Új Dunántúli Napló, 1995. május (6. évfolyam, 118-147. szám)

1995-05-06 / 122. szám

1995. május 6., szombat A Mai Nap Dünántúli Napló 3 Visszautasított indítvány Az Alkotmánybíróság pén­teki teljes ülésén visszauta­sította az Országgyűlés Al­kotmány- és Igazságügyi Bizottságának a népszava­zással kapcsolatos alkotmá­nyértelmezési indítványát. A bizottság kérte, vizsgálja meg a testület, hogy nép­szavazás útján alkotmányo­san kikényszeríthető-e az alkotmány módosítása, ér- telmezhető-e a köztársasági elnök hatáskörének növe­lése, és kötelezhető-e tör­vényben meghatározott ha­táskörének gyakorlására. Óvodapedagógus konferencia Óvodapedagógusok megyei konferenciája lesz május 9- én Pécsett a Szivárvány Gyermekházban. A rendez­vény térítésmentes, a prog­ram során az aktuális témák között az új országos óvodai nevelés programjának irá­nyelveiről és tartalmáról is előadást tartanak. Dél-dunántúli sebészek Siklóson Dr. Kökény Mihály, a Nép­jóléti Minisztérium politikai államtitkára a fővédnöke annak a tudományos ülés­nek, melyet ma rendez a Magyar Sebész Társaság Dél-Dunántúli Csoportja a siklósi zeneiskola nagyter­mében. A 9 órakor kezdődő eseményen tizenkét előadást hallgathatnak meg a szakma képviselői, ezt követően le­hetőség nyílik kérdések fel­tevésére. Tarrós ivóvize A héten megkezdődött Tar- róson a közkutas ivóvízhá­lózat kiépítése. A verseny- tárgyalást a Baranya-csator­namenti Vízgazdálkodási- és Talajvédelmi Társulat Sásd nyerte, 18,5 milliós ár­ajánlattal. A munkával leg­később október 30-ig kell elkészülni. Pedagógusok etikai kódexe Elkészült a Pedagógusok szakmai etikai kódexe, me­lyet a Független Pedagógus Fórum hozott létre. A hiányt pótló munka a Baranya Me­gyei Pedagógiai Intézet könyvtárában megtalálható. A Pedagógus Fórum az in­tézmények csatlakozását is várja, s a május közepéig beérkező iskolák névsorát egy készülő kötetben nyil­vánosságra is hozzák majd. Csonkamindszent épen maradt alapjai A jövő hagyományháza A faluházra már gyűjtenek az emberek, de közben elkészült a Fő téren a világháborús em­lékmű, és a kis templom is megszépült a hangulatos parkban fotó: laufer László- Akkor viszont egymillió fo­rinttal többe kerül! - figyelmez­tette a polgármester a falubeli­eket. Az óvatosság jó szándékú volt, de a szíve mélyén Ropoli László is megörült egy kicsit, a gyűlés döntését hallva:-Nem baj, majd munkával pótoljuk. A háznak azonban ott kell felépülnie, ahol 200 évig az elődje állt! Még neve sincs ennek az épületnek. Mondhatnánk falu­háznak, ha a csonkamindszen­tieknek nem az lenne a vélemé­nye: kicsit rideg. Nevezzük ta­lán községházának? Nem lehet- mondja a polgármester mert az elöljáróság épülete, irodája a tervezett létesítmény mellett van ugyan közvetlenül, de attól független. Legyen kö­zösségi ház? Ebben már van va­lami - bólint Ropoli László -, de ki kéne valami jót, valami ta­láló nevet ötleni. Mintha bizony ez lenne a do­log nehezebbik vége. Különös ereje van a hagyo­mányoknak. Itt, ebben az apró, 200 lelket sem számláló falu­ban, ahol ráadásul az eredeti népességnek az elmúlt évtize­dekben közel fele kicserélődött. Nem mintha ettől az újonnan érkezők idegenek lennének, de vélhetnénk: akkor a kötődések már nem olyan erősek. Márpe­dig a csonkamindszentieknek megér a hagyomány egymillió forintot. Ha ugyanis az eredeti faluház helyére akarják felépí­teni az újat, akkor ennyivel többe kerül a létesítmény. Amikor az előző választási ciklusban a község élére került az új vezetés, két dolgot kellett megígérniük a falu népének: a vezetékes vizet és a faluházat. Az előbbin túl vannak, az utóbbi terveit pedig most teríti elém a barátságos, tiszta pol­gármesteri iroda asztalára Ro­poli László.- Vissza kellett vásárolnunk az Afész-től a hajdani faluhá­zunkat, a sajátunkat! 700 000 forintot fizettünk érte, hogy az­után lebontsuk, mert már any- nyira rossz állapotban volt. Ez az a telek - mutat a helyszín­rajzra, majd a szomszédos terü­letre az ablakon át -, amihez ragaszkodtak a falubeliek. Megvette az önkormányzat a mellette álló, ugyancsak hasz­nálhatatlan családi házat is. A tervező így szép nagy telekkel számolhatott, s véletlen-e, vagy sem, de mutatom az épület alaprajzát a polgármesternek: mintha szemből ábrázolna egy olyan templomot, amelynek csonka, befejezetlen maradt a tornya. Mint ahogy volt ilyen a község életében, s viseli e haj­dani jellegzetességét ma is a nevében. Az önkormányzat első ígére­tét nem feledve évek óta gyűjti a pénzt a faluházra, s csaknem 6 millió forintot tudtak félre­tenni. Idén újabb kétmillióval gyarapítják, amihez járul majd az az egymillió forint, ami az itt élők önkéntes munkájának ér­téke lesz az építkezés során. Maga az épület összesen 16 millió forintba kerül. Azt mondja a polgármester: bíznak abban, hogy a saját erő hányada esélyt ad korábban beadott pá­lyázatuknak: 8 milliót kértek a közösségi ház felépítéséhez. Úgy számolnak: jó a pozíciójuk a bírálat előtt, s a nekik ked­vező döntésről értesülhetnek majd, reményeik szerint a nyár közepéig. Egy percet sem vár­nak akkor, augusztusban elkez­dik a munkát. Mi lesz ebben a pirostetős, szépablakos, a falu képéhez igazodó házban? Presszó, ami­től eleve elzárták, hogy kocsma lehessen. Vegyesbolt, messze szebb és jobban felszerelt, mint a régi. Nagyterem, színpaddal. Mindez a földszinten, mert ha lenne még pénzük, akkor a tető­térben ifjúsági klub, olvasóte­rem, társalgó lehetne. Átadás: 1996 augusztus. Jó, elfogadom: ne legyünk annyira lelkesek! Épül egy fa­luház, segítenek az emberek - miért olyan nagy szó ez? Nem olyan nagy dolog. Ám amikor azt tudjuk, hogyan szegényed­nek el az önkormányzatok, ho­gyan kénytelenek feladni ed­digi vívmányaik egy részét, miként kell számot vetniük az­zal: ígéreteik egy részét - még akkor is, ha ezek nem voltak fe­lelőtlenek - önhibájukon kívül nem tudják teljesíteni. Amikor azt halljuk, milyen mértékben válnak közömbössé az emberek szűkebb környezetük gondjai, mindennapjai iránt is, egyálta­lán: nem hogy a köz javát, de a saját maguk jobb megélhetését is szolgáló szorgalom nagy­mérvű lanyhulását tapasztalni - nos, akkor jó érzés hírt adni egy, a közös erőfeszítés gyü­mölcseként megépülő létesít­ményről. Egy faluházról, egy 190 lakosú kisközségben. Mészáros Attila Négy kiállítás, kilenc művész Négy kiállítás is nyílt tegnap délután Pécsett három helyszí­nen. Az Ifjúsági Házban Ke- ményffy Gábor iparművész Szoborversgrafika című kiállí­tása, melyen kerámiák, rézkar­cok, a művekhez írott versek láthatók. A Művészetek Háza játék­termében látható a Pécsi Művé­szeti