Új Dunántúli Napló, 1995. május (6. évfolyam, 118-147. szám)

1995-05-12 / 128. szám

1995. május 12., péntek Közélet Dunántúli Napló 3 A Baranya Megyei Kórház rehabilitációs osztálya a szerencsésebbek közé tartozik. A Pécsi Tüdőszanatórium tetején alakították ki, és felszereltsége is jónak mondható fotó: laufer l. Ahol nem lehet lehúzni a rolót Kórházgyógyítás - töredék összegből A közelmúltban rendezte második országos konferenciáját az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete, „Gazdasági kihí­vások az egészségügyben” címmel. A konferencia résztvevői azt keresték, hogy a mai körülmények között hol húzódik az a határ, ameddig a szakmailag szükséges és a gazdaságilag még lehetséges működés, fejlesztés megvalósítható. Az okosnak elég Sapienti sat... azaz az okosnak elég! (Plautus) Sétáltam a pécsi temető­ben. Böngésztem a sírfelira­tok beszédes üzeneteit. Régi­eket, újakat. Üzeneteket az élőknek, az utókornak s hinni akartam a még ragyogó, de a megkopott kövekre vésett so­roknak: „hogy soha el nem múló”, hogy feledhetetlen, hogy örökké élő. Szívből, vagy megszokásból felrótt közhelyesített mementóknak. így akadtam Mátyás Fló­rián akadémikus sírjára. Má­tyás Flóriánéra, az akadémi­kuséra, a kiváló pécsi tudó­séra, „Béla király jegyzője korának” felfedezőjére, a Ma- tessa árvaház javára vagyonát hagyó megbecsült, immár 91 éve eltemetett pécsi ember „díszsírhelyére”, a temető délnyugati kerítése tövében. Díszsírhely ... rozsda­marta, széteső vaskerítés­roncs mögött térdig érő gaz­tengeren áthágva az időtálló szürke márványlapon tanúsít­ják, hogy Pécs város állíttatta nemeslelkű polgárának az egykoron szép napokat látott emléket, hangsúlyozva nem­csak az akkor itt élőknek, de a mának is, hogy „áldás emlé­kének”. Mátyás Flórián. Utcája is volt, és tere is van, nem is oly messze e gyomokkal borított nyugvóhelyétől. A déli város­rész tere hirdeti nevét - a má­nak, az utódoknak. Aki elol­vassa a márványlapról kitá­rulkozó mondatokat, tudja, hogy nem is érdemtelenül nyugszik egykoron valóban „díszes” sírhelyén. Hinni akarom, hogy nem lehet a késői kornak feledé- kenysége cáfolata az elődök értékítéletének. Ha már annyi mindent betakar az idő pora, legalább azt, ami megtehető, tegye meg a jelen jószándéka: kaszálja le a gyomot... Nem sok. Ezért íródott e röpke jegy­zet, hogy igaz legyen a gon­dolat: a megbecsült múlt ne­mes kövein épülhet szép jö­vendő, tegnapból a mának s mából a holnap. Dr. Hegedűs Sándor Hóba süllyedt, elvérzett, megfagyott katonák ... Impozáns emlékhely a háború áldozatainak Katasztrófa­lista Jelenleg a Földön 56 fegyveres konfliktus zajlik, és miattuk az idén 17 millióan menekültek el otthonukból, illetve 26 millió embert telepítettek ki lakóhe­lyéről - áll abban a jelentésben, amelyet a Vöröskeresztes Szer­vezetek Nemzetközi Szövet­sége hozott nyilvánosságra. Az adatokból kiderül az is, hogy tavaly 160 millió embert érintett valamilyen, nem hábo­rús jellegű katasztrófa, és százmillió azoknak a száma, akik nehéz anyagi helyzetük miatt hagyták el hazájukat. katasztrófalista összeállítói azokat természeti csapásokat figyelembe véve, amelyekben egyenként legalább tíz személy életét vesztette, vagy legalább 100 ember került nagyon sú­lyos helyzetbe, kiszámították, hogy tavaly 20 ilyen földren­gés, 4 szárazságból adódó éhín­ség, 68 árvíz, 5 földcsuszamlás, 51 hurrikán és 8 vulkánkitörés volt. A földrészek közül Ázsia áll az első helyen a hurrikánok és a árvizek számát tekintve, mesz- sze megelőzve Amerikát, ame­lyet Afrika, Európa és Óceánia követ. A katasztrófamentés ma már önálló iparággá nőtte ki magát. Az 1993-as esztendőben össze­sen 2,75 milliárd dollárnyi ösz- szeget költött el a szövetséghez tartozó 50 ország a rászorultak megsegítésére. Műtrágya és robbanóanyag Az ammónianitrátot műtrágya­ként világszerte alkalmazzák, a