Új Dunántúli Napló, 1995. május (6. évfolyam, 118-147. szám)
1995-05-05 / 121. szám
1995. május 5., péntek Háttér Dhnántúli Napló 15 Szabadesés a szakadékba? Éles, ha nem is váratlan fordulat történt a jugoszláv válságban és számunkra különösen sajnálatos módon, megint éppen déli határaink közvetlen szomszédságában, Horvátországban és Boszniában. Korlátozott ez a konfliktus? Vagy totálissá szélesedő, sokfrontos háború elé nézünk? Egyelőre nem lehet megjósolni, mi lesz a közvetlen következménye a krajinai gócponttal kirobbant, ám megannyi más körzetre is átcsapó ellenségeskedéseknek, amelyekkel kapcsolatban immár a nyilvánosság előtt „faji bosszút” is emlegettek. A borúlátó elemzők szerint Belgrád sem marad „elegáns kívülálló”, a nemzetközi közvetítőknek pedig még az eddiginél is kevesebb sikerre nyílik esélyük. Ilyen helyzetben a Biztonsági Tanács megnyugvást és visszavonulást sürgető felszólítása sem sugallhat optimizmust. Különösen, ha ez a felszólítás is a világ megosztottságát tükrözi az ügyben. Van egyáltalán esély rövid távon békés megoldásra? Gáli ENSZ-főtitkár szerint igen, más szakértők viszont úgy vélik, hogy a mostani krajinai harcok megingathatják a diplomáciai rendezéshez fűzött, még oly sovány reményeket is. A Szarajevóval kapcsolatos kilátások pedig, ha lehet, még zordabbak. A volt Jugoszlávia szabadesésben zuhan a szakadék mélyére - foglalta össze a véleményét a tekintélyes Washington Post. A kilátások komorak: a szemben álló feleknek négy hónapjuk volt, hogy felkészüljenek a háborúra, és felkészültek. Jobban, mint a világ ... Szegő Gábor Jó-e, hogy olcsó a dollár? Tíz évvel ezelőtt 1 amerikai dollárért 3,3 német márkát, illetve 200 japánt jent lehetett kapni. Napjainkban viszont a dollár történelmi mélypontra esett vissza. Vajon örül-e ennek a világ, jó-e ez a németeknek és a japánoknak, vagy akár nekünk, magyaroknak? Vagy inkább az amerikaiak nyernek ezen a furcsa hullámvasúton? Attól függ, kire gondolunk. A német, vagy a japán átlagpolgár alkalmasint elégedett, hiszen ha mostanában átruccan a tengeren túlra, sok árut és szolgáltatást annyival olcsóbban vehet meg, mint otthon, hogy még a repülőjegyet beszámítva is jobban jár. Fordítva: az amerikai turista, aki még nem is olyan régen császár volt a dollárjával Európában, vagy Japánban, most csalódottan tapasztalja, hogy minden sokkal többe kerül, mint otthon. A lényeg azonban nem a turistaforgalom, hanem a gazdaság, és itt tulajdonképpen az amerikaiak járnak jól. A dollár értékvesztése sokkal gazdaságosabbá tette az exportot, még a kevésbé jó minőségű árukat is el lehet adni, hiszen „olcsók”. Előnytelen viszont a helyzet a németek és a japánok számára, de még számunkra is. Rontja például az exportkilátásunkat. Szakértők rövid- és középtávon ezért csak a nemzetközi pénzpiac koncentrált akciójában látnak lehetőséget a „dollár-káosz”" megfékezésére. Ezt azok tartanák fontosnak, akik első helyre a világgazdaság érdekeit teszik, mert most elsősorban a pénzvilág spekulánsai nyernek. Az év nagy kérdése: az Egyesült Államok mikor látja szükségesnek, hogy megállítsa a dollár további nemzetközi értékvesztését? Mert az amerikai gazdaság korántsem olyan gyenge, mint a dollár árfolyama. Ront vagy javít az emelés? Nagyító alatt a minimálbér Tizenötezer forintos minimálbér volna a reális - hangzik az MSZOSZ javaslata - s az érintettek közül sokan talán elégedetten nyugtázzák, hogy milyen erélyesen, radikálisan küzd érdekeikért a szakszervezet. S valószínűleg maguk a szakszervezeti tisztségviselők is úgy vélik, hogy a „reális”, vagyis a létfenntartási költségek változásával lépést tartó minimálbér kialakításával javítják a bérből és fizetésből élők helyzetét. Csakhogy a béreket nemcsak a munkavállalók fogyasztásának oldaláról, hanem a munkaadók, valamint az áruk, és a szolgáltatások vásárlóinak oldaláról is érdemes szemügyre venni. Mérlegelni például azt, hogy a munkaadó a bérekkel és azok - igencsak magas - köz- terheivel költségelemként számol. S ennek megfelelően az általa foglalkoztatottak számát, kivált a létminimum körül kereső, szakképzetlen munkásokét, alkalmazásuk költségeitől teszi függővé. Ettől csak akkor tekint el, ha a termékei, szolgáltatásai iránt magasabb árak esetén sem csökken a kereslet. Vagyis, szaknyelven szólva: ha terméke „ár-rugalmatlan”. Figyelembe kell azonban venni, hogy még inflációs körülmények között sem lehet minden termék többletköltségét a fogyasztóra áthárítani. Azok a munkáltatók tehát, akik „rugalmas” cikkeket gyártatnak amelyeknek kelendősége az áremelkedések hatására csökken -, kétszer is meggondolják, hogy mikor és miért növelik költségeiket. Ha az állam vagy az érdek- védelmi szervezetek nem engedik, hogy a bérköltségeket a kereslet-kínálat alakítsa, hanem ettől mintegy függetlenül állapítják meg azokat, akkor a munkaadó létszám-megtakarítással próbálja leszorítani saját költségeit. Ha pedig a munkaadó úgy látja, hogy a minimálbér emeléséből fakadó többlet- költségeket át tudja hárítani a felhasználóra vagy a fogyasztóra, akkor a bérköltségek emelése az infláció gerjesztőjévé válijc - függetlenül attól, hogy maga az emelés is az inflációs folyamat következménye. Előfordulhat, hogy a munkaadó akkor is vállalja a minimálbér emelésének többletköltségeit, ha azokat nem tudja áthárítani. Ilyen esetben számolnia kell azzal, hogy a vállalati eredmény romlik. Ennek óhatatlanul az a következménye, hogy a vállalat stagnál vagy teljesítménye, ereje fogyatkozni kezd, ami azután szintén negatívan hat vissza a foglalkoztatásra. Érdemes tehát az állásfoglalás előtt végiggondolni a célok, a megegyezések és az intézkedések vélt és valóságos hatását, hogy ne legyen megalapozatlan se a bánkódás, se az öröm. Bácskai Tamás Esti mese - macival, avagy egy pártkongresszus tanulságai Fideszfordulat A párt elnök nélkül olyan, mint az esti mese maci nélkül - kezdte elnökjelölti kortesbeszédét Orbán Viktor a Fidesz kongresszusának második napján. Vagyis akkor, amikor már minden lényeges kérdés eldőlt, a többi között az is, hogy Orbán az egyedüli jelölt az immár „Magyar Polgári Párttá” is vált Fidesz elnöki posztjára. „Macivá” is választotta őt a küldöttek több, mint 90 százaléka. A tévémaci embléma, hívójel: ha megjelenik, minden gyerek tudja, hogy a mese következik, de az esti mese nem a maciról szól. Ezért aztán szerénynek is minősíthető Orbán hasonlata, hiszen a Fidesz azért jórészt mégiscsak róla, az ő politikusi ambícióiról és nem kis tehetségéről szól. Nem egész egy évvel egy - személyes kudarcot is jelentő - megrázó választási vereség után, az Országgyűlés legkisebb pártja vezetőjeként mégiscsak az ő képével, az ő nyilatkozataival volt tele az elmúlt héten minden újság, rosszindulatúan elfogult szocialisták és liberálisok, valamint elfogultan érte aggódó jobboldali újdemokraták lesték a válaszát, hogyan fogja a Fidesz legkésőbb 1998-ban leváltani a bukásra ítélt baloldalt. Eközben persze szó esett arról, hogy nagyot Változott-e az alig hét éves Fidesz - vagy ellenkezőleg: ő maradt leghűségesebb eredeti eszméihez, értékeihez, illetve, hogy baj-e, ha változott. A kongresszus utáni sajtóértekezleten Orbán Viktor fölöslegesnek minősítette a kérdést. Az új programnyilatkozattal új időszámítás kezdődött a Fidesz életében - mondta. A Fidesz 1988-ban a - diktatúrának már aligha nevezhető - bomló pártállammal szemben a demokratikus jogállam, a parlamenti többpártrendszer, a piacgazdaság, az európaiság híveként fogalmazta meg önmagát. S persze - nem utolsósorban - ifjúsági szervezetként, ez adta generációs jellegét, hol hamvas, provokatívan alternatív báját. „Tiszta lappal - A Fidesz a magyar politikában 1988-1991”, az volt a címe a párt által 1992-ben kiadott „önéletrajzi” dokumentumgyűjteménynek, s ez a „tiszta lap”, a múlt bűneiért való felelősségmentesség jelentette a Fidesz hitelét. Ez nemcsak a „kommunistákkal”, a „tegnappal” szemben hatott, hanem a 90-es választá- sokután is, amikor Orbánék - akkori nyilatkozataik szerint - a „tegnapelőtt” visszatérésének kísérletével szálltak szembe. A Fidesz akkor - egyébként a többi politikai erőhöz hasonlóan - három szereplős politikai játéktérben gondolkodott: vannak a bukott pártállam, a kommunizmus örökösei, vannak a háború előtti, „keresztény-nemzeti” dzsentrivilágot visszahozni kívánó konzervatívok, s vannak a nyugati modernizációt képviselő liberálisok. A „liberális” jelző akkor számukra nem jelentett - legalábbis kiegészítésre szoruló - kényelmetlen bélyeget, hanem a politikai, jogi és gazdasági szabadság, a nyugat-európai mintájú demokratikus világ értékeinek összefoglalója volt. Az 1994-es választások eredménye és a szocialista-szabaddemokrata kormány létrejötte viszont a Fidesz nézőpontjából azt jelentette, hogy - ha A tartalomból: - a hónap gyümölcse az eper- diétás receptek- sütemények és desszertek- kártyajáték gyerekeknek- a Fűszer ABC- a főzőiskola és a Hírességek a konyhában sorozatunk. Folytatódik A Kishegyed Konyháját májustól havonta keresse az újságárusoknál! Szavaz a kongresszus kitartanak e felfogás mellett - marginális kisebbségként egyedül maradnak. Számukra elképzelhetetlen volt az összefogás a szocialistákkal, akikban Orbán a „kötelékben visszatérő párttitkárokat” látta. Ugyanakkor végre kiszabadulhattak a szabaddemokraták árnyékából. Felfedezték hát, hogy mostantól minden másképp van: a politikai játéktér már csak két tér-, félre - balközép és jobbközép - oszlik, s a jobboldalon náluk nem, vagy nem sokkal, erősebb partnereket találhatnak. A Fidesz, az MDF és a KDNP összefogásához - a Polgári Szövetséghez - az alkalmat pedig maga a baoldali kormánykoalíció teremtette meg, amikor az önkormányzati választások előtt erőszakosan módosította a törvényt, és az egyfordulós rendszerrel szinte kikényszerítette - az egyelőre csak választási - szövetséget. Ettől a pillanattól a Fidesz - Orbán Viktor - számára csak az a kérdés, hogy hogyan szerezheti meg a vezető szerepet - formális koalícióval vagy anélkül - legkésőbb az 1998-ban esedékes választásokig. A Fidesz, s ezt bizonyítja a most elfogadott „A polgári Magyarországért” című programnyilatkozata, valóban kitart eredeti értékei és modernizációs céljai mellett. Csak éppen - a helyzet változásával - most megint mással, másokkal szemben és másokkal szövetségben kénytelen önmagát megfogalmazni. Az ellenfél most a mitikussá növesztett MSZP-SZDSZ szövetség, amely - mint most Orbánék felfedezték - „1990 ősze, a mindössze féléve hivatalban lévő első demokratikus kormány hatalmát megrengető taxis-blokád óta - az alkotmányos intézményrendszer stabilitását is veszélyeztető szociális demagógiával - ásta azt a vermet, amelybe az egész ország esett bele”. Ez a programnyilatkozat legjobb mondata - mondta ingerülten Kövér László azoknak, akik kihagyni javasolták. Valóban jó mondat: enyhíti, mert megmagyarázza, miért „nem volt ereje” az Antall- és Bo- ross-kormánynak, hogy „kivezesse az országot a gazdasági válságból”, hogy „végrehajtsa a teljes polgári átalakulást” (hogy a Fidesz-dokumentum idevágó megállapításait idézzük). Ez azonban már az esti mese, s az elszántan a „Híradó”-ba törekvő politikus maci. Hajdú András Aile^iáDDiszámD0Í Ne feledje tehát: Már utcán a friss Lakáskultúra! MEGJELENIK HAVONTA xxx Évfolyam • i 99&/s május • 159 ft Lakáskultúra rvezett I láká Iflll alzDörgi*Koria- Sátor a kertben Valamint:- Tudósítás színes üvegekről- Ritka mesterség: a papírmerítő- Magunk varrta nyári takarók Májusi házigazdák: Szilágyi János és Vidák Györgyi Új hónap, Új Lakáskultúra! I k
