Új Dunántúli Napló, 1995. június (6. évfolyam, 148-176. szám)
1995-06-08 / 154. szám
10 Dlmántúli Napló Politikai Vitafórum 1995. június 8., csütörtök A KNDP Országos Elnökségének belpolitikai irányvonala Valamennyi ellenzéki párt együttműködése Túl sűrű a háló? Az Országos Elnökség meghallgatta az Ügyvezető Elnökség beszámolóját az Országos Választmány 1995. január 28- 29-én megtartott ülése után követett belpolitikai irányvonalról és tevékenységről. Jóváhagyta az Ügyvezető Elnökség politikáját, belpolitikai nyilatkozatait, tárgyalásait és cselekvéseit, melyeket a legfontosabb kérdésekben az országgyűlési képviselő csoporttal egyeztetett. A jóváhagyott belpolitikai irányvonalat az Országos Elnökség a következőkben foglalja össze: 1. A különböző véleménykutató intézetek és a kaposvári próbaválasztás alapján megállapítható, hogy országos választás jelenlegi megtartása esetén az ellenzéki pártokra leadott szavazatok száma együttesen meghaladná a kormánykoalíció pártjaira leadott szavazatokét. Ugyanakkor nyilvánvaló az Zsombó, május 28. A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt célja a magyar nép erkölcsi és anyagi erőinek legmagasabb fokra fejlesztése. A párt a fenti célt a kisgazdák, földművelők, földmunkások, kisiparosok felemelése, a dolgozó milliók egységének útján látja elérhetőnek. Azért küzd, hogy az országot a reá nehezedő súlyos gazdasági válságból kivezesse, a magyar föld dolgozóinak életszínvonalát erkölcsiekben és anyagiakban fokozza és az ország jövendő politikai berendezését a nemzeti demokrácia alapjaira fektesse. Követeljük: a közéleti tisztaság helyreállítását, a legszigorúbb ellenőrzését öt évre visszamenőleg; a közgazdasági politikának olyan alapokra helyezését, amely Magyarország mezőgazdasági jellegének megfelelően a mezőgazdaság fejlesztését tartja elsőrendű feladatnak; a mezőgazdasági hitel intézményes megoldását, különösen a kisbirtokok részére megfelelő hosszúlejáratú kölcsönök biztosítását, a bank- és kereskedelmi tőke hitelfeltételeinek hathatós ellenőrzését; a mezőgazdasági termények értékesítésének hathatós előmozdítását, külföldi piacok feltárását, a kivitel megszervezését; egyszerű, igazságos, a termelést kímélő adózási rendszert s a létminimum tehermentesítését. A fenti szövegrészek, szemelvények a 1930. okt. 12-én szerkesztett kisgazda programból, de ma is időszerűek. Ezeknek és a többi pontoknak a megtárgyalásához volt első lépés a május 28-i zsombói kisgazda tanácskozás. Ezt persze Torgyán József nem értheti, túl bonyolult a számára. Ezt másnap a TV-híradóban tett sértő, sér- tegetőn személyeskedő kijelentésével is tanúsította, ő ugyanis csak a mindenáron való szereplést hajszolja. Torgyán Józsefnek ez a szerepe, nem pedig az - általa elavultnak nyilvánított - kisgazda törekvések rögös útjának a taposása. Tört. Kisg. Párt Pécs-Baranyai int. biz. is, hogy a kormánykoalíciót jelenleg csak valamennyi ellenzéki párt összefogásával lehetne legyőzni. Az ellenzék fölényének tovább növelése érdekében valamennyi ellenzéki párt együttműködésére van szükség. Az együttműködésből egyik ellenzéki pártot sem szabad kirekeszteni. 2. A KDNP külön-külön tárgyalást folytatott mindhárom ellenzéki parlamenti párttal és velük az együttműködés különböző formáiról és módozatairól állapodott meg. Ezek közül a legfontosabb a parlamenti frakciók, a pártok alacsonyabb helyi szervezetei és a szakértők csoportok közötti együttműködés. Ugyanakkor az ellenzéki pártok között szervezetszerű, szövetségi jellegű, különösen közös csúcsszervek létrehozásával demonstrált együttműködés egyelőre nem időszerű. Ilyen kapcsolatok létrehozására az országgyűlési választások közeledtével, és csak akkor, és csak azokkal a pártokkal kerülhet sor, amelyekkel az együttműködés alacsonyabb szintű formái kiállják a gyakorlat próbáját. 3. A KDNP az ország helyzetének függvényében a teljes nemzeti egység megvalósítására törekszik. Ennek érdekében együtt kívánunk működni azokkal a kormányerőkkel, amelyek felelősséget éreznek a nemzet jövőjéért. 4. A Kereszténydemokrata Néppárt a párt eredményeként értékeli, hogy sikerült létrehoznia a négy parlamenti ellenzéki párt együttes tanácskozását a köztársasági elnökválasztás érdekében, melyet a négy párt parlamenti frakciójának a magyar-szlovák alapszerződés kérdését megtárgyaló együttes ülése követett. Pártunk fontos feladata, hogy a békesség és együttműködés szellemében a Gáz van a gázmérőkkel! Az elmúlt hetekben a DDGáz Baranya Megyei Üzemigazgatósága megdöbbentő ügyintézéssel lepett meg. Azt megszoktam már, hogy a díjbeszedők és az óraleolvasók akkor járnak felénk, amikor általában nem tartózkodunk otthon. Hátrahagynak egy értesítést, amiben közlik, ha „három napon belül” nem fizetjük be a díjat, különböző szankciókat fognak alkalmazni. Én mint törvénytisztelő állampolgár másnap befizettem. Ez történt legutóbb is. Ugyanekkor szerettem volna bemondani a gázóraállást is, hogy elvégezzem az óraleolvasó feladatát. De megdöbbenésemre közölték, hogy már kész a következő havi számlám 0 fogyasztással és 0 Ft fizetéssel. Mikor nemtetszésemnek adtam hangot, közölték, hogy „örüljek, a következő hónapban nem kell fizetnem.” De azonnal felvetődik néhány kérdés: miért fizessek én kéthavi fogyasztást más hanyagsága miatt? Ha más hibáját sze- reném korrigálni, miért nem lehetséges? Ki térítené meg a kü- lönbözetet, ha időközben „meg Bokrosodnának” a gázárak? A második eset számomra még meglepőbb. Az üzemigazgató aláírásával olyan levelet kaptam, amelyben megfenyegetnek: ha 60 napon belül nem burkoltatom be a fogyasztás- mérőt, kikapcsolják a gázmérőmet. A hivatkozási alapot képező szabályzatot hibásan és hiányosan idézik. De számomra híd szerepét töltse be a ma még számos kérdésben, módszerben és taktikai megoldásban eltérő álláspontot képviselő ellenzéki pártok között. 5. Aggodalommal tekintünk ugyanis arra a magatartásra amit a kormány tanúsít a gazdasági és társadalmi válság kezelésében. Kapkodó, ötletszerű és a következményekkel nem számoló Bokros program nem jelent kiutat. Az MSZP-SZDSZ koalíció gazdaságpolitikájával szembeni lehetséges megoldás - párbeszéd útján - a nemzeti egységre való törekvéssel valósítható meg. Nem mondhatunk le értékeinkről, az igazságos közteherviselésről és a szolidaritásról. Ezzel összefüggésben nemzeti ügynek tekintjük az adósságszolgálat felülvizsgálatát, a munkanélküliség kezelését és a társadalmilag ellenőrzött privatizációt. Ursprung János az Elnökség tagja ez a legkevesebb. Annak idején a DDGáz-zal végeztettem a tervezést, a kivitelezést, és az már természetes, hogy az üzembehelyezési engedélyt is a DDGáz szakemberei adták ki. Furcsállottam, hogy a szabadban helyezik el a fogyasztásmérőt. Ezért a kivitelezést és az üzembehelyezést végző szakembert is megkérdeztem, hogy a fogyasztásmérő szabadon történő elhelyezése, „csak úgy pucéran megfelelő-e?” Megnyugtattak, hogy igen. Szinte felháborító, hogy a közel tizenöt éve életben lévő szabályzatot most, ebben a pénztelen világban, kezdik komolyan venni. Annakidején még volt állami támogatás a gázfogyasztásra történő átálláskor, és a kivitelezés így kevesebbe került. Miért most lettek kötelező érvényűek az előírások? Talán a levélben favorizált kft. könyvelésének hiányos a bevételi oldala? Alapos a gyanúm, hogy a Baranya Megyei Üzemigazgatóság most jutott el odáig, hogy meg tud felelni a követelményeknek, és a lakosságból „kikényszerített” bevételi többlet sem egy utolsó szempont a levélben hirdett kft.-nek. Sajnos, én is a DDGáz stílusában tudom a mondanivalómat befejezni: „Ha engem, mint fogyasztót bármi kár ér a DDGáz szakembereinek hanyag, szabályellenes munkavégzéséből, minden felelősséget és anyagi terhet a nevezett cégre fogok hárítani.” Perényi József Veszélyes demokratizálás? A Columbia egyetem két professzora, Edward D. Mansfield és Jack Snyder szerint: az elmúlt kétszáz év elemzése kimutatta, hogy a demokratikus országok kialakulásuk időszakában különösen hajlamosak az agg- resszivitásra. A tudomány kérdése így az: mivel magyarázható, hogy 1811 és napjaink között az államok a nagyméretű demokratizálás első tíz évében kétszer annyi háborút viseltek, mint az átalakulást megelőző időszakban? S a válasz: „A demokratizálás és a növekvő nacionalizmus közötti összefüggés a történelemben éppúgy feltűnő, mint akkor, ha a világsajtó mai szalagcímeit olvassuk. Nem véletlen, hogy a hidegháború vége az egykori kommunista államokban egyszerre járt demokratizálási hullámmal és a nacionalizmus újjászületésével”. Az ok? Zavaros érdekek, politikai rövidlátás, miközben Keleten és Nyugaton egyaránt mindenki „pillanatokban és nem történelemben gondolkozik”. Mi volna a megoldás? A két tudós szerint „hosszútávra szólóan a szilárd demokráciák övezetének megnövelése minden valószínűség szerint javítja a béke kilátásait.” Kocsis Tamás Mármint a szociális háló. A kormány legalábbis ezt állítja. A gazdaság teljesítőképességéhez mérten túlfej lett a hazai szociális ellátás rendszere, ezért karcsúsítani kell. Einstein óta tudjuk hogy minden relatív. Vagyis mihez képest? Az 1970- es évek nagy struktúrális válsága következtében az egész fejlett nyugati világban megbukott a túlköltekező paternalista állam modellje, jelentős karcsúsítás ment végbe az állam- apparátusban, a szociális ellátó- rendszerekben. Az energia- és nyersanyagárrobbanás következtében ugyanis kicsúszott a talapzat az atyáskodó állam alól. Piacosodtak még az olyan nonprofit tevékenységek is, mint a társadalombiztosítás. Csakhogy ez a piaci alapokra helyeződés párhuzamosan ment végbe az állam kivonulásával, így nem maradt túl széles és mély szociális rés még a rövid átmenet idejére sem. Magyarországon az a probléma, hogy a nonprofit funkciók piacosodásának nincsenek meg a gazdasági föltételei, ezért az állam kivonulása következtében meg fog indulni a tömeges elnyomorodás. Az eddig tisztes szegénységben élők most tovább csúsznak lefelé, a nyomor deklasszáltsága felé. Ugyanis Magyarországon a szociális ellátórendszer funkciója más (volt), mint a fejlett nyugati országokban. Itt a valóban relatíve „túlfejlett” ellátórendszer kompenzálta az alacsony bér- és nyugdíj színvonalat, megakadályozva a latinamerikai jellegű tömeges nyomor kialakulását. Ezért tartom teljesen hibásnak, sőt, életveszélyesnek a magyar társadalom jelene és jövője szempontjából a szociális háló még meglévő maradványainak az elbontását. Egyelőre az állami ellátórendszer szerepét a piac nem tudja átvenni, miután nincs tömeges fizetőképes kereslet. Természetesen fölmerül a „miből?” kérdése. Azért ne felejtsük el, hogy míg kórházakat zárnak be, addig fölépült há- rommilliárd forintért az egészségbiztosítás luxusszékháza, hogy sor került a bankszektor szanálására 350 milliárd forint értékben (és még nem ért véget!), hogy az elmúlt 5 évben kb. 200 milliárd forintnyi dotáció áramlott a veszteséges, konzervatív, energia- és nyersanyagfaló nehéziparba. Mindezek mellett a szociális ellátórendszer, valamint az oktatás szektora a humán tényezőbe való társadalmi befektetés két legfőbb területe. Ha a szociális ellátórendszeren belül csak az egészségügyet nézzük, bizony a magyar populáció egészségügyi állapota indokolttá teszi azt, hogy az ottani ráfordítások ne csökkenjenek, hanem növekedjenek. A gyes, a gyed pedig kiemelten fontos egy olyan országban, amely ma már egyedül áll a világon népességfogyási statisztikájával. A kiinduló pont tehát hibás, ugyanis a dolgok működése és funkciója egész más a Lajtán innen és túl.. . Gazdag László Hétköznapi ópium... Ma már jól látható, hogy a jelenlegi politikai vezetés minden ízében és porcikájában arra törekszik, hogy csak a mával törődjünk, és minden gondolatunkat és energiánkat ennek túlélése kösse le. A holnap pedig vesszen el a távoli és megfoghatatlan jövő ködében. Véleményem szerint ez az egyik legfontosabb és legsúlyosabb üzenete a mindenáron végig vitt és immár elfogadott úgynevezett Bokros csomagnak. Mert ha csak napról napra élünk, elengedjük megunkat, az idő kisiklik a kezünk közül és elveszítjük önmagunkat. Az önmagát és reményét vesztett ember pedig elfordul a közélettől, nem képes összefogni és harcolni az érdekeiért és az igazáért. És már nem hisz a demokráciában és annak értékeiben sem. Egy ilyen jövőképétől megfosztott és a kilátástalanság közönyébe taszított társadalom létrejötte, tökéletesen megfelel egy olyan hatalomnak, amely már egy ideje csak mimeli és színházi díszletnek tekinti a demokráciát. És mi a médeák boszorkány konyhájában összeállított zó- namenűből táplálkozva „tudjuk és elhisszük”, hogy elkezdődött az ország rendbetétele és ebben nem kellenek óvodák, bölcsődék, iskolák, kórházak, a gyermekeiket tisztességre nevelő családok. Sőt feleslegesek a művelt s tudatosan gondolkodó, önmagukat megvalósítani képes polgárok. És talán nem is olyan sokára már azt is elhisszük, hogy a jelenlegi kormányzó pártok a létező pártok legjobbikái, s tulajdonképpen nem is olyan jó az nekünk, ha 1998-ban szabad és demokratikus választások lennének. Schneider Péter MDF Siklós Mivela korábbi, s a jelenlegi önkormányzati képviselő-testületet is megfosztották a lakásértékesítési károkozások megismerésétől leveleim, összeállításaim elhallgatásával, így kénytelen vagyok ennek ezúton hangot adni a tények nagy vonalakban való ismertetésével! A képviselőtestület 1990-ben úgy döntött, hogy a tanácsi bérlakásokra érvényes eladási árakat, valamint a törlesztési időt is csökkenti az államtól térítés nélkül átveendő bérlakások értékesítésénél. Ezen döntés végrehajtása érdekében dr. Farkas Károly jegyző 1991 I. 12-én újságcikkben közölte, hogy a jelenlegi lakásértékesítési feltételek nem minden esetben találkoznak a város érdekeivel, ezért felfüggesztik a további kijelölést. Ez a döntés volt a lakosság érdekeit szolgáló korrekt eljárás, és ehhez képest minden további intézkedés egészen más vágányra terelődött. Félrevezetett képviselők Az értékesítési zárlatot rövidesen teljeskörűen felfüggesztették. Ilyen körülmények között érvényesültek az INKÖZ hivatalos árajánlatának 11. pontjában foglaltak, ami kétségtelenül fenyegetőleg hatott a bérlakással rendelkezőkre, vagyis ha záros határidőn belül nem veszik meg lakásukat, azt kívülálló személy részére ajánlják fel vételre. A sajtó 1991. IV. 10-i cikke szerint egy olyan előterjesztés is történt, hogy valamennyi tanácsi bérlakást június 30-ig kell felajánlani megvételre. Ezzel egy újabb kényszer- helyzet teremtődött mindazoknak a lakásbérlőknek, akik ha nem akarták, hogy lakásuk egy ismeretlen személy részére kerüljön eladásra, nyilatkozniuk kellett a lakásvásárlásról. A város lakossága csupán az 1991. IX. 12-i Pécsi Extra rendeletismertetéséből értesülhetett arról, hogy kényszerhelyzetben történt lakásvásárlókat milyen kár érte. Több mint egy év után került nyilvánosságra a sajtó útján, hogy a zárlat feloldása „lakossági nyomásra” történt. A hivatalos adatok szerint 1990-ben 1957 lakás értékesült, míg a károsultak körében szervezett aláírásgyűjtés alkalmával 2047 károsultat regisztráltak, akik 1991-ben kb. 6,5-7 hónap alatt kényszerültek gyorsított ütemben lakásukat soron kívül megvenni. Többen gátolva voltak az aláíráson való megjelenésben, így ez a szám csak növekedhet. A számokból ítélve a „tömeges nyomás” ténye kizárt, így egyértelmű, hogy a képviselő testületet súlyosan megtévesztették és kárt okozó döntésre kényszerítették. Indokolatlan volt az értékesítés fel- gyorsítása is, ismerve a kedvezőbb értékesítési elképzeléseket. A felgyorsítás gyakorlatilag csupán azt szolgálta, hogy ha már úgy is beindult az értékesítés, úgy minél több lakás minél magasabb áron értékesüljön a kispénzű lakásbérlők kárára. A bérlők nem ismerhették a kedvezőbb árelképzeléseket, de az értékesítési sorrend is kijelölés útján történt, így ez döntötte el, hogy ki és mikor kerülhet egyáltalán sorra. Ezek az intézkedések becsültén kb. 300 millió Ft. kárt okoztak a lakás- vásárlóknak. Valamennyi fenti tárgyú közlésemet az illetékesek a képviselőtestület előtt elhallgatták, aminek okát egy válaszlevél úgy határozta meg, hogy az általam „felvetett kérdésben a képviselőtestület több alkalommal érdemi vitát folytatott.” Ez az állítás nem felel meg a valóságnak, mivel a félrevezetés ténye még felvetésre sem került. Ezt a körülményt a korábbi képviselőknek kell legjobban tudniuk, mert nem lehet kétséges, hogy ha tudják, hogy kárt okoztak akaratlanul, ne orvosolták volna akkor, amikor erre módjuk is lett volna többletköltség nélkül. Az önkormányzatjogászai már 1992-ben is a sajtó szerint lehetségesnek tartották a szerződések közös megegyezéssel való módosítását. Döntési joguknál fogva a mostani képviselő testületnek kell döntenie, hogy ezt a károkozást indokoltnak tartja-e, vagy szükségesnek tartják ennek orvoslását a korábbi félrevezetett képviselők becsületének védelmében is! A kártalanítás lehetőségét és mikéntjét összeállításaim tartalmazzák. Lantos János Pécs, Kodály Z. u.l. ) 4 i
