Új Dunántúli Napló, 1995. május (6. évfolyam, 118-147. szám)

1995-05-19 / 135. szám

1995. május 19., péntek A Mai Nap Dunántúli Napló 3 Szedik a borsót - Érik a borsó Máriagyűd határában, a Tenkes-hegy déli lejtőin. Meg­szokott, hogy minden évben először itt virágzik és fordul termőre a szabadföldi nevelésű cu­korborsó. A kiskertekben és a nagyobb parcellákon már szedik és a piacokra szállítják a bő­ségesnek ígérkező zsenge termést. fotó: müller andrea A város pénze nélkül Kiemelt helyen a pellérdi szennyvíztisztító beruházása Alibi az oktató-hallgatói arány A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete tárgyalási pozíciót és szakmai érveket követel H+H országos verseny A védegylet nemes gondolatát karolta fel a H+H Alapítvány, s népszerűsítésére a legfogéko­nyabb korosztályt mozgósí­totta. A verseny megelőzően hazai termékek gyűjtésén ke­resztül ismerkedtek a tanulók és szüleik a magyar ipar termé­keivel. Már másodízben nyerte az országos gyűjtési versenyt a JPTE II. sz. Gyakorló Iskolájá­nak csapata, megszerezve ezzel a rendezés jogát. A magasz- szintű vetélkedéshez méltó volt a mintaszerű rendezés és felké­szülés, mely a Papp Éva igazgtó vezette II. sz. Gyakorló színvonalas csapatmunkáját di­cséri. Versenyzők: Antal Csanád 7. a, Bodor Andrea 8.a., Golácz Imola 8. b., Máté Györk 8.a., Nemes Krisztina l.b. osztályos tanulók. Felkészítőjük. Bo- domé Radó Andrea, és a fő­szervező Bárkányi Tamás. Ne­mes küzdelemben szerezték meg a II. helyet és a vele járó 50 000 forintos jutalmat, gya­rapítva a JPTE II. sz. Gyakorló 14/95-ös tanévi imponáló si­kersorozatát, mely szinte min­den tantárgyat érint (ének, ma­gyar, rajz, testnevelés, angol, matematika, biológia). Vendégprofesszor Tübingenből Richard Michaelis, a Tübingeni Egyetem nemzetközi hírű gyermek-ideggyógyász pro­fesszora tartott vendégelőadást és konzultációt csütörtökön a POTE Gyermekklinikáján, fő kutatási területéről: a szülési károsodottak és az éretlen kora­szülöttek értelmi és mozgásfej­lődésének felmérésről, javítási lehetőségeiről. A professzor a Perinatalis Kongresszus ven­dége is egyben, ahol szintén előadást tart. Negyven éves a meszesi iskola Az akkoriban főleg bányász­lakta vidéknek épült 1955-ben a Meszesi Általános Iskola. Az idén a fennállása negyvenedik évfordulóját sok-sok rendez­vénnyel ünnepelték meg, s ma, pénteken délután 5-től a József Attila Művelődési Házban tart­ják az esemény záróünnepélyét. Villamos vontatás az államhatárig Befejeződött a Budapest-Dom- bóvár-Kaposvár-Gyékényes- Murakeresztúr vasútvonal vil­lamosítása. Az elkészült, 15 ki­lométer hosszú, vonalszakasz ünnepélyes átadására május 26- án kerül sor.-Azért felesleges oktató-hall­gató aránypárokról és ezek „nemzetközi normáiról” be­szélni - mondja dr. Barakonyi Károly, a pécsi Janus Panno­nius Tudományegyetem rektora -, mert nem erről van szó, ha­nem a kormány egyszerűen ki akar vonni ötmilliárd forintot a felsőoktatásból. A fenti arány úgy is javulhatna, ha - mint hangoztatták - több hallgatót vennék fel. De ez éppen hogy többletkiadással, és nem spóro­lással járna. A bejelentett létszámleépíté­sek elméletileg kevésbé fogják sújtani a JPTE-t, mint a nagy budapesti egyetemeket, (ELTE, Műszaki Egyetem, Közgazda­ságtudományi Egyetem), mivel nem voltak úgy „felfuttatva”, visszanyesni sincs nagyon mi­ből. Ennek ellenére a pécsi egyetem vezetése egy hónapja válságstábot hozott létre, mely­nek segítségével megpróbálják megállapítani a prioritásokat, elemzéseket végeznek. Idén nagyjából 70-80 oktató (az egész jogi karon ennyien taní­tanak!) és 80-90 nem oktató el­bocsátásával számolnak, ám ez az aránypárokból kiszámítható nagyságnak csak a fele (kb. 14 százalék, bár a pénzügyminisz­ter minimum 15-öt irányzott elő 1995-re). Mindez „termé­szetesen” szögesen ellentmond a felsőoktatás fejlesztési straté­giájának. Az egyetem vezetői a leépí­tést a következő lépésekben képzelik el:- Élni fogunk ésszerű nyug­díjazásokkal, és itt az „ész- szerű”-n van hangsúly, mert egy 65 éves professzor még tu­dása legjavát tudja nyújtani. Egy másik terület a nyelvi lek­torátus, ahol fel kell számol­nunk állásokat. Régen még egyfajta misszió volt, hogy az egyetem nyelvet tanít minden­kinek (bár az eredmények elég gyengék voltak), ma már ez lu­xus, arról nem is szólva, hogy a középiskolában legtöbb hall­gató már minimum egy közép­fokú nyelvvizsgával érkezik. Meg kell szüntetnünk a köte­lező testnevelést is. Végül, de nem utolsó sorban, sajnos meg kell válnunk tanszéki oktatók­tól is. Itt főleg ebben a lépcső­ben azokról van szó, akik meg­rekedtek, nem szereztek tudo­mányos fokozatot, nem publi­káltak, és az egyetemi közélet­ben sem mutattak semmiféle aktivitást. Talán nem szentség- törés azt mondanom, hogy ezek az intézkedések talán serkentő­leg, ösztönzőleg is fognak hatni, és hozzájárulnak a belső minőség javulásához. Ha már ilyen kutyaszorítóba kerültünk, próbálunk úgy kimászni belőle, hogy valami jó is legyen benne. Dr. Kiss György, a Felsőok­tatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ) JPTE titkára és az Or­szágos Intézőbizottság tagja: értékelése szerint az oktató­hallgató aránypárt nem csak egymáshoz viszonyítva kellene vizsgálni, hanem a lakossághoz mérten is. Ugyanis ekkor kide­rül, hogy a sokat emlegetett nemzetközi mérce rossz fényt vet ránk, hiszen míg Magyaror­szágon 180 felsőoktatási oktató jut 100 ezer lakosra, Bulgáriá­ban 260, a nyugati országokban 350 fölötti ez a szám. A 18-23 éves korosztályból nálunk csak 17 százalék jár egyetemre, tő­lünk nyugatabbra 30-50 száza­lék. 1995-ben 107 ezren jelent­keztek a felsőoktatásba, s közü­lük a legjobb esetben is csak 40 ezret vesznek fel. A kimaradók nagy rész legalább egy év munkanélküli segélyre megy, ami jóval nagyobb kiadás az ál­lamnak, mint ha egyetemista­ként ők is hallgatói juttatások­ban részesülnének és közben még tanulnának is!-Az a gond - így dr. Kiss György -, hogy a most elküld­hető oktatók helyett se lehet újakat, képzettebbeket felvenni, tehát nincs mód minőségi cse­rére. Szakmailag a leépítést semmi sem indokolja, mert az utóbbi 6-8 évben sok helyen kétharmad részben kicserélő­dött a tananyag, és most éppen minél több friss diplomásra lenne szükség, akik már új tu­dással vannak felvértezve: csak ők tudnák kihúzni az országot a kátyúból. De ki tanítsa őket? Az FDSZ követelései között a következők szerepelnek: tár­gyalási pozíciót a kormánnyal szemben; kormánygaranciát arra nézve, hogy jövőre több leépítési lépcső nem lesz, mert az már alapjaiban veszélyez­tetné a munkát; valamint szak­mai, a Művelődési és Közokta­tási Minisztérium által megál­lapított érveket szeretnének hal­lani, nem a Pénzügyminiszté­rium által kitalált számokat. Ha mindez nem teljesül június 1- jéig, a következő küldöttgyűlé­sig, bojkottálják az idei felvé­teli és államvizsgákat. M. K. A kormányszóvivői irodától kapott tájékoztatás szerint ebben az évben a központi költségvetés öt megyei jogú város - közöttük Pécs - szennyvíztisztító-telepi beru­házását támogatja. A vízügyi államtitkár legutóbbi pécsi látogatásakor bejelentette: a pellérdi telep a jövő évben el­készül. Az OVIBER-től meg­tudtuk: az eredeti szándék szerint közel egymilliárd fo­rint költséggel megépülő telep jelenleg 1 milliárd 850 millió forintnál tart. A várost kiszolgáló Megyeri­úti telep a húszas években ké­szült. Ezeket a létesítményeket 40-50 évre tervezték, így joggal mondható: ideje volt a nyolc­vanas években egy újabb tisztí­tómű építését elkezdeni. Szá­mos ok miatt a beruházás elhú­zódott, a magyarországi szoká­sos átfutási időt - ami három­négyszerese a nyugati normák­nak - tekintve is lassú volt. Ez­zel együtt is megnyugtatóak a Pécsi Vízmű Rt. igazgatójától, Harness Jenőtől kapott leg­újabb információk: ez év végén megkezdődhet a pellérdi szennyvíztisztítóban a próba­üzem.- A fővállalkozó a DÉL- VIÉP, éppen a napokban jártuk körbe a telepet és a kivitelezés jelenlegi állapota alapján mondható az év végi próba­üzem. Ennek érdekében a Me- gyeri-úton meg kell még épí­teni egy átkötést - ez augusz­tus-szeptemberben elkészül -, ezt követően a pécsi csatorna­rendszerbe kerülő összes szennyvíz már a pellérdi telepre megy. Most építik azt a vezeté­ket, amelyik visszaviszi a vá­rosba a már tisztított vizet, hogy a régi telepen utótisztí­tóba kerüljön, s a továbbiakban ipari vízként hasznosítható. A régi, Megyeri-úti telep - mint szennyvíztisztító - meg­szűnik, csak fogadó- és át­emelő-gépház lesz itt, illetve a már említett utótisztítást vég­zik. Az új telepen először az át­A szombat délelőtt 9 órától 11- ig tartó „Jó pihenést” című ze­nés magazin szerkesztő-műsor­vezetője, Schweier Rita ezúttal sem csak nőknek ajánlja a programot, annak ellenére sem, hogy a „gyengébbik nem” kép­viselői lesznek a hangadói a második műsorórának. Elláto­gatunk ugyanis a Nők Nemzet­közi Klubjába, ahova természe­tesen kizárólag lányok-asszo- nyok járnak, megtagadva, ám nem megvetve a férfitársaságot. Hogy mit szólnak ehhez a fér­jek és egyáltalán a férfiak - ez is kiderül majd a 10.00 órától kezdődő műsorrészben, mely­nek vendége Karády Kármon, a klub elnöke lesz, aki nem is olyan rég választott új hazát magának és családjának. Róla is elárulunk egyet s mást, nem titkolván az amerikai nők jó és kevésbé jó tulajdonságait. A hét eseményösszefoglalója és a hétvége sporttörténései után beszámolunk a Baranya Megyei Munkaügyi Központ sajtótájékoztatójáról, melyen a megye bányászatának válságos helyzete miatt bekövetkezett létszámleépítések tapasztaltai­ról lesz szó. Megtudhatják mit lehet tenni a férfiak egészségének védel­mében és milyen ötlettől vezé­relve öltenek utcaseprő-ruhát Kaposvár városának vezetői. A műsorban megszólal Bajor emelő és a nyomócső-vezeték készült el, ezt követte a tisztítás mechanikai oldalának megépí­tése, kész az iszapkezelő, az év végére pedig működni fog a bi­ológiai tisztítórendszer is. Az OVIBER-nél azt hangsúlyoz­zák: mindez együtt azt jelenti, hogy a pellérdi lesz az ország nagyvárosai tisztítótelepei kö­zött az egyedüli, amelyik kompletten megfelel a legszi­gorúbb technológiai, műszaki követelményeknek is. A köz­ponti költségvetés által ilyen beruházások támogatására el­különített megközelítőleg 700 millió forintból 408-at a pel­lérdi telep kap. Kapacitása naponta 60 000 köbméter, a város által most termelt 40-50 000 köbméter közötti mennyiséget bőven fe­dezi, ráadásul a telep úgy épült, hogy a későbbiekben bővíthető. Hangsúlyozni kell azonban, hogy csak a csatornarendszerbe került szennyvizek tisztításáról van szó, a szippantott szenny­víz „megoldása” az önkor­mányzat feladata. Kérdés: ha Európa legkor­szerűbb technológiája dolgozik majd a pellérdi telepen, milyen állapotban lévő csatornarend­szer szállítja ide a szennyvizet? A hálózatot ugyancsak a húszas években kezdték el építeni, ál­talában 50 évre készülnek. A Vízmű felkészült már korábban folyamatos karbantartására, re­konstrukciójára. Az OVIBER-nél azt is meg­tudtuk, hogy újabb versenytár­gyalás várható a speciális iszapkezelés megoldására. Ez a már említett 1 milliárd 850 mil­lió forint összköltséget tovább emeli. Ezzel együtt a Pécs szennyvízének tisztítására épült telep annyiban is kiemelt hely­zetben van, hogy nem csak a támogatás ez évi mértéke ha­ladja meg a többi ilyen, hason­lóan folyamatban lévő beruhá­zásét, hanem azért is, mert tel­jes mértékben állami pénzből épül meg, a város költségveté­sét egy fillérrel sem ter­helte. Mészáros A. Imre, a népszerű színész és - a műsor zenei szerkesztője Ko- szits Attila jóvoltából - a leg­népszerűbb hazai „roma zene­kar”, a Kalyi Jag vezetője is, aki szerint Nyugaton nagyobb megbecsülést élveznek, mint itthon. Már két éve, hogy először felharsant a 100-as FAKTOR szignálja, melyet kéthetente szombaton 3-tól 4-ig hallhatnak a Pécsi Rádióban. Ebből az al­kalomból ünnepi műsorral ked­veskednek a szerkesztők: Laci és Robi. Számos telefonbeszél­getés és nyereményeső mellett megismerkedhetnek a Rekor­dok Könyvébe igyekvő vállal­kozással: 24 órás telefonbe­szélgetés egy fülkéből. Ausztrália a kenguruk és a csalódások földje is. Erről be­szél a világcsavargó. Élete legemlékezetesebb forgatására emlékezik Sztankay István és bemutatkozik egy szintén két éves együttes, aki a 100-as Faktorral együtt ünne­pelnek: ők a Zsűri Zenekar. A jelszó már érvényes: Unalomra doktor a 100-as Éaktor. A vasárnapi a kívánságmű- sorké a Pécsi Rádióban: délel- tőt fél 9-től 10-ig Lenk Irén tel­jesíti a hallgatók levélben érke­zett kéréseit, míg délután 3-tól 4-ig a Somogyvári Valéria, Tuczai József páros vállal zenés üzenetközvetítést. Sorry... (Mert nem csak a Hivatal...) M ajd egy évvel ez­előtt, a választá­sok után történt. Rövid levélben gratuláltam néhány képviselőnek. Ismertem őket, hosz- szabb kollegális vi­szony fűzött hozzájuk. Nem akartam (azóta se akarok) tőlük semmit, csak egyszerűen, úgy éreztem, ilyenkor ez „illik”. Egyikük se vá­laszolt, jelezve lega­lább: „megkaptam, jó­lesett”. Többször megkér­nek arra, hogy vélemé­nyezzenek egy-egy döntés-tervezetet. Megteszem, aztán csönd. Annyit se mon­danak, hogy „rendben, megjött”. Kutató vagyok, vi­szonylag sokat írok. Múltkor egy „ismert ember” kérésére össze­gyűjtöttem néhány munkámat, s elküldtem Neki. Eltelt jó néhány hét, elfelejtett vissza­szólni, vagy csak üzenni, hogy kösz. Levelet írtunk nem­régiben ide-oda, főha­tóságokhoz. Nem ma­gánügy, hivatalos. Hó­napok teltek el. Több­ségére még csak nem is válaszoltak. Mindennapi eset: te­lefonálok valakinek (legalábbis azt hiszi, hogy ...) amíg eljut­nék hozzá, hosszú időbe telne, hiszen „nincs benn”. A fagyos hangú titkárnőtől bá­torságot öntve ma­gamba, visszahívást kérek. Múlnak a napok, hetek. Nem csörög a masina. Csak azért is megpróbálom megint. Ugyanaz. Faxolok. Mindhiába. Rá néhány hét múlva - véletlenül - találkozunk. Szemére hányom. Fölösleges. Ő nem tud semmiről. (Legközelebb és más­sal megismétlődik.) Összejövetelre hí­vunk egy önkormány­zati tisztségviselőt. Nem magunk miatt, hisz ez is közügy, a vá­rosért kellene, hogy részt vegyen. Nem si­kerül elérni, kérem, hogy hívjon vissza. Azóta is hív. Megbeszélést tarta­nánk, egyeztetett idő­pontban. Többen nin­csenek ott. Ki sem mentik magukat. Az ügynek fuccs. Néhány nappal ez­előtt régen látott ked­ves ismerősömmel fu­tottam össze. Megálla­podtunk, este pár sör mellett cserélünk esz­mét. Nem volt ott. S még csak annyit se mondott, hogy: „sorry”! Baráti társaságban sorolom mindezeket. Többen, azonnal túlli­citálnak: „ez semmi, azt képzeld el, ami­kor ...”. * Tegnap írtam egy levelet, s föladtam tér­tivénnyel. Amire haza­értem, otthon volt, megkaptam. Elolvas­tam, aztán fölhívtam magam, hogy nyugtáz­zam. A búgó hangú üzenetrögzítő biztatott: „hagyjak üzenetet, ahogy tud, visszahív”. Most várok. Csefkó Ferenc A Pécsi Rádió hétvégi műsoraiból £ * 4 i

Next

/
Thumbnails
Contents