Új Dunántúli Napló, 1995. május (6. évfolyam, 118-147. szám)

1995-05-05 / 121. szám

1995. május 5., péntek VÁROSAINK Dunántúli Napló 9 Mohácsi körkép Nyelvi tábor A Segítsd a Gyermeket Alapít­vány angol és német nyelvi tá­borozási lehetőséget kínál jú­nius 11-től augusztus 18-ig a Kiskunság, a Sárrét és a Horto­bágy találkozásánál fekvő Püs­pökladányban, ahol az arboré­tum, az uszoda és a tábor terüle­tén lévő tó nyújt ideális feltéte­leket a nyaraláshoz. A jelzett két nyelv gyakorlását anya­nyelvi tanárok biztosítják azoknak a 9-14 éves általános iskolás tanulóknak, akik az an­golt, vagy a németet legalább két éve tanulják. A táborozási lehetőségről részletesebb felvi­lágosítást az alapítvány buda­pesti 1753-604-es, vagy a deb­receni 52-328-343-as telefon­számán lehet kérni. „Tisztelet a nőknek” A Magyar Vöröskereszt mohá­csi szervezete és az ESZI Csa­ládsegítő Szolgálata közös szervezésében anyák napi, va­lamint vöröskeresztes világnapi ünnepséget rendeznek május 9- én, kedden délután 3 órakor az Ifjúsági Házban. A rendezvé­nyen a Brodarics téri Általános Iskola 4/a osztályának tanulói adnak műsort. Felhívás faluszépítésre Nem parasztfelkelésre, hanem faluszépítésre invitálja az elöl­járóság Dunaszekcső lakóit má­jus 6-ra, amikor azt a jelszót ad­ták ki, hogy „Utcára ásóval, kapával, kaszával!”. Azért, hogy a község ismét szép, tiszta és virágos legyen, az önkor­mányzat az összegyűjtött sze­metet elszállíttatja. Az oldalt összeállította Berta Mária Az Új Dunántúli Napló Mohács és környéki ter­jesztői ügynökségének te­lefonszáma: 69-364-268 Leépítés, átszervezés a kórházban „A pánikhangulatot el akarjuk kerülni” A város és térségében élő mint­egy 60 ezer ember egészség- ügyi ellátását hivatott biztosí­tani a mohácsi kórház. A szo­rongató anyagi helyzet miatt az elmúlt években már 40 ággyal csökkent az intézmény befo­gadó képessége, s most eljött az idő, hogy a jelenleg 425 ágyas kórház tovább zsugorodjon.-Szó sincs osztályok meg­szüntetéséről, egyes szakterüle­tek teljes felszámolásáról - tá­jékoztatott dr. Dénes László, igazgató főorvos. - Nem cé­lunk, hogy azokat a betegeket a megyeszékhelyre, vagy más vá­rosokba utaztassunk, akiket megfelelő színvonalon helyben képesek vagyunk ellátni, csu­pán az egyes osztályokon a va­lós igényekhez igazítva csök­kentjük az ágyszámot. Vagyis a meglévő profilok megőrzése mellett idén június végéig 374 ágyas intézmény leszünk. Az ötvenegy fekhely túl­nyomó része a legkevésbé ki­használt gyermek- és újszülött osztályokról, valamint a nő­gyógyászatról kerül ki. Ám ez­zel párhuzamosan létszámot is le kell építenünk. Ötven dolgo­zónktól vagyunk kénytelenek megválni, akiknek nagyobb ré­sze már kézhez is kapta a fel­mondását. Döntően azoknak köszöntük meg a munkáját, akik éppen elérték a nyugdíj- korhatárt, illetve nyugdíj mel­lett vállaltak korábban nálunk szolgálatot. A legtöbbjüktől nehéz szívvel köszöntem el, mert a sok éves tapasztalatuk, a betegek iránti elkötelezettségük hiányozni fog, de nem volt más választásunk. Arra ugyanis saj­nos nincs pénzünk, hogy végki­elégítést fizessünk, és bár­mennyire szomorú, így eseten­ként az igazságtalan kiválasztás gyakorlatát kellett alkalmaz­nunk: elküldtünk szorgalmas embereket és néhányat érdem­telenül megtartottunk. Mindezek az intézkedések a dolgozóink körében