Új Dunántúli Napló, 1995. április (6. évfolyam, 89-117. szám)
1995-04-03 / 91. szám
10 Dünántúli Napló Külföld 1995. április 3., hétfő Ukrajna védtelen a bűnözéssel szemben Ukrajnát bűnözési hullám gyűri maga alá. A rendőrség tavaly 562 ezer bűncselekményt jegyzett fel, 6%-kal többet, mint egy évvel korábban. Statisztikailag az ország minden 90. állampolgára bűncselekmény áldozatává vált. „Már nem tudjuk garantálni az állampolgárok biztonságát” - jellemezte a helyzetet Vlagyimir Radcsenko belügyminiszter, aki szeretne rendkívüli állapotot elrendelni a bűnözés által leginkább sújtott országrészekben. Leonyid Kucsma államfő elnöki periódusának legfontosabb teendőjévé nyilvánította a bűnözés elleni harcot - a dpa szerint azonban mindeddig érezhető eredmény nélkül. „ A maffiák közül még egyet sem sikerült felszámolni, s azok befolyási övezetekre osztották fel és ellenőrzésük alatt tartják Ki- jevet, Donyecket, Odesszát és Lemberget” - hangzott el a rend őreinek is címzett bírálat. Ukrajnában tavaly az átlagbérek csak az alapvető szükségletek felének fedezésére voltak elegendőek. A másik feléhez szükséges pénzt rendszerint a törvény megkerülésével - feketemunkával vagy illegális utcai árusítással - teremtik elő az ukránok. Az elszegényedés a lopások és rablótámadások robbanásszerű növekedéséhez vezetett. Kényelmesebb helyzetben van az, akinek még módja van az állami tulajdon fosztogatására. A lepusztult állami üzemekből az emberek mindent ellopnak, eladnak, exportálnak, ami csak mozdítható. A bűnözés az állami vezetés csúcsáig is felér - írja a dpa. Az ukrán rendőrség és a sajtó azonban csak Leonyid Krav- csuk elnök bukása után mert foglalkozni a kormányzatában burjánzó visszaélésekkel. Jefim Zvjagilszkij volt kormányfő 25 millió dollárt sikkasztott el repülőbenzin eladásából és más illegális exportügyletekből, s a pénzzel Izraelbe szökött. „Nyerészkedők bandája” - így jellemzik Kijevben dolgozó nyugati diplomaták bizalmasan az előző ukrán vezetést. Hogy a jelenlegi vezetés köreiben milyen botrányok esnek meg, arról bizonyára majd csak a következő kormányváltás után lehet tudomást szerezni. A jelenlegi államfő, Kucsma első lépése a bűnözés ellen tavaly az alvilággal szorosan ösz- szefonódott belügyminisztérium megtisztítása volt. A tárca felett az SZBU ukrán nemzet- biztonsági hivatal az egykori KGB utódja vette át az ellenőrzést. Sőt a kormányban is közvetlen szerephez jutott Jevge- nyij Marcsuk SZBU-főnök, akit akkor első miniszterelnök-helyettesként megbízták a szervezett bűnözés és korrupció elleni harccal, helyettesét, Radcsen- kót a belügyi tárca vezetőjévé nevezték ki. A dpa szerint kijevi megfigyelők ebben veszélyt látnak a gyengén fejlett ukrajnai demokráciára. Az egykori KGB- generálisok csak egyetlen dolgot olvasnak ki a bűnözési statisztikákból: azt, hogy keményen oda kell csapni. Márpedig a félelemben élő lakosság körében nyitott fülekre találnak az efféle jelszavak. Társadalomkutatók másféle kiutat javasolnak: szerintük törvényesíteni kellene az árnyékgazdaságot. A feketemunka és a feketekereskedelem egyszerre teszi bűnözővé és védelmi pénzek zsarolóinak áldozatává az embereket. Kevésbé lennének kiszolgáltatva a bűnözőknek, ha törvényes keretek között folytathatnák tevékenységüket - vélik a szociológusok. Ki hol ünnepel? Francois Mitterrand francia elnök a náci Németország legyőzésének 50. évfordulójára 60 ország állam- és kormányfőjét hívta meg Párizsba. Mindazokét az országokét, amelyek részt vettek a németek elleni harcokban - köztük az afrikai államokét, amelyeknek fiai akkor még francia gyarmatok katonáiként küzdöttek. S meghívta Mitterrand - a megbékélés újabb jeléül - a német állam- és kormányfőt. Meghívást kaptak május 8-ra az oroszok, sőt az egykori Szovjetunió önállósult tagállamai is. A párizsi események mellett Londonban is lesznek megemlékezések, de mindezekhez képest a legnagyobb „vihart” a tervezett moszkvai ünnepségek váltották ki. Az orosz diplomácia már az év eleje óta erőfeszítéseket tett, hogy a győzelem napján, ahogy ott nevezik, az egykori szövetségesek és mások náluk találkozzanak. Az oroszok régóta erre az időpontra szerették volna időzíteni Bili Clinton régen tervezett vi- szontlátogatását Borisz Jelcinnél. Es Clinton most - némileg váratlanul - bejelentette: május 9-re odamegy, ha nem lesz katonai díszszemle. És nem lesz. így nehezen maradhat távol John Major brit kormányfő és ott lesz egy magas rangú francia képviselő is. De elmennek, elmehetnek- e végül vezető nyugati politikusok közös győzelmet ünnepelni Moszkvába, amikor az orosz hadsereg még mindig „pacifikálja” Csecsen- földet? Nem hoz-e így a győzelem évfordulója a közös ünneplés helyett inkább diplomáciai tojástáncot? Mert nem kicsi a tét: azt kell ugyanis eldönteni - akárcsak fél évszázaddal ezelőtt -, hogy együttműködik-e most a Nyugat Oroszországgal? Washington - úgy tűnik - már igennel válaszolt erre. Heltai András A csúcs csúcsa 1998: világkiállítás Lisszabonban Új híd épül a Tajo folyó fölött A védelmi kiadások drasztikus csökkentése miatt az Egyesült Államok könnyen elveszítheti vezető helyét a világ tengeralattjáró-gyártó iparában. Erre figyelmeztettek az ágazat amerikai vezetői abból az alkalomból, hogy a nagyközönségnek is bemutatták a világ legkorszerűbb atomtengeralattjáróját. A Seawolf 2,6 milliárd dollárjába került az amerikai államnak. Az összeg hallatán a kongresszus gyorsan letett arról, hogy eredeti terveinek megfelelően több mint egy tucatot rendeljen meg a csúcstechnológiák csúcsát jelentő tengeralattjáróból. Egyelőre csupán kettő elkészítésére adtak engedélyt. A világkiállítások napjainkban is nagyszabású technikai alkotásokra serkentenek. Az 1889-es párizsi világkiállítást az Eiffel-torony tette emlékezetessé, az 1998-as lisszaboni világkiállításra pedig megépül Európa egyik leghosz- szabb - 12,3 kilométeres - földrengésbiztos hídja a Tajo folyó felett. Nevét már megkapta, az ország egyik legnagyobb történelmi alakjáról, Vasco da Gamáról nevezték el. A portugál hajós és felfedező 1498-ban Afrika megkerülésével elsőként jutott el Indiába. Útja és beszámolója alapján kezdődött meg a portugál gyarmatosítás Kelet-Af- rikában. Nagyon rövid idő - három év és hét nap alatt - készül el a híd. 1998. április elsején, a világkiállítás első napján adják át a forgalomnak. Ä tervet a minap hagyta jóvá a portugál állam. Legkevesebb kétezer ember dolgozik majd három éven át a nagy művön, amely Európában a legjelentősebb azóta, hogy a La Manche-csatorna alatt elkészült az alagút., Francia, brit és portugál cégekből álló csoport végzi az építkezést. Az alvállalkozók száma meghaladja a húszat, így gyakorlatilag az Európai Unió valamennyi országa közre fog működni. Az enyhén kanyarodó útvonalé, 11,4 kilométeres viadukt - amely 824 méter hoszszú és 31 méter széles útpá- lyás függőhídban ér véget - a folyó legszélesebb szakaszán ível majd át, a déli partról a hajózási főútvonal felett átvezet az északi partra, Lisszabon nagy iparnegyedébe, ahol a világkiállítást megrendezik.- Ami az alapokat illeti - mondta Michel Bemard, az építkezés vezetője az AFP francia hírügynökség lisszaboni tudósítójának -, az agyagos-homokos folyómederbe 1400 cölöpöt süllyesztünk, 60 méter hosszú, 2 méter széles, betonnal töltött acélcsöveket. Ezekhez 45 ezer tonna acélt (hétszer annyit mint az Eiffel- torony súlya) és 100 ezer köbméter vagyis 250 ezer tonna betont használunk fel. A cölöpökre támaszkodnak majd a viadukt pillérei és a függőhíd két hatalmas tartóoszlopa. Műszakilag a legnehezebb feladat a függőhíd megépítése. Ezt a francia Campe- non végzi el, ugyanazokkal a módszerekkel, amelyekkel a világ leghosszabb függőhídját, a Normandia-hídat Franciaországban más cégekkel együtt megépítette. Ä Vasco de Gama-híd, amelyhez összesen 700 ezer tonna beton szükséges, megoldja majd a közúti közlekedési gondokat Lisszabon belvárosa és déli külvárosai között. Az 1966-ban a Tajo torkolatánál megépült Április 24. híd túlzsúfolt, évente 44 millió jármű halad át rajta. Március 26-án a német-lengyel határon Schengen utópiája Turisták, üzletemberek, bevándorlók és csempészek osztoznak a schengeni egyezmény nyújtotta előnyökben, miután Európa nagy része - elvben legalábbis - egyetlen országgá vált - írja szarkasztikus elemeket sem nélkülöző kommentárjában a The Times. A „Schengenországtól” magát távol tartó Nagy-Britannia vezető napilapjának elemzése szerint az egyezményben részes államok utópikus álmokat dédelgetnek, s ennek jelei már - úgymond - hónapokkal ezelőtt megmutatkoztak kínos számítógép-kudarcok, rendőrségi kifogások, elmaradó repülőtéri átalakítások formájában. Most, miután a szerződés végre életbe lépett, a tagországok, mint például Franciaország is, lélekszakadva igyekeznek betömködni azokat a réseket, amelyeket az egyezmény ütött a kábítószercsempészet és az illegális bevándorlás feltartóztatására emelt törvényi falakon - vélekedik a The Times. A kommentár egyetértőleg emlékeztet: London a kezdetektől hajtogatja, hogy a schengeni elképzelés értelmetlen egy szigetország számára: a tenger úgyis távol tartja a kerülőuta- kon járókat, hatékonyabban, mint megannyi bürokrata, a repülőtereken és a kikötőkben pedig régóta érvényben vannak azok az eljárások, amelyek szinte akadálytalanná teszik az EU-polgárok belépését. A The Times elemzése szerint abszurd az az állítás, amely szerint az útlevél felmutatásának kötelezettsége akadályozza a szabad utazást. A kontinens legtöbb országának polgárai jelenleg is kötelesek maguknál tartani valamely személyazonossági okmányt, s ez sokkal inkább megtestesíti a személyes szabadság korlátozását, mint az útlevél - fejtegeti a brit kommentár. Bármilyen nagyralátó is a schengeni álom, a bevezetés körülményei inkább rémálom- szerűek - folytatja háborgását a The Times, amely szerint „Schengenország” rendőrségei a valós határtól tíz kilométerre egy újabb, láthatatlan határvonalat húztak, s itt találomra állítják meg a külföldi autósokat, ellenőrzés végett. London határozottan elveti a schengeni elveket, mondván: azok alkalmazásának semmiféle jogi, bűnüldözési és egyéb feltételét nem lehet megteremteni egy szigetországban. Írország ugyan foglalkozott a csatlakozás gondolatával, de visz- szarettent, amikor a brit kormány közölte: azonnal szigorú ellenőrzésnek vetné alá a köztársaságból érkezőket. A London és Dublin közötti utazásokat mindkét ország már régóta gyakorlatilag belföldi forgalomként kezeli. Négy osztrák miniszter A hét végétől négy miniszteri poszton lesz változás az osztrák kormányban. A lemondási hullámot Ferdinand Lacina pénzügyminiszter indította be, s az ő döntése az irányadó az időpont megválasztásában is. Lacina még megvédi sok bírálatot kiváltó, 102 milliárd schilling deficitet előirányzó takarékossági költségvetési tervezetét, mielőtt visszavonul a politikától. Az 52 éves Lacina 13 éven át volt a kormány tagja, előzőleg pedig a munkáskamarában dolgozott. Kreisky kormányában 1982-től kancellári hivatali államtitkár volt, gazdasági tanácsadó, majd az államosított ipar és a közlekedés minisztere. A Si- nowatzot a kancellári hivatalban felváltó Vranitzky 1982 júniusában bízta rá a pénzügyi tárcát. A mélyen baloldali elkötelezettségű, szociáldemokrata Lacina pénzügyminiszterként is szem előtt tartotta a szociális kiegyezés célját, a legutóbbi kényszerű takarékossági intézkedések azonban széles körből váltottak ki bírálatot. Lemondása óta szinte egyhangú híveinek és ellenfeleinek sajnálkozása. * Franz Löschnak, a távozó belügyminiszter összesen 18 éven át volt kormánytag: az 55 éves politikus lemondási elhatározását ezzel a túl hosszúra nyúlt miniszteri szolgálattal indokolta. 1977-ben Kreisky államtitkárként hívta meg kormányába, ahol elsősorban szolgálati és jogi kérdésekkel foglalkozott. Hivatalát 85-ben minisztériummá léptették elő, 86-ban feladatköre az egészségügyi tárcáéval is kiegészült. 1989 februárjában, Kari Blecha lemondásakor vette át mostani hivatalát. Nevéhez fontos döntések fűződnek: az idegenrendészet teljes átszervezése és megszigorítása. Ez a tevékenység hozta számára a legtöbb bírálatot: ellenfelei a külföldiekkel szembeni bánásmódot antihumánusnak tartják, sőt úgy vélik: közvetett módon hozzájárult az idegengyűlölet felerősödéséhez és ezzel a szélsőjobboldal népszerűségének növekedéséhez. Löschnak 1989 óta az SPÖ alelnöke is: visszavonulása után elsősorban pártfunkcióját kívánja gyakorolni, és továbbra is parlamenti képviselő marad. Johanna Dohnál, a nők egyenjogúságának fáradhatatlan harcosa e tevékenységét 16 éve fejti ki kormánytagként. Az 56 éves politikusasszony szintén Kreisky kormányában kezdett államtitkárként tevékenykedni. 1990-ben Vranitzky nevezte ki miniszterré, ugyancsak a nőügyi tárca élére. Kisebb-nagyobb sikerek ellenére Dohnál nem volt elégedett az osztrák nők helyzetével: kevesellte a képviseleti lehetőséget a közéletben. Különösen hátrányosnak és nőellenesnek érezte a legújabb költségvetési tervezet takarékossági csomagját, amelynek számos szociális megszorítása kifejezetten a nőket, és közülük is a hátrányos helyzetűeket sújtja. * Josef Hesoun alig négy és fél évig volt tagja az osztrák kormánynak. A most 64 éves Hesoun tipikus szociáldemokrata karriert futott be: lakatosként, segédmunkásként majd alkalmazottként kezdett dolgozni, 1952-ben az üzemi tanács tagjaként kezdődött szakszervezeti megbízatásainak sorozata. 1974- től 90-ig az alsó-ausztriai Munkáskamara elnöke volt. Időközben az SPÖ képviselője lett a szövetségi tanácsban (felsőház). Vranitzky kancellár 1990-ben kérte fel a szociális és munkaügyi tárca élére. Hesoun a szociálpolitika terén több modellértékű rendszert vezetett be, a legnagyobb elismerést ezek közül az otthoni ápolási segély intézménye, amely két évvel ezelőtti bevezetése óta sok súlyos beteget ápoló családnak hoz könnyebbséget. Bírálói elsősorban a külföldi munkavállalókkal szembeni könyörtelen szigorát vetették szemére: Hesoun találmánya a vendégmunkások egyre csökkenő kvótája, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi új külföldi munkaerő ausztriai letelepedését. Szászi Júlia Bari rokonok A dél-olaszországi Bari teljes politikai elitje a vádlottak padjára kerül - írta a olasz sajtó, miután a hatóságok egyszerre 35 embert vettek előzetes letartóztatásba. Korrupció, a pártok törvénytelen finanszírozása, valamint a maffiával való együttműködés az ellenük megfogalmazott vád. Házi őrizetbe került két volt olasz miniszter, a kereszténydemokrata Vito Lat- tanzio és szocialista Rino Formica. Őrizetbe vették Giovanni Memolát, Bari polgármesterét, aki a börtönben írta meg lemondólevelét. A rendőrök kíséretében nyújtotta be lemondását Franco Russo is, az egyik legjelentősebb dél-olaszországi napilap, a „Gazzetta del Mezzo- giomo” főszerkesztője.
