Új Dunántúli Napló, 1995. május (6. évfolyam, 118-147. szám)

1995-05-21 / 137. szám

10 J^hántúli Napló Sport 1995. május 21., vasárnap Rajtlista a Monacói GP-n Schumacher, Herbert (Benetton); Katayama, Salo (Tyrrell): Hill, Coulthard (Williams); Mansell, Häkkinen (McLaren); Morbidelli, Inoue (Foot­work); Verstappen, Schiattarella (Simtek); Barri­chello, Irvine (Jordan); Gachot, Montermini (Paci­fic); Martini, Badoer (Minardi); Panis, Brundle (Li- gier); Alesi, Berger (Ferrari); Diniz, Moreno (Forti); Frentzen, J-Ch. Bouillon (Sauber). M. K. Forma-1 Totó: 5. forduló A Monacói Nagydíjjal folyta­tódik az idei Forma-l-es vi­lágbajnokság, és az Új VDN és a Renault Origó közös totó-versenye is. A legutóbbi, San Marinoi versenyre 95 tipp érkezett. Bizony, az átlagpontszám eléggé megcsappant azáltal, hogy a sokak által biztos be­futóra vett Alesi-Coulthard- Häkkinen-Mansell kvartét el­hullott. Végül is ketten értek 6 pontos találatot, közülük sorsolással Hochrein András­nak (7700 Mohács, Horváth u. 10.) kedvezett a szerencse, a forduló győztesének járó Go- odyear-sapkát számára postán juttatjuk el. Az összesítésben 23 ponttal Vörös Zoltán vezet a 21 pontos Hódosi Zoltán előtt, mindketten pécsiek. Utánuk is szoros a verseny, hiszen 8 tippelőnek 20, 11 tippelőnek pedig 19 pontja van. Ezúttal a szelvényeket má­jus 26, péntek délig kell eljut­tatni az Új VDN szerkesztő­ségébe (7623 Pécs, Rákóczi u. 34.) vagy bevinni a Renault Origó Komlói úti szalonjába. Még mindig nem késő bekap­csolódni a játékba, hiszen az izgalom mellett a nyeremé­nyek is csábítóak: a szeren­csések egy párizsi szilvesz­tert, egy Twingo-gyermekau- tót vagy Goodyear-sapkát nyerhetnek! Baranyában ehhez hasonló sem volt Anita az év női labdarúgója A csapatnak még nem, egyénileg azonban igen A pécsi labdarúgószurkolók nem is tudhatnak róla, hogy van a várusokban egy olyan labda- rúgó(nő), aki elnyerte azt, amit férfi kollégájának még soha nem sikerült. Vagyis, azt a cí­met, hogy a legjobban „fejlő­dött” női labdarúgó. Vagyis, aki a legrövidebb időn belül képes volt bebizonyítani azt, hogy ebben sportágban is képes helytállni. Nem minden szinten, és az sem elfelejtendő szempont, hogy alig 17 éves sportolóról van szó. Nos, ez némi magya­rázatra szorul. A cím ugyanis egy meghatározott időszakhoz kötődik, ez pedig az elmúlt év volt - lassan vége a bajnoki idénynek - ez még a mostani bajnokság.- Anita, tizenhét évesen a magyar válogatott tagja vagy. Honnan és miként kerültél kap­csolatba a focival?-Atlétaként indultam. Nem is voltam tehetségtelen a pécsi TASI-ban. Igazán mondhatom: szerettem és tudtam is futni.- Végül is ez bebizonyoso­dott. Csakhogy honnan van a labdabiztonság, no és az, hogy a társakat is képes vagy hely­zetbe hozni?- Bolond dolog ez, márcsak azért is, mert sokak szerint mi egy kottára megtervezett „sab­lon” alapján játszunk. Nos, va­lóban vannak alaptörvények. Hatalmas segítséget jelent ez nekünk, hiszen a helyi lehető­ségeinket tekintve nem vehet­jük fel a küzdelmet a fővárosi versenytársainkkal szemben. Nehezen lehet ezt - vidékiként - külsőként elképzelni, de ne­künk a pályán ezt a törvényt diktálja. Megfontolt és megter­vezett stílus alapján dolgozunk. A „törvény” ura a főváros, en­nek következtében célunk az, hogy megszerezzük a bronzér­met: az nem jöhet be a tőlünk erősebb csapatokkal szemben. Minden más csapattal szemben azonban tudtuk hozni előnyün­ket. Edzésen azonban mégis az dönt, hogy kivel, és mikor, hol játszunk. Igaz, hogy magyar vá­logatott vagyok, mindezek el­lenére nehezen tudom elkép­zelni azt, hogy más poszton ját­szom a klubcsapatomban és a válogatottban. Tiszta sor: ját­szottam én csatárt a klubcsapa­tomban, aztán váltanom kellett, előre tolt éket is játszottam, ne­kem azonban tér kell. Képes vagyok arra, hogy ritmust vált­sak, és új helyzeteket teremt­sek. K. L. 38 ország több mint 200 versenyzője nevezett Junior ökölvívó EB lesz Siófokon Rangos sporteseménynek lesz a házigazdája nyáron a Balaton­part fővárosa. Június 18-a és 26-a között ugyanis Siófok ad majd otthont a jubileumi, 25. junior ökölvívó Európa-baj- nokságnak. Az előkészületek­ről kérdeztük Szántó Lászlót, a Somogy Megyei Testnevelési és Sporthivatal tanácsosát, az EB szervezőbizottságának tit­kárát.- Bár még több mint egy hó­napot kell várni az Európa-baj- nokság rajtjáig, az már most biztos, hogy minden korábbi részvételi csúcs megdőlt - tud­tuk meg Szántó Lászlótól. - Eddig 38 országból 220 neve­zés érkezett, de könnyen elkép­zelhető, hogy újabb országok is bejelentkeznek. A legutóbbi ju­nior Európa-bajnokságon, két éve Írországban (az egyik év­ben EB-t, a másikban pedig VB-t rendeznek) 30 nemzet bunyósai léptek a kötelek közé.- Mikor merült fel annak a gondolata, hogy Siófok junior ökölvívó Európa-bajnokságnak legyen a házigazdája?- Több évtizedes múltra te­kint vissza a nemzetközi Bala- ton-bajnokság, amelyet minden évben a junior korú öklözök ré­szére rendezünk. Ennek a ver­senynek az évek során akkora rangja lett, hogy sokan egysze­rűen csak „mini VB”-ként em­legették. Ez egyébként érthető is, hiszen nemcsak Európából, hanem más földrészekről is ér­keztek résztvevők; egyszóval nagy dolog volt nyerni. Két év­vel ezelőtt került először szóba, hogy Siófok egy „igazi” konti­nensversenynek is lehetne a há­zigazdája. A tavalyi Balaton- bajnokság már a mostani EB főpróbája volt.-A napokban Siófokon járt Doganelli úr, a török szövetség elnöke, egyben az AIBA, azaz a világszövetség alelnöke.- Helyszíni szemlét tartott az EB színhelyén, s örömmel mondhatom, hogy maximálisan elégedett volt az előkészületek­kel. Találkozott dr. Balázs Ár­páddal, Siófok város polgár- mesterével is. Külön öröm a számunkra, hogy a siófokiak ennyire a szívükön viselik az EB-t.- Hol lesznek a mérkőzések?-A selejtezők a már ko­rábbi Balaton-bajnokságok jól bevált helyszínén, azaz a Foki­hegyi iskola tornacsarnokában lesznek. A nagy létszám miatt - akárcsak most Berlinben a felnőtt VB-n - egyszerre két szorítóban folynak majd a küzdelmek. A döntőkre június 26-án, vasárnap délelőtt kerül sor a Dél-balatoni Kulturális Központ színháztermében. Azért ez a kissé szokatlan idő­pont, mert a magyar televízió még aznap délután 70 perces összefoglalót sugároz róla. El­jön Siófokra az EABA, az Eu­rópai Amatőr Ökölvívó Szö­vetség teljes vezérkara is, hi­szen a versenyek mellett lesz vb-ülés - többek között itt ér­tékelik a számunkra sajnos nem túl emlékezetesre sikerült berlini felnőtt világbajnoksá­got -, s a különböző bizottsá­gok, szekciók is összeülnek tanácskozni.- Milyen eséllyel lépnek majd szorítóba a magyarok?- Az én véleményem szerint az éremszerzés már bravúr lenne. Két éve például még négy első helyet szereztek a magyarok a Balaton-bajnoksá- gon, tavaly viszont - amikor is 20 ország közel másfélszáz versenyzője kezdte el a küz­delmeket - már egyetlen ara­nyat sem sikerült itthon tartani: be kellett érnünk két ezüsttel és egy bronzzal. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy magyar szempontból jóval si­keresebb lesz, mint a minden várakozást alúl múló, rosszul sikerült berlini felnőtt világbaj­nokság ... Fenyő Gábor „Tekerj az egészségedért” Jelentős programokkal kedves­kedik 1995-ben is a kerékpáro­zás szerelmeseinek a sportági szövetség.-„Tekerj az egészségedért” címmel három eseményből álló sorozatot indítunk ebben az év­ben, melynek első rendezvé­nyét május 1-jén a Városliget­ben tartottuk meg - kezdte a program ismertetését Desks Gyula, a Magyar Kerékpáros Szövetség marketingfelelőse. A „Tekerj az egészségedért” so­rozat második állomása június 17-én Pécs lesz, majd a befe­jező rendezvényre október 23- án újra Budapesten kerül sor. Emellett május 3-án a Mille­nárison kezdődött meg a há­romfordulós pénzdíjas pálya­verseny a Garancia Biztosító Kupáért, amelyen a legjobbak viaskodnak minden korcso­portban. A várhatóan izgalmas és színvonalas versengés a szö­vetség reményei szerint hasz­nosan fogja szolgálni a váloga­tottak világbajnoki felkészülé­sét. Vb-t nyerni A kitűnő kenyai futónő, a New York-i maratonin diadalmas­kodó Tecla Lorupe kijelentette, hogy az augusztusi, göteborgi világbajnokságon 10 000 méte­ren aranyérmet szeretne nyerni. Lorupe a múlt hónapban csa­lódást okozott, hiszen csak ki­lencedik lett a bostoni marato­nin.-A bostoni viadal előtt és közben gyomorproblémákkal küszködtem, hasmenésem volt, ezért sokat vesztettem az erőm­ből - magyarázta sikertelensé­gét a kenyai atlétanő. „Forradalmár vagyok” Savon és Sotomayor nem akarja elhagyni hazáját A kubai sportolók remekül sze­repeltek a nemrégiben befeje­ződött Pánamerikai Játékokon. Sokakat foglalkoztat a kér­dés, hogy a kitűnő versenyzők nem akarják-e a jobb megélhe­tés reményében Európában, vagy az Egyesült Államokban folytatni pályafutásukat?- Kubában akarok maradni, mert forradalmár vagyok - mondta a háromszoros olimpiai bajnok bokszoló, aki profiként milliókat kereshetne az Egye­sült Államokban. Hasonlóan vélekedik Soto­mayor is:- Az országom „nagykö­vete” vagyok - jelentette ki a világ talán legjobb magasug­rója. - Viszem mindenhová Kuba jóhírét. Már csak ezért sem hagyom el a hazámat. Szuperstadion Akasztón - több száz millióért Ahhoz, hogy legalábbis ár­nyalni tudjuk az „akasztói cso­dát”, induljunk ki egy magától értetődő megállapításból: sportpályák helyén korábban általában nem sportpálya volt. Ha pécsi jréldát veszünk, mondjuk, az Ujmecsekalján ta­lálható stadiont. Annak a he­lyén korábban mezőgazdasági munkára alkalmas terület, majd téglagyár, később repü­lőgépek kiszolgálására szol­gáló egység is működött, aztán a Pécsi Ércbányász pályáját építették meg itt valamikor a hatvanas években. A helyszín Mindezt csak azért említem, mert nagyon sokan támadták, támadják és támadni is fogják az akasztói stadion létrehozó­ját, Stadler Józsefet. Elhang­zott már valamennyi, ilyenkor szóba jöhető változat: miért, pont ott, honnan van ennyi pénze, mit akar ezzel a nagy monstrummal? A fanyalgók ál­talában a fővároshoz közeli egyesületekhez közelállók le­hetnek- Minden rosszindulat nélkül megemlítem, vélemé­nyük megformálásban szerepet játszhatott az is, hogy bizony jó néhány budapesti stadionra is ráférne az a nyolcszáz millió forint, amibe az akasztói csoda került. Akasztó egy háromezres bogárhátú falu, nem messze Kiskőröstől. A Stadler-stadion pedig nem messze van Akasz­tótól, a magyar puszta kellős közepén, ahol három éve még „ért kalászt” lengetett a szél. Belépve A nagybetűs felírás: „Stad­ler-stadion”, kevésbé feltűnő, mint a négyszintes épület és a mellette magasodó, a majdani világításra szolgáló reflekt­oroszlop ebben a környezet­ben. Itt, ahol kisebb-nagyobb házak mellett, göröngyös, kes­keny úton lehet eljutni a be­tonnal és megfelelően mennyi­ségben elhelyezett zöld növé­nyekkel tarkított helyszínig. A parkoló már készen van. A húszezres stadion környékén több ezer autónak van hely, méltó körülmények között, az út pedig majdcsak meglesz szebben és szélesebben. Aztán az ember egyik ámu­latból a másikba esik, ha belép az épületbe. Ámulatát fokoz­hatja, ha járt jónéhány magyar focilétesítményben. Az öltö­zők tetőtől talpig csempében pompáznak, zuhanyrózsák so­kasága nyílik, ha úgy akarja a játékos. Teljes a kényelem. A kiszolgáló egységek is tiszták. Az emeleten, amelyre már­ványlépcső vezet, fél focipá- lyányi közös helyiség várja a meglepődött láikust. Az emeletek Hiperelegáns környezetben látható innen akár a mérkőzés is. Jóféle büfé működik, egy sör háromszázötvenbe kerül. Á sajtó is elkényeztetve: egyen­kénti fülkék, telefonnal, a mér­kőzés előtt és után megszerve­zett sajtótájékoztatókkal spé- kelve. Előtte megnézhetjük ma­gunkat a tükörcsempék soka­ságán, és ha leleményesek va­gyunk, felmehetünk a követ­kező szintre, ahol félkész álla­potban van a mintegy harminc szobás hotel. Elénk munka fo­lyik most is. Az épület két sar­kában pedig a manapság úgy látszik, elmaradhatatlan két to­rony, amelyhez csigalépcső visz. A talpig fába burkolt tor­nyok kisebb rendezvények le­bonyolítására is alkalmasak. A gyepszőnyeg kiváló mi­nőségű. Ott jártamkor Fatusi fanyalgott egy kicsit ironiku­san mondván, nem olyan, mint a pécsi. A nézőtér is befejezés előtt áll. Mindenkinek külön mű­anyagszék, az élelmesebbek kispárnát is kapnak arra az esetre, ha izgalmukban esetleg feltörné őket a szék. Létezik külön elitpáholy, ahonnan szé­pen látni a színekben játszó fel­iratot, amely a Stadler biztatá­sára buzdít a székeken. Szóval azt tanácsolom, aki csak teheti, nézze meg a husza­dik század végének egyik ma­gyar sportcsodáját. Ne arra gondoljon aztán feltétlenül, hogy otthon is jó lenne egy ilyen. Inkább becsülje azt, aki létre akart, létre mert és létre tudott hozni egy stadiont Ma- gyaroszágon, a kilencvenes évek közepén. Bozsik László

Next

/
Thumbnails
Contents