Új Dunántúli Napló, 1995. május (6. évfolyam, 118-147. szám)
1995-05-09 / 125. szám
1995. május 9., kedd Külföld Dünántúli Napló 11 Zsukov marsall ismét „nyeregben” A nagy háború után - háborúk? Ünneplés és a kegyeletteljes emlékezés jegyében telnek a napok Európában. Fél évszázada fejeződött be a 2. világháború; hat év vérzivatara, a harctereken és a hátországban, a munkaszolgálatban és a koncentrációs táborokban elpusztult sok tízmillió áldozatot gyászolva, mérhetetlen szenvedés után ismét a béke napjait köszönthették öreg földrészünk fellélegző népei. A londoni, a párizsi és a berlini rendezvényeket a moszkvai ünnep zárja: a győzelem napján a hajdani szövetségesek mai vezetői, Clintontól Majorig és Mitterrand-ig az orosz fővárosba látogatnak. Mit ünnepiünk? Május 8-9-ét illetően mindenki egyetért azzal, hogy ezek a 2. világháború európai befejezésének napjai. Abban viszont, hogy ez felszabadulás volt-e, mármint a nácik és szövetségeseik hatalma alól, vagy pedig pusztán Németország teljes katonai vereségének és kapitulációjának dátuma - erről máig megoszlanak a vélemények. A nyugatiak érett politikai megfontolásokból ünnepelnek együtt az egykori világháborús szövetségessel: a reményben, hogy hosszabb távon ismét szövetségesre találnak Moszkvában, immár igazira. E remény jegyében vannak ott az oroszok a nyugat-európai ünnepségeken is. 1945 májusa békét hozott, ám - tudjuk - tragikus módon ezzel nem minden háborúskodás fejeződött be a kontinensen. Éppen most, fél évszázaddal a világégés után nyugtalanítóan sok helyütt szólnak a fegyverek. A közvetítő akciók, a diplomáciai erőfeszítések pedig nem ígérnek sok jót, sem a délszláv harctereken, sem a kaukázusi frontokon. Fájdalmasan élő maradt tehát a kérdés: a nagy háború után mikor lesz vége a háborúknak? Szegő Gábor Francia elnökválasztás Hogyan tovább? Egyetlen szovjet hadvezérnek adatott meg, hogy lovasszobrának útját Szentpétervárról Moszkvába műhold kövesse: Zsukov marsallnak, aki ha élne, jövőre lenne száz esztendős. Georgij Zsukov abban is egyedülálló a második világháborús szovjet hadvezérek között, hogy négyszer kapta meg a Szovjetunió Hőse címet, igaz, negyedszer 1956-ért, a magyarországi hadjáratért, amely azonban a mostani moszkvai ünnepségek hangulatát zavaró tényezőként eltörpül a csecsen- földi háború mellett. Moszkva egyik főhelyén áll már a győzelem istennőjének 27 tonnás szobra, másik főhelyén a marsall lovasszobra. Moszkva alatt A parasztcsaládban született Georgij Zsukov 1915-ben a cári lovasságnál kezdte a katonai szolgálatot és már altisztként megszerezte az első két György-keresztet. 1918 augusztusában önkéntesként vonul be a Vörös Hadsereg moszkvai lovashadosztályába és 1919 márciusában már tagja a bolsevik pártnak. Szakaszparancsnok, századparancsnok, ezred- és dandárparancsnok, a hadsereg lovassági szemlélőjének helyettese, hadosztályparancsnok, katonai körzet parancsnokának helyettese - ezt az utat tette meg a 30-as évek végéig. Amikor a 6. japán hadsereg 1939 május 11-én a Hal- hin-Gol folyónál mongol területre lépett és Mongólia szovjet segítséget kért, Zsukov a Vörös Hadsereg 57. önálló hadtestével megjelent és néhány hét alatt kiverte a japánokat. 1940 június végén harc nélkül foglalja el a románoktól Besszarábiát és Észak-Bukovinát. Hadseregtábomokként Zsukov 1941 januárja és júliusa között a szovjet hadsereg vezérkari főnöke, a honvédelmi népbiztos helyettese. 1941 június 22-ének hajnalán ő ébresztette Sztálint a német támadásnak, az ukrajnai és fehéroroszországi városok bombázásának hírével. A generalisszimusz leváltotta ugyan e magas tisztségeiből, de 1941 őszén előbb Leningrad, majd Moszkva védelmének irányításával bízta meg. A főváros előterében Zsukov 750 ezer katonával, közel 6000 löveggel, 670 harckocsival és 760 repülőgéppel rendelkezik és kudarcra kárhoztatja Guderiant. A Bagratyion terv 1942 augusztusában Sztálingrádba szól a vezénylés, Zsukov a honvédelmi népbiztos első helyettese és Sztálin legfelsőbb főparancsnok helyettese lesz. Frontokat koordinál itt, majd Leningrádnál, Kurszknál és a Dnyepernél. 1943 január 18-án megkapja a marsall-csillagot, majd 1944 májusában, amikor biztonsági okokból Sztálinból „Szemjo- nov” lesz, Zsukov „Szaharov- ként” előkészíti és 120 lövészhadosztállyal végrehajtja ezer kilométeres arcvonalon a „Bagratyion” tervet. Bulgáriai intermezzo után Zsukov marsall 1944 november 16-án azt a megtisztelő feladatot kapja Sztálintól, hogy vezesse az I. Belorusz Frontot, amelynek a Visztulánál a főcsapást kell mérnie a német védelemre és Lengyelországon keresztül megnyitni az utat Berlin felé. Zsukov a hadtörténeti tanulságokra emlékezve nem hamarkodja el az akciót, nagy figyelmet fordít a számybiztosí- tásra, kíméletlenül leszámol csapatainál a fegyelmezetlenséggel, de az elvadult bosszúvággyal is. 1945 április 3-án születik meg a döntés a vezetésnél: míg Konyev és Rokosszovszkij délen és északon tör előre az Elbához, Zsukov frontálisan veszi be a német fővárost. Május 7- én Alfred Jodl német vezérezredes Eisenhower reimsi főhadiszállásán aláír egy feltétel nélküli kapitulációt, de Moszkva szerint az igazi fegy- verletételi megállapodásra május 9-én kora reggel Zsukov főhadiszállásán, Berlin-Karls- horstban került sor. Német részről Keitel, Stumpff és von Friedeburg, szovjet részről Sztálin katonai helyetteseként Georgij Zsukov volt az aláíró. A marsall aláírása ott szerepelt a Németország vereségéről és az ottani hatalom átruházásáról kiadott 1945 június 5-i berlini nyilatkozatok alatt, Zsukov ott volt a potsdami értekezleten. A vörös Napóleon 1945-46-ban ő a Németországban állomásozó szovjet hadseregcsoport főparancsnoka, a szovjet katonai köz- igazgatás vezetője, a szovjet szárazföldi erők főparancsnoka, a fegyveres erők miniszterének helyettese. A Nyugat törést érzékelt abban, hogy Zsukov ezután hét éven keresztül az odesszai, illetve az uráli katonai körzet parancsnokaként tevékenykedett. Tyelegin altá- bomagyból a szovjet titkosz- szolgálat állítólag olyan vallomást akart kicsikarni, hogy Zsukov marsallal együtt Berlinben összeesküvést szőttek Sztálin meggyilkolására. Rehabilitálással ért fel Zsukov Moszkvába való visszatérése és Bulganyin honvédelmi miniszter első helyettesévé való kinevezése 1953-ban. A marsall nagyszabású átszervezéseket hajtott végre a hadseregben, kapcsolatokat tartott nyugati katonai vezetőkkel és sokat tett a szovjet tisztikar anyagi-társadalmi megbecsülése érdekében. Zsukov 1955-ben honvédelmi miniszter lett, majd bekerült az SZKP KB elnökségébe, ami addig egyetlen szovjet katonai vezetőnek sem adatott meg. 1956-ban Hruscsov Zsukov- nak, Zsukov pedig Konyevnek adott zöld utat a magyarországi katonai intervencióhoz. Utóbbi a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnokaként azt üzente Kárpátaljára Batov hadseregtábomok- nak, hogy „ha nem lépünk most közbe, hamarosan az amerikaiak lesznek majd az ellenfeleink”. 1957 egyszerre hozta meg Zsukov „mennybemenetelét” és pártpolitikai vonalának rosz- szat sejtető bírálatát. Nyugaton „Oroszország jövendő erős embereként” emlegették, „vörös Napóleonnak” nevezték, otthon viszont bírálták a magyarországi intervenció által felszínre hozott fogyatékosságokért, a Zsukovot körülvevő személyi kultuszért. Amikor Zsukov egy külföldi szolgálati útról 1957 október 26-án repülőgépen visszaérkezett Moszkvába, már nem ő volt a honvédelmi miniszter és párttisztségeiből is felmentették. A XX. század egyik legnagyobb hadvezére ezután visz- szavonult a közszerepléstől, emlékiratain dolgozott, amelyek Moszkvában 1969-ben, Budapesten magyarul 1970-ben jelentek meg. Georgij Zuskov 1961-ben még egyszer felbukkant Hruscsov terveiben, a berlini válság idején, ő azonban megromlott egészségi állapotára hivatkozva már semmit nem vállalt. 1974 június 18-án halt meg, a Kreml falánál temették el katonai tiszteletadással. Pirityi Sándor A Francia Köztársaság új elnökének, Jacques Chiracnak nem sok ideje jut az ünneplésre és a pihenésre: hétfőn Francois Mitterrand eddigi államfő oldalán ő is részt vesz a második világháború európai befejezésének 50. évfordulója alkalmából rendezendő párizsi ünnepségeken, ahol a külföldi állam- és kormányfők figyelmének előterében nyilván az ő személye szerepel majd. A hatalom átadásával-átvé- telével Francois Mitterrand állítólag nem akarja megvárni mandátumának végpontját, május 20-át: bennfentesek szerint erre az ünnepélyes eseményre valamikor május 15-e tájékán kerülhet sor. Utána következik az új kormány felállítása: Chirac nyilván nem fogja meghagyni a miniszter- elnöki székben nagy riválisát, Edouard Balladur kormányfőt, ugyanakkor a „Balladur-párt” neki nyújtott, második forduló előtti, egyöntetű támogatása, valamint győzelmének viszonylag kis aránya miatt nem szoríthatja ki a kabinetből Balladur korábbi híveit. így a legtöbb megfigyelő a mostanihoz hasonló, kiegyensúlyozott, a jobboldal mindkét nagy erejét, az RPR-t és az UDF-et egyformán képviselő kormányt várnak, amelynek élén valószínűleg Alain Juppé, a gaulle-ista RPR jelenlegi vezetője, külügyminiszter áll majd, de ahol, a miniszterek kiválogatásánál, beleszólási joga lesz Valéry Giscard d’Es- taing volt államfőnek, az UDF elnökének is. Ezt az összefogást már csak az is indokolttá teszi, hogy egy hónapon belül önkormányzati választásokat tartanak Franciaországban, s itt a jobboldalnak mindenképpen egységben kell felvennie a harcot az ellenfelekkel. Jacques Chirac még a választási kampány során ígéretet tett arra, hogy nem oszlatja fel a nemzetgyűlést: erre nincs is oka, hiszen a két kormánypárt hatalmas többséggel rendelkezik a parlamentben, s így az aligha akadályozná reform- programja végrehajtását. Ugyanakkor Chirac népszavazásokat akar tartatni több témában, például az oktatásügy témakörében - ezekre azonban csak később, legkorábban őszszel kerülhet sor. Addig is a gazdasági témák állnak majd előtérben: Alain Juppé ezen a héten bejelentette, hogy a következő két hónap alatt megteszik az első, legsürgősebb reformintézkedéseket, így például benyújtanak egy pótköltségvetést. Chirac pedig felvetette, hogy a francia gazdaság legégetőbb pénzügyi problémáinak, a költségvetés, a társadalombiztosítás deficitjének, illetve a megnövekedett államadósság egy részének fedezésére „ideiglenesen” emelni fogják az AFÁ-t. A Szovjetunió hősei. Tízezer embernek adományozták a II. világháborúban az Aranycsillagot, a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Nevüket emlékfal őrzi a Győzelem parkjában, a moszkvai Poklonnaja hegyen. Moszkva nem akar meglepetést május 9-én Ha jön a felhő, lőnek Nem bíznak semmit sem a véletlenre az orosz fővárosban. A legaprólékosabb gonddal készítik elő a győzelem napjának, május 9-ének a megünneplését. Az időjárási előrejelzések szerint ragyogó napsütés köszönt Moszkvára a fél évszázados jubileum napján. Ám ha a meteorológusok tévednének, arra is megvan a megoldás. A Kreml kipróbált katonai módszereket vet be az időjárás megváltoztatására. Moszkva környékén légvédelmi tüzérek fogják az eget kémlelni, és ha gyanús esőfelhők akarják megközelíteni a Vörös teret, lőnek. Biztonság okáért ezt megelőzően repülőgépek emelkednek a magasba, és szárazjéggel szórják meg a fellegeket. A beavatkozás eredményeképpen az aggasztó sötét felhők ártalmatlan nyári záporok formájában hullnak le jóval Moszkván kívül. Az eljárást környezetvédelmi szempontból kifogástalannak tartják, bár a légvédelmi ütegek által használt különleges - ezüstjodid vegyületet tartalmazó - lövedékek kétségeket ébresztenek. Az oroszok a módszert már sikerrel kipróbálták az 1980-as nyári olimpiai játékokon. Ha minden a rendezőség elképzelése szerint alakul, május 9-én egymás mellett integet Clinton amerikai elnök, Kohl német kancellár, Major brit miniszterelnök, a közélettől búcsúzó Mitterrand francia államfő és Jelcin orosz elnök az előttük elhaladó négyezer veteránnak. A prágai felkelésre emlékezve A második világháború befejezésének 50. évfordulója a csehek számára szorosan összefonódik a náci megszállók elleni legnagyobb cseh fegyveres megmozdulás, az 1945 május 5-én kirobbant prágai felkelés 50. évfordulójával. A felkelés a háború kezdete óta fő célkitűzése volt a hazai és az emigráns ellenállásnak. Kiterjedt légi támogatással hatalmas partizánhadsereg kiépítését képzelték el, amely a III. Birodalom összeomlása előtt szétzilálná annak hátországát. A háború végére már csak az összeomlás utáni hatalomátvétellel számoló legfőbb erők, a Cseh Nemzeti Tanács, valamint a Bartos és Alex fedőnevű parancsnokságok alatt csoportosuló katonatisztek voltak. A Nemzeti Tanácsban 1945 elejére a kassai kormány tagjainak megfelelő négy párt és hat fegyveres csoport tömörült. A tanács elnöke Albert Prazák professzor lett, a Bartos csoport élére Karel Kutlvasr tábornok került. Paradox módon, hat évi készülődés után váratlanul érte őket a spontán felkelés, amely Adolf Hitler május 1-i halálhíre nyomán bontakozott ki. A Cseh- Morva Protektorátus számos városában május 3-tól sorra szakították le a német utcatáblákat, cseh és szövetséges zászlókat tűztek ki, és német katonákat fegyvereztek le. Az ellenállás május 5-re Prágára is átteijedt. Ä megszálló erők egyik vezetője, Karl Hermann Frank SS- parancsnok május 5-én tárgyalásba bocsátkozott a Richard Bienert vezette kollaboráns kormánnyal. Célja az volt, hogy megóvja a bosszúállástól a német polgári lakosságot, a keleti frontról a prágai kórházakba zsúfolt mintegy 50 ezer német katonát, és a protektorátus területén maradt egymillió német katonával a Plzenig eljutott amerikai csapatoknak adja meg magát. Ám az események túlnőttek a tárgyalásaikon. Május 6-án az egyik prágai rádió cseh nyelven kezdte sugározni adását. Válaszul a német rendőrség megtámadta a Vencel tér fölött, a Nemzeti Múzeum mögött lévő rádióépületet. Ezzel egyidőben Kutlvasr tábornok felkelésbe bekapcsolódó fegyveresei elfoglalták a távközlési központokat. Fellázadt a kollaboráns kormány maroknyi testőrsége és a prágai rendőrség is, s megadásra kényszerítették a rádió német ostromlóit. A harc addigra az egész városra kiterjedt. A legsúlyosabb összecsapások május 7-én folytak, amikor a prágaiak fokozatosan elvesztették a felszabadított városrészeket. A városban emelt mintegy 1500 barikád 30 ezernyi védőjéből május 9-ig több mint háromezren estek el. A felkelés idején meghiúsult mind a londoni emigráns kormány, mind a Nemzeti Tanács igyekezete, hogy a szövetséges hatalmaktól segítséget szerezzen. Az amerikai csapatok parancsot kaptak, hogy maradjanak Plzenben és ne avatkozzanak be a Szovjet Hadsereg hadműveleti területének számító Prágában. Harsányi György i k i k 1
