Új Dunántúli Napló, 1995. április (6. évfolyam, 89-117. szám)

1995-04-20 / 107. szám

8 Dünántúli Napló Közélet 1995. április 20., csütörtök Utóirat a berlini klíma-konferenciáról A levegőég és a nagyvilág jövője Egyre égetőbb környezetvé­delmi gondok közepette élünk, s lassan de biztosan haladunk az önpusztítás felé. A zöld- mozgalmak sikoltásait időn­ként túlzónak vélve, legfeljebb egy legyintésre telik cselekvés helyett. Kivétel azért akad, mint legutóbb az a berlini klíma-konferencia, - egészen pontosan az ENSZ Éghajlat- változási Keretegyezményében Részes Államok Első Konfe­renciája -, ahol a levegőég és mindezek nyomán a nagyvilá­gunk jövője volt a tét, s me­lyen hazánk delegációját dr. Szili Katalin, a Környezetvé­delmi és Területfejlesztési Mi­nisztérium államtitkára ve­zette. A kérdésre, hogy tulajdon­képpen mi haszna volt a ber­lini eszmecserének, az állam­titkár-asszony leszögezte: a konferencia legfontosabb té­mája az üvegházhatású gázok kibácsátás-korlátozásának fe­lülvizsgálata volt. Ugyanis az ENSZ Éghajlatváltozási Kere­tegyezmény kötelezte az alá­írókat - 160 állam írta alá és több mint száz ratifikálta is -, hogy az ezredfordulóra a széndioxid és más üvegházha­tású gázok légszennyezését az 1990-es szintre korlátozzák. Éppen e miatt, s hogy a kont­roll el ne maradjon, fél éven belül át kell tekinteniük, mi történt a saját portájukon. Másrészt a részes államoknak megfelelő staratégiát kell kia­lakítaniuk a cél érdekében, s erről kötelesek a többieket tá­jékoztatni. Mindez súlyos kompromisszumok hatása alatt született meg. Ugyanis az el­múlt három esztendőben újabb tudományos kutatások támasz­tották alá, hogy a széndioxid légköri mennyiségének stabi­lizálása csak a kibocsájtások drasztikus, 40-60 százalékos (!) csökkentése mellett kép­zelhető el. S tudni illik: a konkrét kibocsájtás-korláto- zást vállaló 15 legfejlettebb ország felelős a világ (antro- pogén) széndioxid kibocsájtá- sának háromnegyedéért. További gondot jelent a vi­lág levegő-szennyezésének fo­lyamatában a harmadik világ országainak robbanásszerű fej­lődése. Gondoljunk Kínára vagy Indonéziára, ahol az el­múlt évtizedben megduplázó­dott az energiatermelés és ez­zel együtt a széndioxid kibo- csájtás mennyisége is. Utóbbi­ról szólva a konferencián el­hangzott a fejlődő országok részéről: igényt tartanak a fej­lett technológiákra. Szili Katalin elmondotta: Magyarország ratifikálta az egyezményt és eleget tesz a 2000-re előírt korlátozó köte­lezettségének. Intézkedéseinek középpontjában az országos energiatakarékossági program áll, melyet számos más prog­ram is kiegészít. Gondolha­tunk nagyszabású erdőtelepí­tésre, illetve egyéb intézkedé­sek körére, mint például az ózon-károsító anyagok, vegyü- letek kibocsájtásának csökken­tésére. Az üvegházhatású gá­zokkal kapcsolatos globális környezeti kockázat elismeré­sével együtt, a magyar állás­pont szerint is elengedhetetlen A berlini konferencián Kohl szág 1000 küldöttjét. e gázok emissziójának további korlátozására vonatkozó tár­gyalások folytatása és az ed­digi kötelezettségek szigorí­tása. Mindenesetre a magyar delegáció aktívan bekapcsoló­dott a konferencia munkájába, részt vett annak szakértői sza­kaszában, az úgynevezett ber­lini mandátum kidolgozásá­ban. A konferencia témáihoz és más környezetvédelmi témák­hoz kapcsolódóan a magyar delegáció részvételével szá­mos többoldalú találkozóra ke­rült sor: az Európai Unió, a hat társult állam és a három balti kancellár köszöntötte ISO or­állam delegációjának találko­zójára, az ENSZ környezetvé­delmi programja vezetőjének és a közép-európai országok delegáció-vezetőinek eszme­cseréjére. Mindezek mellett számos kétoldalú találkozón - melyek­nek bizonnyal lesz utóélete is - folytattak a közös cselekvés le­hetőségeiről és kényszeréről eszmecserét. Többek között a német, a cseh, észt, holland, kanadai, lengyel partnerekkel, valamint a közvetlen szomszé­dokkal, a román és szlovák környezetvédelmi miniszterek­kel. Kozma F. Keleten a helyzet változatlan Új ellenőrző állomások a magyar-román-ukrán határ mentén A keleti határátkelő-helyeken az utóbbi időben sem javult a helyzet. A kamionoknak gyak­ran másfél, két napot is kell vá­rakozniuk, s növekvő gondot okoz a fekete piac, valamint a fekete munkavállalók serege. Záhony polgármesterétől, Bajor Imrétől - aki egyben a vidék országgyűlési képvise­lője is - megtudtuk: olyannyira megnőtt a csempészforgalom, hogy több helyütt, az utak kör­nyékén szabályos raktárakat alakítottak ki az illegális keres­kedők. Elsősorban nagy mennyiségű ital, benzin, cigaretta érkezik a keleti csempészutakon az or­szágba az ellenőrzés megkerü­lésével, a vámszabályok kiját­szásával. A rendőrség erőit nagyrészt lekötik a közlekedés rendjének fenntartásával kap­csolatos tennivalók. Tetézi a gondokat, hogy az átjövő ukrá­nok zöme éppen Szabolcsban vállal fekete munkát, ahol leg­nagyobbak a munkanélküliség okozta problémák. A helyzet normalizálására már történtek lépések - mondja a záhonyi polgármester. Az Uk­rajnába és Oroszországba tartó autók forgalmának jelentős ré­szét eltereltük a záhonyi átke­lőhelytől, ezzel könnyebbé, gyorsabbá vált az egyéb forga­lom ellenőrzése. Az illegális kereskedelem visszaszorítása érdekében a ha­tárőrség a magyar-ukrán és a magyar-román határ mentén, 20 kilométeres mélységben el­lenőrző állomásokat állított fel. Itt minden járművet megállít­hatnak és alaposan ellenőriz­hetnek. A kontroll olyan szi­gorú, hogy a szűrőn nagyobb tételben csempészáruk most már nemigen tudnak átjutni. A kémfőnök mesél „Olaszország nem nagyon ér­dekelt bennünket, sokkal in­kább a Vatikán. Önök után a magyarok és a lengyelek kém­kedtek” - jelentette ki Markus Wolf, a volt NDK felderítésé­nek egykori vezetője, aki a né­met alkotmánybíróság ítéletére várva olasz újságírók egy cso­portjának mesélt történeteket életpályájáról, a személyét övező legendákról. Olaszor­szágról mindössze ennyit mon­dott: „Az általam vezetett szol­gálat nem nagyon figyelt Olaszországra. A Vatikánra an­nál inkább. Az önök országával a magyar és a lengyel titkosz- szolgálat foglalkozott. Létezett egy bizonyos munkamegosztás, nekünk például Dánia jutott.” Ki lehet nőni? A baj megállapításában nem volt vita, de a gyógyító eljárá­sok tekintetében már igen - így jellemezhetnénk a Parlament­nek a kormány megszorító in­tézkedéseiről szóló szerdai vitá­ját. Mert abban egyetértett a kormánykoalíció és az ellen­zék, hogy a költségvetési hiány, a külső és belső adósság már elérte a kritikus határt, a priva­tizáció megtorpant, röviden: igen egészségtelen a gazdaság állapota. Mi a gyógymód? A kormány szerint először erőteljes bea­vatkozással a kór terjedését kell megállítani, vagyis nem szabad megengedni az egyensúly to­vábbi romlását, az állami túl­költekezést. Csökkenteni kell a hiányt s ezzel együtt serkenteni a gazdasági növekedést. Az el­lenzék szerint a növekedési hormon maga az igazi gyógy­mód, tehát a gazdaságot kellő pénzinjekciókkal, támogatás­vitaminokkal, a szabályozók ésszerű adagolásával kell fel­erősíteni egészen addig, míg fokozatosan kinövi a betegsé­gét. Előremenekülő gazdaságpo­litika? A pénzügyminiszter sze­rint a kormány által javasolt stabilizációs program is - ahogy mondta - növekedés-ba­rát, hiszen jobb feltételeket kí­ván teremteni a vállalkozások­hoz, az exporthoz. Ezt nevezte előremenekülő gazdaságpoliti­kának, amit az ellenzék viszont szakszerűtlen sokkterápiának minősített. A vitát nem lehet négy fal között eldönteni, még ha a Par­lament falai - jelképesen szólva - országnyi teret fognak is körbe. A gazdaság valóságos folyamatai bizonyítják majd, kinek a gyógymódját igazolta az élet. Mert lehet, hogy a bajt ki le­het nőni, de az is biztos, hogy csak az egészséges szervezet képes szépen, arányosan és biz­tatóan növekedni. Pálos Tamás Az Európai Unió agrárpolitikája Indokolatlan félelem „Magyarország agrárgazdasága és a Közös Piac” címmel tartott előadást dr. Varga Gyula, az Agrárgazdasági Kutató- és In­formatikai Intézet igazgatóhe­lyettese április 14-én, Pécsett a MTESZ-ben. Varga Gyula óvott az illúzi­óktól, de az indokolatlan félel­mektől is az Unióba való belé­pésünkkel kapcsolatban. Nyu- gat-Európa, a dugig telt raktá­rak ellenére egy erős magyar agrárszektor belépésében érde­kelt, mert akkor a mi termelő­ink nem fognak sorban állni a Közösség kasszája előtt a nor­matív támogatásért. Az is tév­hit, hogy Nyugat-Európa szö­vetkezetellenes, nagyüzem el­lenes lenne. Őket nem érdekli a tulajdon kérdése, nem azt né­zik, hogy a termelőkapacitások kinek a tulajdonában vannak, hanem az, hogy hatékonyan termelnek-e ezek a kapacitások. Az új rendelkezések értel­mében bevezetik amerikai min­tára az ugaroltatást, mégpedig kötelező jelleggel, vagyis bizo­nyos birtokhatár fölött a terme­lőnek a földterület legalább 15 százalékát nem szabad évente bevetnie. Ezután viszont kom­penzációs visszatérítést kap az Unió közös kasszájából. 95 tonna gabonatermés alatt nem kötelező az ugaroltatás, viszont kompenzációt sem kap a ter­melő. A parlagért kapott in­gyenpénzt a tulajdonos a beve­tett területen a termelés további intenzifikálására fordíthatja. Nyugat-Európában ugyan 20 hektár körüli az átlagos üzem­nagyság, azonban a gazdaságok 20 százaléka adja az áruterme­lés 70-80 százalékát. Az igazán életképesek a többszázhektáras nagyüzemek. Jelentős föld- és tőkekoncentráció várható az ez­redfordulóig, illetve azután is. A többlábon álló magyar nagyüzemek nagyon is jól il­leszkednének tehát a nyugat­európai agrárstruktúrához. Föl­téve, ha addigra sikerül regene­rálódniuk, fejlődniük. Az Európai Unió mindenek­előtt hatalmas piacot jelent, amelyen belül Portugától és Finnországig bármelyik ABC- üzletben nagyjából azonos élelmiszerkínálatot találunk már ma is. De nem csupán nyerünk egy nagy piacot, több mint 300 mil­lió fogyasztóval, nekünk is megnyílnak majd saját belső piacaink a konkurencia előtt. Varga Gyula fölhívta a figyel­met arra, hogy bizony Portugá­lia, Görögország, vagy Spa­nyolország agrártermelői in­kább a hátrányát érezték idáig a csatlakozásnak, semmint elő­nyeit. Nem mindegy tehát, hogy milyen állapotban lesz a mi mezőgazdaságunk a belé­péskor! „Az Unió számunkra sem nem a mennyországot, sem nem a poklot nem jelenti majd” - fogalmazott az előadó. Gazdag László Bank injekciók? Bár az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak (EBRD) csaknem 60 tagja van, munká­ját, befektetéseit - amint az a mostani londoni közgyűlésen újra kiderült - nyilvánvalóan a leginkább érintett kelet- és közép-európai államok kísé­rik figyelemmel. S ez érthető is, hiszen a négy éve létreho­zott pénzintézet fő feladata épp a politikai korszakváltás és a gazdaság gyökeres átala­kításának kettős, példátlan feladatával küszködő régió segítése. Miként járul hozzá az EBRD a piacgazdasági re­formok valóra váltásához? Mennyire pazarló a műkö­dése? Reálisak-e tervezetei, ajánlásai a nem ritkán mere­dek ipari és kereskedelmi visszaesést elkönyvelni kény­szerült országok számára? Minderről szerteágazó vita folyt a brit fővárosban. Míg Németország például nem zárkózik el új tőkeinjekciók gondolatától, addig az ameri­kaiak és angolok ezúttal he­vesen ellenezték a tervet. A politikai meggondolások vagy a pénzügyi megfontolá­sok vezéreljék a bankot? E tekintetben szemlélet- és ér­dekeltérésnek lehet tanúja a világ - s vesztese Európa ke­leti fele. Olyan alapkérdések­ben nincs egyetértés, kívána- tos-e nagyszabású kölcsö­nökkel gyorsítani térségünk­ben az átalakulás folyamatát; politikai vagy „sima” üzleti szempontok vezéreljék-e a forrásokat juttató országokat? A jelek szerint az EBRD első­sorban azt vizsgálja, meny­nyire képes fejlődni egy or­szág a saját erejéből. S ehhez méri a maga pénzügyi injek­cióit. A segélyek ideje lejárt. Szegő Gábor Videóvásár Dobogókőn Napi három videópremier! Igazán nem panaszkodhat a csaknem másfélmillió honi képmagnótulajdonos a video­film kínálatra: csak úgy ontja vagy harminc videókiadó az újdonságokat. Az év minden egyes napjára átlagban legalább három új videópremier jut! A másfélezer téka között pedig mind több a színvonalas, több ezer műsoros kazettát kínáló kölcsönző. A videofilmek döntőtöbb­sége amerikai, hollywoodi pro­dukció, szinkronizált változat­ban. Ma már az amerikai sike­rek a nyugat-európai bemutató­val szinte egyidőben, olykor már előbb jelennek meg ide­haza videókazettán. A tavalyi hétszeres Oscar-díjas Schindler Isitája már egy audio-CD áráért megvásárolható, az idei hat Os- cart nyert Forrest Gump pedig június elejétől kölcsönözhető a magyar tékákban, alig néhány héttel követve a világ-videóp- remiert. A két Oscarral büsz­kélkedő Féktelenül is hamaro­san kazettára költözik, míg Az oroszlánykirály várhatóan szep­tembertől lesz idehaza videós­láger. A Disney-filmek egyébként az elmúlt hónapokban valósá­gos „videótörténelmet” írtak Magyarországon. A múlt év vége felé jelent meg a Hófe­hérke és a hét törpe klasszikus Disney-mű, valamint az egyik legújabbkori siker, az Aladdin, melyek egyaránt ötven-ötvene- zer példányban keltek el. E két eladási rekorddal új fejezet kezdődött el a honi videózás­ban. Eddig ugyanis a kiadók el­sősorban videotékák számára értékesítették filmjeiket, köl­csönzési joggal, 3-5 ezer körüli áron. Közvetlenül a képmagnó­tulajdonosok, családok számára sikerfilmeket nagyobb mennyi­ségben, megfizethető, 2 ezer forint alatti áron a Disney-cég magyarországi forgalmazója kezdett el értékesíteni. E sikeren felbuzdulva mind több honi kiadó fordul „arccal a lakosság felé”, bár az is igaz, hogy ez nem magyar talál­mány: az Egyesült Államokban a forgalmazók már több, mint egy éve nagyobb bevételt könyvelnek el a lakosságnak eladott kazetták révén, mint a tékaértékesítésből. Nálunk erre most érett meg a piac - vélik a szakemberek. Várhatóan az áp­rilis 20-án és 21-én Dobogókőn zajló videóvásáron is az elmúlt néhány év sikerfilmjeinek „la­kossági árú” megjelenése lesz az egyik sláger. Olyan filmeket lehet viszonylag olcsón megvá­sárolni, mint a Dennis, a komisz (Walter Matthauval), a Több, mint testőr (Whitney Houston­nal, Kevin Costnerrel) vagy a Rain man (Dustin Hoffmannal, Tom Cruise-szal). Dobogókőn egyetlen év le­forgása alatt immár harmadszor lesz videóvásár, a tavaly áprilisi és októberi összejövetelt köve­tően. A rendezvényre kéttucat hazai videókiadó jelezte részvé­teli szándékát, s a videótéká- soknak, magánszemélyeknek kínált filmek száma várhatóan meghaladja majd az ezret. Do­bogókő vált a videofilmek or­szágos seregszemléjévé. Egy helyen egyszerre ezen a vásá­ron lehet a legnagyobb válasz­tékot megtalálni. A legális hazai videóipar, becslések szerint, legalább 2 milliárd forintos forgalommal büszkélkedhet, mellyel az el­múlt évben a magyar szórakoz­tatóipar egyik legjelentősebb ágazatává fejlődött. Szakmai vélemények szerint a szerzői jog védelméről szóló törvény 1993. májusi életbe lépése elle­nére a kalózipar legalább ek­kora bevételre tesz szert a filmpremierek kazettaváltoza­tának terjesztésével, a video­filmek jogtalan másolásával, terjesztésével, s a kábelteleví­ziókon jog nélküli vetítésével. Erről tanácskoznak majd Do­bogókőn, a vásár idején az ille­tékes hatóságok legmagasabb szintű vezetői. Falus Tamás t

Next

/
Thumbnails
Contents