Szabadiskola Továbbkép- zős csoportjának kiállítása, festmények, akvarellek, tusraj­zok, melyek az iskola „idő­sebb” hallgatóinak alkotásai. A kiállítást, melyet Bachman Zol­tán, Ybl-dijas építész nyitott meg, május 19-ig tekinthetik meg az érdeklődők. A zárás napján a Fülep Lajos teremben a szabadiskola Tettye Kamara- együttesének és zenész növen­dékeinek közös hangversenyére kerül sor. A Művészetek Háza tetőtéri galériájában nyílt meg Újházi Péter Dobozok című tárlata. Újházi a hetvenes évektől fo­lyamatosan készíti sajátos han­gulatú dobozait, ezeket a zárt, csak az egyik oldalról betekin­tési lehetőséget biztosító, fur­csa, kicsit ironikus, de tragikus felhangokkal megjelenített ki­csinyített világokat. A Parti Galériában Vidovszky László zeneszerző nyitotta meg Kuti László és Nyári Zsolt szob­rászok kiállítását. A két művész a Képzőművészeti Mesteris­kola elsőként, Bencsik István egyszemélyes tanszékén vég­zett növendékei, akiknek nemes anyagokból készült szobrait te­kinthetik meg a nézők többek között az OTP Bank Pécsi Igazgatósága által támogatott tárlaton. Cs. L. Huszonöt éves a pécsi közgazdaságtudományi kar A pécsi Janus Pannonius Tu­dományegyetem Közgazda­ságtudományi Kara idén ün­nepli megalapításának 25. év­fordulóját. A kar mára a hazai közgazdászképzés vidéki fel­legvárává nőtte ki magát. A fennállás negyedszázados ju­bileumáról méltóképpen sze­retnének megemlékezni, en­nek jegyében a kar ezévtől a Marketing és Menedzsment című tudományos szaklap társkiadója lett, nemrég a kar adott otthont az Országos Tu­dományos Diákkari Konfe­rencia Közgazdaságtudomá­nyi szekciója döntőjének. A rendezvénysorozat meg­koronázásaként szeptember 2-5 között nagyszabású ün­nepségsorozat veszi kezdetét, melyre közel 3000 vendéget várnak. A programban tudo­mányos konferencia, díszdok- toravatás szerepel, de lesznek évfolyam-találkozók, szak­mai előadások, sportrendez­vények, bálok is. A cél az, hogy a tudományos eredmé­nyek bemutatásával növeked­jék a kar tekintélye, hírneve, de az is, hogy a régi emlékek felelevenítésével erősödjék a hallgatókban az együvé tarto­zás szelleme. Az ünnepséghez azonban a kar szövetségeseket keres, hi­szen lehetőségeik nem enge­dik meg, hogy a megemléke­zést csupán saját erőből való­sítsák meg. A jubileumi prog­ramsorozaton az ország szá­mos közgazdásza részt vesz, így a cégek számára reklámra és promóciós tevékenységre is lehetőség nyílik. Az ünnepségre visszavár­ják a kar valamennyi egykori hallgatóját. Az ünnepi állófo­gadáson pedig megalakul majd a Kari ALUMNI (öreg­diák) szervezet. H. I. Gy. Magyar kiállítók Berlinben A berlini Magyar Házban csü­törtökön nyílt meg az a tárlat, melyet a századelő kiemelkedő magyar festőinek műveiből állí­tottak össze a Janus Pannonius Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria szakemberei. A meg­nyitón a berlini kulturális és művészeti élet jeles személyi­ségei vettek részt és nagy elis­meréssel szemlélték Rippl-Ró- nai, Gulácsy, Vajda Lajos, Egry József és kortársai műveit. Á kiállítást Kurucz Gyula, a ber­lini intézmény igazgatója, dr. Winfried Sühlo államtitkár és dr. Aknai Tamás, a JPM osz­tályvezetője nyitották meg. Az eseményen részt vett Wemer József, a Baranya Megyei Köz­gyűlés elnöke és dr. Ecsedy Ist­ván, a JPM igazgatója is. A ki­állítás alkalmából színvonalas katalógus jelent meg, amellyel a modem Magyar Képtár láto­gatói Pécsett is találkozni fog­nak. A berlini kiállítás június végéig lesz nyitva. Keményffy Gábor kiállítása Pécsett, az Ifjúsági Házban lát­ható Szoborversgrafika címmel fotó: laufer László Futnak A Képek JEGYZET Cse(h)mege Úgy kezdődik, mint a mese. Ivan Csonkin egyszerű kiska- tona, nincs rajta semmi rend­kívüli. Két szeme van, meg egy orra. Felettesei egyszer egy elromlott repülőgép őrzé­sével bízzák meg Vörösfalva határában, ő szorgalmasan őrködik is egy ideig, ám meg­ismerkedik a tűzrőlpattant és igen-igen jószívű postáslány- nyal, akit sokkal, de sokkal vonzóbbnak talál, mint a be­döglött gépmadarat. Miijük­nek még a háború kitörése sem vet véget, minthogy a mi Ványánkról a legteljesebb mértékben megfeledkeztek felettesei. Ő lett az ismeretlen katona, bizony ám. Aztán egy szép napon egyik haragosa tollat ragad, s éber szovjet polgárhoz méltóan megírja az illetékes hatóságnak, hogy egy kém rejtőzik a faluban. Méghozzá nem is egyedül, adja tovább az elhárító tiszt a parancsnokának a hírt, hanem a babájával. Elképzelhető, mi lesz ebből. Én azért megmondom: az utóbbi évek legjobb filmvíg- játéka. Az Ivan Csonkin köz­katona élete és különleges ka­landjai még ennél is több. Méltó Jiri Menzel korábbi remekeihez, ami nagy szó, de tényleg. Nem a Sörgyári Cap­riccio lírai humora jellemzi, inkább a Hóvirágünnep és Az én kis falum groteszk tónusai jelennek meg benne. Sokan talán meglepődnek, hogy a mester ezúttal orosz témát dolgoz fel oroszul beszélő művében. Ám a rendező, mint mindig, most is hű önmagá­hoz. Mit is tehetne mást sze­gény, ha csak egy van belőle. Vlagyimir Vojnovics emig­ráns író könyve alapján a szovjet rendszer bohózatba hajló szatíráját adja, szipor­kázó ötletekkel, amelyek a kedélyes hangulatú, zsáner- festő expozíció után egyre gyorsuló ütemben záporoznak a nézőre, a nagy, klasszikus komédiák szabályai szerint. Menzel megcsinálta, amire kétségkívül őt szemelte ki a mozgókép múzsája: a kelet­európai komédiát. Svejki ta­pasztalatokkal, mulatságosan kifordított szocreál közhe­lyekkel, menzeli zsenialitás­sal. így éltünk Vörösfalván, mondja, s komikus látomásá­val lezárja a múltat. A film humora ezért olyan felszaba­dító és megtisztító erejű. Bi­zonyára ez okból fényképez­ted a záróképen a hőssel, s kedvesével felszálló repülő­gépet úgy, mintha a mozite- rem is hozzá lenne kapcsolva, s azt is vontatná magával. A Gennagyij Nazarov által kiválóan játszott Iván Cson­kin, mint jeleztem, afféle orosz Svejk, akit a rendező mélységes rokonszenvvel és megértő szeretettel ábrázol. Hogy is van ez? Orosz? Vagy inkább cseh? Esetleg más? Oly mindegy. Egyszerű em­ber, akinek két szeme van, meg egy orra, holdvilágképe, s jóságos, bár kisség együgyű mosolya. És akinek a szíve, az érzéki valója, úgy látszik, legalábbis Menzel reményei szerint, romlatlan maradt. Ami nem is csoda, hiszen a gondviselés a kedves Nyúra képében (a lányt Zoja Burjak alakítja, nagyszerűen) igen hathatósan segítette. Csoda azért mégis történik, mert a gép magától megjavul, s úgy emelkedik a magasba Ivánnal és a babájával. No és a bandá­jával, vagyishát velünk. Nagy Imre ( i t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents