Új Dunántúli Napló, 1995. május (6. évfolyam, 118-147. szám)

1995-05-17 / 133. szám

1995. május 17., szerda Közélet Dtinántúli Napló 11 Szövetségben a nyugdíjas klubok / Eletet az éveknek! Az együttlét során a közösségekben kapcsolatok, barátsá­gok szövődnek fotó: löffler Gábor Jövőre: A rendszerváltozással egyidő- ben (1989. március 29-én) ala­kult meg a Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetsége. A szer­vezetet létrehozó 139 nyugdí­jas klub vezetője túl a lelkese­désen, az összefogásban látta az erőt. Az Országos Szövet­ség ma a falvak és városok 635 nyugdíjas klubját képviseli. Sok klub van olyan települé­sen, ahol ezernél is keveseb­ben élnek. 2 milliós tagság- Mozgalmunk a magyar társadalmi és politikai élet fontos részévé vált. A jelszó: „Életet az éveknek!” tiszta gondolat, amely megtette a maga hatását. Az 1970-ben e címen indított műsorban 15 éven keresztül havonta 1/2-1 óra hosszat foglalkozott a nyugdíjasok problémáival. Sajnos 1985-ben megszűnt. Nagyszerű lenne, ha a mozga­lom negyedszázados jubile­uma feltámasztaná a sokak ál­tal közkedvelt „Életet az éveknek” műsort - mondja meggyőződéssel Knoll Ist­ván, a Szövetség elnöke. A szövetség az idősek, a nyugdíjasok, a klubok együttműködésének erősíté­sére és fejlesztésére törekszik. Mindezt kiegészíti a generá­ciók közti „egymással egy­másért” gondolattal, amely­nek szeretne érvényt szerezni a hétköznapokban.- Megyei szervezeteink átfog­ják az ország kétharmadát - mondja Knoll István. - Ben­nük több mint 2 millió idős­korú és nyugdíjas tömörül. A tagszervezetek között ott ta­lálható a nyugdíjasok érdek- védelmi szervezeteinek, cso­portjainak és rétegének szinte valamennyi képviselője. A regionális és megyei képvise­letek (kamarák) száma is gya­rapodik.-Az Idősek Tanácsáról is hallani már. Mi ez a testület?- Az Idősek Tanácsát azért hoztuk létre, hogy szervezeti formát adjunk a falu-város idős lakossága és az önkor­mányzatuk együttműködésé­nek. A városi és községi pol­gármestereknek, az önkor­mányzati képviselőknek, a szociálpolitikai tisztségvise­lőknek és a nyugdíjasklubok vezetőinek részvételével idén márciusban pedig megalakult az „Önkormányzatok az idő­sekért” Országos Tanács is. Megválasztottuk héttagú tit­kárságát. A főtitkár Lázi Fe­renc, budapesti önkormányzati képviselő, az idősek tanács­noka lett. A közeljövőben re­gionális tapasztalatcseréket, konferenciákat, továbbképzé­seket kívánunk szervezni, hogy minél többet tehessünk az idős lakosság életkörülmé­nyeinek jobbításáért. Felhív­juk a városok, a községek pol­gármestereit, az önkormányza­tokat, csatlakozzanak hozzánk.- A távolabbi jövő? nemzetközi találkozó-A Nyugdíjasklubok Szövet­sége Budapesten rendezi meg az „Európai Idősek I. Baráti Ta­lálkozóját”, 1996. június 15-18 között. A rendezvény fővárosi eseményeit követően Magyar- ország sok városában, falujában kínálunk programot a találkozó résztvevőinek. Külföldről ér­kező nyugdíjas barátaink meg­ismerkedhetnek a magyar tá­jakkal, a világhírű magyar népművészettel (muzsikával, dallal, tánccal, faragással, ke­rámiával, kézimunkával stb.), a történelmi és művészeti érté­kekkel s tapasztalhatják a ma­gyar emberek vendégszeretetét, élvezhetik a híres magyar éte­leket és italokat. Találkozhat­nak magyar és más országbeli kortársaikkal, s ez bizonyára új baráti kapcsolatok kiépüléséhez is vezet. Hiszen társra, jóbarátra az idős embernek éppúgy szük­sége van - sőt, még inkább - mint a fiataloknak. Mérő Éva A Kereskedelmi és Iparkamara fejleszti szolgáltatásait Kényszertagság onakodva vették tudomásul a vállalkozók, különösen a kisvállalkozók, hogy a törvény előírja számukra a kötelező tag­ságot az újonnan szerveződő Magyar Kereskedelmi és Ipar­kamarában, és az ezzel járó tag­sági díj már az idén növeli költ­ségeiket.- A világ csaknem vala­mennyi országában kötelező a kamarai tagság- mondja dr. Tolnay Lajos, a kamara elnöke. - Eredetileg úgy Volt, hogy csak a második évtől kell tagsági díjat fizetni, mert az indulás évében a költségvetés fedezte volna az intézmény kia­dásait. Ám a támogatás - az is­mert körülmények okán - elma­radt, így a kamara kénytelen a tagdíjakra hagyatkozni.- Mit kapnak a tagok a ka­marától a tagdíj ellenében?- Jónéhány közjogi feladatot átvállalunk az államtól. Többek között mi adjuk ki az áruk szál­lítmányozásához, exportálásá­hoz szükséges okmányokat, származási bizonylatokat. Mi működtetjük a választott bíró­ságokat és a kárbecsüs intéz­ményét is. Beszerezhetik a ka­maránál saját régiójuk gazda­sági, szociológiai, pénzügyi adatait. Tájékozódhatnak arról, hogy megyéjükben milyen tá­mogatási alapok, kedvezmé­nyes hitelek állnak rendelke­zésre, és miként lehet azokat igénybe venni. Megtudhatják, milyen lehetőségek vannak az új munkahelyek létesítésének támogatására, meg azt is, mi­kor,milyen vásárok és kiállítá­sok vannak a saját és a szom­szédos régiókban. Igénybe ve­hetik ingyenes adó- és jogi ta­nácsadásunkat is.- Működik már a megyékben a régiót átfogó információs rendszer?- Természetesen, sőt, már az országos rendszer is csaknem teljesen kész. Már most hozzá­férhetők több ország kamarái­nak adatbázisai is. Ézzel jócs­kán megnőttek partnerkereső­szolgálatunk lehetőségei, s ma már szinte kizárólag külföldi társkereséssel foglalkozunk, hi­szen az egyes régiókon belül könnyebben megtalálják egy­mást a vállalkozók. Bárki kéré­sének megfelelő címlistát tu­dunk összeállítani, ha kell, segí­tünk megszervezni a tárgyalást is, tolmácsot is biztosítunk.- Minden megyében felke­reshető a kamara?- Minden megyeszékhelyen, sőt egyes megyékben már kihe­lyezett alközpontok szervezé­sével is foglalkoznak.- További tervek?- -Szolgáltatásaink további fejlesztésével foglalkozunk. Terveink szerint a befolyó tag­díjak egy részéből rövidesen elkülöníthetők lesznek olyan alapok, amelyek a helyi inno­vációt támogathatják. Az e célra adott állami pénzalap gyé­ren csordogál, s ha ezt „megpa­kolják” a megyei kamarák saját forrásaikkal, akkor majd láthat­ják tagjaink, hogy befizetett pénzük jó részét visszaforgat­juk, és nem az apparátus bőví­tésére használjuk. Ezzel elér­hetjük, hogy minden vállalkozó magáénak érezze a Magyar Ke­reskedelmi és Iparkamarát, még akkor is, ha kötelező. Vár-e ránk a NATO? Mintha bizonytalanabbá vált volna az elmúlt napokban, hogy számít-e Magyarországra a NATO. Három „üzenetre” is felfigyelhettünk. Az első Brüsszelből érkezett. Magas rangú NATO-források szerint térségünkből inkább csak a csehek és lengyelek felvételi esélyei jók. Ami minket illet: a politikai-katonai szövetség nem igen akar felvenni olyan orszá­gokat, amelyek saját problémá­ikkal, például megoldatlan ha­tárügyeikkel veszélyeztetik a szervezet stabilitását. A második állásfoglalás közvetlen címzettje az osztrák kormány, de másoknak is szól­nak Kozirjev orosz külügymi­niszter szavai. „Oroszország változatlannak tekinti az oszt­rák államszerződést” - jelen­tette ki, de a nyilatkozatot közlő bécsi Kurier számára azt is ki­szivárogtatták, Moszkvában azért ragaszkodnak Ausztria semlegességéhez, hogy ezzel akadályozzák a NATO bővíté­sét. A harmadik nyilatkozó Kis­singer volt amerikai külügymi­niszter, aki így kérdezett: „Oroszország fontosabb Clin­ton számára, mint a NATO?” Válasza egyértelmű: stratégiai okokból az orosz-amerikai kapcsolat „alapeleme lesz az amerikaiak Európa-, sőt akár világpolitikájának”, s az ameri­kai elnök legutóbbi tárgyalásai a Kremlben „értésre adták, hogy a NATO ügyében készek megfontolni Jelcin szempont­jait.” S az ő szempontja - a je­lek szerint - nem kedvez az at­lanti szervezet kibővítésének. Kocsis Tamás Egy jó kenyér dicsérete Kérem, senki ne vegye úgy a következőket, mintha reklám lenne. Szó sincs ilyesmiről! Hát akkor? Tehát... Lassan két eszten­deje már, hogy a kenyér ünne­pének (is) megszokott Szent István napján a kenyérről írtam, s azon keseregtem: ugyan ki is találhatta ki, hogy a magyar ember kizárólag a hófehér, föl­öttébb laza bélzetű, tehát szinte kalácsszerű kenyeret szereti? Azon keseregtem, hogy e ka­lácsszerű hófehér kenyerek ki­zárólag frissen, majd hogy nem kemencemelegen finomak csu­pán, hiszen másnapra elszáll belőlük az „erő”, szelés közben szinte több a morzsa, mint a szelet, szájba véve pedig néme­lyik törökméz módjára roskad össze. Azon is keseregtem, hogy nincs jó kenyér, s utolsó ilyenként emlegettem a tavaly fals választási szlogenné vált boldog emlékezetű kétkilós fél­fehéret, amit annak idején 3,60- ért adtak. Meg azon is keseregtem, hogy nincs jó barna kenyér, mintha a mi pékjeink nem tud­nának ilyent sütni, s ha nem, hát mehetnének tanórákat venni a szomszédba a sógorékhoz, akiknél prímán megélnek az olyan boltok, ahol egyebet sem, csak ilyen meg olyan barna ke­nyeret árusítanak, szóval akik tudnak rozskenyeret kiváló mi­nőségben gyártani. Kesergésem válaszolatlan maradt, viszont. . . Hát kérem, a kenyér, aminek a dicséretét szeretném, most mondani, az- időtájt is létezett, néha, néha vettem is, de mindig fogadkoz- tam, hogy soha többé. Ugyanis ehetetlenül sűrű volt mindig ez a kenyér, erre is alapult a véle­ményem, miszerint nálunk nem tudnak ... Tömör bélzete szinte megoldhatatlan feladat elé állította enni vágyó fogyasz­tóját. Nos, ez a kenyér - a nevét is hadd mondjam már meg, hi­szen nem kell többé pirulnia: soroksári - csodálatos átalaku­láson ment át, s ma szerintem a legjobb pécsi kenyér. Szép ká­vébarna, és többnyire ress a héja a kilós vekninek, és soha nem olyan, mintha leforrázták volna. Bélzete határozottan ke­nyérszerű, ha kissé összenyom­juk, ruganyosán veszi fel az eredeti alakját, frissen ugyan­olyan jó, mint harmad-, ne­gyed- vagy akár ötödnapon, s még akkor is esze ágában sincs morzsálódni, s morzsát mind­össze annyit ejt, amennyit egy normális, kenyérszerű kenyér­től megengedhetőnek fogad el az ember. Kísértetiesen emlé­keztet a nosztalgiás 3,60-asra, de engem arra is, amit hajdanán jó nagyanyám sütött volt, s pont egy hétig ettük egyre jobb ét­vággyal. Megvallom, pár hónapja már, hogy az elkötelezettje va­gyok az újjászületett soroksári­nak, s csupán azért óvakodtam hangot adni lelkes vélemé­nyemnek, mert attól féltem, csupán átmeneti jelenségről van szó. De most már látom: a soroksári végérvényesen meg­találta önmagát, a legjobb pécsi kenyérként van jelen a polco­kon, s egyre több kéz nyúl utána, néha már hiába. Megér­demli a dicséretet. A pékjeivel együtt! Hársfai István Büntet a... vétkes Hiszékenységünk vámszedői A radiopathiától a bio-ernyőig Mindeddig úgy tudtam, hogy a vétkeseket szokták ilyen vagy olyan mértékben megbüntetni. Úgy tűnik azonban, ma már másfelé tendál a világ. Lega­lábbis erre a következtetésre ju­tok a Magyar Posta ügyfele­ként. Történt pedig, hogy ez év május 8-án rózsaszínű átutalási postautalványon küldtem el tar­tozásomat Debrecenbe. Más­nap telefonon érdeklődtem, megkapták-e a pénzt? A válasz: nem. Május 10-én még mindig a debreceniek nyugtattak: 11- én biztosan ott lesz az átutalás. Nem volt ott. Bementem ezért a meszesi postahivatalba, ahol csak csóválták a fejüket: ilyen nem létezik, a pénzt elvileg már 9-én, de legkésőbb (gyakorlati­lag, tették hozzá) 10-én ki kel­lett kézbesíteni.-Amennyiben tudni akarja, hol akadt el a küldemény, akkor fizessen 40 forintot a tudakoz- ványért - közölte a hivatalnok.- A Posta hanyagságáért még én vagyok köteles fizetni, - háborodtam fel.- Ez a szabály! - hangzott a megfellebbezhetetlen válasz. Ä Posta azonban nem csupán a 40 forint erejéig büntet en­gem. Hanem azzal is, hogy debreceni barátomban esetleg felmerülhet a gyanú: hátha nem is küldtem el a pénzt, csak a postára akarom kenni saját ké­sedelmemet. Fénymásolatot készítettem a feladóvevényről , s azt elküldöm a barátomnak. De addig is kellemetlen bi­zonygatnom: nem rajtam múlik az adósság törlesztése. Bünteti a posta a barátomat is, mert később jut a pénzéhez. Nem beszélve a napi egy-két távolsági telefonhívásról. Ami ugyebár magyarázkodás végett történik. Az ügyfelek tehát elnyerik méltó (?) büntetésüket. De ki bünteti meg a vétkest? Balogh Balázs A gyógyítás, pláne ha ez cso­dával határos, mindig foglal­koztatta a közvéleményt. A ha­zánkba betört piacgazdaság ezen a téren is robbanásszerűen növelte a kínálatot. De nagya­páink sem panaszkodhattak, hi­szen volt hova fordulniuk gyó­gyíthatatlan bajaikkal. Jó példa erre „A természet titkos erői” szerény címet vi­selő könyvecske, amely a szá­zad elején látott napvilágot. A „Minden jog fenntartva” és az „edition hongroise” (magyar kiadás) szöveg is jelzi, hogy itt nem akármilyen műről van szó. „A radiopathia csodálatos fel­fedezése” című fejezetből meg­tudhatjuk, hogy a felfedező Mann úr, akinek találmánya „a gyógytudományban forradal­mat idézett elő és ez oly elve­ken nyugszik, melyeket a gyermek is megért. Ez az eljá­rás egy titokzatos erő felhasz­nálásából áll, mely anélkül hat, hogy az emberi szervezet mű­ködését akadályozná. Egyetle­negy betegség sem gyógyítha­tatlan a radiopathia számára.” A gyakorlati tudnivalókra néz­vést „A házi kezelés” címszó alatt ezt olvashatjuk: „A radio­pathia diadala abban áll, hogy a távolság nem képez akadályt a hatásban. A subtilis erő akármi­lyen távolságban egyenlő eredménnyel használható.” Csupán egy levelet kell írni a párizsi Mann Intézetnek, mert „a tudomány előrehaladása fe­leslegessé tette az egyén meg­vizsgálását. Betegségének di- agnosisát főorvosunk állapítja meg, épp oly pontossággal, mintha személyesen intéze­tünkben tartózkodna.” Majd az eredményesen gyógyítható be­tegségek hosszas felsorolása - a ráktól a cukorbajig - és a gyógyult betegek fényképes hála-leveleinek közzététele kö­vetkezik. Közük továbbá, hogy a távolból kezelés tiszteletdíja havonta 60 korona, de ezt az első 5000 jelentkező részére 50 koronára szállították le. A nyomaték kedvéért megtudják, hogy a hagyományos orvosi kezelés 180 korona lenne. Vé­gül egy fontos figyelmeztetés: „A posta utalványok Mann úr­nak címzendők!” A rend ked­véért megjegyezzük, hogy a csoda gyógymód nevének je­lentése ugyancsak meglepő, hi­szen a radiopathia magyarul sugárzás okozta betegséget je­lent! A mai változat sem sokkal marad el korai elődjétől. A „bio-ernyő” semlegesíti a káros „geopatikus” sugárzást, bio­energiát ad és tartósan védi az egészséget. A fű-zöld betűkkel nyomtatott, megrendelőlapot és válaszborítékot is tartalmazó prospektus tudatja azt is, hogy a geopatikus sugárzás leginkább alvóhelyünkön, lakásunkban és munkahelyünkön fejti ki rom­boló hatását. Melyek a főbb tü­netek? „Idegenkedés az ágytól és a lefekvés halogatása. Fázás az ágyban és a fogak csikorga- tása” stb. (Tíz pontba foglalva) De szerencsére a bio-ernyő a fenti szörnyűségeket egycsa- pásra megszünteti. További nagy előnye még, hogy a „szükségesnél több bio-ernyő elhelyezése esetén sincs mel­lékhatása, nem lehet túlada­golni!” Egy ernyő 16 négyzetmétert képes egy évig hatásosan vé­deni, így egy átlag család - a munkahelyeket is beleszá­mítva - 6-8 ernyővel tökéletes biztonságban érezheti magát. (Az ernyők ára alig több, mint egy átlag családfő egy havi ke­resete ...) Ezek után joggal kérdez­hetné valaki, hogy miért kell ilyesmikre egyáltalán szót vesz­tegetni? Azért, mert sajnos ma is sokan vevők a „titokzatos erők”-re, vagy az azokat fel­fogó „bio-ernyők”-re, miköz­ben egészségük és pénztárcájuk jóvátehetetlen károkat szen­vedhet! Dr. Sülé Tamás k i V i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents