Új Dunántúli Napló, 1995. június (6. évfolyam, 148-176. szám)

1995-06-13 / 159. szám

1995. június 13., kedd Kistermelők Dunántúli Napló 11 Gyümölcstermesztés - korszerűen Intenzív almaültetvények nálunk is? Örömteli az az érdeklődés, amely rovatunk két legutóbbi cikkét (az integrált gyümölcs- termelésről és a dél-tiroli integ­rált almatermelésről) kísérték, és mivel a hozzám beérkezett kérdések közérdekűnek tekint­hetők, így a válaszokat ezúton is közreadom: Mindenekelőtt: köszönöm a figyelmeztetéseket, természete­sen a kéziratban elírás történt, a dél-tiroli termőfaj átlagtermése nem évi 4,2-4,5 t/ha - ez na­gyon kevés lenne - hanem 42-45 t/ha. (Az általánosan használt mérték szerint: 420-450 q/ha.) Nézzük ezután a kérdéseket: Környezetünkben (Pécs kör­nyékén és Baranyában) hol ér­demes és milyen gyümölcsfajjal létesíteni intenzív, integrált gyümölcsöst? Csak termőhelyi optimum­ban képzelhető el az ideális te­lepítési feltétel. Ezért - bár az alkalmasságot a Gyümölcs és Dísznövénytermelési Kutató Intézet hivatott hivatalosan megállapítani - azt javaslom, hogy a Drávamelléken, az erre megfelelő helyeken az alma és a dió termelésével érdemes fog­lalkozni, míg Pécs környékén nagy jövőt merek jósolni az őszibarack, ezen belül a nekta- rinok termelésének. Hangsú­lyoznom kell: a termelők szán­dékát, elhatározását semmi nem képes helyettesíteni, pótolni. Aligha várható el bármilyen „felső” indíttatás, fentről legfel­jebb figyelmeztetés várható, és természetesen a törvényes kere­tek között igényelhető állami támogatás a beruházáshoz. Az intenzív almás létesítésé­nél miért kell a magas szemzésű oltvány? Azért mert a gyenge növeke­désű alanyok (ilyen az M.9-es és az M-26-os) törpésítő hatása fokozható azzal, hogy nem gyökémyakban oltják, illetve szemzik az alanyt, hanem 15-25 cm magasságban. Az így meghosszabbított alanyrész olyan hatású, mint a közbeoltott oltvány. Hogy ellenőrizhető az olt­vány minősége? Javaslom, hogy az intenzív ültetvények csak vírusmentes szaporítóanyaggal, mégpedig kiváló minőségűekkel létesül­jenek. A szaporítóanyag minő­ségét - származását és növény­egészségügyi alkalmasságát - független állami szerv, az OMMI által kiállított úgyneve­zett certifikáció tanúsítja, ga­rantálja. Ezeknek az adatoknak meg kell hogy jelenjenek olt­ványokként a zárcímkén. Ennek hiányában a lerakatokban ne vásároljuk meg az oltványt bármilyen ékesszólóan is bi­zonygatják annak megbízható­ságát az eladók. Mennyire megbízhatók azok a hírek, hogy az intenzív alma­ültetvény már jelentős termést ad a telepítés utáni évben? Már a telepítés évében is „megmutatja” magát, a máso­dik évben képes 100 q/ha-ra is adott esetben (ne feledjük: ma­gas a tőszám!) A harmadik év­től teljes termésre számítha­tunk. Bizonyságul: az 1. sz. ké­pen második vegetációjú fák virágzását láthatjuk, a 2. sz. ké­pen a harmadik vegetációjában lévő fák teljes virágzása lát­ható. Magyarországon van-e olyan intenzív ültetvény ami megtekinthető? Igen, van. Üzemi méretben Zalában az Europlan Kft. ültet­vénye (30 ha feletti nagyság) a legközelebbi a baranyaiaknak, és szívesen adnak felvilágosí­tást, szaktanácsot, szaporító­anyag is rendelhető náluk. Feltétlenül kell-e öntözésre is berendezkedni az intenzív ül­tetvénynél? Kérem, vegyék nagyon ko­molyan: intenzív, integrált ül­tetvény esetében - főleg almá­nál - elképzelhetetlen, hogy ne legyen öntözés már a telepítés évében! Tudom, ezt az állítást, bármennyiszer elhangzik, bár­milyen komolyan, mégis van aki kétségbe vonja. Rosszul te­szi! A törpe hatású alanyok gyökérzete olyan sekélyen he­lyezkedik el a talajfelszín alatt, hogy öntözés nélkül az ültet­vény kudarcra van ítélve. Nem lehet megspórolni az öntözést! Buzássy Lajos Egyhektáros támrendszeres ültetvényről egymillió forint tiszta nyereség Konzervuborka Előző alkalommal az uborka szakaszos vetésével foglal­koztunk. Közkívánatra most kertészeti vállalkozók, áru­termelők részére a konzervu­borka előállításával kapcsola­tos fontosabb tudnivalókra té­rünk rá. Először is tisztáznunk kell, hogy belföldi vagy frissáru­exportra kívánjuk-e előállí­tani az uborkát. Mindkét ese­ten azonban csak előzetes ér­tékesítési szerződéssel lehet biztonságos az uborka ter­mesztése. Az uborka rendkívül jöve­delmező kertészeti ágazat. Egy hektár támrendszeres ül­tetvény képes egymillió forint tisztanyereséget is produ­kálni. De nagy szaktudást, lelki- ismeretes munkát és odafi­gyelést igényel. Nyirlugoson a vállalkozók árbevétele fo­lyóméterenként 750 Ft volt. (Egy ha 2,2 m-es sortávolság mellett 4545 fm.) A belföldi élelmiszeripar nyersanyagigénye a hagyo­mányos 6-9 cm-es és a 9-12 cm-es méret. A külpiacra tör­ténő értékesítés kisebb méret­arányt is megkívánhat. Az 1-3 cm-es extra kisméretű, úgynevezett „Cornichon” uborkát, mint magyar külön­legességet tartják számon. Különleges exportigény még a 2-5 cm-es méret is. A kon- zervüvegek teljes kitöltéséhez a nyugat-európai feldolgozók az apró méretek mellett a ha­gyományos hosszúság-széles­ség arányt is fontosnak tartják és db/kg mértékben kérik. A hosszúság-szélesség aránya 2,8-3,3:1-hez, a kívánatos ér­ték. Ez annyit jelent, hogy 2,8 cm-es hosszúságú termésnek az átmérője 1 cm lehet, stb. Fajtatípusok: A konzervuborka nemesí­tése intenzíven folyik. A ne­mesítés iránya a betegségek­kel szembeni ellenállás, a mi­nőség javítása és a nagyobb hozam. Ma már a hivatalos fajtalistán több mint 60 álla­milag minősített, illetve for­galmazásra engedélyezett külföldi konzervuborka sze­repel. A termés felülete, színe, alakja az a minőségi bélyeg a béltartalom mellett, amellyel a piac igényeihez igazodni kell. A külső megjelenés tekin­tetében a termés felülete lehet apró, tüskés és szemölcsös (fehér, vagy fekete tüskék­kel), alakja: keskeny, hosszú­ság: átmérő arány 3,4:1, nor­mál, hosszúság: átmérő arány 3,-:l, zömök, hosszúság: át­mérő arány 2,8:1. A terméscsúcs alakja: he- gyesedő, vagy tompa. Szín: sötétzöld, középzöld, világoszöld (sárgászöld). A termés belső tulajdon­sága: kemény ropogós, vagy lágy puha. A hús íze: keseredésmentes, vagy keseredésre hajlamos. A megtermékenyülés szem­pontjából megkülönbözte­tünk: kevertvirágú (ugyan­azon tövön található a női és hímvirág). Túlnyomóan női virágú és női virágú fajtákat. Fajtaválasztás: A fentiek ismeretében, a piaci igényeknek megfelelően kell kiválasztani a termesz­tendő fajtákat. Apró tüskés, túlnyomóan női virágú fajták. Korai érésűek: Express F,, Stimora F,, Aleca F,. Középérésűek: Barbara F,, Dózer F,, Fantomi F,. Késői érésűek: Orient F,, Pannónia F,, Santána F,, UFO F,. Aprótüskés, partenokarp / tisztán nővirágú fajták. Korai érésűek: Accordia F,, Harmonie F j, Qu vertüre F,. Középkorai érésűek: Cla- udi F], Concerto F,, Profi F|; Passavia F,. Szemölcsös, túlnyomóan nővirágú fajták. Korai érésűek: Ophix F1; Parker F,. Középkorai érésűek: Le­vina F,, Petra F,. Késői érésűek: Pantomac F,. A fenti fajták egyaránt ter­meszthetők síkművelés és támrendszeres művelési mód szerint. Szakszerű termesztési eljárás esetén az említett jö­vedelmezőség nem marad el. Dr. Tamcsu József Vázsnok, az egykori borvidék A csend és béke szigete Már csak töredéke a mostani a hajdan híres vázsnoki szőlő­hegynek. Az egykor szebb na­pokat látott történelmi borvi­dékről szállították a hegy levét a királyi pincébe. A filoxera vész előtt itt úgynevezett báj- nár szőlőt termesztettek, ami az 1800-as években kipusztult. Akkor hoztak ide nohát, meg otellót. Sokan ma a Béke völ­gyének nevezik a szőlőhegyet. S való igaz, távol az út, mesz- szire ellátni, s a madarak dalán kívül néha egy-egy kutya uga­tása veri csak fel a csendet. Vázsnokról meredek szur­dok vezet a szőlőkbe. Kora délután csendes minden, csak néhány présház ajtaja áll nyitva. Távolban tehén csorda legelészik. Az erdősávok és a kaszálók zöldje pihenteti a szemet. A jég, egyelőre nem okozott nagyobb kárt, s leg­többször el is kerüli ezt a vidé­ket. Az egyik takaros pince gaz­dája éppen indulni készül a többiekért haza, de a betop­panó idegent mégis kedvesen fogadja. Mint kiderül, valami­kor Pécsett lakott, bányász volt, de már hosszú ideje Sás- don él. Jó néhány esztendeje vette ezt a földdarabot. Senki nem hitte el neki, hogy itt kis földi paradicsomot teremt.- A feleségem sokat dolgo­zik, gondoltam a szőlőben csak a nyugalmat és a csendet él­vezze, de hogy ne unatkozzon, csináltam neki egy olyan konyhát, ahol kedvére főzhet, rendezkedhet. Fent is van egy szoba, ahol pihenni lehet. A házat magam terveztem, rá az ajtókat, a bárpultot a kerítést is, mindent. A barátaimmal közö­sen valósítottuk meg az elkép­zeléseimet - mondja Feren- csics István. - Én itt érzem a legjobban magam, hallgatom a madarakat, nézem a virágai­mat, élvezem a csöndet. A MÉV-nél dolgoztam, öntőmes­ter voltam a bányában. Most ismét van munkám a bányánál. Ez itt nekem a megnyugvás. A ház előtt apró kert, de van ott minden: yukka, megszám­lálhatatlan rózsa, törökszegfű, 295 fajta virághagyma, amely egymás után nyílik, de van lila ákác, és még sok-sok virág. A saját kezűleg készített lugas minden ívén egy-egy odú várja a madarakat.- Volt már mindenféle ná­lam: barázdabillegető, cinege, rozsdafarkú. Tizenhárom éve vettem ezt a területet, kukorica volt rajta, évekbe telt, mire a vegyszerek hatásait megszün­tettem és betelepíthettem sző­lővel, gyümölcsfákkal. Min­dent megterveztem, hogy mit hova teszek. Rengeteget dolgoztunk, többször megforgattuk a talajt, csaknem 200 mázsa trágyát be­leforgattunk a földbe, hogy újra életre kapjon. S miközben mesél, bejárjuk a birodalmat. Megnézzük a szépen gondozott szőlőt, a gyümölcsfákat, a konyhaker­tet, s a nagy szemű eperből még kóstolót is kapok. Mint mondja a szomszéd gyerekek is szíve­sen átjönnek hozzá, mert szeret velük beszélgetni. A barátai­nak szívesen főz. Olyankor ki­ülnek a hűsbe, a lugasba. Meg­kóstolják a bort. Jól érzik ma­gukat, itt beszélgethetnek, énekelhetnek nem zavarják a szomszédokat. A béke völgye ... Kis Szabó Béláék portája egy kiszögelésben található a hegyen. Messzire ellátni, itt még nagyobb a csend.- Hetedik-nyolcadik osztá­lyos korom óta járok ide ki - meséli a ma már nyugdíjas Kis Szabó Béla. - Valamikor itt laktunk a faluban, földjeink voltak, állatokat tartottunk. Vázsnokon volt a házunk, ab­ban most mások laktak. A régi földünket látom, ha kiülök a pince elé. Sokszor eszembe jut, hogy mennyit is dolgoztunk, s milyen kiváló minőségű búzát termesztett az apám. Naponta frissen fejt tejet ittunk. Ma­gunk készítettük a túrót, tejfölt. Ha valakinek kellett, segítet­tünk. Előfordult, hogy az egyik gazdának lesántult a lova, mindenki azonnal ment és se­gített behordani a földről a terményt, a lekaszált füvet, lu­cernát. Most meg, alig van időnk egymásra. Az apám jó gazda volt, díjazott búzafajtá­kat termesztett. Most meg nincs értéke a földnek, se a MÜLLER ANDREA FELVÉTELE bornak. Ötven-hatvan forintért tudok eladni egy litert, pedig mennyi a vesződség vele. Már ötször megpermeteztem az oportót, de így is kérdés, hogy mi lesz belőle. Ülünk és gyönyörködünk a tájban, ellátunk egészen Bakó- cáig, Godisáig. Majd előkerül a ház asszonya is. Csendesen beszélgetünk a múltról, és ar­ról, hogyan, s miként változott meg az életük, s a világ körü­löttünk. Sz, K.

Next

/
Thumbnails
Contents