Új Dunántúli Napló, 1995. május (6. évfolyam, 118-147. szám)
1995-05-26 / 142. szám
1995. május 26., péntek Gazdaság Dúnántúli Napló 11 Szászváron mélyen hallgat a föld A szászvári bányászok abban bíznak, hogy Zobákon még 4-5 évet a szakmában dolgozhatnak Müller Andrea felvételei Szászváron egyes feljegyzések szerint 1793-ban kezdődött a széngyűjtés a vízmosások mentén, s pár évre rá már üzemszerű termelés is folyt. 100 évvel ezelőtt már több mint 400 ember dolgozott itt, s a krónikába számos jeles dátum bekerült még, de a legszomorúbb bejegyzést a napokban tették, 1995 május 19- ével a Völgységben befejeződött a szénkihozatal. Errefelé a legtöbb embernek apja, nagyapja is a környék valamelyik bányájában dolgozott, mostantól azonban megváltozik minden, Máza, Szászvár és a térség 18 településének (15-20 ezer ember) lakói másféle kenyérkereső foglalkozás után nézhetnek. A szászvári bányászokon nem múlott, két és fél éve még, amikor a Mecseki Szénbányák már lemondott az üzemről, önerőből vállalkozásban folytatták a termelést, bedobva a közösbe addigi munkájuk összes jutalmát, a végkielégítések nagyrészét is. Verboczi József, a Szászvári Bányatársulás igazgatója így összegzi az utóbbi időszak történéseit:- Sok mindenben melléfogtunk, nem gondoltuk hogy a kormány szénimport programja nem párosul dömpingkezeléssel, egyenlő esélyekre számítottunk a piacon. Ha most újrakezdhetnénk, biztos, hogy nem vállalkoznánk a bánya üzemeltetésére, főként, mert jelenleg áll a Nagymá- nyoki Brikettgyár. A baj úgy kezdődött, hogy túl korán mondtak le hazánkban a kokszolható szénről, s idő előtt szabdalták fel a Mecseki Szénbányákat is.. Bányavállalkozásnak tapasztalataim szerint ma nincs esélye gazdaságosan működni, elsősorban azért, mert a belföldi piaci feltételek nem korrektek. Az embereknek rövid időn belül másodszor kellett feladni a munkahelyüket, így hát joggal vannak elkeseredve - folytatja Krausz Péter munkaügyi vezető. 1992-ben kiválogatták Szászvárról a legjobb vájvégi- eket, s elvitték Komlóra. Itt nyugdíjasokkal, járadékosokkal megerősítve indult a vállalkozás emiatt, mégis az induló 120 főről 200-ra emelkedett a létszám, igen jó új közösséggé formálódva. Pedig a két és fél év alatt nagyon sokat kellett dolgozniuk nagyon kevés pénzért. A váj végi bruttó- kereseteknél például szép fizetésnek számított az 50 ezer forintos összeg. Most aztán senkinek nincs alapja új vállalkozásba kezdeni, mert a végkielégítést befektették a Bányatársulás megalapításakor, ilyen „havi fixek” mellett viszont nem lehetett spórolni. A Bonyhádi és Komlói munkaügyi kirendeltség kitelepült ugyan egy hónapra a bányához és személy szerint minden távozó bányásszal külön elbeszélgetett, de munkát nem tudtak ajánlani, csak átképzési lehetőséget. A 168 fős állományból 30-40 embernek van esélye Zobákon folytatni, de a többség „perspektívája”: elmenni munkanélküli járadékra, hogy megfelelő idő után beiskolázhatok legyenek az átképzési tanfolyamokra. Mindenesetre június 5-ig mindenkinek döntenie kell a sorsáról, mert ekkor lejár a felmondási idő munkára nem kötelezett szakasza is. 130 ember - fél év múlva a bányabezárást végző 75 fő is munkanélküli lesz - sorsa bizonytalan tehát. A megfáradt bányászok többsége utólag elveszettnek nevezi a magánvállalkozásban eltöltött két és fél évet, mondván, a civil életbe már biztosan megtalálták volna ennyi idő alatt a helyüket, most viszont erre sokkal kevesebb az esélyük. Verbőczi József egyetlen kiutat lát, a hamarosan beinduló térségfejlesztési tanácstól vár segítséget, egy alulról építkező, vállalkozói alapon történő munkahelyteremtést elképzelve. A Bányatársulásnál az átlagéletkor 37 év, s ez jelzi többnyire családos emberekről van szó. A térségben működik ugyan néhány kisebb vállalkozás, de mindenütt telített a létszám, ha éppen nem a csőddel küszködnek a társaságok. A szászvári bányászok mégis bíznak valamiféle apró, hétköznapi csodában, szinte mindenki arra számít, a Pécsi Erőmű Rt. komlói Kőszénbányájában jut még hely a számukra. így gondolkozik a gépész művezető, Rümmer János is, aki marad még a kiszerelési munkákat irányítani:-27 éve dolgozom itt, s a környéken nem tudok elhelyezkedni a szakmámban. Azt is vállalom, ha fél év múlva Komlón váj végen kell folytatnom. 3416 föld alatti műszakom van, akár fejtésben is, de lehúznám a hátralévő időt.- Nem megyek Komlóra, két év múlva az is bezár. Három kisgyerekem van, kell a pénz. Nem bírom tovább, hogy egy-egy helyen fél évet dolgozzak, mert a társaság itt megszűnik, ott átalakul, leépítések, átcsoportosítások s elbocsátások dobálják az embert ide-oda. Egy karbantartó Kft.- nél folytatom, a sors fintora, hogy ez a cég a Pécsi Erőmű Rt.-nek dolgozik. A Völgységben 20 ezer emAz utolsó termelő műszakon a szászvári bányászok habgátat építettek, hogy a fennhagyott bányatérségeket ne veszélyeztesse a tűz Zack Sándor 1987 óta Nagymányokról jár Szászvárra csillésnek. Fűtésszerelő a szakmája, de arra nincs kereslet errefelé.- Ha nem jön össze a komlói munka, akkor elmegyek körülnézni Szekszárdon, Pécsett, vagy Komlón, hátha akad valami egyéb feladat nekem is - bizakodik. A vájvégiek közül Krómer György vájár klasszikus mecseki bányász, Szabolcsból jött Pécsre hogy sok pénzt keressen, s hét és fél év alatt megjárta Vasas bányaüzemet, az uránosoknál is eltöltött néhány hónapot, végül pedig Szászváron kötött ki, de a váltásokra nem önhibájából került sor. Nem csoda, ha ezek után elege lett ebből a szakmából: bér élete kapcsolódott két évszázadon át a széntermeléshez, most 150 millió forint hiányzott ahhoz, hogy a munkahelyek megmaradjanak. Sok pénz, de vajon lehet-e ennyiért 200 embernek állást teremteni? A Nagymányoki Brikettgyárat évek óta kínálják hasonló összegért hasztalan, pedig ha működne a szászváriak se állnának itt. Ha végül összejön majd a brikettgyári üzlet, akkor jön az igazi pofon, a bri- kettáló működéséhez egy nógrádi magánbányából hozzák a szenet. Miközben Szászváron a mélyben rekedt félmillió tonna kiváló minőségű fekete szén, a külszínen pedig több, mint 100 bányász táblából, várva, hogy kire süt rá majd a nap. Mészáros B. Endre Érdekeltek vagyunk az Adria- kőolajvezeték működésében Vasutat építünk Boszniában Eladó Gabonaipari Rt.-részvények A Dél-dunántúli Gabonaipari Részvénytársaság 301,14 millió forintos (50 százalék+1) részvénycsomagjára írt ki egyfordulós nyilvános pályázatot az Állami Vagyonügynökség. Kizárólag hazai mezőgazdasági termelők jelentkezhetnek vásárlóként, s a belterületi föld értékét kivéve - amely csak készpénzben fizethető - a vételár kárpótlási jeggyel egyenlíthető ki. A szakmai befektetők (MRP Szervező Bizottság, menedzsment, illetve ezek konzorciu-- mai) 40százalék+l szavazatot kitevő 240,9 milliós részvény- csomagra pályázhatnak. Áz ajánlatokat az ÁVÜ fővárosi hivatalos helyiségében kell benyújtani, a beérkezési határidő: 1995. július 12-én 12-14 óra. Transexpo az Industrián A hazai járműgyártás kombifuvarozásra is alkalmas terméke nyerte az idei Transexpón az egyik vásári nagydíjat. Ä nemzetközi kiállításon az is elhangzott, hogy Magyarországon jelenleg a közúton szállított termékek 15 százalékát teszik ki a veszélyes áruk. Ezek köre az idén kiszélesedett a környezetre káros anyagoknak minősülő termékekkel. Ilyen terméknek számít például a fáradtolaj és a motorolaj. MNB valuta-, bankjegy és csekkárfolyamai 1995. május 25-től Pénznem vételi közép eladási angol font 197,01 198,95 200,89 ausztrál dollár 89,52 90,42 91,32 belga frank (100) 423,66 427,96 432,26 dán korona 22,28 22,51 22,74 finn márka 28,47 28,76 29,05 francia frank 24,51 24,76 25,01 gör.drachma(IOO) 53,81 54,35 54,89 holland forint 77,89 78,68 79,47 ír font 200,27 202,25 204,23 japán yen (100) 144,87 146,33 147,79 kanadai dollár 91,44 92,33 93,22 kuvaiti dinár 418,56 422,69 426,82 német márka 87,17 88,06 88,95 norvég korona 19,61 19,81 20,01 olasz líra (1000) 75,07 75,81 76,55 osztrák sch. 12,40 12,53 12,66 portugál esc.(100) 82,93 83,76 84,59 spanyol pes.(100) 99,98 100,98 101,98 svájci frank 105,03 106,10 107,17 svéd korona 16,90 17,07 17,24 USA dollár 124,71 125,92 127,13 ECU (Közös Piac) 160,73 162,35 163,97 Az oldalt összeállította: Mészáros B. Endre A magyar-horvát kétoldalú külkereskedelmi forgalom fejlesztését jól szolgálná, ha megszületnének a beruházásvédelmi, a kettős adóztatást kizáró egyezmények, illetve a két ország közötti szabadkereskedelmi megállapodás. Erről tárgyalt e héten Budapesten Beré- nyi Lajos, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium helyettes államtitkára Zeljko Kirincic horvát gazdasági miniszterhelyettessel. A horvát politikus az Industria’95 kiállítás alkalmából tartózkodik Magyarországon. A tárgyalás során áttekintették a két ország külkereskedelmének alakulását. A forgalom tavaly 197 millió dollárt tett ki, ez 44 százalékkal haladta meg az előző évit. A kétoldalú árucsere-forgalom növekedési tendenciája 1995 első negyedévében tovább folytatódott, azonban a horvát részről 1994 tavaszán bevezetett importkontingensek és pótadók rendszere gátolja a forgalom nagyobb arányú bővülését. Berényi Lajos a találkozón hangsúlyozta, hogy hazánk alapvetően érdekelt az Adria- kőolajvezeték működésében, a magyar vállalatok pedig már jelezték érdeklődésüket a horvát újjáépítési munkálatok, illetve a rijekai kikötő fejlesztése iránt. Közúti szállítási, fuvarozási egyezményt írt alá Lotz Károly közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter és Ibrahim Ko- lundera, a bosnyák közlekedési tárca vezetője. Eszerint a szerződő felek, amint Bosznia-Hercegovinában ismét helyreáll a béke, megteremtik a személy- szállítás és árufuvarozás helyreállításának feltételeit. Az új egyezmény ugyancsak a közúti forgalom műszaki, gazdasági jogi feltételeit szabályozza, de a későbbiekben megállapodás várható a két fél között a vasúti, illetve kombinált fuvarozás kérdéseiben is. Mindkét fél érdeke ugyanis, hogy a nagy tömegű áruk szállítása vasúton történjen. A jelenlegi megállapodás különösen Bosznia-Hercegovina számára fontos, mivel Boszniából Magyarországon át vezet a legrövidebb út Európa más régiói felé. Lotz Károly biztosította a bosnyák felet arról, hogy Magyarország segítséget nyújt a vasúti pályaépítésben és az ehhez kapcsolódó biztosítóberendezések helyreállításában is a háború után. A vezetők idejének kihasználása Fő tevékenységek ESI rendelkezésre álló idő saját munka adminisztráció passzív vezetés dolgozók oktatása aktív vezetés átlagos időfelhasználás: 20% Hiányos a tervezés, hibás az irányítás Általában rossz a főnöki munka hatékonysága Sokan érzik, ám nem ismerik az okát: vajon miért is rossz hatékonyságú a főnöki munka? Miért van az, hogy a beosztottak kedvetlenül, a feladattal nem azonosulva végzik tevékenységüket, s ennek következtében egy-egy munkaközösség értéktermelésének eredőjeként nem a várakozásnak megfelelő eredményt érik el. Egy nemrégiben készült felmérés szerint ennek oka többek között az, hogy a vezetők munkaidejük nagy részét olyan tevékenységekkel töltik el, amely közvetlenül nem járul hozzá a dolgozói értéktermelés növeléséhez. Ha a vezetők kikérik a beosztottaik véleményét, elidőznek körükben, ezt rendszerint kényszerből teszik, s csak akkor, ha a problémákat azonnal kénytelenek megoldani. A legtöbb vezető azonban még ebben az esetben sem próbálkozik a kollektíva véleményét megismerni, s ennek alapján intézkedni, sokkal inkább előnyben részesíti az önálló döntést. A jó vezető, a több évtizedes tapasztalatok alapján, a rendelkezésre álló idő 20 százalékát (naponta 1,6 órát) tölt el adminisztrációval. A felmérésben vizsgált vezetők nagy része viszont munkaidejük 73 százalékát (5,8 órát) töltik el irodai ilyen tevékenységgel. A dicséret és az építő kritika a vezetők körében sajnos egyre ritkábban fordul elő. Az eredményes munka után a dicséret gyakran elmarad. Ennek következtében a dolgozók kényelmetlennek találják a vezetőkkel a párbeszédet, egyre kevésbé érzik szükségét annak, hogy kiterjesszék hatáskörüket, hogy aktívan járuljanak hozzá üzemük helyzetének javításához. A dolgozók így alig azonosulnak munkájukkal, kedvtelenek, motiválatlanok, csökken az elkötelezettségük. Mindemellett a felmérők - a Czipin & Partner termelékenységi tanácsadó iroda - megoldásként javasolja az aktív vezetési módszer bevezetését. Az aktív vezető rendszeresen végigjárja saját területét, értékeli az aktuális munkafolyamat eredményeit, összehasonlítja a kitűzött célokkal. A tényleges teljesítményeknek a kitűzött céltól való eltérését és a többi problémát a helyszínen lehet elemezni, így azonnal megfelelő intézkedéseket lehet hozni. A másik megoldás a pozitív konfrontáció, a vezető a dolgozóval együtt elemzi a problémákat, s keresik a megoldás lehetőségeit, mert a problémával való azonosulás mindig pozitív hatást fejtett ki, a termelékenység rendszerint növekedett. Ä munkával való azonosulás nemcsak az elkötelezettség szintjét javítja a munkahellyel szemben, hanem növeli a dolgozóknak a beleszólásra való igényét is. B. G. I * á t A á
