Új Dunántúli Napló, 1995. június (6. évfolyam, 148-176. szám)

1995-06-25 / 171. szám

4 Dunántúli Napló Magyarország - Dél-dunántúl 1995. június 25., vasárnap MA Szeretettel köszöntjük névnapjuk alkalmából VILMOS nevű kedves olvasóinkat. A Nap kél 4.49 nyugszik 20.44 órakor Hírek, tudósítások, események közölhetők 14-től 16 óráig a 215-000-es telefonszámon. Hírszerkesztő: ROSZPRIM NÁNDOR Védelem. A VILMOS ófelné­met eredetű név, amely nyelv­ben a „Willio” - a mai német „Wille” megfelelője - akarat, a „Helm” pedig sisak, illetve át­vitt értelemben védelem jelen­tésű. Ily módon a név a mások védelmére irányuló akaratot kí­ván kifejezni. Mai magyar alak­ját a latinos Villemus, Vilhel- musból kapta. A naptáron kívül ma van Viola névnapja is. Távlovaglás Bükkösdön. A községben a hétvégén megren­dezésre kerülő sportnapok fő látványossága a távlovaglás és a fogathajtás. Szombaton és va­sárnap a résztvevőknek száz ki­lométeres távot kell megtenni Bükkösd-Cserdi-Boda térsé­gében, igen nehéz, hegyes-völ- gyes útvonalon. Időjárás Folytatódik az évszakhoz ké­pest hűvös idő. Borult lesz az ég és sokfelé várható eső, zá­por. Hajnalban foltokban köd képződik. Az északi szél a Du­nántúlon megerősödik. Vízállások: Duna: Mohács­nál 632 cm apadó vízhő 18.0 fok, Dráva: Őrtilosnál 113 cm apadó, 17.5 fok, Barcsnál 162 cm áradó 18,2 fok, Drávasza- bolcsnál 235 cm áradó, 19,7 fok. Hatos lottó: 2,16,23 29,31,36 Pótszám: 28 Farkasházy és a humor-tb. Tizennyolc éve szerkesztője, tíz éve vezetője a Rádiókaba­rénak, a hetedik évfolyamában járó Hócipő főszerkesztője, most jelent meg ötödik könyve, az Atlasszal, Hócipő­ben. A Demokratikus Charta egyik vezéregyénisége, az immár harmadízben tartott ba- latonszárszói értelmiségi ösz- szejövetelek szervezője és há­zigazdája Farkasházy Tivadar.-A szerzó'i jogdíjak 44%-os tb-je nem öli meg a humort?- Megnehezíti létét, de megölni nem tudja. Az augusz­tusi tb-mentes rádiókabarét Kabos Gyulától Latabár Kál­mánig olyan elhunyt nevette- tők számaiból állítjuk össze Nyilas Jánossal, a kétszemé­lyes önálló Rádiókabaré szer­kesztőségbeli társammal, akik után már sajnos nem kell tb-t fizetni. A humort minél inkább bántják, annál életképesebb.- Mi nevetteti meg?-Híve vagyok, hogy a ka­baréban arról beszéljünk, ami foglalkoztatja az embereket. A Galla-féle humort kezdettől pártolom, igyekszem is megér­teni, de nálam a csúcs a szoci­ografikus, improvizatív hu­mor, melyet Koltai, Usztics, Markos, Nádas és a többiek képviselnek. Az igazán jó hu­mor nem csak nevettet, de do­kumentatív is.- Szatirikus kétheti lapja a Hócipó' immár hat éves.-Továbbra is az a célunk, hogy megmaradjunk a piacon az árban egyre erősödő konku­renciával a tejjel, kenyérrel, gázzal, árammal, gyógyszerrel és a többivel szemben. Bár a nevetés is gyógyít, de azért or­vosságra is szükség van néha.- A nemrég kormánypárti humort képviselő Szuhay Ba­lázs ismét szóvivője a Rádió­kabarénak.- Közszolgálati rádió va­gyunk, Szuhay meg már ko­rábban épp eleget bizonyította, hogy a pályán a helye. Bizo­nyítson.- Létezik ellenzéki humor?-Olyan nincs, mint ahogy kormánypárti sincs. Csak hu­mor van, melynek egyetlen célja: a nevettetés. Hogy könnyebben viselhessük el a mát, s ne veszítsük el életked­vünket. B. M. L. Az igazán jó humor nem csak nevettet, de dokumentatív is Rémálmok és rémes Hűtővizet a faddi holtágba?-A Paksi Atomerőmű Rt. a technológiai hűtővíz egy ré­szét szívesen átadja bárkinek, akinek szüksége van rá, de egyet nem akar: ráerőltetni másokra - mondja Kováts Ba­lázs, a PA Rt. tájékoztatási irodájának vezetője. Mint megírtuk, egyes el­képzelések szerint a fadd- dombori holtágba kellene ve­zetni az atomerőmű hűtővizét. Kováts Balázs viszont azt mondja, csak ha már kidolgo­zott tervek is lesznek, a PA Rt. csak akkor gondolkodik majd ebben a megoldásban. Károlyi István, a Tolnai Dunáért Alapítvány elnöke azt mondja: „A tüzet oltani és táplálni is lehet”. Vannak em­berek, akik mindenáron bele akarnak kötni bizonyos dol­gokba. Nem értik, hogy a paksi víz nem sugárzó, hogy mire 18 kilométeres utazás után, és bizonyos pihentetés révén bejut a Volent öbölbe, már nem meleg, sőt az általuk elképzelt növényi szűrő még bizonyos szennyeződésektől is megszabadítja. Ezt azért mondja, mert többen azt állít­ják, hogy a Dunából beszi­vattyúzott víz is ugyanolyan, mint, amit Paksról kapnának. Az atomerőmű egyébként tisztítja a vizet, de nem is ezen van a fő hangsúly, állít­ják magukat független szakér­tőnek tartó emberek. Sok százezer köbméter vízre lenne ahhoz szükség Fadd-Dombo- riban, Tolnán és Bogyiszlón, hogy ne pusztuljon ki a holtá­gak élővilága. Merthogy, ha minden így marad, „felfor­dul” Dombori vize. Egyéb­ként az ÁNTSZ már most is azt ajánlja, hogy aki teheti, ne fürödjön Dombori ban, ha mégis ezt teszi, utána zuha­nyozzon. Károlyi Istvánék szerint nem Paksról van szó. Az ato­merőmű vize évek múlva ke­rülhet csak a holtágba az em gedélyezési eljárások miatt. A kérdés az, hogy addig törté­nik-e visszafordíthatatlan fo­lyamat? És - szerintük - tör­ténni fog! Hazafi Zsolt Német olvasótábor Váralján Az ember kereken 200 ezer órát alszik át életében, majdnem egy negyed évszázadot. Ébből ösz- szesen négy év az, amikor ál­modunk! Éjszakánként min­denki 5-7 alkalommal álmodik, még akkor is, ha másnap nem emlékezik rá. Gyakori azonban, hogy például azok, akik vissza­térő álmokat látnak, vagy egye­nesen rémálmokat, nappal is rettegve gondolnak vissza éj­szakájukra. Az emberek nagy százalékának egy, de akár több napját is feszültté teheti egy- egy rossz álom, elvonhatja a fi­gyelmét a feladatairól, munká­jától is, balesetet eredményez­het, súlyosabb esetben még szakemberhez is kell fordulnia. A rémálom a hozzáértők sze­rint nem más, mint saját feldol­gozatlan élményeink és konf­liktusaink megjelenése. Min­den álmunk üzenet önmagunk­ról, helyzetünkről. Egy üzlet­ember például, akinek egy ha­táridős munkát kellene teljesí­teni, de váratlan események miatt késik vele, emiatt elmu­laszt egy megbeszélést, össze- vész kollégáival, sőt később a feleségével is, amiért későn tért haza, könnyen álmodhat aznap arról, hogy egy futószalag mel­lett dolgozik, egyik hibát követi el a másik után, amitől egyre kétségbeesettebb, a futószalag azonban megy tovább ... A rémálmokkal két módon lehet leszámolni. Egyrészt éber állapotban maga az álmodó tudja a legjobban értelmezni a saját álmát, és ezt jó, ha meg is teszi, például a családja köré­ben. Vannak, akik ösztönösen végzik ezt. A másik lehetőséget az álomkutatások új irányzata dolgozta ki, s a lényege, hogy az álmodó már az álom ideje alatt szembe tudjon szállni ál­mának fenyegető tartalmaival, alakjaival. A módszert tudatos álmodásnak hívják. Ilyenkor az álmodó az álom során tudatá­ban van annak, hogy álmodik, képes rá, hogy saját álmában azt tegye, amit akar. Ez a tech­nika néhány heti gyakorlással elsajátítható. A malayziai őserdőben élő szenoik például jól tudják ezt, és gyermekeiket is úgy nevelik, hogy akkor se ébredjenek fel, ha álmuk ijesztő. Álmaikat a törzsi tanácsban rituális módon adják elő, s az egyes ember ál­mának megfejtésében az egész törzs részt vesz. Kiderült az is, nappalok hogy ebben a népcsoportban sem aszociális magatartás, sem gyilkosság nincsen, s az elme- betegség is igen ritka. A tudatos álmodás fő eleme, hogy az em­ber az ellenséges álomalakokat megtámadhatja és megsemmi­sítheti. Erről a technikáról Al­kotó álom címmel nálunk is megjelent már egy leírás. A gyakorlást úgy kezdjük, hogy naponta többször feltesszük magunknak a kérdést, ébren vagyunk-e, vagy álmodunk. A kérdés néhány hét után már az álmunkban is fölvetődik, s ha ilyenkor válaszolunk rá, kide­rül, hogy amit átélünk, az álom, vagyis: minden döntés a mi ke­zünkben van! H. I. Gy. Német nemzetiségi olvasótábor nyílt szombaton Tolna megyé­ben Váralján. Nyolcvan általános iskolás gyermek vehet részt a táboro­záson, őket pályázattal válasz­tották ki a jelentkezők közül. Megadott témáról német nyelvű dolgozatot írtak a szek­szárdi, gyönki, bonyhádi és más Tolna megyei települések­ről való gyermekek. A nyelvet, a szép beszédet a táborban is gyakorolják, ezen kívül népdalokat, néptáncokat, régi gyermekjátékokat tanul­nak, s találkoznak egy hazai német költővel, egy festőmű­vésszel, valamint a bonyhádi Német Ének-zenei Egyesület tagjaival. Égyik este maguk a gyerekek főzik a vacsorát, ami természe­tesen jellegzetes sváb étel lesz. A váraljai német olvasótábort a Tolna megyei Illyés Gyula Könyvtár szervezte, immár ti­zenhatodik alkalommal. Éjszakánként mindenki öt-hét alkalommal álmodik, akkor is ha másnap semmire sem emlékezne fotó: laufer László Rádió mellett... Jegyzet Babasétáltatás franciakulccsal... mondja barátom: Te meg mi a francnak vé- ded a panellakásokat, földhöz ragadt szemléleteddel?” Magyaráztam neki, szebb, jobb tömeglakásokat is el tudok képzelni, de hát ezekből épült sok-sok százezer az országban (meg téglaház is), más nem volt, örültünk, hogy ilyen is van. Persze az építőipari minő­ség már közel sem okozott osz­tatlan lelkesedést a lakók köré­ben. Évek múltán „jöttek elő” a bajok, hogy mást ne mondjak, a csukhatatlan ajtók-ablakok mi­att, mert bár az évek folyamán megjelentek a szigetelő embe­rek és valami szürke kuli­máj sszal fedték be az ablakok nyilasait, az eső mindmáig be­csurog a lakásba. Lehetne a ter­vezőt szidni - ez a legkönnyebb -, amiért némely panelházban a fürdőkád végét lezáró - és a csőhálózatot elrejtő - farostle­mez végképpen elrothadt a víz­től: a falemezből készült új pa­lánk, festéssel együtt ma már megfizethetetlen. Annakidején a pécsi uránvá­ros egyik - nem panel! - óvodá­jának mennyezetéről két sátor- lap-méretű vakolat zuhant le, szerencsére este hat után, ami­kor a kisgyerekek már hazatér­tek. Amikor ezt megírtam, „az Isten vemé meg azt, aki ilyen ramaty munkát végzett!” - vég­szóval, rámsütötte néhány „ille­tékes”, hogy én a klerikális re­akció híve vagyok, ám az élet­veszélyes omlás végett csepp­nyi lelkiismeretfurdalást sem éreztek. Nagy és viszonylag hirtelen fordulattal változott a világ: ta­gadhatatlan, hogy a magán­kézbe jutott termelés már nem tűri a rossz munkát. Mondjuk. A közelmúltban - nem magyar gyártmányú, de magyar keres­kedelem által behozott - rá­diómat javításra viszem, ma­gániparoshoz. Recseg-ropog a készülék, a mester úr nem először javítja ezt a viszonylag drága portékát, eddig sikerült megjavítania, a reményt most sem adtam fel. Amikor érte mentem, valamit mondott, hogy akármilyen al­katrészt nem tudott beépíteni, de azért szól, a hangja élvez­hető. Négyszázhúsz forint. Ha­zavittem, bekapcsoltam, álla­pota semmit nem javult. El­szomorodtam, nem csak a négyszáz forint miatt, hanem mert rádió nélkül „semmit sem ér az élet”, rádióra ébredek és alszom el és ismét ébredek, ha nem jut el hozzám a külvilág zaja, körülvesz az elképesztő süketség. A rádióm nincs még tízéves. Nem tudom persze, hogy egy rádiónak - URH is van benne! - mennyi a kihordási ideje, pontosabban az élettartama, de még fiatalnak tartom ahhoz, hogy egy szép napon megge­bedjen. Vegyek egy újat? Nem hár­mat, egyet találgathatnak, hogy miért nem vásárolok új rádiót. Amikor ifjú családapa bará­tom elmondotta babakocsi-vá­sárlási kálváriáját, meghu­nyászkodtam: az én rádiós, vagy elrothadt fürdőszobás si­rámaim ahhoz képest gyerekes nyafogás. Tavaly ősz elején - gyö­nyörű kislányuk születésekor - vásároltak egy babakocsit. Én láttam ezt a négykerekű csodát, „emeletes” volt, vagyis jó ma­gas, tarka szép huzattal, kró­mozott fémrészekkel, csomag­tartóval, miegymás. Harminc- valahány ezer forint volt, ezen elhültem, de azt mondta, ez kö­zepes ár, van hetvenezerért is. (Tavaly a vásáron két-három öreg Trabantot kaphatott volna ennyi pénzért.) Ott kezdődött a baj, hogy csikorgott-nyekergett a kereke, majd egy szép napon előre billent, kis hijja, hogy a gyerek ki nem esett az anya­földre. A pécsi ügynök Pestre viszi a kocsit, a kereskedelmi cég új alvázat rak a járműre. Rövid idő múlva a balhé meg­ismétlődik, ám a kereskedő nem cseréli ki, sőt, egy felemás csomagtartóval visszaküldik. Újra lebukik a kocsi eleje, a gyerek szerencsére megka­paszkodik. A kocsit árusító cég ekkor egy jó ötlettel állt elő: ha a gyereket tologatják az utcán, a mama vigyen magával olajo- zót, hogy a kerekek ne nyiko­rogjanak és egy kisméretű fran­ciakulcsot (!), hogy bizonyos csavarokat megerősíthessen. A mama persze oly időben járt is­kolába, amikor már nem volt politechnikai oktatás. Mellesleg: a babakocsi, olasz gyártmányú. t I i i

Next

/
Thumbnails
Contents