már ismer­tek, hiszen valamennyi döntést megelőzően a különböző szak­területek felelőseinek vélemé­nyét kikértük, és hetek óta sorra járva az osztályokat munkahe­lyi értekezleteken részletesen elmondjuk mit, miért teszünk. Elsődleges szempontnak tartot­tam e lépéseket, mert a pánik- hangulatot el akarjuk kerülni. A munkánkat a bizonytalanság érzetével nem lehet végezni. Ezért is megfoghatatlan szá­momra, miért és kiktől hallva kaptak szárnyra olyan híreszte­lések a városban, mi szerint például a szülészet teljes fel­számolása, továbbá 150-200 ember elbocsátása várható... Kétségtelen, hogy nagyon nehéz körülmények között élünk és dolgozunk, ennek el­lenére nem kilátástalan a hely­zetünk. A szakember gárdánk minden területen adott, a mű­szerezettség kielégítő, tehát semmi sem indokolja, hogy kis kórházként ne teljesítsük a fel­adatainkat. A betegközpontú, színvonalas munka érdekében az elmúlt hónapokban is érez­hető változások történtek a kórházban, s azon leszünk, hogy ez a folyamat tovább erő­södjön. Létkérdés számunkra, hogy az emberek bizalommal forduljanak hozzánk, s ehhez az is hozzátartozik, hogy ameny- nyiben nem tudjuk valakinek a megfelelő ellátást biztosítani, presztízskérdés nélkül küldjük tovább abba az intézetbe, ahol a gyógyítására a miénknél ked­vezőbbek a feltételek! Látványos fejlesztésre belát­ható időn belül nem gondolha­tunk, de a házilag elvégezhető korszerűsítésekről nem mond­tunk le. Néhány sok ágyas kór­teremből kisebbeket alakítunk ki, a központi laboratóriumot áthelyezzük a rendelőintézetből a kórházba, és ezzel módot te­remtünk a szakrendelők átszer­vezésére, az ottani zsúfoltság mérséklésére - mondta befeje­zésül dr. Dénes László. Múzeumalapítók Mohácson Ete János (1885-1975) neve azóta cseng ismerősen a mohá­csi polgárság többségének, amióta az önkormányzat dönté­séből utcanévtábla hirdeti em­lékét. A 110 éve született, 20 éve elhunyt, egykori kölkedi körjegyző életének fanatikus megszállottsággal végzett kuta­tómunkája adott értelmet. Fiata­lon bizonyára érdeklődéssel ol­vasta a helyi sajtóban megje­lenő minden olyan írást, mely a múzeumügyre igyekezett te­relni a lakosság figyelmét. 1907. január 6-án írta a Mo­hács című lap: „A pécsi orszá­gos kiállítás sokác házat létesít. A sokác ház berendezéseihez Mohács és környéke adja a leg­több anyagot. Ideje volna már, hogy mi is alakítsunk néprajzi múzeumot!” 1912-ben a Mo­hács és Vidéke sürgeti egy ré­gészeti múzeum létrehozását. Egy közgyűjtemény megterem­téséhez 1923. június 10-én a Magyar Néprajzi Társaság két­napos vándorgyűlése adta a döntő indítékot, mely egész Mohácsot lázba hozta. Néhány név a kongresszus résztvevői közül: Solymossy Sándor, Bar- tucz Lajos, Czettler Jenő, Er­nyey József, Győrffy István, Kogutowicz Károly, Lajtha László, Lambrecht Kálmán, Visky Károly, Berze-Nagy Já­nos, Molnár Imre, Pilch Jenő, Gyalókay Jenő. A professzoro­kat felsorakoztató, minden le­xikonban visszaolvasható név­sor rávilágít, hogy az etnográ­fia, a geográfia, a régészet, a hadtörténet, a geológia, a nép­művészet és a népzene szak­emberei egyrészt meg akarták ismerni Mohács kulturális vi­szonyait, másrészt jelenlétük­kel és publikációikkal rá akar­ták irányítani az ország figyel­mét sok szempontból tanulmá­nyozásra érdemes vidékünkre. Brand Ede a házigazda ügyes­kedésével alkalmi múzeumot rögtönzött az illusztris vendé­gek részére saját gyűjteményé­ből, más magángyűjtők, helyi iparosok, ezermesterek segítsé­gével. Ásatási leletek, agyagi­pari tárgyak, búsóálarcok, hí- mes tojások, népviseletek és ikonok nyújtottak ízelítőt a vá­ros sajátosságaiból. Brand mellett kezdettől ott álltak fáradhatatlan segítői, Ete János és Schneider Lajos. A vándorgyűlés után nyomban megalakult a polgári iskolában otthont kapó II. Lajos Múzeum Egyesület. 1926-ban átköltözött a múzeum három szekrényével a Koronába, egy évre rá a kas­télyba. Az ide-oda csomagolás, és leltározás aprólékos munká­ját Ete János végezte. 1934- ben, körjegyzői nyugdíjazása után a néprajzi gyűjtemény igazgatóőrének nevezte ki az egyesület. 1934-ban ismét köl­töztették a múzeumot, most már 30 szekrénnyel. 1936-ban kapott első ízben saját otthont a Kossuth Lajos utcában, a mai fodrászat tőszomszédságában. Ete Jánost a nap bármely szakában ott lehetett találni. Néha talán kapott némi jutal­mat, de rendszeres fizetést so­sem. Időközönként minden bi­zonnyal megköszönte, hogy szabad ezt a munkát végeznie. Magam nem mulaszthatom el, hogy nyomatékkai hangsúlyoz­zam: számos publikált írásom­hoz az ő hevenyészett följegy­zései közt találtam fontos ada­lékokat, és 27 éve bemutatott gyermekoperámhoz is egy ál­tala lejegyzett népmese szolgál­tatta a szövegkönyv alap­ját. Bojtár László Fotókiállítás - A Mecseki Fotóklub tagjainak az utóbbi években készült alkotásaiból nyílik ma kiállítás a Bartók Béla Művelődési Központban. A mintegy ötven fotoráfia május 14-ig tekinthető meg. fotó: tóth László Önsegélyező nyugdíjasok Manapság számos szervezet hirdet érdekképviseletet, de va­lójában azokkal, akik nyugdíjba vonulnak, már nem törődik senki. A munkahelyek többsé­gének elég fölvállalniuk az ak­tív dolgozóik gondjait, sem idő, sem energia nem jut az öre­gekre. A munkás éveit örök nyüzsgésben, sokak ügyes-ba­jos dolgainak intézésével töltő Héra Ferencné is érezte e hirte­len jött „kitaszítottságot”, de ő nem sokáig tétlenkedett, új fel­adatba fogott: a múlt év január­jában a város 900 nyugdíjasát levélben kereste meg, amely­ben vázolta az elképzeléseit, mi szerint, alakítsanak önsegé­lyező egyesületet. Július 8-án megtartották az alakuló köz­gyűlést, 120-an írták alá a belé­pést igazoló szándéknyilatkoza­tot. Ezt követően bejegyezte a cégbíróság a Mohács és Kör­nyéke Önsegélyező Csoportja és Érdekegyeztető Szövetségét. A ma már 140 fős egyesület­ben a rászorulók számára Héra Ferencné igyekezik segíteni. Tizennégy esetben például el­érte, hogy a nyugdíjbiztosító 6-800 forintos kiegészítést fi­zet a havi járandóságukhoz a tagoknak. Több személy a köz­benjárásával kapott kedvezmé­nyes áron tűzifát. Eljárt számos kárpótlási ügyben, s legújabban üdültetés szervezésébe fogott. A KLOSE & MOBI Rt. harká­nyi nyaralóját átvették, ellátják a gondnoki teendőket, cserébe olcsó üdülési lehetőséget nyúj­tanak a tagjaiknak. Mindezt Hengl Lajos gyárigazgatónak és Rappál Sándor szakszervezeti titkárnak köszönhetik. Lőrincz Judit Anyakönyvi hírek Születtek: Pesti Anna (Mo­hács), Pinkóczy Zsolt (Homo­rúd), Szegedi Brigitta (Töttös), Sági Vanessa (Mohács), Hüfner Kata (Mohács), Boros Krisztián (Mohács), Pintér Roland István (Dunafalva), Varga Viktor (Homorúd), Orsós Róbert (Véménd), Szűcs Kristóf (Mári- akéménd), Krausz Tamás (Sze­derkény), Tábor Laura (Boly), Bódis Dalma (Dunaszekcső). Meghaltak: Horváth Judit Csilla (Mohács), Móser László Jakab (Mohács), Mihálovics György (Majs), Harmatos Be- nedekné Hauptmann Katalin (Mohács), Dékány János (Mo­hács), Alsóhegyi Mártonná Ba- jer Mária (Mohács), Mogyorósi József (Máriakéménd), Papp Béla (Babarc), Gerber Jánosné Linder Anna (Kölked), Miche- lisz András (Somberek), Thesz Gyuláné Sümegi Erzsébet Má­ria (Dunaszekcső), Pintér György (Mohács), Almásy And­rásáé Kerekes Rozália Anna (Somberek), Rengert Ádámné Mayer Rozália (Mohács). Nem csak babakocsival járnak - A város sétáló­utcáját hiába védik a behajtani tilos-táblák, szinte bármikor találkozhatunk járművekkel ezen a szakaszon is. fotó: tóth E gy ideje mintha megfogyat­koztak volna a levélszekré­nyekben a kimondhatatlan nevű, személyesen sehol sem megta­lálható, értékes nyereményeket, ajándékok egész sorát ígérő, cserében a bóvli áruikat ránk erőszakoló cégek küldeményei. Természetesen csöppet sem hiá­nyolom őket, pláne miután nap mint nap tapasztalhatom, hogy maradt azért még éppen elég öt­lete a szélhámosoknak, ráadásul változatlanul találnak rászed­hető, gyanútlan embert is csa­lárd ügyleteikhez. Egyik ismerősöm például há­rom hete a piacról hazaérve örömmel újságolta, meglelte te­nyérnyi virágoskertje igazi ékes­ségét: török bazsarózsát vett! Tekintetemen fölfedezve hiá­nyos botanikai ismereteimet nyomban megnyugtatott, maga sem látott még ilyet, de biztosan nagyon mutatós lehet. Elmagya­rázták a Romániából jött árus Rászedettek asszonyok, milyen színekben pompázik majd a növény, mond­ták, évelő és nem is igényes. Vették a portékát sokan, maga is öt tővel büszkélkedett. A gyö­kérgubancok darabja ötven fo­rintba került. Porhanyósra kapálta a kis fészkeket, óvatosan helyezte bele a gyökereket, beiszapolta, majd a rejtekhelyeket kis karók­kal kitűzte, nehogy néhány nap múlva elfeledje hova is ültette és véletlenül elkapálja. Alig telt el néhány nap, a gondoskodást meghálálva először egy parányi zöld csücsök jelent meg a föld fölött, amit minden arra járónak megmutatott a néni és tudatta, neki török bazsarózsája lesz! Rohamossá vált a fejlődés, e héten már a húsz centi hosszú, halvány piros, pici tüskékkel dí­szített szárakon négy-öt csipkés levélke sarjadt. Ennek ellenére borús arccal nézegeti a gazdája. Főleg mióta a szomszéd öregúr kertjéből egy mintának szolgáló, ugyancsak zsenge hajtást el­csenve hasonlítgatja a szerze­ményét, egyre inkább igazo­lódva látja, hogy közönséges szederindát vett! Nem csinál titkot az ügyleté­ből. Most is minden arra jövő­menőnek megmutatja, sőt el is meséli mint szedték rá, had' ta­nuljanak a virágkülönlegességek megszállott gyűjtői az ő kárán. Mondogatja, szerencséjére kettő nem is vert gyökeret, és amazt a hármat sem sokáig hagyja élni, mert attól tart, aztán már kiirtani sem tudja többé! Ólmozott pap­rikát, káros anyagokat tartal­mazó szeszesitalt, mikor ezek voltak kelendőek, nálunk nem találtak, de vajon hányán vehet­tek a mohácsi piacon török ba­zsarózsának elkeresztelt szeder­indát? Berta M. ; Mayer Nyomda, Árok o. 17, l (69)311-047 : Álom Bt., Széchenyi tér 9. ■ : r (69) 322-847 ? Spitz Jánosné p Dézsa Gy. v. 40. (temető iroda) ^ > j 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents