Új Dunántúli Napló, 1995. május (6. évfolyam, 118-147. szám)
1995-05-03 / 119. szám
8 Dünántúli Napló Magazin 1995. május 3., szerda Ahol az ember nem akar ártani, s nem kell ártania soha senkinek és semminek Tegnap Európája - holnap 2. Az európai nemzetek háborút követő helyzetéről részben még a háború alatti angol, amerikai, szovjet találkozókon döntöttek. Teheránban, Jaltában, Moszkvában, majd 1945 nyarán Potsdamban. A politikai érdekövezetek az angolok és a szovjetek számára volt fontos. Az amerikai érdektelenség a szovjet érdekeknek kedvezett. Az angol engedmények aztán évtizedekre megpecsételték számos közép-európai nemzet sorsát. Olyanokét is, amelyek a német térhódítás áldozatai voltak. Mégis egy másik, semmivel sem jobb diktatúra jármába kerültek más vesztes államokkal egyetemben .. . Két részre szakítva Az első háborút követő békediktátumok minden hibáját megismétlő szerződések és a Szovjetúnióval szemben élesedő ellentétek odáig fokozták a feszültséget, hogy fölidézték egy harmadik világégés veszélyét. Európa alig ocsúdott, máris új félelmekkel kellett szembenéznie. Nukleáris háború lehetősége, katonai tömbök, vasfüggöny, hidegháború, rab nemzetek, politikai menekültek ... Két egymásnak feszülő világhatalom, két Németország. És megmásíthatatlannak tűnőén: két részre szakított Európa, amelyet a maga képére és hasonlatosságára formált a két Hatalom, és az idő. Egyik felén a polgárral, akinek szabadsága és lehetőségei elvileg korlátlanok. Tulajdona szent, de akit tehetetlensége éppoly kiszolgáltatottá tesz, mint „odaát” a tehetségest is. A másik, az aknazár és őrtornyok védte határokon túl az alattvalóval. Az ő szabadsága nem több a keleti rendetlenség és esetlegesség résein szemerkélő morzsánál. A valóságban minden másként van közegében él, tehát Janus-arcú. Egyik arca a hatalomé: lelkes és engedelmes. A másik önmagának való és egyre halványuló európaiságának hiábavalóságán mereng. De kétarcú a világ „jobbik” fele is. Egyik arca a demokráciáé és a jóléti társadalom belső egyensúlyát minden áron megvédelmező zárt világára tekint. A másik együttérző, de szemérmesen félrefordul, amikor az önkény kíméletlenül eltiporja legkisebb vazallusának lázadását. A Világ tán nem is sejti, hogy az önkéntelenül fellobbanó láng az egyetlen Igaz az erkölcsileg elbukott XX. század Ninivéjében. És nem tudhatja, hogy ez az első rés a megdönthetetlennek vélt erőszak erődítményének falán ... A múlt árnyéka 1991 augusztusát írjuk. Moszkvában szinte órák alatt összeomlik egy államcsíny, amelynek célja a régi bolsevista rend visszaállítása lett volna. A puccskísérlet ostoba, szervezetien - nincs benne igazi indulat. S nem is lenne már értelme. A Szovjet Birodalom nem létezik többé, csak Oroszország van. Európa fellélegzik. Nincs szögesdrót, aknazár védte politikai gettó, nincs fal egy város közepén; idő kérdése és megszűnik a katonai megszállás, az idegen garnizonok, a rakétabázisok. Minden olyan gyorsan történik. Hihetetlenül, drámai tömörséggel. .. A háború végleg véget ért. Béke van Európában. A történelem azonban a múlt árnyéka, amely ránehezedik a jelenre ... Európa nemzeteinek, elsősorban természetesen a szovjet nyomás alól felszabadult országok polgárainak kezdeti lelkesedése nem túl hosszú idő után megtört. Egyfelől nem tudtak mit kezdeni a váratlan szabadsággal, másfelől nem érkezett meg vele a várva-várt jótevő tündér. Még ott sem, ahol tegnap, tegnapelőtt a gazdag nagybácsi fedezte a balatoni rokoni találkozók költségeit. Az is világossá vált csakhamar, hogy az alattvalók nem egy nyelvet beszélnek szerencsésebb polgártársaikkal. Abban a verbális világban, ahol kényszerű évtizedeket töltöttek el, más fogalma volt a munkának, a teljesítménynek, a minőségnek, a járandóságnak és az erkölcsnek is. A demokrácia is inkább a pártviszályokba csomagolt egyéni érdekek csatározásában merült ki, mintsem a választók életkörülményeinek javítására fordított erőfeszítéssel... Még súlyosabb árat kellett, és kell fizetni a történelmi tévedések sorozatáért a Balkánon, Oroszország peremvidékein, és ki tudja milyen feszültségek rejtőznek annak a 100 millió kisebbségben élők lelke mélyén, akik anyaországuktól elszakítva mégiscsak alattvalók maradtak jobbadán. Európa egységes lesz Mindezek ellenére, vagy éppen ezért elég világos és egyértelmű az a cél, amely felé Európának haladnia kell. S ez a gazdasági és politikai határok nélküli államok szövetsége. Ennek gondolata nem új. Magyar vonatkozású, ha szűkebb keretek között is a Klapka-Kossuth Duna-konfö- derációs terve 1862-ből. 1923-ban indult útjára az az egész európaiságot átfogó gondolat, amely napjainkban éli fénykorát. „Minden európai kezében tartja földrésze sorsának kicsiny darabját” - írta Coudenhove Kalergi, a Páneurópa mozgalom megálmodója. 1962-ben De Gaulle támogatta azt a Fouchet-tervet, amely az Egyesült Európa megteremtéséhez vezetett volna, kezdetben angol-amerikai-francia direktórium irányítása alatt. 1991 decemberében 12 európai ország kormány- és államfői határozták el az Európa Unió megalapítását. Ma 15 államnak mintegy 370 millió lakója tagja az EU-nak. Számukra gyakorlatilag nem léteznek határok és azonos társadalmi, gazdasági rendszerben, többé-kevésbé azonos erkölcsi, anyagi szinten érezhetik magukat egy nagy közösség polgárának. Európa azonban korántsem teljes így. Elképzelhetetlen ugyanis a vérkeringéséből évtizedekre kikapcsolt közép-európai nemzetek nélkül. Részben, mert az európai kultúra hordozói és átélői sokkal inkább ők voltak, mint a nyugat-partvi- déki államalakulatok, és elszegényedésükben is jobban őrizték ennek lényegi töltését, mint a gyarapodással elfoglalt népek. Másfelől azonban gondolkodásban, morális magatartásukban túl mély és kedvezőtlen nyomokat hagytak a kirekesztéssel járó körülmények. Még bonyolultabb a kultúrájukban mégiscsak európai oroszok vagy ukránok helyzete. Őket kívül rekeszteni a jövő Európájának határain, hiba lenne, míg a befogadáshoz kiszámíthatatlanok. Minden bíztató jel ellenére igen nehezen fog eljutni Európa a valóban egységes önmagához. Az sem látszik kétségesnek, hogy az egyesülés gondolatát és gyakorlatát eddig is a leginkább támogató NSZK lesz, mint első, az egyenlők között az „idegenvezető” ezen az úton. A berlini fal lebontásával teljessé vált Bonni Köztársaság gazdasági sikerei, eredményei, politikai elismertsége is e feladatra kötelezi. És talán egyfajta erkölcsi tartozása is Európa népeivel szemben. Mégis: csak az európaiak közös akarata tudja megvalósítani majd fenntartani azt az Európát, amely ismét az emberiség egyetemes kultúrájának hordozója lesz a követekező évezredben. És annak a két évezredes keresztény szellemiségnek, amely vallásetikai tartalmán túl, sokkal inkább szolgálja a szabadságnak azt a legmagasabb fokát, ahol az ember nem akar ártani, s nem kell ártania. Soha, senkinek és semminek. Búsbarna László Göncz Árpád köztársasági elnök (középen) a múlt heti Pécsett megtartott Európa Napon fotó: Tóth László Dr. Szabó László Megdől az energia megmaradásának törvénye? A csodagenerátor A csodagenerátomak még nincs neve. A kanadai Electro Erg Ltd több mint ötmillió dollárért C4/4-es generátorként védette le eddig mintegy 50 ország szabadalmi hivatalában dr. Szabó László és kutatócsoportjának találmányát. Másfél évtizedig tartó kutató-fejlesztő munka eredménye a „csoda”. Ha nem téved ezernyi mérés, tesztelés, a Gamma Manager Kft budaörsi laboratóriumában kérdőjel került a tudomány egyik alaptétele, az energiamegmaradás törvénye mögé. A generátor pedig forradalmasíthatja az energia-ipart - már a közeljövőben is. Szabó professzor 1956 végén - fiatal gépészmérnökként költözött Kanadába. Sikeres üzletemberré vált s tizenöt évvel ezelőtt, alapítványi pénzekből, laboratóriumokat szervezett Londonban, Torontóban, Hus- tonban. Munkatársaival újragyártották, újratesztelték mindazokat a gépeket, amelyek - Jedlik Ányos generátora óta - energiát fejlesztettek. A professzor néhány évvel ezelőtt Budaörsön is berendezett egy laboratóriumot, tudva azt, hogy a magyar mérnökök, fizikusok, matematikusok nemzetközileg is az élvonalba tartoznak. A külföldi laboratóriumokat pedig hamarosan fölszámolta - mert Budaörsön találtak valamit... Azt tapasztalták ugyanis, hogy aszimmetrikus mágneses mezőben generátoruk több energiát termel, mint amennyi üzemeltetéséhez szükséges. Vagyis: teremti az energiát. Nemcsak azokkal a külföldi tudósokkal írattak alá titoktartási nyilatkozatot, akik tamáskodva érkeztek saját mérőműszereikkel s aztán elképedve bámulták a c4/4-et - hanem saját, legközvetlenebb munkatársaikkal, köztük a titkárnőkkel is. Az elmúlt 4 év alatt több "csodagenerátort" állítottak össze és kidolgozták a nagyüzemi gyártás technológiáját, felkészültek a piaci hasznosításra is.- A visszaszámlálás befejeződött. Hamarosan sajtótájékoztatót szervezünk Budapesten is, az Egyesült Államokban is és kezdődhet a generátor gyártása - mondja Szabó professzor. Ami pedig a jövő kilátásait illeti: szakértők szerint a találmány akár negyedére is leszoríthatja a villamosenergia világpiaci árát. Sokkal kevesebb szénre, olajra lesz szükség és az atomerőművek létjogosultsága is jóval erőteljesebben megkérdőjelezhető, mint jelenleg. A licensz árusítását világszerte a következő hetekben, hónapokban kezdik meg. A professzor három magyar üzemnek ingyen adja át a gyártás jogát. Magyar vagyok, s mióta külföldön élek, visszakívánkoztam. Örülök, hogy nem üres kézzel jöttem. Magyarországon sok kohászati, gépipari üzem áll, porosodnak a gépek, munkanélküli a szakember-gárda tekintélyes része. Mielőbb gyártani és minél többfelé exportálni kell ezt a generátort. Nagy nyereséget hozhat az országnak, ezreknek adhat hosszú távon munkát, biztos megélhetést - nyilatkozta Szabó professzor. Szántó Gábor Pozsonyi kötvények A szlovák főváros azt tervezi, hogy kibocsátja első jen-többségű kötvényét 80 millió dollár értékben a japán Nomura bankon keresztül. A Reuter szerint Pozsony városa most először jelentkezik majd kötvényekkel külföldi pénzpiacokon. A befolyó összeget a szlovák főváros rekonstrukciós terveinek kivitelezésére és Pozsony történelmi központjában megvalósítandó új építkezési munkák finanszírozására fordítják majd. Felhők a győzelem napi moszkvai égen A néhai szovjet hagyományokhoz hasonlóan Moszkva fölött még a felhőket is szétlövik május 9-én, ha kell, hogy az időjárás se árnyékolja be a második világháborús szovjet győzelem ünnepét. A jeles évforduló közeledtével azonban egyre nyilvánvalóbb: Jelcin elnök és a moszkvai vezetés igyekezete ellenére politikai értelemben aligha lesz felhőtlen a történelmi évforduló. A hatalom nyilvánvaló szándéka, hogy a napi politika aprópénzére váltható, maximális hasznot húzzon az eseményből. Nyílt titok, hogy a nemzetegyesítő ünnep, illetve az orosz-amerikai csúcstalálkozó idejére tervezték: Borisz Jelcin bejelenti, hogy indul a jövő évi elnökválasztáson. Erről azonban a jelek szerint letettek. A Jelcinnél népszerűbb Viktor Csemomirgyin kormányfőt tették meg a hatalom választási frontemberének, miután az orosz kvázidemok- rácia szégyenfoltja, a véres csecsenföldi katonai akció áthúzta a számításokat. A katonáknak május 9-ig minden áron véget kellett volna vetni a háborúnak, a nagydobra nem vert belső utasítás szerint. Erre utalt, hogy a Nyugat és a politikai rendezés előmozdításában magyar közreműködéssel oroszlánszerepet vállaló EBESZ törekvései ellenére is a katonai megoldásra helyezték Moszkvában a hangsúlyt. Senki sem kételkedik benne: Jelcin elnök tűzszüneti rendeletének célja, hogy a csecsenföldi ágyúzás ne nyomja el a moszkvai győzelem napi fanfárokat, illetve enyhítse a nyugati vezetők részéről várható kritikát. A Csecsenföldön kibontakozó partizánháborúra azonban nincs befolyással az elnöki rendelet. Dudajev csecsen elnök hétvégi, a tűzszünetet elutasító nyilatkozata sejteni engedi: a csecsének gondoskodnak majd arról, hogy az egykori győzelem emléke se feledtesse az arra árnyékot vető véres kaukázusi háborút. Jelcin elnök kommunista ellenzéke ugyancsak ünneprontásra készül, miután a moszkvai városi hatóságok tiltása ellenére 200 ezres alternativ felvonulást terveznek május 9-én a jelenlegi vezetéssel elégedetlen háborús veteránok részvételével. Végül: a nyugati jelenlét sem olyan lesz, mint amilyet hónapokkal ezelőtt terveztek Moszkvában. A moszkvai vezetés eleve kénytelen volt két részre bontani az ünnepséget. A nyugatiak érthető módon nem voltak hajlandóak mutatkozni a csecsenföldi tévébeszámolókból jól ismert orosz haditechnikát felvonultató nagyszabású parádén, amelyre már hetek óta lázasan készülnek a katonák, illetve a Kutuzov sugárút melletti Főhajtás hegyén lévő emlékpark építői. A nyugatiak programja a minimális protokolláris érintkezésnél nem tartalmaz többet és a lehető legrövidebb lesz. Kivételt csupán az oroszamerikai csúcstalálkozó képez, amely azonban szintén nem ígér nagy politikai osztalékot. A fő téma várhatóan az orosz demokrácia jövője, illetve az ország pénzügyi stabilizálása lesz. Jelcin valószínűleg letett arról, hogy kipuhatolja: továbbra is a demokrácia letéteményesének tartanák-e Nyugaton, ha elhalasztanák a parlamenti és elnökválasztást. Erre utalt a Csemomirgyin kormányfő vezetésével alakuló, a hatalom átmentését célzó választási szövetség létrehozásának bejelentése, illetve annak időzítése. Hírek szerint Clinton ennek ellenére is ki akarja nyilvánítani: Washington az orosz demokrácia folyamatos fejlődésében érdekelt, amelynek fontos részét képezik a választások. Ennek megfelelően, amíg Clinton Jelcinnel fog tárgyalni, az amerikai elnök kíséretének tagjai a lehetséges orosz elnökjelöltekkel találkoznak, felmérve, hogy mit képviselnek a Jelcin esetleges alternatíváját jelentő politikusok. Csecsenföld mellett aligha hagyja szó nélkül Clinton az iráni-orosz reaktorüzletet. Noha Andrej Kozirev washingtoni látogatása után jelentős előrelépést harangoztak be a NATO-bővítés ügyében, Clintonnak minden rábeszélő tehetsége is kevésnek bizonyulhat a bővítés, illetve a béke- partnerséghez való orosz csatlakozás elfogadtatása érdekében. A május 9-i évforduló aligha a legalkalmasabb időpont erre. A győzelem napi ünnepségek világpolitikai hozadéka a fentiek fényében lényegesen kisebbnek ígérkezik, mint amire Moszkvában számítottak. Ezen nem változtat az sem, hogy legutoljára talán csak az utolsó cár, II. Miklós koronázása, illetve Leonyid Brezsnyev pártfőtitkár temetésén voltak ekkora számban jelen Moszkvában a világ vezetői. Kóti Lóránt k r
