Új Dunántúli Napló, 1995. április (6. évfolyam, 89-117. szám)

1995-04-19 / 106. szám

10 Dünántúli Napló Oktatás - Kultúra 1995. április 19., szerda Egyetemi, főiskolai esélyek Több a hely - és a jelentkező is A tavalyinál háromezerrel több fiatal adta be jelentkezését az egyetemekre, főiskolákra. Ez derült ki a jelentkezési lapok feldolgozása után. A 3,6 száza­lékos emelkedés 86 200 jelöltet takar. A tavalyi felvételi tény- számokhoz képest mintegy 5 százalékkal többen juthatnak be a megcélzott intézménybe. Va­gyis a mostani korosztálynak - ha nem is nagy mértékben - de jobbak az esélyei, mint a tava­lyiaknak. Neuwirth Gábor, az Orszá­gos Felsőoktatási Felvételi Iroda főtanácsadója tájékozta­tott az intézmények frissen fel­dolgozott jelentkezési adatai­ról. Ebből kitűnik, hogy alap­vető változás nincs, ami az ér­deklődést illeti. Továbbra is tartják a magas arányszámot a művészeti főiskolák és egyete­mek: 10 százalék feletti az emelkedés a tavalyi jelentke­zőkhöz képest. Igaz, megha­ladja a 10 százalékot a műszaki intézménycsoportba jelentke­zők számának emelkedése is, emögött azonban a tavalyi rea­litás húzódik meg: igen ala­csony volt a jelentkezési arány, így idén csak a felvehetők más- félszerese jelentkezett. Művészek, bölcsészek, közgazdászok Intézménytípusonként a kö­vetkező kép tárható a fiatalok elé. A művészeti intézmények 7 és félszeres túljelentkezéssel vezetnek. A keretszám ötszörö­sét is meghaladó arányban je­lentkeztek a jogi karokra és jogi főiskolákra. A bölcsészkarokra négyszeres, a gazdasági felső- oktatás intézményeibe három­szoros, a természettudományi karokra 2 és félszeres a túlje­lentkezés. A 2, 2 és fél közötti cso­portba tartoznak a tanárképző, a tanító- és óvóképző főiskolák, az egészségügyi egyetemek és főiskolák, valamint a katonai intézmények és az agrár felső- oktatás intézményei. Meglepő adat, hogy a legna­gyobb érdeklődés - 14 és fél­szeres túljelentkezéssel - a rendőrtiszti főiskola iránt nyil­vánult meg. 90 helyre 1300 fia­tal pályázik. A Színművészeti Főiskolára 14-szer, a Képző- művészetire 13,5-ször, az Iparművészetire 9-szer, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisko­lába, Budapestre 6-szor többen szeretnének bejutni. Hatszoros a túljelentkezés az Állatorvostudományi Egyete­men. Öt intézmény állapíthatta meg, hogy a betölthető he­lyekre 5-ször többen igyekez­nek: az ELTE Szociológiai In­tézete, a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem Kereskedelmi és Vállalkozási Akadémiája, az ELTE Jogi Kara és az Állami­gazgatási Főiskola tartozik ide. Bár az ELTE bölcsészkarán 4,98-szoros a túljelentkezés, a legnagyobb érdeklődés közép­pontjában ez az intézmény áll, ide jelentkeztek a legtöbben. A 7200 pályázóból, várhatóan, 1500-nál többen nem juthatnak be. Ami az ország többi böl­csészkarát illeti, Pécsett 3,5- szörös a túljelentkezés a Janus Pannonius Egyetemre. Érdekes, hogy a Miskolci Bölcsészettu­dományi Intézet is majdnem ilyen népszerű, ám feltehetően azért előzi meg a debreceni és a szegedi nagy bölcsészkarokat, mert Miskolcra már a középis­kolai eredmény alapján is fel­vettek jelentkezőket. Három­szoros a túljelentkezés a Veszp­rémi Egyetem tanárképző sza­kára. Kilenc olyan felsőoktatási in­tézménye is van az országnak, ahová nem jelentkeztek any- nyian, mint amennyit felvehet­nének. Ezt azonban nem szabad úgy értékelni hogy ezeket a he­lyeket nem töltik be. Nagyrészt olyanoknak van esélye, akik másodikként vagy harmadik­ként jelölték meg a szóban forgó intézményt. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gazdaságtudományi Kara, a Miskolci Műszaki Egyetem bá­nyász, kohász szaka, a dunaúj­városi főiskola tartozik ide. A felvehetőknél kevesebben je­lentkeztek a Károli Gáspár Re­Szeged főiskolájára, valamint a TTK-ra 2-2,8-szeres a túlje­lentkezés. Meg kell jegyezni, hogy az ELTE Tanárképző Fő­iskolájára, Budapesten keve­sebben pályáznak -2,1 -szeres a túljelentkezés. Ennek az a ma­gyarázata, hogy a jelölteknek két tárgyból kell vizsgázni, míg a többi intézményben egy vizs­gatárgy is választható. Elképzelhető lenne, hogy a tanító- és óvónőképzők azonos feltételeket állítanak a jelentke­Idén 5 százalékkal több diák kezdhet évet felsőoktatási in­tézményben. (Felvételünk a POTE-n készült) fotó: Müller a. formátus Egyetem Bölcsészka­rára - még nem eléggé ismert az intézmény - és ugyanez mondható el a Pázmány Egye­tem Bölcsészkaráról is. Vélhe­tően ezeket is megcélozzák majd az átjelentkezők. Ä jogi intézmények közül az ÉLTÉ és az Államigazgatási Főiskola iránt nyilvánult meg a nagyobb érdeklődés, a túlje­lentkezés meghaladja az ötszö­röst. (Az utóbbin 100 helyet már betöltötték a középiskolai eredmény alapján és ez azt is je­lenti, hogy a fennmaradt 100 helyre 900 fiatal törekszik.) Négyszeres a túljelentkezés Miskolcon. A TTK-ra, Budapesten, a felvehetők több, mint 3-szo- rosa, Pécsett 2 és félszerese, Szegeden és Debrecenben 1,88- 1,89-szerese jelentkezett. A pedagógusképzők változó népszerűsége Akik a tanárképzés iránt ér­deklődnek, azoknak tudniuk kell, hogy a legtöbben a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára szeretnének bejutni; 4 és félszer többen a felvehe­tőknél. Nyíregyháza, Eger, zők elé, a 16 intézményben azonban nem azonos a felvételi eljárás és ez befolyásolja a je­lentkezési arányokat. Nem számítva a vonzáskörzet hatá­sát, a vizsgatárgyak kijelölése lehet a meghatározó az érdek­lődésben. Egyébiránt a legtöb­ben a Pető Intézetbe szeretné­nek bejutni - 3,4-szeres a túlje­lentkezés - és sokan jelentkez­tek Győrbe is (2,7). A jászberé­nyi, sárospataki tanító- vala­mint a hajdúböszörményi óvó­nőképző, a Körösi Csorna Főis­kola 2-szeres körüli túljelentkezést regisztrált. Nem érte el ezt a számot - a 2-szerest - a Csokonai, az Eötvös Főis­kola és az Illyés Pedagógiai Fő­iskola. Ugyanez a helyzet a kecskeméti intézményben is. Orvosképzés ­vége a fővárosi fölénynek Az egészségügyi felsőokta­tásban, úgy tűnik, szóródik a je­lentkezés. A legmagasabb az arány - és ez meglepő - a Deb­receni Orvostudományi Egye­tem főiskolai szakain, 4,4-sze- res. Ugyanitt, az általános or­voskaron 3,94-szeres a túlje­lentkezés. Vagyis a korábbi évek budapesti fölénye m^f- szűnt! Egyébiránt a fővárosban a fogorvosi kar iránt nyilvánul meg a nagyobb arányú érdek­lődés; közel 4-szeres, míg az ál­talános orvoskar átlaga 3,1-sze­res. A katonai főiskolákra 2,7 kö­rüli a jelentkezők aránya. Továbbra is nagy az érdek­lődés a gazdasági felsőoktatás iránt. Meglepő azonban, hogy a Kereskedelmi és Vendéglátó Főiskola vezet 4,1-szeres túlje­lentkezéssel, míg a Közgazda­ságtudományi egyetemre „csak” 3,9-szer többen szeret­nének bejutni a lehetségesnél. Meghaladja vagy elérte a fel­vehetők 3-szorosát a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára, a Külkereskedelmi Főiskolára és a miskolci Gazdaságtudományi Karra jelentkezők száma. A pé­csi Közgazdasági Karra 2,5- szeres, Debrecenbe és Szol­nokra 2-szeres a túljelentkezés. Az utóbbi viszonylag új intéz­mény. Középiskolai eredmények alapján Aki a lapokat figyelte, olvas­hatta, hogy a műszaki felsőok­tatásba a középiskolai eredmé­nyek alapján 5850 fiatalt már felvettek. Ez azt jelenti, hogy a helyek 70-90 százalékát betöl­tötték. A fennmaradtakat a kö­zös érettségi felvételi vizsga eredménye alapján töltik be. Továbbra is az építészkar iránt nyilvánul meg a nagyobb ér­deklődés (3-szoros); 2-szeres a Könnyűipari Főiskolán és a Budapesti Ybl Főiskolán. Az összes többi intézményben alatta marad a 2-szeres jelent­kezésnek. Nincs annyi jelent­kező, mint amennyit felvehet­nének a budapesti gépészkarra, a miskolci bányász, gépész és kohász karra és a dunaújvárosi karra. Az agrárterületre már évek óta felvételi vizsga nélkül ve­szik fel a jelentkezők 80-90 százalékát, nyilván ez is kedvez a magas jelentkezési számnak. Mindazonáltal meg kell emlí­teni, hogy az Állatorvostudo­mányi Egyetemen — ahol min­denki felvételizik - 6-szoros a túljelentkezés. A fel vehetőknél 3-szor többen szeretnének be­jutni a Gödöllői Egyetem Gyöngyösi Főiskolai Karára, a Vezető és Továbbképző Inté­zetbe. Közel 3-szoros az érdek­lődés a debreceni Agráregye­tem hódmezővásárhelyi, illetve a szarvasi karára. Több intéz­ményben nem éri el a jelentke­zők száma a felvehető keret­számot. A polgárosodás útja Nem születik meg a fejlesztésről szóló törvény Magyarországon nem létezik polgárság, jelentette ki Po- komi Zoltán a FIDESZ okta­táspolitikai kabinetjének ve­zetője április 5-én Pécsett, a JPTÉ Bölcsészkarán rende­zett diákgyűlésen. Szerinte a polgárság megteremtéséhez két út vezethet, a privatizáció és a felsőoktatás fejlesztése. Ezért tartja szomorúnak, hogy a felsőoktatás fejlesztéséről szóló törvényről, melynek áp­rilis 30-ig kellene a parlament elé kerülnie, a kormány le­mondott, és helyette ország gyűlési határozatot akar a képviselőkkel meghozatni. Pokorni véleménye az, hogy fejlesztési törvény nélkül a tandíj bevezetésének nincsen értelme. A szakértő szerint szükség van a tandíjra, de csak akkor, ha a felsőoktatás kapuit széle­sebbre tárják a fiatalok előtt, ha többen tanulhatnak tovább. Ekkor a tandíj kikényszerí- tené a hallgatókból, hogy mi­nél előbb végezzék el tanul­mányaikat. Nem töltenének el hat-nyolc évet az egyeteme­ken, hanem átadnák helyüket az újonnan érkezőknek. Ha viszont a nyitást eredményező fejlesztésre nem kerül sor, akkor a tandíj nem más, mint sarc. Nem arra való ugyanis, hogy az egyetemeket finan­szírozzák vele. 300 éve halt meg La Fontaine 1695. április 13-án halt meg Jean de La Fontaine, aki a me­séből tündöklő művészi alko­tást varázsolt. Édesapja főer­dész volt. Fia először szerzetes akart lenni, majd apja mester­ségét folytatta. 20 év múlva, főként szerencsétlen házassága miatt Párizsba költözött. Ott kezdte meg irodalmi munkás­ságát. Világhírét meséi alapozták meg. A meséket eleinte rosz- szalló kritika kísérte. „Ezek a mesék, amelyeket a francia gyermekek az iskolában olvas­nak, egyáltalán nem valók gyermekek kezébe - írta az egyik újság. Többnyire azt iga­zolják, hogy mindig az erő­sebbnek van igaza, hogy a ki­csik a nagyok természetszerű áldozatai, és hogy cselszövéssel messzebbre lehet jutni a világ­ban, mint becsületességgel.” Jean-Henri Fabre, annak a korszaknak ismert rovarszakér­tője megállapította: „Hogy le­het leírni egy beszélgetést egy téli álomra készülő tücsök és egy élelmiszert felhalmozó hangya között?” Elsőként Mo- liere ismerte el La Fontaine magas irodalmi rangját. „Sze­rettem volna én is ilyen író lenni” - jelentette ki egy alka­lommal. A La Fontaine-mesék, ame­lyeknek cselekménye jórészt az állatvilágban játszódik le, 1668 és 1694 között jelentek meg 12 kötetben. Az egész akkor is­mert mesevilágot átalakította a ma is időszerű plasztikus rövid történetekké, amelyek nagy él­vezetet szereznek az olvasónak. Az AFP francia hírügynök­ség szerint napjainkban a fran­ciák 76 százaléka ismerteti La Fontaine meséit gyerekeivel. Egy közvéleménykutató inté­zet, a SOFRES szerint La Fon­taine népszerűség szempontjá­ból második helyen áll Fran­ciaországban az írók között a maga 38 százalékával. Az első helyet Victor Hugo foglalja el 49 százalékkal, La Fontaine után Moliere áll a harmadik he­lyen 33 százalékkal. A Fulbright-ösztöndíj tanárcse- reprogramjának lényege, hogy a résztvevők egy-egy tanévet töltsenek más országban, lehe­tőleg egymás munkahelyén ta­nítsanak, egymás lakásában lakjának, így a nyelvtanításon túl a fogadó ország körülmé­nyeivel, kultúrájával is megis­merkedjenek. A pécsi Leőwey Klára Gim­názium két éve vesz részt eb­ben a programban. Dr. Szolcsá- nyi Jánosné igazgatónő, vala­mint dr. Bölcskey Andrásné an­gol munkaközösség-vezető szerint a cserekapcsolat jó lehe­tőség arra, hogy anyanyelvi ta­nárokkal egészítsék ki az angol­tanárok munkáját, hiszen min­den csoportban ketten-ketten dolgoznak. Kulturális vetülete sem elhanyagolható, hiszen a vendégtanárok magukkal hoz­zák az amerikai életformát, szokásaikat, míg a helyettük kiutazó magyar kollégáik nyelvtudásban, módszertani ta­pasztalatban gyarapodva térnek vissza egy-egy tanév után. Tanárcsere-program Roxanne Nawara Minnesota államból, Minneapolisból érke­zett. Nem először jár Magyar- országon, volt már nyári tábo­rokban Debrecenben, Pécsen is. Elhatározta visszatér ide, s erre kínálkozott a Fulbright-ösztön­díj adta lehetőség. Hazájában amerikai irodalmat tanított 12 éves gyerekeknek. Vonzotta az itteni gazdag kulturális élet, a vendégszeretet, a zenei élet. A második tanévet tölti a pécsi Leőwey Klára Gimnáziumban. Dicséri az ide járó diákok szor­galmát, azt, hogy a rengeteg ta- nulnivaló ellenére érdeklődőek, kedvesek, tisztelettudóak, ud­variasak. 10 csoportja van, négy haladó, három közepes és három kezdő. A legnagyobb különbséget abban látja, hogy náluk har­madév van, azaz háromszor van osztályzás évente, ami a ma­gyar bizonyítványnak megfe­lelő. A diákoknak viszont he­tente kell jegyet adni. A tanár napi nyolc órát tölt az iskolá­ban, így csak egyetlen állása lehet, de nagyon jól meg is fize­tik. Az órarend minden nap azonos, ám a tanár marad ugyanabban a tanteremben, s a diákok váltakoznak. Roxanne cserepartnere az elmúlt tanévben Horváth Mik­lós, a Leőwey Klára Gimná­zium tanára volt, így ő tanított Minneapolisban irodalmat. A személyes kihíváson túl jó lehe­tőségnek érezte a kint eltöltött tanévet arra, hogy közelebbről is megismerje az amerikai élet­formát, a kinti tanárkollégák életét. Szerinte az egész rendszer más, nehéz pontosan meghatá­rozni a különbségeket úgy, hogy kiemelünk egy-egy ele­met. A tanár személyiségének kevesebb szerepe van, mint ná­lunk, de abban, hogy mit mikor tanít, teljes a szabadsága. Amerikában az önbecsülés nagyon fontos, talán az egyik legfontosabb kategória. Erre a magyarországi tanároknak is vigyázniuk kéne: soha nem szabad megsérteni egy ember önbecsülését. Penny Fulton (Oregon ál­lamból, Corvallis-ból érkezett). Mint angol-történelem szakos középiskolai tanár kíváncsi volt az átmeneti, demokráciába for­duló időkre, a közép-európai életformára. Úgy véli, sok közös található az amerikai és a magyar nép között, de több hangsúlyt kel­lene fektetni az egészséges életre nevelésre. Saját diákjai­val bizonyíthatja, a gyerekeket érdekli ez a téma. Az oktatás te­rületén több különbséget is lát. Az amerikai oktatási rendszer­nek az a célja, hogy minden gyerek ugyanazt az alapmű­veltségi szintet megkapja, a szakosodás, specializáció ké­sőbb jön. A magyarországi kö­zépiskolai rendszer különböző­sége eleve elitképzést eredmé­nyez, a Leőweybe főleg jól ta­nuló diákok kerülhetnek be. A tanár szerepe is különböző. Itt a tanár főleg előad és mint tekin­tély szerepel az osztályban. Amerikában nem ajánlatos 10 percnél többet beszélnie, utána be kell vonnia a diákokat az órába, és mint szervező, irá­nyító szerepel. Itt minden tudás a tanártól indul ki, Amerikában pedig lehetővé teszi és előse­gíti, hogy a diákok egymástól tanuljanak, a teammunka, a kreativitás dominál. Úgy érzi ,a magyar diákokkal jó kapcsola­tot sikerült kialakítania, a tanév végén hazatérve hasznosítani tudja majd itteni tapasztalatait, a kulturális különbségeket. A jövőben a magyar irodalmat is tanítani fogja a világirodalom témakörének kapcsán. Sallai Éva A I 4 i Pokorni szerint a társada­lom csak akkor lesz hajlandó elfogadni azt, hogy több pénz jusson az eddigieknél a felső- oktatásra, ha ő is valami töb­bet kap cserébe. Ezért is szük­séges lenne minél több diákot felvenni a főiskolákra, egye­temekre. A fejlesztésre pedig lenne pénz. A Világbank 10- 15 milliárd forint hitelt tudna biztosítani ehhez, ha megszü­letne a törvény. Ugyanakkor megtakarításokat jelentene a felsőfokú oktatási intézmé­nyek tényleges integrációja is. Elképzelhető, hogy magán­pénzeket is be lehetne vonni az egyetemek működtetésére közalapítványok formájában, bár erre egyelőre kevés az esély. A tandíjról szólva Po­korni felvetette, hogy az on­nan befolyó pénzt máshonnan is beszedhetné az állam. Pél­dául úgy, ha az irreálisan ala­csony kollégiumi díjakat megemelné. Igazságtalannak tartja azt, hogy aki kiszorul a kollégiumi szolgáltatásból, az több ezer forintokat fizethet albérletért, szemben a többiek mintegy hatszáz forintos díjá­val. Költségeket lehetne meg­takarítani azzal is, ha azok a tanulók nem részesülnének a hallgatói juttatásokból, akik megbuktak, vagy önhibájuk­ból halasztottak. U. G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents