Új Dunántúli Napló, 1995. május (6. évfolyam, 118-147. szám)

1995-05-06 / 122. szám

1995. május 6., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 11 Nagy László: Ha dong a föld... Már tudtam én, ha dong a föld: szívemhez anyám közelít, oda emel, hol felkereng tej és akácméz illata, a gyorcs sikongó kapuit sarkig kitárja, mosolyog, s rám szabadítván kútjait a Mindenségben altat el. S láttam később: a dögnehéz szákot mint pólyát úgy viszi, és csípején forognak el sötét öntöttvas éjszakák, cukorrépából télidőn gyémántos kazlat ő gyalul, ő sétál fehéringesen a mennyköves mezőkön át. És képzeletem tudta már: a Csodálatos Anya ő, szivárványkörben ott rezeg örökzöld tölgyfa-koronán, dob-táras acélfegyverek hiába veszik célba őt, mert a golyókat vértelen elnyeli a délibáb. Meséből ő a Fehér ló, növendék fia vagyok én, törvényt és könyvet hord elém gyöngy-tüzii állkapcsai közt, s hátára forraszt, úgy röpít az égi kökényfák alatt, hogy a tövisnek hajamat csupán fésülni engedi. Európa, íme, itt vagyok, te félelmemnek fókusza, gyönyör és tőr itt számosabb mint a barbárok síkjain, mezítlen itt sikoltozok sípcsontjaid közt, gótika, Le Corbusier, inaim beton-küllőkre csavarod. De zene zendül, nagy zene, túl alkonyom vérpadjain, . az örök halál falait anyám sörénye átveri, s tudom: ha újra dong a föld, szívemhez anyám közelít, s akár ha tengert hallanék: a Mindenség nekem beszél. Nümbergben játszanak a Pécsi Szimfonikusok Rendőr, hóhér, alabárdos / / Évad végi beszélgetés Krum Adámmal „Nem skatulyáztak be ... ” fotó: Tóth László A Pécsi Szimfonikus Zenekar rendszeres vendég Nürnberg- ben. Ezúttal május 7-én lép­nek fel ott a II. világháború befejezésének 50. évfordulója alkalmából rendezendő em­lékkoncerten. A pécsi művészek német énekszólisták, kórus és Eckart Grosser vezényletével a jelen­tős dátumhoz illően Leonard Bernstein: I. (Jeremiah) szim­fóniáját és Frank Martin: In Terra Pax című oratóriumát ad­ják elő éppen abban a városban, amely közismerten sokat szen­vedett a világháború alatt és ahol lezajlott máig ható ér­vénnyel a híres „nürnbergi per”. Furcsa dolgokat produkál az élet. Színházban is. A pécsi kamara- színházban a Tizenkét dühös em­ber nyilvános főpróbáján egy idős házaspár fölállt a helyéről és elhagyta a nézőteret. A férj kinn is szórta rosszalló megjegyzéseit. Felesége másnap bocsánatot kért a színháziaktól félje viselkedésé­ért, de mint mondta, nagyon föl­kavarta az előadás. Kis híján az esett meg vele, amiről a darab szól: egyszer a fiuk késsel támadt az apjára...-Amióta színház a színház, azóta próbálják megragadni a lényegét. Azt a furcsa valamit, amit katarzisnak nevezünk. Ho­gyan látja ezt a színész?- A néző azért megy szín­házba, hogy kapjon valamit: lássa kedvenc színészét, kíváncsi a darabra, vagy egyszerűen szóra­kozásra vágyik - mondja Kram Ádám, a Pécsi Nemzeti Színház művésze. - Nekem a színház pótcselekvés is: szerepeimben ordíthatok, vívhatok és énekelhe­tek, kiadhatom magamból a fel­halmozódott indulatokat. A néző akár nevet, akár sír, hasonlót érezhet, mint én a színpadon.- Miért lett színész?- Sok mindent kipróbáltam, aztán úgy éreztem, erre kell föl­tennem az életem. Nem volt ne­héz gyerekkorom, sem szülői el­lenállás. Kaposváron születtem 45 évvel ezelőtt, ahol akkoriban nem működött állandó társulat, hanem produkcióra szerződtették a szereplőket. Szüleim a bá­tyámmal együtt elvittek egy-egy előadásra, főként zenés darabra. Másnap zengett tőlünk a ház, mert megállás nélkül énekeltük a dalokat. Apámnak 75 éves korára is alig kopott gyönyörű hangja. A mai napig drága szüleim és a csa­ládom nyújtja azt a biztos lelki hátteret, ami nélkül képtelen len­nék dolgozni, élni.- A szokásos út: szavalóverse­nyek, különórák, főiskola . . .-Először zenélni tanultam: hegedültem, klarinétoztam. Azt mondták, van jövőm. A siker ízét rövidgatyás kisiskolásként ízleltem meg, amikor évzárón szólót hegedültem. Sokan gra­tuláltak, jutalmul kétforintos fagyit kaptam! Tízéves korom­A basszusgitár művésze A világ egyik legjobb basszus- gitárosának tartják Krzysztof Scieranskit. A lengyel művész a pécsi Ifjúsági Házban ad kon­certet triójával május 8-án, este 8-kor. A szimfonikus világzene képviselője nem első alkalom­mal jár a baranyai megyeszék­helyen, de mindig szívesen tér vissza itteni közönségéhez. ban Budapestre költöztünk, s abbamaradtak zenei tanulmá­nyaim. Később énekelni kezd­tem, s itt is biztattak. Aztán a középiskolában kitűnő magyar- tanárnőm volt, aki úgy irányí­tott a színpad felé, hogy észre se vettem. Egyszer jelentkez­tem a Színművészetire, de a második rostán kiestem. Hosz- szú évekig amatőrködtem. Bu­dai Klubszínpad néven csinál­tunk irodalmi színpadot Mészá­ros Tamás vezetésével. Hős­korszak volt! Mrozeket, Bec- kettet játszottunk, lírai esteket állítottunk össze. Ha kellett, díszletet csináltam, aztán éjsza­káig próbáltunk. 1978-ban a fü­lembe jutott, hogy a kaposvári színház meghallgatást tart a Fé­szek Klubban. Elmentem. Ba- barczy László megkérdezte, mennyit keresek. Akkor zongo­rahangoló voltam, s 7-8000 Ft- ot szedtem össze havonta. Ba- barczy elnevette magát és azt mondta: 2450 Ft-os szerződést tud ajánlani. Gondolkodás nél­kül aláírtam, és visszamentem a szülővárosomba csoportos sze­replőnek. Mindenki hülyének nézett, nem értették, miért jó ez. — S miért volt jó?- Mert dolgozhattam. Szín­házban. Mesedarabban, operett­Közel 60 pécsi, siklósi, mo­hácsi, kaposvári, hódmezővá­sárhelyi, fonyódi, dorogi és budapesti alkotó munkáiból nyílt kiállítás Pécsett a Mű­helygalériában. A neves alkotók (köztük például Gross Arnold, Bencsik István, Keserű Ilona, Pinczehe­lyi Sándor) művei május 6-án 15 órai kezdettel kalapács alá ben. Remek iskola volt. Tizenhá­rom év után azonban megromlott a civil életem és átjöttem Pécsre. Két évig a Bóbita Bábszínházban voltam, a PNSZ-ben második évadomat zárom.- Pécsre kerülése eló'tt láthat­tuk a Tettyén Borbíró Gergely­ként az Úri muriban, Krleza szür­realista játékában főszerepet ka­pott. Pedro volt a La Manchá- ban, Bruckner Szigfridjét a gye­rekek imádták. A PNSZ-ben mo­hamedán bevándorlóként debü­tált.-Alkati adottságaim elsősor­ban rendőr, hóhér és alabárdos szerepkörre kárhoztatnának, de szerencsére nem skatulyáztak be. Idén játszottam ugyan amerikai rendőrt, de mosónőtől orvosig több remek karakterszerepet kap­tam. Szeretem a Tizenkét dühös ember esküdtjét, a másságot kép­viselő bevándorló figuráját. Ci­vilben romantikus lélek vagyok. Szeretek apró meglepetésekkel örömet szerezni másoknak. Ez lehet egy csokor virág, titokban megtisztított ablak vagy finom étel, amit magam főztem. Egy­szer a kedvesemnek száz levelet adtam föl ugyanazon a napon. A postás madzaggal átkötve továb­bította a köteget. Aztán feleségül vettem - no, nem a postást. Csató Andrea kerülnek azon az árverésen, melyet a POTE elméleti tömb­jében tartanak. A rendhagyó árverés teljes bevételét „A pécsi szervátülte­tés fejlesztéséért” elnevezésű alapítvány javára ajánlották fel a résztvevők, közelebbről is a Dél-Dunántúl vesetranszplan­tációs munkájának támogatá­sára. Német nemzetiségi szakmai nap A NAT és a nemzetközi ok­tatás, a nemzetiségi törvény, az új nemzetiségi tanterv, a tankönyvellátás szerepel azok között a témák között, melyekkel május 8-án fog­lalkoznak majd a baranyai német nemzetiségi oktatás­ban résztvevő pedagógusok. A megyei pedagógiai inté­zet szervezésében egész na­pos szakmai találkozó lesz Pécsett a Lenau házban, ahová reggel fél 9-re várják az érdeklődőket. IX. Berzsenyi Helikon Napok A magyar irodalmi folyóira­tok fórumát tartják a hétvé­gén a keszthelyi Festetics- kastélyban, ahová baranyai résztvevők is hivatalosak. A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság és az Anyanyelvi Konferencia A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága által szervezett IX. Berzsenyi Helikon Napokon május 6- án aktuális kérdésekről lesz szó, felszólalnak a folyóirat­szerkesztők, másnap pedig megalakul a Magyar Iro­dalmi Folyóiratok Egyesü­lete. Diákriporter kerestetik A Légy az egészség rabja! című program keretében pá­lyázatot hirdet a Pécsi Vá­rosi Könyvtár. Minden álta­lános és középiskola két, di­ákok által készített riporttal nevezhet a versenybe, melynek mottója: „Jusson eszébe, ha füstöl: a cigaret­tafüst öl!” Legtöbb 3 perces lehet a híres emberekkel, sportolókkal, művészekkel készített riport. A kazettát május 20-áig várják a városi könyvtár igazgatási köz­pontjában, a Király utca 9- ben. A legjobb alkotásokat a Magyar Rádió Pécsi Stúdi­ója is közli majd. Fotós alkotótábor Általános és középiskolás diákok mehetnek abba az önköltséges fotós alkotó­táborba, melyet Bada­csonyban szervez a Fény­képezés a Vizuális Neve­lés Szolgálatában Alapít­vány. A július 10-e és 22-e között két turnusban zajló táborozás idejére teljesen felszerelt fotólabort bizto­sítanak a tehetséges, al­kotni vágyó gyerekeknek. Érdeklődni az 1390 Buda­pest 62. Pf.: 166 címre küldött levélben lehet Jótékony célú árverés Pécsett Rijeka regénye a Jelenkor Kiadónál Zágrábi gyermekkórházra, ba­lettintézetre hullottak a csetnik gránátok szerdán, amikor Nedjeljko Fabrio horvát író az August Senoa pécsi Horvát Klub és a JPTE horvát tanszé­kének vendégeként Pécsett járt, a dr. Josip Pavicic horvát lektor vezette sorozat keretében. Május 1-ig Fabrio volt a Horvát íróegyesület elnöke hat éven át, a függetlenné válás legnehezebb éveiben. Tavaly Budapesten a Bethlen Gábor- díjat vehette át. Pécsre jövetele előtt pár héttel került a boltokba könyve, a „Város az Adrián”. Aki szereti a fordulatokban gazdag családregényeket, akit érdekel Rijeka azaz Fiume, szí­vesen elolvassa a művet. Fabrio elmondta, elsősorban az egyén sorsa, története érdekli. Ez a horvát-magyar-olasz három­szög pedig bővelkedik a külö­nös történetekben. Csordás Gábor, a Jelenkor Kiadó igazgatója fordította s adta ki Fabrio könyvét:- Nagy élvezet egy olyan jó szövegben elmerülni, amilyen a „Város az Adrián”. A fordító ugyanis valahogy belülről ta­lálkozik egy kultúrával, feltá­rulnak előtte belső összefüggé­sei. Abba a köztes állapotba ke­rül, ami a hermeneutika tudo­mánya szerint a megértés felté­tele. Ennek a könyvnek kö­szönhetem, hogy meg tudom érteni a horvát kultúrát és gon­dolkodásmódot. Fabrio titkon mindig remélte, hogy ez nagyrészt magyar re­gény nálunk is olvasható lesz: -Nem a nagypolitika érde­kel elsősorban, hanem az egyén sorsa. 150 évet sűrít egybe két regényem, a „Város az Adrián” és folytatása, a „Berenice haja”, amely németül is megjelent: a napóleoni háborúktól, a modem nagy eszmék beköszöntésétől az 1960-as évek közepéig, ami­kor a feszültségnek ez az íve megtört, és számunkra is fel­nyíltak a határok. Fabrio azóta megírta az első horvát regényt a mostani hábo­rúról. A címe „Vronszkij ha­lála”. Nem akart sematikus re­gényt írni a Horvátország elleni rablóháborúról, és az Anna Ka­renina befejezésében talált az ihlető motívumra: Vronszkijt büntetésül Szerbiába küldik a török elleni háborúba, s végül egy aknamezőn végzi. Fabrio ott folytatja a regényt, ahol Tolsztoj abbahagyta. Nedjeljko Fabrio azokról áz időkről is beszélt, mikor a Hor­vát íróegyesület zágrábi szék­háza volt a horvát függetlene­dési mozgalmak központja: itt alakult meg szinte valamennyi fontos horvát párt, és itt szüle­tett a modem horvát demokrá­cia chartája. Kevesen tudják, hogy a horvát és a szlovén íróe­gyesületek szakítottak először a jugoszláv koncepcióval 1989- ben, miután nyilvánvalóvá vál­tak a nagyszerb törekvések. Utánuk következett a szlovén kommunisták kivonulása a JKSZ kongresszusáról 1990- ben, hogy aztán a két köztársa­ság is önálló államot teremtsen, a független Szlovéniát és füg­getlen Horvátországot. Gállos Orsolya Nedjeljko Fabrio (balról) a mű magyar fordítójával, Csordás Gáborral fotó: tóth László A y i *

Next

/
Thumbnails
Contents