Új Dunántúli Napló, 1995. április (6. évfolyam, 89-117. szám)

1995-04-05 / 93. szám

1995. április 5., szerda A Mai Nap Dünántúli Napló 3 Adakozni márpedig jó Meglepő adatok a társadalmi szolidaritásról Egy tavalyi országos felmé­rés szerint különböző, úgy­nevezett nonprofit szerveze­teknek évente nyolcmilliárd forintot adományoznak pénzben vagy természetben - ruházat, élelmiszer, játé­kok és egyéb formájában - magánszemélyek Magyar- országon. Az egyházak, ala­pítványok és egyesületek szervezésében végzett tár­sadalmi munka értéke a ti- zennégymilliárdot is megha­ladja. A témáról dr. Farkas Ferenccel, a JPTE docensé­vel, a Nonprofit Kutató Csoport Egyesület vezető­ségi tagjával beszélgettünk.- A kutatást végzőket is meglepte, hogy sokkal na­gyobb az adományozásra, il­letve az önkéntes munkavég­zésre való hajlam, mint ami­nek az ország jelenlegi helyze­téből elvileg következnie kel­lene - mondja dr. Farkas Fe­renc.- A felnőtt lakosság hat­vanöt százaléka nyújtott ado­mányt valamilyen formában, és ebben a körben olyan kate­gória, mint például a koldus­nak vetett alamizsna egyálta­lán nem szerepel. Létezik tehát egy olyan erőforrás, amire számítani kell, de amivel nem szabad visszaélni.- Mit értsünk visszaélésen, és hol húzódik az a határ, amely mögött már veszély le­selkedik?- A veszélyt az jelenti, hogy amennyiben kiderül: a társa­dalmi szolidaritás ilyen jelen­tős mérvű, az állam még job­ban magára hagyhatja a polgá­rait, kivonulhat bizonyos terü­letekről. Mondván: oldjátok meg magatok, hiszen van hozzá erőforrásotok. A tanul­mány végkicsengése is az, hogy javítani kell az adomá­nyozásnak és az önkéntes se­gítségnyújtásnak a gyakorlati feltételeit. A kormánynak és a nem nyereségre orientált szer­vezeteknek a felelőssége ab­ban áll, hogy számoljanak ez­zel az erőforrással, de ne hagy­ják magára azáltal, hogy fölfe­dezték.- Hogyan lehet kikerülni ezt a csapdát?- Az adományok ésszerű és célszerű felhasználásával. Az önmagában kevés, hogy az ál­lam gyanakvása a nonprofit szervezetekkel kapcsolatban csökkenni látszik. Ám ezek­ben a szervezetekben egyelőre jóval több az önkéntes, mint az igazán profi, és kicsiny a ka­pacitásuk is.- Milyen célból adomá­nyoznak, vállalnak ma szoli­daritást az emberek Magyar- országon ?-A vizsgálat azt mutatta: „mert jó érzés segíteni”. A má­sodik helyre a támogatott szer­vezettel szembeni bizalom ke­rült, a konkrét célt pedig csak harmadikként jelölték. A legki­sebb értéke a nyerhető adóked­vezménynek volt, amit az ado­mányozóknak csupán tíz száza­léka vett igénybe. Létező és erős tehát a társadalomban a szolidaritás, amivel - még egy­szer hangsúlyozom - bűn lenne visszaélni. Balogh Z. így is lehet tanulni! Ezek a fiatalok középiskolás korúak, de nem gimnáziumba, szakközépiskolába, szakmun­kásképzőbe járnak. Egy olyan iskolát, pontosabban tagozatot mondhatnak tanító helyüknek, amelyből jelenleg csak egy - a pécsi - létezik az országban, s amelynek európai központja Berlinben működik. A központ vezetője dr. Jens Schneider professzor látogatott hozzájuk, a Város mint Iskola tanulóihoz, tanáraihoz. A ha­sonló szisztéma szerint működő partner iskolák törekvéseiről, eredményeiről beszélgettek, a tagozat otthonában, a Hajnóczy Kollégiumban. Itt működik ugyanis a Fehérhegyi Általános Iskola speciális tagozata, amely a produktív tanulást, mint egy új oktatási formát választotta.-Mi azoknak a fiataloknak kínálunk lehetőséget, akik va­lamiért nehezen választanak, vagy még nem találták meg a pályájukat - válaszolta kérdé­sünkre Schneider professzor. - Újfajta oktatási formákat dol­gozunk ki számukra, amit pro­duktív tanulásnak hívunk. Úgy véljük, hogy a hagyományos oktatási forma krízisben van, más utakat kell keresni. A pécsiek egy-egy új isme­retsor kapcsán megnézik, hogy miként jelenik meg mindaz a gyakorlatban. Ők a szakmake­resést választották a 16 fős ta­gozat fő céljául és rendszeresen ellátogatnak azokra a munkahe­lyekre, ahol tapasztalatokat gyűjthetnek. Jelenleg a világ 12 országából kapcsolódnak in­tézmények a produktív iskola hálózathoz. A központ anyagi­lag is támogatja őket. A pécsiek 11 millió forintot kaptak műhe­lyek létrehozására. T. E. A kiállítás első látogatói iskolás gyerekek voltak FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Fiatal fotóművészek tárlata A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának januári és februári bemutatkozása után tegnap harmadízben nyílt kiállítása Pécsett, a Művészetek Házá­ban. Ezúttal Gyenes Zsolt, Lu­kács József, Odrobina Tamás és Péter Gábor mutatkozott be igen jó színvonalú képeivel. A csepeli Péter Gábort leszá­mítva a kiállítók pécsiek vagy mint Lukács József, Pécsett járnak egyetemre. A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójába szigorú minőségi szűrőn keresztül lehet felvételt nyerni. Jelenleg mintegy húsz taggal működnek, közülük ha­tan pécsiek, köszönhetően az egyetem rajz-vizuális szakán néhány éve elindult fotós kép­zésnek is. A Stúdió vezetőségének fontos, hogy minél több vidéki tagjuk legyen, hiszen így va­lóban országos szervezetként működhetnek, ugyanakkor sokat segítenek abban, hogy a vidékiek budapesti közegben is megjelenhessenek, ezzel is oldva a vidék elszigeteltségét. A kiállítást Körtvélyesi László nyitotta meg. Cs. L. Szakszervezet a frakcióban Időről-időre alkalom nyílik a baranyai országgyűlési képvi­selőkkel, s a megyei-városi vezetőkkel való sajtóbeszélge­tésre Pécsett, a Minaret Étte­remben. A Mandátum Klub - melyet jó ötlet nyomán a BAT Pécsi Dohánygyár szponzorál -, havi egy-két lakalommal itt tartja összejöveteleit. Különö­sebb rendszeresség nélkül, in­kább a belpolitikai történések adta alkalmakat próbálja ki­használni, egy kis belső be­szélgetés, diskurzus, a belpoli­tikai eseményekre való azon­nali reflektálás lehetőségét vil­lantva fel. S többnyire olyan témák is napirendre kerülnek itt, ami nem publikus, olyan vélemények is elhangoznak, melyekről nem illik direkt módon tudósítani. Egy biztos: ezek a háttérbe­szélgetések nélkülözhetetle­nek. A politikusoknak éppen oly szüksége van bizonyos in­formációkra, mint a politikát tolmácsoló sajtó képviselői­nek. Legutóbb a dolgok termé­szetéből fakadóan a gazdaság­szorító intézkedésekről esett szó, s azon belül is arról, mi­ként sorakoznak föl a képvise­lők az életszínvonalat erősen megnyirbáló, az ellenzék sze­rint szociális érzéketlenséget tükröző intézkedés-csomag mögé? S hogy vajon a koráb­ban erősen repedező kormány­zati-koalíciónak jót tett-e a szabaddemokraták által már korábban javasolt, s a Békési- programban is korábban sze­replő sokk-terápia megindí­tása? Ami a baranyai képviselők­kel való eszmecsere alkalmá­val egyértelműen kiderült: na­gyon nehéz időszak előtt áll az ország. Egyet értettek abban, hogy az elvesztegetett hóna­pokért nagy kár. (Bár Horn Gyula számára, ahhoz, hogy kormányfői pozícióját meg­erősítse, különféle taktikai fel­adatokat kellett megoldani, s erre kellett az eltelt idő.) Min­denesetre az ország számára létkérdés, hogy adósságállo­mánya kezelhető maradjon, s hogy a belső pénzügyi egyen­súly megteremtése érdekében mindent megtegyen. Ehhez kellett többek között startként a Bokros-csomag, amely min­den szempontból sokkolta a közvéleményt. Akad, aki a bejelentés tech­nikáját egyet ért, akad, aki előkészítettebb program-star­tot várt. Mindenesetre a kor­mánypárti oldal képviselői egységesek abban, hogy min­den további időhúzásnak az ország látta volna kárát. Ez az­tán a koalíciót is összébb húzta, mintha ma közelebb lennének egymáshoz, mint a választások utáni hetekben. A repedések másutt keletkez- tek-keletkezhetnek. A háttérbeszélgetésekből ki­csendült: egyelőre nem tud ma­gával mit kezdeni a szocialisták soraiban ücsörgő szakszerve­zeti lobby. Bizonyos pótcselek­vésekben éli ki magát, látva egyrészt a munkavállalók szo­morúságát és éberen figyelve a közelgő szakszervezeti válasz­tásokra. Tény: a hatalom mellé fölsorakozott szakszervezeti vezetők (Szőllősinék és Nagy Sándorék) vízválasztóhoz ér­keztek. Ugyanis vagy tovább mondják a magukét a harcos baloldalon, és ebben az esetben illik a képviselői szék melegét másnak átadni. Vagy jószerivel elhallgatnak, de akkor a koráb­ban meghirdetett munkás-kép­viseletből, megannyi kompro­misszum mentén, az érdekek elárulása következne. Kozma Ferenc A hét témája: Lassan tejre sem telik! Újdonság: Amerikai melír Aktuális: Húsvéti ajándékötletek Mindenről, ami érdekli a nőket: Malek Andrea - Nem azért szültem, hogy más nevelje fel! A megbocsátás nem megalkuvás Szexis fehémeműdivat Amit a nyomelemekről tudni kell Káromkodva könnyebb? Pitti Katalin étvágygerjesztője A tavasz divatszínei Etikett főnöknőknek Önismeret tarotkártyával GYÖNGY Képernyő Előtt____________________jegyzet Melyik dal Az ember nézi a Magyar Tele­víziót, hátha talál benne valami lélekemelőt. Rendben van, a portugálokat legyőztük 3-2-re teniszben, viszont a Panorámá­ból megtudjuk, hogy gazdasági­lag jóval előttünk járnak, annak ellenére, hogy amióta beléptek az Európai Unióba, ők is impor­tálják a halat. Nem lepődnék meg, ha innen a Kiskunságból importálnák az Atlanti-óceán partjára, de még inkább vala­melyik halgyártásra kijelölt gazdag sivatagi országból, amihez a százhalombattai olaj- finomító csak az óriásakváriu­mokat szállítja, melyeknek a gyártásába mondjuk az Oros­házi Síküveggyár licence alap­ján kezdett. Ezek az átmeneti szerepzavarok egészen termé­szetesek a világgazdaságban; többen meg csak nosztalgiáz­nak idehaza, mintha a szabad­ság országának kialakítására titkos receptjük lenne. Fenékig ürítenek huszonhárom pohár bort, fejenként huszonhárom keserédes pohár muslincás zöldszilvánit, mámort lopva a múlt lélekrétegeiből Cseh Ta­más születésnapján, aki, lám, már ötvenkét esztendős. Ezt a dalos-boros születésnapot pén­teken este láthattuk a Pesty Fe­kete Doboz fekete dobozából előhúzva. Ebben azért volt va­lami. Jancsó főzte a pörköltet, és fölvillantak a Bereményi Gézával közös vajúdás képei, ahogy a dal megszületik, és az is lucskos, ronda és élhetetlen eleinte, és meg-megdöndült bennünk a refrén, hogy „tíz év múlva már ne ez a dal legyen”, ne ez a mosókonyhaszagú, al­bérlettől albérletig űzött dal le­gyen, és Koncz is dalolt, sza­badmadárként, de kissé már ká­sahangon, az ünnepeknek kö­szönhetően mégsem lett benn­fentes az egész, aki, hűen ön­magához, elmondta: azért nem akármi, hogy ilyen együttlét még létezik, s reméli, nem az ő születésnapja volt ez, hanem az új időké. De az új idők dala melyik dal legyen? Nem tudom. Nem tudom, ka­lapot emeljek-e a nagyvállalko­zók nevében szóló dr. Bárándy úr előtt, aki az operabarátok es­télyén büszkén bejelentette, hogy ők 66,5 milliót hoztak az Operának, vagy csömört kapjak a rongyrázástól, amikor az úgynevezett „Művészvilág” legizgatóbb híre egy jótékony- sági árverés, amelyre csupa bankárfeleség és más híres üz­letasszony hivatalos? Mostanra már korunkat megelőző hőst kell látnom Morvái úrékban is, szászor kiá­sott és visszatemetett ál-Petőfi- jében az új idők szelét. Hiszen pénz, rekláméhség és csodaté­vők híján korábban egyetlen irodalomtörténész vagy histori­kus nem akadt, aki egy töré­keny eszmének a csontjait ilyen hangosan meg tudta volna zör­getni. Mivel Petőfik, Nagy Lászlók újraszületéséhez is pénz kell manapság, verseik hűlt helyén most Kukorica Jan­csik térdepelnek, kezükben kárpótlási jegyet morzsolva. Mint a Korkép vasárnapi ri­portjainak egyike tanúsítja, las­san sikerül elérni azt is, hogy a kárpótlásnak több köze legyen az üzérkedéshez, mint a munka révén megváltható emberi mél­tósághoz. Egy valaha a szabad­ságért harcoló és ma milliókat összecsaló üzér példázza ezt. Mert vannak, akik könnyű szívvel szabadultak a jegyektől, míg mások még mindig hiszik, hogy munkájukkal szabadsá­gukat is megválthatják, s léte­zik olyan dal is, ami az ajkukra illik. Bóka Róbert

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents