Új Dunántúli Napló, 1995. június (6. évfolyam, 148-176. szám)

1995-06-17 / 163. szám

1995. június 17., szombat A Mai Nap Dunántúli Napló 5 Működésképtelen lehet a harkányi gyógyfürdőkórház Megdöbbenéssel és a betegek sorsa iránti mélységes aggoda­lommal értesültünk a szerdai és csütörtöki Új Dunántúli Naplóból, hogy a Baranya Me­gyei Gyógyfürdőkórház 270 ágyából a „Bokros-csomag” részeként 60-80 ágy finanszí­rozását vállalja a Társadalom- biztosítás Egészségbiztosítási Pénztára. Az az elképzelés, hogy a hiányzó költségeket a kórház maga gazdálkodja ki és a többi 200 ágyra vegyen fel jól fizető magyar és külföldi betegeket, irreális, mivel a munkanélküliség, a jelenlegi jövedelmi viszonyok alapján és a délszláv háború miatt nincs esély arra, hogy ilyen be­tegek felvételt kémének illetve a gyógykezelést megfizetni tudnák. Intézményünk megyei és or­szágos szintű diagnosztikus és gyógyító feladatokat lát el jól felszerelt laboratóriummal és röntgennel a nemzetköz gyógyvízre alapozott aktív fi­zioterápiával és jól képzett, nagy szaktudású személyzet­tel. Harkány speciális gyógy­vize nyújtotta lehetőség az or­szág különböző területeiről ér­kező betegek részére másutt nem áll rendelkezésre és má­sutt nem pótolható. Az országos gyógyító mun­kán kívül az intézmény végzi a POTE orvostanhallgatói reu­matológiai oktatását, szakor­vosok képzését, a családorvo­sok továbbképzését, gyógy- masszőr- és fizioterápiás asz- szisztensek képzését is. Az intézmény évente átlago­san 4500 fekvőbeteget lát el 98%-os ágykihasználással, éves járóbeteg forgalma a re­umatológiai, bőrgyógyászati és orthopaediai szakrendelésein 15 800. Amennyiben a Társa­dalombiztosítás a finanszíro­zást csak 60-80 ágyra bizto­sítja, ez azt jelentené, hogy az ilyen ágyszámra szűkített in­tézmény önmagában műkö­désképtelen. Természetesen nem akarjuk elhallgatni saját érdekünket sem, hisz a kórház, mint a kör­nyék egyik legnagyobb mun­kaadójának megszűnése to­vább fokozná a térségben a munkanélküliséget. Tiltako­zunk amiatt, hogy a nemzet­közi hírű kórház működését el­lehetetlenítve a kormányzat megfossza az arra rászoruló betegeket a gyógyulás lehető­ségétől a harkányi kórházban. A kórház dolgozói nevében: a Közalkalmazotti Tanács A Harkány speciális gyógyvize nyújtotta lehetőségek az or­szág különböző területeiről érkező betegek részére másutt nem áll rendelkezésre fotó: laufer László Hangjegyek helyett színek Különleges zenei élményben lehet részük azoknak, akik résztvesznek a szombaton este 6 órakor kezdődő koncerten a pécsi Művészetek Házában. Henrich Ullrich német gyógy­pedagógus sajátos módszert dolgozott ki a fogyatékosok ze­nei oktatására. Ennek lényege, hogy az egyes hangokat színek jelzik a kottában, és hasonló szín jelöli azokat a különleges fúvós és pengetős hangszereket is, amelyeken játszanak. Lud- wigshafenben tíz, Magyaror­szágon négy éve folyik így, az ULWILLA-módszerrel közép­súlyos értelmi fogyatékosok - Down-kórosok - zenei okta­tása. A német zenekar otthon is számos nyilvános, televizíós koncertet tartott, s most először a német és magyar muzsikusok együtt szerepelnek egy hazai' koncert-körúton. Vadásztársaságok küldöttgyűlése Baranyában 47 vadásztársaság- ebből 19 bérkilövő - a tagja a Vadásztársaságok Megyei Szö- vetéségének. Csütörtökön az estébe hajló választmányi ülé­sükön - amelyen részt vett Bánffy György, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke is - 64 küldött képvi­selte a nimródokat. Megtárgyal­ták és megvitatták az elmúlt négy év munkáját, illetve meg­választották a megyei szövet­ség vezérkarát. Az Intéző Bi­zottság elnöke ismét Páldy Géza, a titkára dr. Bodnár Jó­zsef, a vadászmestere Gondos Gyula lett. Tábornoki kinevezések A Magyar Köztársaság elnöke a honvédelmi miniszter javasla­tára dandártábornokká nevezi ki - 1995. június 15-ei hatállyal- Bakó István ezredest, Sütő Tamás ezredest; - 1995. június 28-ai hatállyal - Háber Péter nyugállományú ezredest; - 1995. július 1-jei hatállyal - dr. Urbán Géza nyugállományú ez­redest. A belügyminiszter javasla­tára a Határőrség Napja alkal­mából - 1995. július 1-jei ha­tállyal - határőr altábomaggyá nevezi ki Nováky Balázs határőr vezérőrnagyot, határőr dandár­tábornokká nevezi ki Lajtár Jó­zsef határőr ezredest. Megbénult a teherforgalom Magyarország és Szlovénia kö­zött megbénult a teherforga­lom, mivel a rédicsi határblo­kád után már Bajánsenyénél sem fogadják a Magyarország­ról érkező kamionokat a szlo­vén hatóságok. Krisán Attila ezredes, a határőrség szóvivője péntek reggel arról tájékozta­tott, hogy a személyforgalom azonban viszonylag zavartalan. „A tanítás fiatalító erő” Beszélgetés Tasnádiné Rónaky Edittel- Igen, igaz a hír: nyugdíjba megyek - fogad a Hargita utcai lakásában történő látogatás kezdetén Tasnádiné Rónaky Edit, a pécsi Művészeti Szak- középiskola igazgatója. - Most járt le a második ötéves megbí­zatásom, túl vagyok a nyugdíj- korhatáron, úgyhogy logikus volt a nyugdíjazásomat kémem.-Azt hiszem, pályáján meg­határozó az irodalom és a mű­vészet szeretete.- Igen, és ezt a pécsi Janus Pannonius Gimnáziumban Tüs­kés Tibornak, kedves tanárom­nak köszönhetem, míg a tanár­képző főiskolán Temesi Mihály, Rónai Béla és Kerekes László a nyelvészet felé irányította fi­gyelmemet.- Úgy tudom, tanári pályáját falun kezdte.- Hét évet tanítottam a mári- agyűdi általános iskolában, s nem bántam meg. Megkedvel­tem ezt a falusi „néptanítói” életet. Tréfásan szoktam mon­dani, hogy akkor a patkoló és a harangozó mesterségen kívül mindent csinálnom kellett. Dél­előtt a gyerekeket, este az esti iskolában a felnőtteket tanítot­tam. Életem egyik nagy élmé­nye volt idős parasztembereket tanítani. Bámultam tudásvá­gyukat, csodáltam kitartásukat, amint a napi munka után beül­tek az iskolapadba befejezni ta­nulmányaikat.- Egy néptanítónak nemcsak a hétköznapokon kellett dol­goznia.- Nem ám, mert a hétvége­ken a fiataloknak szerveztem színjátszó kört, irodalmi műso­rokat állítottunk össze és ad­tunk elő, bálokat, más kulturá­lis rendezvényeket tartottunk, nyáron pedig a Duna vagy a Ba­laton mellett táboroztunk no­mád körülmények közt. Az ilyen kislétszámú iskolákban lehet emberi léptékű kapcsola­tokat kialakítani, mindent meg­ismerni, különböző tanulságos életsorsokat megtapasztalni.- Az itt lakók is segítettek te­hát pályáján.-Igen, és erre büszke va­gyok. Amikor tanítottam, me­Tasnádiné Rónaky Edit, a Művészeti Szakközépiskola igazgatója fotó: müller gyei szakfelügyelő lettem, el­nyertem az MTA pályadíját, majd bekerültem az országos szakmai vérkeringésbe, szakér­tőként számítottak rám tanter­vek, szakanyagok megírásában, országos konferenciákon való részvételkor, tudományos pub­likációk elbírálásakor, tan­könyvek összeállításakor. A máriagyűdi, majd a siklósi, sellyei, bükkösdi évek tapaszta­latai mindig elkísértek.-A megyei pedagógiai inté­zet igazgató-helyettese lett ez­után.-1974-től 11 évet töltöttem itt, jó kapcsolatot sikerült ki­alakítanom a kollégákkal, köz­ben pedig a tanárképző főiskola magyar tanszékén voltam óra­adó tanár. Ezután pályáztam meg a jelenlegi munkahelye­met, és két öt éves ciklust töl­töttem el itt.- Miért különleges a művé­szeti szakközépiskola ?- A képzőművész tagozatra az ország egynegyedéből, a ze­neire a Dél-Dunántúlról ve­szünk fel diákokat, míg a tán­cos képzésben országos a beis­kolázási körünk. Az ide fölvet­tek már hivatást választottak, tudatosan készülnek művészi pályájukra, amely nagy lemon­dást, sokszor reggeltől estig való bennfartózkodást igényel. A sok áldozatnak megvan az eredménye: számtalan hazai és külföldi sikert értek el diákja­ink. Igazgatói működésem alatt az ő pályájukat alakítottuk ta­nártársaimmal, de a közismereti tárgyakat sem hanyagoltuk el.- Hogyan summázná tapasz­talatait?- Gyermekszeretet, állandó megújulási készség, humor, életkedv. Hogy megéri, bizo­nyítja az a sok tanítvány, aki azóta is visszajár az iskolába, a lakásomra. Tanáraink elhivatottjai szakmájuknak, így jó mester­tanítvány kapcsolatot alakíta­nak ki. Fejlődésünket jelzi a textilszövés, a computergra­fika, a gyári formatervezés megjelenése, állandóan pályá­zunk szakképzési támogatá­sokra, s reméljük, az önkor­mányzat továbbra is megfele­lően támogatja iskolánkat.- Tudom, hogy az elmúlt 35 évben kapott miniszteri dicsére­tet, kiváló tanár lett, elnyerte az Apáczai-díjat, a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet, s ez örömmel tölti el.- Igen, de a legnagyobb öröm az, ha hálával, szeretettel gondolok tanítványaimra, akiknek alkotó tehetsége meg­jutalmazott minden munká­mért, fáradozásomért. A tanítás fiatalító erő. Dr. Vargha Dezső Társadalmi igazságosság ’95 Tamás Gáspár Miklós- a pécsi Szabadelvű Páholyban Társadalmi igazságosság ’95 címmel, több pécsi helyszínen is, különféle témákkal foglalkozik e napokban a Szabadelvű Páholy. Az igazságossággal, a mé­diákkal, a demokráciával, a tőke és a kultúra kapcsolatá­val. E programsor egyik il­lusztris vendége Tamás Gás­pár Miklós filozófus, aki startként a médiademokrácia ürügyén Bozóki András újság­íróval és Wéber János jogász- szál szállt ringbe, s hangoz­tatta: koránt sincs a sajtónak akkora szerepe, mint amekko­rát tulajdonítanak neki. Kézenfekvő volt, hogy be­szélgetésünk indításaként megkérdezzem:- Önnel eló'ször akkor be­szélgettem, amikor a parla­menti folyósón még magányo­san sétált: a pártállami utolsó országgyűlésbe beválasztott, szokatlan hangokat is hallató emberként vállalta föl a poli­tizálást. Aztán négy év kőke­mény ellenzéki szerep után el­köszönt. Nem hiányzik e di­rekt nyilvánosság?- Köszönöm szépen, nem. Azt gondolom, hogy minden embernek föl kell mérnie előbb utóbb, hogy mik azok a képességek, melyekkel ren­delkezik. Bár közéleti ember vagyok, s foglalkoztat a napi politika, nem vagyok amo­lyan szimpatikusán politizáló típus. A rendszerváltás idején ta­lán még szükség volt ilyen fi­gurára, mint én. Nálam ko­operatívabb, jobban együtt­működő, konszenzusokra hajló emberre van szüksége a mának. így aztán vidáman, minden konfliktus nélkül lép­tem ki a honatyák sorából. A közéletbe bele-bele szóló ér­telmiségi szerepe, nekem tö­kéletesen megfelel.- Mindezt köszönöm, s azért firtattam, mert Ön, ugyan nem mindenki számára szimpatikus emberként, de nyíltszíni résztvevője volt a demokrácia első' négy évének. Azaz, hogy megkérdeném: van-e demokrácia, volt é rendszerváltás?-Tény, hogy a rendszer- váltás megtörtént, de amint az kiderült mára, a kelet európai népek nem igen szeretik eze­ket az új demokráciákat. Ez az igazi probléma. Bár a kommunista rendszer össze­omlott, s mint egyetlen alter­natíva, helyébe lépett a nyu­gaton ismert demokrácia. A rendszerváltás ma nem azért nem komplett, mert a jogi intézményei nem álltak föl, hanem mert új, s mint an­nakidején az új szocializmust, még kevesen fogadták el iga­zán. A rendszerváltást végrehaj­tók, s az azt végigélők, ahogy mondani szokás, sokkal jobbra számítottak, s most ez az új demokráciánk szemben áll a szkeptikus tömeggel. - Médiademokrácia. Miről is vitatkozunk momentán?- A médiák közvéleményt tudnak teremteni és közvéle­ményt szétzúzni, mindamel­lett nem lehet a televízión ke­resztül befolyásolni a válasz­tási eredményeket. Nagyon paradox helyzet ez. S erről a helyzetről időnként illik be­szélgetni. Kozma Ferenc Futnak A Képek______________________________________________________________________________________________________jegyzet Amikor a limonádé felrobban Tartok tőle, hogy az akciófilm tengerentúli mesterei úgy jár­nak, mint Iván Ivánovics, a partizán, aki nem tudván, hogy véget ért a háború, még har­minc évvel a békekötés után is csak robbantgatta a vonatokat. Ezek a derék mozirókák is a levegőbe repítettek már min­dent, a toronyháztól a száguldó hintaszékig, s ma is még egyre űzik a piromániás ipart, amikor a közönséget, azt hiszem, ez már nem nagyon érdekli. De nem is igen tudnak újat kitalálni. A Gyújtóhatás (Live Wire) című film alkotói is a meglévő, s már többször ex- plodált készletből dolgoztak: arab terroristák elvégre mindig akadnak, korrupt szenátorok szintén, a többi legyen a piro­technikusok és tűzszerészek dolga, gondolták. Hát ezek ki is tettek magukért. Tízpercen­ként sikerült darabokra szag­gatni valamit. Azaz valakit... Mert technikailag azért újí­tott a csapat, itt ugyanis eleven emberekbe helyezik a bombá­kat. Az a kifejezés, hogy „megdurranok”, valamikor ké­pes beszéd volt, most való­sággá vált. Mert kitalálták a fo­lyékony robbanóanyagot (nyugalom, csak a filmben), ami olyan, mint a víz, de aki megissza, annak a feltámadás­kor gondjai lesznek, amíg ösz- szeszedegeti a darabjait. Na már most: a film elején látunk egy öntözőcsapot, ami­ből spriccel a víz, a gyerekek nagy örömére, akik vidáman lubickolnak a hűs sugarakban. Ebből aztán még a gyengébb nézők is tudják, hogy nagy me­leg van, sőt forróság, amikor jólesik egy pohár friss víz. Ez­zel létre is jön a drámai fe­szültség, merthogy, mint mondtam, hamarosan értesü­lünk arról, hogy nem mind víz, ami annak látszik. A rendező aztán nemcsak a tűzzel, hanem a vízzel is elját­szik: egyre nagyobb lángok, párhuzamosan pedig pohár, fürdőkád, szökőkút, úszóme­dence. O’Neill, az FBI bombasza­kértője (ott nemcsak gomba­szakértő van) azonban valóban rokonszenves fickó (Pierce Brosman játssza). Valószínű­leg azért, mert nem csináltak belőle mindenáron szuperhőst. Nemcsak a gyújtószerkezetek­kel van baja, hanem a felesé­gével is, aki éppen elhagyta. De a forgatókönyvíró jóvoltá­ból végül mégis egy nagy, lát­ványos tettet hajt végre. Ve- télytársával összebilincselve a mélységbe veti magát, s ez ugyebár szimbólum. Nagyon szépen fényképezték a jelene­tet. Egyébként az egész filmet is, ami egy kicsit szomorú az operatőrre nézve, hogy ennyire tud, s egy akciófilmmel kell beérnie. Aminek egyébként humora is van, kissé morbid ugyan, de legalább eltér a szabványtól. Van egy hölgy, akinek a film elején a férje, a végén pedig a barátja rak bombát a kocsijába. Mindkettő féltékenységből. S van egy bírónő, aki a tárgyalá­son közli, hogy ha zaj lesz, ki- ürítteti a termet. Hát nagy zaj lesz. S nagyon kiürül a terem. De ez viszont azt is jelzi, hogy a rendező ízlésével azért nincs minden rendben. Ellen­ben a pirotechnika kifogásta­lanul működik. Végül még a limonádé is felrobban. Nagy Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents