Új Dunántúli Napló, 1995. április (6. évfolyam, 89-117. szám)
1995-04-22 / 109. szám
1995. április 22., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 11 Hagyományvilágunkból Májusfák A XV. század híres szónokának és írójának, Temesvári Pelbártnak egyik fennmaradt prédikációjában található az első magyar nyelvű utalás május elsejének megünnepléséről. Ezen a napon, ahogy azt tudatta, a fiatalok árnyas erdők és ligetek kellemességével, madarak énekével gyönyörködtették magukat. A tavasz „győzelmének” ünneplése a május elsejét megelőző éjszakán kezdődött. Az estét a legények az erdőn töltötték, ahol májusfáknak való fákat választottak, illetőleg vágtak ki. Amikor ezzel végeztek, ettek, ittak, legénytáncokat jártak és énekeltek. Éjfélig szomorúbb, aztán vidámabb nótákat daloltak. Hajnal felé indultak haza a májusfáknak kiválasztott fákkal, amelyeket a vállukon vittek, vagy szekérre téve húztak a falu széléig. Onnan csoportosan és csendben szállították rendeltetési helyükre: a lányos házakhoz. Réső Ensel Sándor az 1867-ben kiadott Magyarországi népszokások c. gyűjteményében ezt írja: „Falvakon nőtlen ifjak kedveseik ablaka előtt állítják fel május első napján virradóra a májusfát.” Ekkortájt nem volt mindegy, hogy milyen fát kaptak a lányok. Jászságban nyárfát vagy jegenyefát illett vinni. Kalota- szegen a feleségnek kiválasztott lányoknak nyírfákat kellett állítani, a többieknek bükkfa dukált. Az Alföldön az akác vagy a nyárfa volt a divatos. Dél-Dunántűlon a tíz-tizenöt méteres gyertyánfát tartották igazi májusfának. Algalában szokásként élt és él napjainkban is, hogy a fáknak csak a lombkoronáját hagyják meg. Némely vidéken a kérgét is lehántják. Csík megyében régen a fák alsó részét ki is faragták. A fákat általában papír szalagokkal díszítették, illetőleg díszítik ma is. Egyes helyeken, mint pl. Szebényben a szalagokat lányok kötik fel - az édesanyák segítségével - a felállításra kerülő fákra. A felpántlikázott fákra üveges bort vagy sört kötnek. Egy lány több májusfát is kaphat, s hogy megtudja kik hozták, a fák tövébe levélkéket helyeznek el. Széken a fa állítója nevének kezdőbetűit vési rá a májusfa törzsére. A májusfák őrzése az édesapák feladata, nehogy ellopják vagy elcsúfítsák az elutasított udvarlók. A székelyek a májusfát hajnalfának vagy Jakab-fának hívják, mivel május elseje Jakab napja. Egyes vidékeken májfa a májusfa neve. A büszke és csalfa lányok egyes településeken csúfvagy szégyenfát kapnak, melyek nem mások, mint felci- comázott száraz kórók vagy tövises ágak. Hajdanában cselédek és kubikusok azokon a helyeken állítottak májusfákat, ahol szolgáltak, laktak, illetőleg dolgoztak. Az utóbbi évtizedekben a legények hivatalokhoz, kocsmákhoz, valamint vendéglőkhöz is állítanak májusfákat. A májusfákat Pünkösdkor vagy május utolsó vasárnapjának délutánján illik kidön- teni, illetőleg táncmulatság keretében kitáncolni. Dr. Várnai Ferenc Gyűlöl minden cenzúrát Interjú dr. Ungvári Tamással Az amerikai színház és mozi története volt a témája annak az előadásnak, melyet a pécsi Nemzetközi Angol Központ szervezett a napokban Ungvári Tamás író, irodalomtörténész, a Színművészeti Főiskola tanára és Howard B. Dartch filmakadémikus részvételével. Ungvári Tamást, aki évekig tanított az Egyesült Államokban, arról kérdeztük, mi a véleménye az európai és a magyar kultúra „amerikanizálódásá- ról”?- Károsnak vagy hasznosnak tartja az amerikai kultúra ilyen erőteljes hatását, mint amilyet például a filmforgalmazásban tapasztalunk??- Egyáltalán nem hiszek abban, hogy a kulturális áramlatok ártalmasak lehetnek. Ez egy régi egyházi tétel, hogy az eszmék fertőzők, amit átvettek a kommunisták, és ennek nevében igyekeztek a szabad információáramlást meggátolni. Én már azzal sem értettem egyet, amikor a Sixtus-kápolna Szibilláira fürdőruhát festetett az egyik pápa. Azt gondolom, hogy Michelangelo jobban tudta, hogy mit kell oda festeni, mint akármilyen cenzor. Én semmifajta cenzúrában nem hiszek, minden cenzúrát gyűlölök.- Nekem az a lényeg, hogy a cenzúra semmilyen módon, még a nemzeti ipar támogatása címén sem avatkozhasson bele az információ szabad áramlásába. Nem értek egyet az Európai Közösség burkolt nacionalizmusával. Azt hiszem, az amerikanizálódás ellen szellemi eszközökkel kell küzdeni és nem cenzúrával. A nemzeti filmnek kéne olyan erőssé nőnie, hogy szellemileg és terjesz- tésileg is megvívjon az amerikai film kétségkívüli dominanciájával. A befogadót nem érdekli, ki csinálta. A film nyelve, ha jó a film, Timbuktu- ban is elveszti „amerikaiságát”, és ugyanolyan érthető lesz, mint Budapesten.-Mennyiben más az amerikai színház, mint az európai?- Annyiban más, hogy színészeit egy 250 milliós tartalékból választja. Könnyű felismerni, ha van egy hadsereg ekkora tartalékkal, az egy kicsit erősebb, mint ahol csak 10 milliót lehet bevonultatni háború esetén. A nagy országok óriási előnye ez. Aki ezzel szemben bármilyen mitológiát akar gyártani, az csacsi, hiszen a nagy országoknak több lehetőségük van. Ennek következtében az amerikai színház esélyei nagyobbak, mint a mi színházainké. A magyar színháznak viszont az a nagy előnye, hogy itt a kultúrának ezeréves tradíciója van. így az emberek rituális színházbajárók. A színház egyszerre kulturális és társadalmi esemény. Ha én otthon becsukom az ajtót, leülök és elkezdem Dantét olvasni, az is kultúra. Ha elmegyek színházba, akkor fel kell öltöznöm, a büfébe kell tolakodnom stb. Otthon nem kell tolakodnom a fri- dzsidemél. Premiert látni pedig különösen társadalmi esemény. Az a nagyon jó színház, ami olyan, mint a pécsi, a kecskeméti vagy a Víg, ahol ott van a teljes szecesszió. Isteni odamenni.-Az amerikai évek hogyan hatottak tanári, oktatói módszerére? Én a világ legjobb életformáját választottam, amikor tanárnak mentem, mert ennyi örömöt, azt hiszem, semmi sem ad a földön, mint az, amikor az ember látja valakinek a növekedését. Olyan ez, mintha az ember a természetet csinálná. Kudarcként élem meg, hogy a főiskolán eddig egyetlen embert sem tudtam rávenni, hogy a négy év alatt anyanyelvi szinten megtanuljon angolul vagy más nyelven. Pedig Magyarországon évente mintegy 16-18 film készül angolul, franciául, németül, és irtózatos nehéz olyan magyar színészt találni, aki akcentus nélkül el tud mondani 2-3 mondatot. Én mindig csak a magunk felelősségét látom, nem a másét. A világ nekünk semmivel nem tartozik, mi tartozunk a világnak. Sallai Éva \ Hardy: Kompjuter-grafika Grafikusok a képzőművészetért Nagyfenyvesi László és Horgasné Varga Katalin grafikai kiállítása tekinthető meg április 28-áig, 15-19 óra között a vasasi Berze Nagy János Művelődési Házban. A portrék, tájképek és környezetvédelmi témájú alkotások megvásárolhatók. A bevételt a Vasasért Egyesület a július 1-20. között amatőr szobrászok, keramikusok, grafikusok vasasi alkotótáborának szervezésére fordítja. Jelentkezni a a 337-550-es telefonon lehet. Táncos beszélgetés A táncos világ legrangosabb szakmai elismerésével, Haran- gozó-díjjal tüntették ki nemrégiben Herczog Istvánt, a Pécsi Balett igazgatóját. Róla szól az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának Itthon című műsora, amit kedden 18.10-kor láthatnak a TV 2-n. A félórás összeállításban Herczog István beszél pályájáról, s részleteket láthatunk a balett-társulat elmúlt három évének nagysikerű előadásaiból. A műsort Bükkösdi László rendezte. Sárosi István A diagnoszta (variáció egy témára) L óránd doktor hosszan nézte a kémcsövet, közelebb vitte a fényhez, megrázta, de óvatosan, kezére ne fröccsenjen a vizelet, még egy csepp reagenst adott hozzá, amire a sötétzöld szín tovább mélyült.- Biztos. Biztos lehet benne. - 100 százalék?- Ezer. Megmondhatja a férjének is.- Istenem, mindig is fiút akart elsőnek .., - szippogta a könnyekig meghatott, nyúlánk Tepsicsné. Begombolta a szoknyáját, harisnyáján még igazított egyet, aztán kilépett a paraván mögül. - Rettenetesen boldog vagyok ... és ... és nagyon hálás ... - letörölte az arcát csiklandozó könnycseppet, és halkan, óvatosan leült a karosszékbe. Lóránd doktor befejezte az adminisztrációt, becsukta a hatalmas könyv fedlapját, a nyomaték kedvéért tenyerével még rá is csapott egyet, lecsúszott szemüvegét visszatolta az orrnyergére, a fiatalasszonyra nézett, ejha, állapította meg magában, sokkal szebb az arca, mint amikor először meglátta. Szemét egy pillanatra a bársony tekinteten felejtette, majd felpattant, kiöntötte a vizeletet a csapba, vizet engedett utána, aztán fontoskodó mozdulatokkal rendezgetni kezdett a műszeres asztalon.- És már azt is tudja, milyen nevet ad majd neki?- A férjemét, ki másét! Olyan szép, Lajos ...- Egy férfinek különösen fontos, hogy az első gyereke fiú legyen.- És ez tényleg olyan okos gép?- Ez a műszer több mint 95 százalékos pontossággal határozza meg a születendő gyermek nemét. De ha a vizeletreakció ilyen meggyőzően pozitív, a biztossággá több mint 100%. Tepsicsné meleg szeretetet érzett a furcsa, sokcsápú készülék iránt, jól megnézett mindent, a részleteket is el akarta mesélni a férjének. A rendelő barátságos volt, mindenre emlékeztette, csak nem rendelőre, nem ilyennek képzelte, igaz, életében először volt magánorvosnál, ha lánykorában bármi baja volt, csak az OTI-ba mehetett. Ott meg mindenütt csempe és bántóan kellemetlen szagok. Tekintete újra a sokcsápúra tévedt.- A háború a legtöbb műszeremet elvitte ... a legtöbb páciensemet ... majdnem mindet. Hiába múlt el öt év, idő kell a pótlásához ... De ez volt az első, amit rendbe hoztam . . . ez a csodaműszer.- Ügye ... - azonnal elharapta a folytatást, riadtan nézte egymást tördelő kezeit...- Mondja csak bátran, ne féljen ...- Ügye ... úgye, akkor elkezdhetem lassan gyűjteni a kisfiú-holmikat... kéket... világoskéket. . .- Kezdheti! Mostantól kezdve nincs más dolga ... nincs más dolguk, csak a jövevényre koncentrálni!- Köszönöm szépen doktor úr . .. nagyon hálás vagyok ... nagyon hálásak vagyunk ...- Nem kell... igazán nem. 200 forint...- Mennyi? 200?! - szeme elkerekedett, egy pillanatig kapkodva szedte a levegőt, a sógornőjére gondolt, ezt nem mondta, az összeget nem említette, aztán arra, hogyan jön majd ki a pénzből a hónap végéig, de a férje arca is megjelent, boldogan, sugárzóan, felkapta a levegőbe, úgy forgott vele körbe a szobában, fiú!, fiú!, feszültsége mosolyra váltott, mindegy, ettől a perctől kezdve semmi se számít.- Maga határozottan állította, hogy fiú! Hogy fiú lesz! Ezer százalék, ezt mondta a feleségemnek! - hörögte magából kikelve a hatalmas termetű Tepsics Lajos, aki tehetetlen dühében már másodszor szökkent talpra, hogy aztán fentről, az egek magasából dörögje lefelé fröcsögő érveit.- Kérem ... kérem ... nyugodjon meg, kérem ... - próbálta fegyelmezni magát és Tepsicset is Lóránd doktor, miközben jobb keze mutatóujját először esdve a szája elé tette, majd a várószoba ajtaja felé mutatott, jelezve, halkabban, legyen szíves, bal kezével pedig megtörölte verítékes nyakát és homlokát.-Mindenki úgy tudta, hogy fiú lesz! Mindenkinek azt mondtuk! - sziszegte fojtottan Tepsics - Mindent, amit csak vettünk neki, amit csak el tud képzelni, minden kék és kék és kék! Minden ruháján ott a hi- mezés! A neve! Lajos! És a meghívók! És minden!-Értse meg! Kizárt dolog, hogy fiút mondtam volna! Határozottan emlékszem a feleségére ...- És ennyi pénzért!-... és arra is, hogy mit mondtam neki! Ebben nem lehet tévedni.- Ennyiért!- A műszerek nem hazudnak! A reagensek tökéletesek! Vissza tud emlékezni, milyen színű volt a vizelete, amikor megmutattam? A fiatalasszony a rendelő legtávolabbi sarkában kuporgott, csak félig ült a széken, oldalra fordulva, és félt és riadt volt mint a sokat vert gyermek.- Vissza - lehelte alig halha- tóan.- Milyen színt mutattam magának? Sárgát? - gyors mozdulattal megtörölte a bajszát, izzadó állát.-Mondjad, Egérkém, válaszolj neki, sárgát láttál?- Zöldet, sötétzöldet - és már zokogott is, szivettépően, de halkan, befelé.-Na látja! Hallotta, zöldet! Hogy jelentsen, miért jelentsen fiút a zöld reakció?! Nézze ... itt van ... tessék - ütötte fel a nagy könyvet az orvos. - Tala- bér, Tálos, Tegzes, Tepsics. Itt van, Tepsics Lajosné - nézze, három keresztes, egészen sötétzöld.- Miért lenne fiú ... és a fő- tusz-uterusz reciprok kvóciens! Tizenhét! Hogy lenne fiú? És itt a vélemény! Tessék, nézze! Itt van .. lány! Látja, lány! ide van írva! Lány vagy nem lány?- De hát nekem .. .nekem egészen határozottan ... Egérkém, egészen határozottan . . .- Arról én már nem tehetek, hogy mit mondott a felesége önnek. Én a tudomány embere vagyok. Számomra csak a tények a fontosak, s azokat most maga is láthatta.- Ezek a tények, Egérke, te is látod, megmutatta a doktor úr.- De hát olyan gyönyörű ez a kicsi baba, olyan gyönyörű ...- csuklott el a könnyektől bugyborékoló, cincogó hang.- Hát persze, hogy gyönyörű! A leggyönyörűbb baba a világon! Higgye el Tepsics úr!- Amikor kikísérte őket, a veríték már a gerincén folyott végig” Barátsággal, majdnem szeretettel búcsúztak el egymástól. Becsukta az ajtót, mélyet sóhajtott, felnézetta foltos mennyezetre, még egyet sóhajtott, ez már megkönnyebbülésként szakadt fel belőle, még szerencse, hogy legalább a felénél bejön, gondolta, megigazította az inggaléiját, a köpenyét is, s a többinek is csak a töredéke jön vissza reklamáni, kihúzta magát, mosolyt erőltetett az arcára és lenyomta a kilincset.- Kérem a következőt! Anyám zavarban volt, legszívesebben azonnal visszafordult volna, a kicsiny barna asz- szonynak még a rúzsa is elhalványodott félelmében, de az orvos áradó nyájassággal folyta körül, hellyel kínálta, bonbonnal, hamar átsegítette a kezdet feszültségein.- Első baba?- Második ...-Második?! Ki nem néztem volna magából! Ez nagyszerű! És kisfiú? Kislány?- Kislány ...- És most?- Nem tudom. Azért jöttem...- Vizeletet is hozott?-Reggelit. Úgy tudom, az kell a vizsgálathoz ...-De én sejtem, hogy maga mit szeretne .. .- Az első kislány ... azt hiszem, ez természetes ...-A legtermészetesebb! Vetkőzzön le, ott a paraván ... Anyám, a csöpp kis asszony, szelíd megadással tűrte a vizsgálatot, a készülék zúgása, kattogása, időnkénti herákoló böffentése sem zavarta, szíve melege csak azé a parányi lényé volt, akit a híres nőgyógyász oly kitartó alapossággal vizsgált a biztos eredmény érdekében immáron negyedszer is. Mire felöltözött, az orvos a vizeletvizsgálattal is végzett.- Látja ezt a színt?: Jól nézze meg! Ez is amellett szól”...- Ez biztos?- Biztos, sajnos... - nagyot sóhajtott, amúgy együttérzően, aztán hirtelen kitört. - Még egy lány! Istenem, de csodálatos!- De hát a férjem ... az első is kislány ...- Hölgyem! A természet törvényeibe egyikünk se szólhat bele...- Annyira szerettem volna, olyan jó lett volna, ha ez ... Nem volt mérges, szomorú- sem, csak egy kicsit csalódott. Maga elé meredt, próbálta elképzelni amit az orvos mondott, lassan sikerült is, valóban, milyen csodálatos is a két kislány, együtt játszanak majd, hasonlítanak is egymásra, megértik egymást, társak lesznek jóban, rosszban, már mosoly játszott az arcán, nem vette észre, mint ahogy azt sem, hogy Lóránd doktor a neve és az eredményei után a VÉLEMÉNYÉT is beírta a nagykönyvbe: fiú! i »