mezőgazdaságban csakúgy, mint a családi házak kertjeiben. De az anyag pusztító robbanó­szerkezetek készítésére is al­kalmas: az FBI most közölte, hogy ezt használták két éve, amikor a New York-i Világke­reskedelmi Központot robban­tották fel; és legutóbb is, ami­kor romba döntötték vele Okla­homa City-ben az óriás irodaé­pületet. A szövetségi nyomozó iroda szerint az Egyesült Államokban évi 8 millió tonna ammónianit­rát készül, amely nem is drága: kilója 25 cent. Ä termelésből 6 millió tonna a mezőgazdaságba megy, két millió a robbanó­anyag-iparba. Az FBI nyomozói egyébként éppen ezen a szálon műtrágya és a robbanóanyagok összefüg­gését vizsgálva indultak el. így bukkantak a Nichols-testvérpár Michigan állambéli farmjára: azt gyanítják, hogy az Okla­homa Cityben robbantott po­kolgépet ezen a farmon állítot­ták össze.- Valóban nagy kihívás az egészségügy számára, hogy egyszerre kell fejlesztenie és leépítenie - állapítja meg dr. Mogyorós László, a Népjóléti Minisztérium egészségpolitikai főosztályának helyettes veze­tője. - Ám ez az ágazat abban különbözik a gazdasági élet te­rületeitől, hogy itt nem lehet bezárni a „céget”, lehúzni a ro­lót. A folyamatos megújulás érdekében keressük a működte­tés legcélravezetőbb megoldá­sait, a fejlesztés legapróbb lehe­tőségeit, közöttük az állagme­góvást jelentő építkezéseket, vagy korszerűsítő, új beruházá­sokat. Ezekért nem egyszer ál­dozatokat is hozunk, vagyis amiről lehet, lemondunk az új szükségletek kielégítése érde­kében. Nagy a lemaradásunk mind a kórházi épületek, mind a műszerezettség rekonstrukci­ója tekintetében. Kórházaink kétharmada századunkkal egy­idős, vagy már öregebb, állapo­tuk siralmas, a műszerállomá­nyuk szintén, sok gép, vagy be­rendezés elérte a 30 évet.- Mire futja a lehetőségekből és milyen forrásokból fedezhe­tők a kiadások? Tizedannyi pénzből- Kiváló szakemberek köz­reműködésével készült 1992- ben egy felmérés, mibe kerülne a kórházak rekonstrukciója. Az akkori állapotok tükrében 160 milliárd forint kellene arra, hogy ezen a területen „egye­nesbe” jöjjünk. Ezzel szemben, mert nem futja többre, ebben az évben a 20 helyen elindított cél­támogatás keretében, pályáza­tok útján elnyert felújításra, be­ruházásra fordítható összeg 13 milliárd forint. A kórházak és más egészségügyi intézmények felújításának, fejlesztésének másik lehetősége az önkor­mányzatok kezében van. E programoknak csak a szakmai elbírálása tartozik a Népjóléti Minisztérium hatáskörébe. A Parlament elé már az ál­landó felügyeletet gyakorló Belügyminisztérium terjeszti és jóváhagyás után ellenőrzi a végrehajtásukat. Mindezeken túl, más forrásokból is „táplál­kozhatnak” kisebb felújítások, műszer- és gépvásárlások, de az előbbiek a meghatározók. Ön­magáért beszél és figyelmet ér­demlő tény, hogy az 1996-tól indítható céltámogatásokra 60 pályázó adott be kérelmet. Az összeg 90 milliárd forint, va­gyis ilyen értékben szeretnének címzett támogatás keretében felújítást, beruházást indítani.- Az ország melyik részén folynak rekonstrukciók, beru­házások?- Várhatóan, még az idén be­fejeződnek ilyen jellegű mun­kák Balassagyarmaton, Kisvár­dán, Székesfehérvárott, Gyön­gyösön, Mátészalkán, Zalae­gerszegen, Győrben és a buda­pesti Bajcsy-Zsilinszky Kór­házban. A nyíregyházi, az ózdi, a pásztói, a kaposvári, a szek­szárdi, a szombathelyi kórházi fejlesztések feltehetően 1997-re készülnek el. Az elmondottak­ból kitűnik, hogy ez a tevé­kenység csakúgy, mint az egészségügy egészének átalakí­tása több kormányzati ciklus alatt, a szakmai, gazdasági té­nyezők komplex mérlegelése útján valósulhat meg - szögezi le dr. Mogyorós László. A fővállalkozó elégedett A „kórházgyógyítás” lehető­ségeit hogyan látja a K1PSZER Fővállalkozási és Tervező Rt., az ilyen jellegű munkákban gazdag tapasztalatokkal ren­delkező cégnek az elnök-vezér­igazgatója, dr. Végh Imre:- A mai helyzetben a beru­házó, csakúgy, mint a vállal­kozó nagy felelősséget vesz a vállára egy-egy ilyen program végrehajtása során. Ámellett, hogy minden fillér helyét ala­posan meg kell nézni. Az egészségügyben végzett mun­kák magas fokú szervezettséget igényelnek, elvégzésük több­nyire az intézmény működése közben történik, a legkiválóbb minőségben és biztos garanciák mellett. Érthető, ha e munkákra kiírt pályázatoknál előnyt jelent a profi múlt, a speciális körül­mények ismerete és a megfe­lelő tapasztalat.- Mindez az Önök munkájá­ban, pályázati ajánlataiban ál­landóan megtalálható?- Igen, ezek jelentették a leg­jobb ajánlólevelet itthon és kül­földön egyaránt, és bízunk benne, hogy a jövőben is. Ennek köszönhetjük, hogy ez évre le­kötött 2 milliárdnyi munkánk je­lentős részét a felújítások teszik ki. Úgy dolgozunk, hogy a léte­sítmények, ha elkészültek, azonnal a legcélszerűbben mű­ködjenek s ezért a megrende­lőkkel maximálisan együttmű­ködve és megelégedettségükre törekedve állítjuk össze a terve­ket. Az így megszerzett bizalom a legfontosabb tőkénk most és a jövőben is. Maris János A második világháború magyar áldozatainak száma a történé­szek szerint mintegy 600 ezer volt. A mai Magyarország terü­letén 400 ezer halottat sirattak. Az oroszországi harcokban to­vábbi 100 ezer ember, Buda­pest bombázásakor 6500, a vi­déki bombatámadások során 9500 polgári lakos vesztette életét. Hadifogolyként 12 ezren pusztultak el, a főváros ostroma során 28 ezer polgári lakos lett a harcok áldozata. Mindnyájuk emléke előtt tiszteleg Mészáros Mihály Munkácsy-díjas szob­rászművész monumentális al­kotása, amelyet a Nemzeti Ke­gyeleti Kárpótlási Alapítvány állíttat föl. Ä szobrászművész­szel beszélgettünk arról, mit szimbolizál majd az emlékmű.- Fél évszázada jeltelen tö­megsírok, idegen tájak földje zárta be halottainkat. S tízezrek élnek ma is az országban, akik­nek nincs hol emlékezniük sze­retteikre. Ezért döntött úgy az alapítvány, hogy az ország földrajzi középpontjában, Pusz- tavacson hozzunk létre egy olyan központi emlékhelyet, ahol méltó sírhelyet alakítha­tunk ki azok számára is, akik idegen földben nyugszanak és hazahozatalukra csak ezután kerülhet sor.- A szobormű gondolata az­óta foglalkoztatott, amióta csa­ládom sok tagját sirattuk. Azo­kat, akik sosem tértek haza a háborúból, az orosz hómezők­ről. A mű is azt a tragédiát szimbolizálja, ahogy a kegyet­len orosz télben a hóba süly- lyedve elvéreztek és megfagy­tak a katonák.- Oroszország temetőiben tízezrével nyugszanak névvel azonosítható magyar katonák és hadifoglyok. Amikor haza­hozatalukról és egy közös hazai emlékhely kialakításáról dön­tött a Nemzeti Kegyeleti Kár­pótlási Alapítvány, nemcsak nekik, hanem a második világ­háború valamennyi magyar ál­dozata számára kívánt közös síremléket állítani. Az emlék­művet körülvevő fal belső olda­lán helyezzük el az áldozatok névsorát. Ha a pusztavacsi em­lékhelyhez ellátogat a kegyelet virágaival az elhunyt hozzátar­tozója, éljen bárhol az ország­ban, megtalálja majd elvesztett apja, nagyapja, férje, testvére nevét - mondta a művész. A második világháború ál­dozatainak központi kegyeleti emlékhelye egyben a hazaho­zott földi maradványok teme­tője is lesz. Légrády Eszter Mindig óraműpontosságú Virág-óra, Virág-naptár Gyermekkorom olvasmányai közt kedves emléke „Minden­tudó Gergely bácsi”. Gárdo­nyi Géza gyűjtött össze benne különböző gyermekeknek szóló érdekességet: ezermes­ter-, barkácsoló ötleteket, természetmegfigyeléseket. Közülük a „Virágóra”, „Vi­rágnaptár” jutott eszembe a madarak és fák napján . Gergely bácsi megfigyelte, hogy a vadvirágok nyílása és csukódása szinte óramű pon­tosságú. A könyv már nem ta­lálható és csak halványan em­lékszem, hogy pontosan fel­sorolta, hogy melyik virág hány órakor nyílik és csukó­dik. Egy nyugodt öregember ezzel mérhette az idő múlását és óra nélkül tudta hozzájuk viszonyítani élete folyását, napi beosztását. Reggel a vi­rágok nyílásától a napnyugta felé lecsukódó kelyhektől bú­csúzva tért nyugovóra. Nem kergették a megállás nélküli köröket szántó, a perceket és órákat jelző mutatók, az áramló hírözön, reklámáradat, vagy a minden áron való szó­rakozás rabságába. A „Virágóra” mellett Ger­gely bácsi „virágnaptárral” követte az évszakok változá­sát, amint soroltak egymás mellé az élet láthatatlan év­gyűrűi. Mind kevesebb a vadvirág, kevés az idő megfigyelni őket és mind kevesebb az olyan ember, aki észreveszi a ter­mészet apró csodáit. K. T. A. Az egyházak kapják a legtöbbet Adományok, köszönet nélkül A Magyar Statisztikai Társaság széleskörű, közel 15 ezer em­bert érintő felmérést készített adományozási szokásainkról, s arra a meglepő következtetésre jutott, hogy szociális bajaink, az állandóan csökkenni látszó anyagi életszínvonal dacára a magyar lakosság nem veszítette el érzékenységét mások bajai iránt: továbbra is adományokat ad, vagy önkéntes munkával segíti a rászorultakat. Igaz, a felmérés az 1993 évi adományozási tevékenységre vonatkozik, így nem tudhatjuk, változott-e a helyzet tavaly, de mivel a gazdasági fejlődés (ne­vezhetjük fejlődésképtelenség­nek is) fő tendenciái nem vál­toztak lényegesen, elmondhat­juk, hogy Magyarországon a felnőtt lakosság közel kéthar­mada kész adományozásra, ön­kéntes munkára, segítségnyúj­tásra olyankor is, amikor nem a családról, nem a baráti körről van szó. Adománynak ugyanis azt tekintjük, amikor a pénzbeli vagy természetbeni támogatást családon kívüli magánszemély, alapítvány, egyesület, egyház, vagy állami intézmény kapja. Nos, a vizsgált évben a lakos­ság nyolc milliárd forintot köl­tött ilyen célokra, míg az ön­kéntes munka értéke megha­ladta a 14 milliárd forintot. A kedvezményezettek között első helyen az egyházi intéz­mények említendők, de jelentős lakossági támogatásban része­sültek a szociális, a kulturális és egészségügyi alapítványok is. Sok segítséget kaptak jóté­konysági alapon a határon túli magyarok. Az önkéntes munka elsősorban szociális segítség- nyújtásra összpontosult. A felmérés szerint a nők a jobb adományozók, a férfiak végeznek több önkéntes mun­kát. Az átlagos adományozóról el lehet mondani, hogy életkora 30-60 év között van, konszoli­dált körülmények között él, rendszerint viszonylag magas állást tölt be és viszonylag jól keres, általában városi lakos. Az adományok átlagosan nagyon alacsony összegűek, felerészben az 1000 forintot sem érik el. Az adományok egynegyede 1000 és 5000 fo­rint közötti összeg, s csupán néhány százalékban adnak en­nél jelentősebb összeget, s a felmérésből az is kiderült, hogy akik ennél nagyobb pénzt aján­lottak fel valamilyen közhasznú vagy jótékonysági célra, azok nem is szívesen nevezik meg az összeget. Azt is megvizsgálták, miért nem jótékonykodnak azok, akik semmiféle adományozásban nem vettek részt, s egyértel­műen kiderült, hogy a fő ok nem az akarat hiánya, még csak nem is a pénzszűke. Az esetek 90 százalékában azok nem jó­tékonykodtak, akik nem voltak tájékozódva arról, hogy megte­hetik, akik nem találkoztak tá­mogatandó célokkal és ügyek­kel. Sem levélben, sem szóban nem szólította fel őket senki, hogy ilyen vagy olyan akciót, esetleg a hátrányos helyzetű csoportok valamelyikét pénzzel segítsék. Ebből pedig az a kö­vetkeztetés adódik, hogy az adománygyűjtés módszereinek alkalmazásában a magyar in­tézmények még elmaradnak a külföldtől, ahol ennek jól ki­dolgozott technikája és hagyo­mánya van. Nincs hagyománya annak sem Maygarországon, hogy miképp lehet megköszönni az adományt, az önkéntes csupán egyharmada kapott köszönő szót vagy levelet a segítségért. t 4 « * é

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents