a zsinagógá­ban, a temetőben. Elsején a zsi­nagógában, másodikán a Mű­vészetek Házában is föllép a kaliforniai főkántor, Sándor György, az azóta elhunyt Sán­dor (Rosenberg) Ernő világhírű fia. Dr. Vargha Dezső Meghatározó volt Hóból életé­ben 1992. január 12-e, amikor a lakosság elhatározása alapján a Szigetvárral kötött 26 évi há­zasságból kilépett, és önálló életet kezdett. A középkorban 1409-ben Kylsenhubay, Belsenhubay alakban fordult elő a település. 1421-ben Kéthobay, 1429-ben pedig Nagyhobol és Kishobol helyiségekről emlékeznek meg az oklevelek. 1470-ben Hóból alakban szerepel és Baranya vármegyéhez számították. A falu története összefonódik a történelemből ismert Török családdal! A Kerék-rét elneve­zésű területen Zrínyi 2 katonája vívott párbajt a törökkel. E rö­vid utalás csak apró része Hó­ból történetének. Az 1992-ig alvó falu feléb­redt, az önállósulással szemmel látható fejlődésnek indult: A református egyház átenge­dett ingatlanából gyönyörű 36 fős óvoda, 200 adagos konyha készült. A tűzoltószertárból or­vosi és fogászati rendelő, mely helyben szolgálja kézi gyógy­szertárával falunk lakosságát. (Sajnos fogorvos még nincs a rendelőben.) Elkészült egy új nyolctantermes iskola étkezdé­vel, tornaszobával, a legszük­ségesebb dologi és tárgyi esz­közökkel, hogy gyermekeink helyben megfelelő színvonalon tanuljanak. Útjaink aszfaltozottak, veze­tékes ivóvízzel minden család rendelkezik, ami anyagi terhet is jelentett 10 évre mindenki­nek. Crossbar telefonhoz juthatott szinte minden igénylő és tavaly vállalkozói alapon megnyílott a Postaügynökség. A jövőre gondolva 28 házhe­lyet alakítottunk ki. Két utca folytatásában elkészült a két fa­lurészt összekötő 37 telek terve, katolikus imaház és szolgálta­Gutenbergre emlékezve A mozgatható betűkkel történő könyvnyomtatás feltalálója Gu­tenberg János nevét az egész kultúrvilág tisztelettel övezi. A német nyomdászok kez­deményezésére a világ nyom­dászai 1840-ben, a korszak­nyitó találmány négyszázadik évfordulóján elhatározták, hogy minden évben júniusban megemlékeznek Gutenberg Já­nosról. Legyen ez a nap a nyomdászok ünnepe, bizo­nyítva azt, hogy a nyomdászat tóház helyét jelöltük ki. A tel­kek 2500 m2 körüliek, hogy az építkezni szándékozók gazdál­kodni is tudjanak. Nagyon ol­csón adjuk 110 Ft/m2. Református templomunk - melynek jelentős része 1848- ban leégett, és helyrehozták - a falu dísze lehetne, de jelenleg leromlott állapotban van. Tata­rozásához az önkormányzati segítség mellett is támogatás szükséges. A vállalkozók önzetlensége, az önkormányzat segítsége le­hetővé teszi, hogy fiataljaink a futballban jó eredményeket ér­nek el. Terveinkben szerepel az 1959-ben épült, leromlott ál­nem csupán kenyérkereseti le­hetőség, hanem hivatás a kul­túra terjesztésében. A magyar nyomdászok is csatlakoztak a felhíváshoz és minden évben megrendezik a János-ünne- pélyt. A pécsi nyomdászok 1869- ben alakították meg egyletüket és 1870-ben kantavári kirándu­lással összekötve megtartották az első János-ünnepélyt. Ezt követően évtizedeken keresztül minden év június végén meg­lagú művelődési ház felújítása, az óvodához közel egy játszótér kialakítása. Jövőnk tervezése során óha­tatlanul az anyagi kérdések ke­rülnek előtérbe. Az önkor­mányzat elérte ugyan, hogy a legszükségesebbeket megte­remthette e rövid két és fél év alatt, de hogyan tovább. Az ér­tékeket meg kell védenünk, tar­tanunk, jövőnket szeretnénk kedvezően alakítani! A prob­léma, hogy az ország gazdasági helyzete olyan súlyos terhet ró egy valójában oly régi, de jelen­leg újra éledő önkormányzatot visszalépésre kényszeríti. Joós Tibor polgármester rendezték. Kár, hogy aztán évekig ezek a baráti hangulatú ünnepségek elmaradtak. A Pécsi Nyomdászegylet 1991-ben történt újra megala­kulása óta a pécsi nyomdászok is minden évben megrendezik J ános-ünnepély ükét. Ebben az évben június 30-án délután 5 órai kezdettel tartják a Tettye Vendéglőben, melyre minden nyomdaipari dolgozót, nyugdíjasokat és nyomdaipari vállalkozót szeretettel várnak. János-ünnepély a Tettye Vendéglőben Három kiló kokainnal érkezett A kolumbiai nagymama- Engem kérem elkábítottak! A hatvanhét éves asszorty a vizsgálótiszt előtt ül és vála­szolnia kellene a hozzá intézett kérdésekre. Anna Emila C.P. asszony ugyanis azért került a rendőrségre, mert nagy bajban van. Jelentős mennyiségű, egé­szen pontosan 3150 gramm 70 százalékos tisztaságú kokain csempészésével gyanúsítják, s ha nem tudja hitelt érdemlően bizonyítani vétlenségét, a ma­gyar törvények szerint 15 éves szabadságvesztésre is ítélhetik.- Én kérem, nem tudok semmiről, engem becsaptak, elkábítottak. A rendőrtiszt kételkedve és értetlenül néz az idős hölgyre.- Rabja ön valamilyen drog­nak?-Jaj, dehogyis, soha meg sem kóstoltam semmilyen kábí­tószert. Az asszonyának ezt az állítá­sát egyébként az őrizetbe, vétele után orvosi vizsgálat hitelt ér­demlően alátámasztotta.-Mégis, hogyan kábították el?- Nem tudom. De biztos, hgoy nem voltam ura az akara­tomnak. Zavartan viselkedhet­tem, a repülőgépen is olyan furcsán néztek rám az emberek, alig emlékszem valamire az utazásommal kapcsolatban. Egészen biztos, hogy valamit tettek velem. A vizsgálati fogságban levő hölgy egy Amszterdamból in­duló járattal érkezett a magyar fővárosba. A Ferihegyi repülő­téren a szolgálatban lévő vám­tiszt vallomása és a felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint az útlevélvizsgálat után az idős asszony a zöld folyosót válasz­totta, jelezve ezzel, hogy nem hozott magával vámköteles árut. A korához egyáltalán nem illő hivalkodó magatartása, amerikai útlevelének a „lobog- tatása” gyanút ébresztett a vám­tisztben, s mielőtt az asszony kilépett volna a repülőtér zárt területéről, megállította. A hölgy nem tűnt „kábának”, megértett minden kérdést, bár úgy tűnt, az angol nyelvtudása kissé hiányos. A vámos kérte, mutassa meg kézitáskáját. Az asszony eleget tett a kérésnek. A kacatok között bujkáló útiokmányon a fénykép ugyanaz volt mint az amerikai­ban, a Bogotában kiállított út­levél viszont arról tanúskodott, hogy Anna asszony kolumbiai állampolgár, ezt bizonyította még egy kolumbiai személyi igazolvány is. Egy, ugyancsak a kézi táskában lévő amerikai jogosítvány viszont a másik út­levél hitelességét volt hivatva alátámasztani. Az „útlevél dömping” okot adott arra, hogy Yoce Asey Lindley, illetve Anna Emília C.P. adjon némi magyarázatot kilétével valamint a nála lévő két repülőjegy ellentmondásai­val kapcsolatban. S ha már így adódott a helyzet, a bőröndjét is megnézték egy kicsit alaposab­ban. Ekkor derült ki, hogy an­nak kettős fala van, s a rejtekhe­lyen jelentős mennyiségben ánizs olajjal átitatott indigó pa­pírba csomagolva az egyik leg­veszedelmesebb kábítószer, kokain rejtőzködik. A bőrönd tulajdonosa „ter­mészetesen” semmit nem tudott az elrejtett kábítószerről. Első vallomásában azt állította, hogy az akkor teljesen üres útitáskát egy amerikai háazspártól kapta azzal a feladattal, hogy azt hozza Budapestre, s a magyar fővárosban majd valaki átveszi tőle. Ezt a személyt egyébként ő nem ismeri, az illetőnek fénykép alapján kellett megke­resnie. Állítása szerint az ame­rikai útlevelet ugyancsak a há­zaspár adta neki, no és termé­szetesen pénzt is kapott, hogy repülőjegyet tudjon vásárolni. Utazásának, Magyarországra való érkezésének más részle­tére, feladataira Anna Emília C. P. nem „emlékezett”. Hamarosan kiderült, hogy 1990. június 15-én Bogota El­dorado repülőterén azért tartóz­tatták fel, mert a testére erősí­tett széles övben 3148 gramm kokaint akart kicsempészni Eu­rópába egy KLM járattal. Az asszonyt akkor letartóztatták, elítélték, másfél évet töltött a kolumbiai börtönben. A nagymama továbbra is ra­gaszkodik a meséjéhez, bár alig képzelhető el, hogy valaki „ká­bán” felüljön egy repülőgépre, s miután megérkezett Amszter­damba végrehajtson egy olyan trükköt, mely a hatóságok meg­tévesztését célozza. Nézzük a rekosntruált ténye­ket. Elindul Bogotából a kokai- nos bőrönddel. Kilépéskor az eredeti útlevelét adta át a határ­őrnek. A repülőjegyét Bogota­Amszterdam-Budapest útvo­nalra váltották meg. Az asszony táskájában viszont ott lapult egy másik (eredeti, de fénykép- cserés) amerikai útlevél és a Miami-Amszterdam-Budapest útvonalra szóló repülőjegy is. A holland városba való megérke­zése után Anna asszony az uta­sításnak megfelelően akcióba lépett. A csomag kísérő bélye­gét levette a bogotai jegyről és ráragasztota a másikra. Buda­pesti utazásához már az ameri­kai útlevelet használta. Hogy mi célja volt ezzel a csereberével? Csak az, hogy Budapesten egy minden gya­nún felül álló Miamiból érkező amerikai turistának tüntesse fel magát! Ezúttal is volt azonban egy banánhéj, amelyen a ko­lumbiai nagymami elcsúszott, ugyanis, aki Miamiban ül fel egy repülőgépre, annak a koka­innal megrakott bőröndjét aligha lehet feltenni egy Bogo­tából induló járatra. És ezt a magyar rendőrök nagyon jól tudják. Halász Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents