Új Dunántúli Napló, 1995. április (6. évfolyam, 89-117. szám)

1995-04-28 / 115. szám

1995. április 28., péntek Közélet Dhnántúli Napló 3 Hatmilliárd kompenzációra Kik kaphatnak támogatást tüzelőolajra? Ismeretes, hogy megszűnik a háztartási tüzelőolaj köz­ponti dotálása és május 1-jé- től érvényüket vesztik a vá­sárlásra szóló jegyek is. Mint dr. Szelényi Györgytől, a Pénzügyminisztérium osz­tályvezetőjétől megtudtuk, a kormány a parlamentnek benyújtott pótköltségvetési törvényjavaslatban 6 milli­árd forintot irányoz elő a gazdasági stabilizációs program kapcsán megnö­vekvő szociálpolitikai fel­adatok ellátására. Az összeget úgynevezett szociális paraméterek alap­ján osztják majd föl az ön- kormányzatok között. A pénzből kétféle támogatás nyújtható: a szociálisan rá­szorulók részére meghatá­rozott időnként, folyamato­san, valamint egyszeri alka­lommal azoknak, akik vál­lalják, hogy gázolajfűtésü­ket másfajta fűtéssel váltják föl. A hétvégi házak, nyara­lók olajfűtésére kompenzá­ció nem adható. A támogatás konkrét mér­tékéről a helyi viszonyok ismeretében, a lakás mérete és a jövedelem alapján helyben kell dönteni. A ház­tartási tüzelőolaj kompenzá­lásának összegére vonat­kozó döntéssel az érintett önkormányzatoknak ki kell egészíteniük meglevő saját szociálpolitikai rendeletü- ket. A központi keretből nyúj­tott támogatásokról az ön- kormányzatoknak természe­tesen pontosan el kell szá­molniuk - ez egyben bizto­sítéka annak, hogy a pénzt csak a meghatározott cé­lokra használják fel. A 6 milliárdos keret az idei év hátralevő kétharmadára szól, s ez idő alatt várhatóan 5 hónapon át nem kell majd fűteni. így a számítások sze­rint - elegendő lesz rendel­tetése betöltésére. A támogatást egyébként - amely nem alanyi jogon jár - az érintetteknek az ön- kormányzatoknál kell igé­nyelniük. Az önkormányza­tok a nekik jutó összegekkel attól fogva rendelkezhetnek, ahogy a pótköltségvetés törvényerőre emelkedik. Koós Tamás Az állami gondoskodás négy formája Az ügyes gyámügyes elmenekül Magyarországon mintegy 26 ezer gyermekről szülők helyett az állam gondoskodik, vagyis az adófizetők pénzéből nevelik őket.-Milyen okok és körülmé­nyek játszanak közre abban, hogy gyermekek állami gondo­zásba kerüljenek? - kérdeztük dr. Forgács László családjo­gásztól, a Népjóléti Miniszté­rium gyámügyi osztályának ve­zetőjétől. Négyfajta Intézkedés- Szeretném korrigálni: nem ál­lami gondozásról, hanem ál­lami gondoskodásról van szó. Ez gyűjtőfogalom, voltaképpen négyfajta állami intézkedési formát, gondoskodási lehetősé­get foglal magába. Ezek egyike, amikor sürgős segítsé­get igénylő közvetlen veszély áll fenn, ami lehet anyagi, ma­gatartásbeli gond a család vagy a gyermek oldaláról. Ilyenkor a gyámhatóságnak az a feladata, hogy a gyermeket ideiglenesen intézetben helyezze el. Ebben az esetben megmarad a szülő fel­ügyeleti joga, a gyámhatóság­nak viszont 60 nap áll rendel­kezésére ahhoz, hogy segítséget adjon a családnak a gyermek visszafogadásához. Ha valamilyen okból a 60 nap alatt ez nem valósítható meg, akkor a gyermek úgyne­vezett intézeti nevelt lesz, va­gyis ez a második állami gon­doskodási forma. Ebben a vál­tozatban a szülő felügyeleti joga szünetel, az intézeti neve­lés idején e jogot az intézeti gyám, vagy annak megbízottja gyakorolja. A szülőnek az a feladata, hogy tartson kapcsola­tot a gyermekkel: látogassa, küldjön csomagot, írjon stb. to­vábbá törekedjék mielőbb elhá­rítani azokat az akadályokat, ami miatt nem tudja gyermekét nevelni. A harmadik kategória az állami nevelt fogalma. Ide tartoznak azok a gyermekek, akiknek nincsenek szüleik, vagy a szülők lemondtak róluk, pontosabban hozzájárultak ah­hoz, hogy gyermeküket egy ál­taluk ismeretlen személy örök­befogadhassa. E csoportba tar­toznak olyanok is, akiknek szü­leitől a bíróság jogerős ítélettel vonta meg a felügyeleti jogot. Végül az intézeti elhelyezés ké­pezi az állami gondoskodás ne­gyedik válfaját. Ezt a szülő ké­résére rendelheti el a gyámha­tóság, többnyire olyan átmeneti esetekben, amikor a szülő be­tegség, kórházi kezelés stb. mi­att nem tudja nevelni a gyer­meket és a családon belül sem talál megoldást. A szülői fel­ügyelet ez utóbbinál érintetlen marad. Már csak formalitás?- A romló gazdasági viszonyok erősen érintik a családokat. Miként jelenik ez meg az állami gondoskodás fogalomkörében ? - Jóllehet a gyakorlat szerint- Erre a területre nálunk nincs képzés, családjogászt, gyámügyest nem képeznek. Akik idekerülnek, bár azonnal kellene a speciális ismeretekkel rendelkezniük, csupán 3-4 év alatt, a gyakorlat során tesznek azokra szert. Az élet azt mutatja, hogy akiben nincs erős hivatástudat Magyarországon 26 ezer gyermekről szülők helyett az állam gondoskodik löffler Gábor felvétele az anyagi veszélyeztetettség önmagában nem jelenik meg okként, ám az egyre rosszab­bodó gazdasági helyzet követ­keztében mind gyakoribb a halmozott veszélyeztetettség: a szülők különböző morális, kri­minális problémái, alkoholiz­mus, kritikus lakáskörülmé­nyek együtt teszik szükségessé a gyámhatósági intézkedéseket. Miközben a körülmények rosz- szabbodtak, az anyagi lehető­ségek az érintett hatóságok ke­zében az 1974. évi szinten ma­radtak. Emellett a vonatkozó jogszabályokat is az élet alapo­san túlhaladta; aligha lehet mit kezdeni azzal a ponttal, hogy a gyámhatóság védő-óvó intéz­kedés keretében a szülő mun­kahelyét keresse meg, nem be­szélve arról, hogy a Hazafias Népfronthoz forduljon. Mára a gyámhatóságoknak nincs mód­juk ahhoz, hogy a szükséges óvó-védő segítséget megadják, ez csupán egy formális lépésre szűkült; írásban figyelmeztetik a szülőt. Ahogyan romlanak az életviszonyok, úgy szűkülnek a hatóságok lehetőségei.- Milyenek a személyi feltéte­lek a gyámügyi munkában? Egyedül nem megy? Mi megértjük a Nyugatot, de vajon az Egyesült Államok és Nyugat Európa megért-e ben­nünket? Pontosabban szólva mi látjuk, hogy a Nyugat az elmúlt 5o év legnagyobb re- cesszióján esett át, s az Euró­pai Unió belső nehézségekkel küzd, de belátják-e az unió ál­lamai, hogy mi kizárólag a magunk erejéből nem tudunk felzárkózni a fejlett Európá­hoz? Ezeket a kérdéseket fejte­gette Horn Gyula miniszter- elnök a svájci székhelyű Vi­lággazdasági Fórum buda­pesti regionális tanácskozá­sán. Joggal? A jelek szerint igen, mert Kelet- és Közép- Európa országai nem titkolt csalódottsággal tapasztalják, hogy a gazdaságilag fejlett vi­lág politikusai sem szemléle­tükben, sem a gyakorlatban nem készültek fel a térségben lejátszódó rendszerváltozá­sok, s a velük járó egyéb fo­lyamatok kezelésére. Úgy tűnik, nem jutottak el az e tekintetben legfontosabb felismerésig: az Európai Uni­óba és a NATO-ba törekvő ál­lamokat megfelelő formában segíteniük kell a csatlakozás feltételeinek teljesítésében. Mert hogy ez közös érdek: a Nyugat is érdekelt az európai integrációs folyamatok előre­haladásában, ami viszont el­képzelhetetlen a földrészünk keleti régióiban lévő országok gazdasági felzárkózása nél­kül. Segélyre várunk? Nem! Olyan kapcsolatokat szeret­nénk kialakítani, amelyek a magunk erőfeszítéseinek ha­tékonyságát javíthatják. Tisztában vagyunk saját kö­telezettségeinkkel, feladata­inkkal, terheinkkel, s ezeket vállaljuk is. De a mai éles technikai-technológiai-piaci versenyben ezek eredmé­nyessége nagyban függ pél­dául attól, hogy befekteté­sek, hosszú lejáratú hitelek révén egy kis „pénzügyi le­vegőhöz” jutunk-e a fejlesz­téseinkhez. S lehetőségünk lesz-e a szigorú kölcsönös­séget némileg enyhítő ked­vezmények elérésére? Túl­zott igények? Sokkal inkább a közös érdekből adódó rea­litások. Pálos Tamás az hamarosan elmenekül e pá­lyáról, fizikailag, lelkileg erő­sen megterhelő ez a feladat és még veszélyes is. Kellene a törvény A gyámhatósági munka egy­ben jogi munka, hiszen jog­szabályokkal kell dolgozni, védve a gyermekek vagyoni helyzetét, ingatlanokkal, tár­sasági szerződésekkel is szükséges foglalkozni. Csak­hogy az ország 3000 önkor­mányzatánál a gyámhatósá­gokon dolgozók közül csupán 200 rendelkezik jogi végzett­séggel, szép számmal vannak viszont, akiknek csak általá­nos iskolájuk van. Ehhez járul az a körülmény, hogy a ki­sebb településeken ezt a fel­adatot más igazgatási feladat mellett látják el.- Milyen társadalmi segí­tőkre támaszkodhat a család- védelem és a gyámügy?- Sajnos egyre fogyatkoznak a családsegítő szolgálatok, de a társadalmi szervek önkéntes humanitárius tevékenysége. A hazai gyermekvédelemről sokat beszélünk, de keveset teszünk. Dr. Takács Ilona Elrettentő számítások Mennyibe kerül a nyugatnak a hazánk előtti kapunyitás? Neves nyugati szakemberek tollából több tanulmány is meg­jelent arról, hogy milyen költ­ségekkel jár az Európai Unió országai számára a kelet- közép-európai országok csatla­kozása az Ünióhoz. A számítá­sok eredményei ugyan eltérőek, de abban hasonlítanak egymás­hoz, hogy meghökkentően ma­gasak. Van például olyan kal­kuláció, amely szerint a viseg­rádi országok csatlakozása ösz- szesen 80-85 milliárd - ezen belül hazánké 6-7 milliárd - dolláijába kerülne az EU-nak.- Ezek irreális számok, s mint maguk a tanulmányok is, az „elrettentő” hatáskeltést szolgálják - véli az ex-minisz- ter Kádár Béla, az Országgyű­lés európai integrációs bizott­ságának tagja. Hazánk alapvető érdeke, hogy állást foglaljon a nyilvá­nosságra hozott különféle szá­mítások realitásával, illetve a csatlakozás tényleges költsége­ivel kapcsolatosan. Ha ezt el­mulasztjuk, a nyugat-európai közvéleményt az ijesztően ma­gas összegek erőteljesen befo­lyásolhatják, ami csöppet sem lenne előnyös számunkra. Mindez összefügg azzal, hogy egyre közelebb kerül a csatlakozás és a teljes jogú tag­ság megszerzésének időpontja. Mi még 1993 novemberében benyújtottuk Brüsszelnek azt a felkészülési-politikai menet­rendet, amely szerint Magyar- ország 1997-ben szeretné meg­kezdeni a tárgyalásokat a csat­lakozásról. Hazánk úgy készül fel, hogy 2000-2001-re vállalni tudja a teljes jogú tagsággal járó kötelezettségeket. Mi is készítettünk úgyneve­zett költség-haszon-elemzése- ket, amelyek alapot adnak arra, hogy a hangulatkeltéssel perbe szálljunk. A ránk vetített illuzó­rikus 6-7 milliárddal szemben a reális költség valószínűleg 2-3 milliárd dollárra kalkulál­ható. Ugyanakkor - a gazdasági helyzetünkből valamint az EU reformok végigviteléből adódó bizonytalansági tényezők elle­nére - modellezni kellene azt is: csatlakozásunk várhatóan milyen „hozományt” jelent Nyugat-Európának? Sz. E. Minek takarékoskodni, gazdagok vagyunk!? A Pécsi Távfűtő Kft. néhány hete elkezdte a távfűtéses, me­legvízzel általa ellátott laká­soknál a beépített vízmérők cseréjét hitelesítés céljából. Közel négy éve építették be ezeket. Akkor azonban nem élt még a PETÁV műszaki előí­rása a visszacsapó szelepek al­kalmazásáról, így egyúttal azok beépítése is megtörténik. Ter­mészetesen a hitelesítés egy fo­lyamat és ciklusosán kerül erre sor. A fogyasztók a vízmérőket elsősorban takarékossági célból építették be, mivel az átalány­fogyasztás hosszú éveken ke­resztül nem nyújtott szolgálta­tásért is fizettetett velük. A most 4 éves vízmérők adatai ezt bizonyítják illetve azt is, hogy méregdrágának tűnő szolgáltatási ár takaré­kosságra kényszeríti a fo­gyasztókat. A lecserélt mérők legnagyobb része 4 év alatt nem mért több 300—400 m3 víznél, de akad olyan is, amely csak 25-30 m3-t. Minden mérőt lecserélnek, helyette más típusú, új mérőt szerelnek fel. Ennek oka többek közt, hogy a Magyar Mérésügyi Hivatal nem az átfolyt víz- mennyiséghez írja elő a hitele­sítési időt, hanem évhez köti. Tőlünk nyugatra e mérők hite­lesítése 10 év vagy 10.000 m3 átfolyt vízmennyiség után ese­dékes. Szövetségünk már évekkel ezelőtt kezdeményezte ennek az ellentmondásnak a feloldá­sát, de csak annyi történt, hogy jogszabály módosítás nélkül hallgatólagosan négy évre nö­velték két évről az időt a me­legvízmérőknél. Most itt van a takarékosko­dók büntetése. Ha a takarékos és minden pénzkidobásától ir­tózó állampolgár a nem indo­kolt mérőcsere, a műszakilag előírt visszacsapó szelep építés árát, valamint a PÉTÁV-sze- relő által végzett cseremunka, a PÉTÁV dolgozó által kiszám­lázott „felülvizsgálati” díjat, összesen mintegy 1200-1600 Ft-ot nem akarja vagy nem tudja kifizetni, visszakerül áta­lánydíjas fogyasztónak. Mivel csökönyösen takarékos, a havi 1-2 m3 felmelegítési és vízdíj helyett az ötszörösét is fizet­heti. Úgy vélem, hogy a négy év alatt aligha elhasználódott me­legvízmérőket a PETÁV az eredeti ár töredékéért értékesíti és a most beszerzett és egysé­gesített típusú mérők ára vala­milyen mértékben a mostani, 80% körüli áremelésben egyik indokként szerepelt. Talán az sem véletlen, hogy a visszacsapó szelepek és sze­relvények a fogyasztó részére nem a kereskedelemben ala­csonyabb áron beszerezhető helyről történik, mert akkor a százalékos arányú elszámol­ható kezelési költség is keve­sebb lenne. De térjünk vissza a mérőcse­rékhez! Valahogy úgy tűnik, hogy a hitelesítési idő jelenlegi formájának fenntartása a gyár­tók, forgalmazók, szolgáltatók, kereskedők érdekében történik a fogyasztó kárára. Az érdekközösséget való­színűleg vitatják, de bizonyít­ható, hogy a gyártók, forgal­mazók nem sajnálják a kül­földi reklámutak szervezésé­nek költségeit a szerelvénye­ket, vízmérőket nagyban vá­sárlók részére. Az ügyhöz még az is hozzá tartozik, hogy az Országos Mé­résügyi Hivatal nem régi tájé­koztatása szerint rövid időn be­lül új jogszabály jelenik meg a hitelesítési idő módosításáról. A parlamentben e tárgyban el­hangzott interpelláció kapcsán adott miniszteri válasz is elsie­A Magyar Mérésügyi Hivatal nem az átfolyt vízmennyiség­hez írja elő a hitelesítési időt, hanem évhez köti fotó: löffler tett, szükségtelen intézkedést sejtet. Nem kellene várni a mé­rőcserékkel és figyelembe venni az érdekképviselet állás­pontját is? Vagy olyan gazdagok va­gyunk, hogy mindezt megen­gedhetjük magunknak? Nagy Emil, a Lakásszövetkezetek és Társasházak Baranya Megyei Szövetségének elnöke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents