Új Dunántúli Napló, 1995. április (6. évfolyam, 89-117. szám)
1995-04-16 / 104. szám
4 Dunántúli Napló Magyarország - Dél-dlnántúl 1995. április 16., vasárnap Haumann boldog volt Pécsett- Boldog ember voltam Pécsett 1966 és 1970 között - idézte fel az elmúlt időket Haumann Péter színművész kérdésemre a pécsi Helyőrségi Klubban, ahol a múlt héten lépett fel. Előző este a budapesti Vidámszínpadon Neil Simon „Furcsa pár” című darabjában a megbetegedett Darvas Ivánt helyettesítette. - A pályám itt lódult meg Debrecen után, a pécsiek jobban bíztak bennem. Olyan szerepeket kaptam, amelyek koromat még nem illették meg. Ez a bizalom pedig nagy erőt adott. Az első feleségemmel is itt éltem, lakásom volt, úgy dolgoztam, mintha a város polgára lettem volna. Nem tekintettem átmeneti állapotnak, hogy pécsi színész •vagyok. Aztán innen a budapesti 25. Színházba kerültem. Az akkori kultúrvezetés egy fajta szelepként működtette ezt a színházat, olyan dolgokat lehetett bemutatni és kimondani, amiket máshol nem.- Hogyan került a film közelébe?- Szókratész védőbeszédét olyan sikeresen adtam elő a huszonötödikben, hogy bekerültem a pesti színészek viszonylag zárt körébe. Olyan visszhangja volt a darabnak, hogy el kellett fogadniuk azonnal. Ezután szinte le sem lehetett vakarni a tévé képernyőjéről. Sajnos a mai kezdő tehetségeket a televízió nem ismerteti meg a nézőkkel. Egyébként mozifilmben ritkán szerepeltem. Főszerepre talán háromszor kértek fel. Elkerült a Mafilm. Hogy miért, ezen gondolkodjanak el ők, engem már nem érdekel. Ha van még Mafilm.- Sokat jár vidékre?- Mostanában már nem. Pesten négy színházban hat színdarabban játszom, elfoglalt vagyok, faltól falig élek. Az Operett Színházban kisebb fiammal, a tizenötéves Mátéval a „Valahol Európában” című musicalben együtt lépek majd fel. Ő is ezt a pályát választotta. Már játszott Tolnai Klárival, Mensárossal, Darvas Ivánnal, Garas Dezsővel. Van egy saját filmje, adófizető polgár, nagyon büszke vagyok rá is. U. G. „A pécsiek bíztak bennem ” FOTÓ: LÖFFLER GÁBOR Férfiak - az ágyban Az olaszok udvarlások, a szláv nemzetek fiai ajtóstól törnek a házba Egy úr nemcsak a pokolban, hanem a kupiban is úr... Iskolaháború Gyönkön Újabb - április 24-ig szóló - haladékot adott a gyönki képviselő testület a miszlai, udvari, szárazdi és diósberé- nyi önkormányzatoknak, hogy rendezzék fennálló tartozásaikat. A gyönki képviselők döntése alapján úgy volt, hogy a hét elején, hétfőn az előbb említett falvakból a gyönki általános iskolába érkező diákokat egyszerűen hazaküldik. Indok: a települések nem utalták át az iskola fenntartásához szükséges kiegészítő támogatást. A mintegy 100 kisdiákot kedvezőtlenül érintő döntést Fekete József gyönki polgár- mester a község katasztrofálisan rossz gazdasági helyzetével magyarázza. Mint megtudtuk, napi fizetési gondjaik vannak, például ha hónap elején egy vállalkozó nem segíti ki az önkormányzatot hitellel, akkor a közalkalmazottak fizetése került volna veszélybe. A környező falvak olyan kis lélekszámúak, hogy még alsó tagozatos osztályt sem tudnának indítani, ezért Gyönkre járnak a gyerekek iskolába. Azonban a központi fejkvóta mindig a lakóhely szerinti önkormányzathoz érkezik. Egy általános iskolás esetében ez az összeg 41 ezer forint, amihez még járulhat kiegészítő összeg - például két nyelv oktatása esetén. Ezzel az összeggel tartoznak a falvak. A polgármester elmondta, hogy Szárazd, Miszla és Diósbe- rény már ígéretet tett az adósság törlesztésére. A Közigazgatási Hivatal, miután értesítést kapott a gyönki önkormányzat döntéséről, azt törvénysértőnek ítélte és a határozat megszüntetését kérte, határidőnek április 25-ét jelölve meg. A polgármester arról tájékoztatta a ÚVDN-t, hogy a képviselőtestület nem fogadja el a törvénytelenség vádját és téves információkra hivatkozva elutasítja azt. Hazafi Zsolt Horogkeresztet mázoltak a nagykőrösi zsinagógára MA Szeretettel köszöntjük névnapjuk alkalmából Csongor nevű kedves olvasóinkat. A Nap kél 5.51 nyugszik 19.37 órakor Hírek, tudósítások, események közölhetők hétfőn 14-től 16 óráig a 215-000-es telefonszámon. Hírszerkesztő: ÚJVÁRI GÁBOR A vadász A mai Csongor nevünk törtök eredetű, de ősmagyarnak tekinthető. Jelentése a török nyelvben „vadászmadár”. Vörösmarty Mihály „Csongor és Tünde” című verses eposza tette a nevet ismertté. Ma Húsvét vasárnapja van, Krisztus feltámadásának ünnepe. Időjárás Általában mérsékelt lesz a légmozgás, de vasárnap napközben időnként megélénkül az északkeleti, keleti szél. Hajnalban helyenként pára, köd képződik. Vízállások: Mohács 582 cm, apadó, 8,4 fok, Őrtilos 35 cm, apadó, 9,4 fok, Barcs 66 cm, változatlan, 9,8 fok, Drávasza- holcs 150 cm, áradó, 6,8 fok. Lottószámok Ötös lottó: 39,55,58 71,74 Hatos lottó: 4,8,16 23,39, 42 Pótszám: 38 Jokerszám: 045853 Vajon milyen véleménnyel vannak a pécsi éjszakai bárokban „munkájukat végző” kéjhölgyek a különböző nemzetek fiairól. Milyenek is a kéjért kemény valutával, forinttal fizető férfiak, az ágyban? Ennek a kérdésnek jártunk utána a héten. Először szabadkoztak, majd lassan megnyíltak az általunk megkérdezett lányok. Ám mielőtt az ő beszámolójukat közreadnánk, egy férfi (az egyik bár kidobófiúja) szemüvegén keresztül is lássuk: milyenek a bárokba betérő urak?-Én leginkább a nyugdíj- korhatárt súroló férfi vendégek viselkedését tartom érdekesnek. Azok az urak ugyanis, akik otthon az unokájukat lo- vagoltatják a térdükön, és a feleségüknek isiászról, reumáról panaszkodnak, a bárokban tangóban, ledér öltözetben táncoló lányok láttán mintha kibújnának a bó'rükbol. Bekerülnek az éjszakai élet atmoszférájába és akár limbó-hintót, vagy twistet is táncolnak. Ebből persze gond is adódhat, mert például néhány hónappal ezeló'tt a konzumlányok közreműködésével kellett egy öregurat felemelnünk a táncparkettról, ugyanis hátra dalos twist-gyakorlata idegbe- csípó'déssel végződött. A bárok látogatása természetesen ritkán végződik ilyen tragédiával. Az esetek jelentős részében azzal az aktussal fejeződik be a bárlátogatás, amiért egyes férfiak előszeretettel látogatják e műintézményeket. A szórabírt hölgyek véleménye szerint mint férfiaknak, a magyaroknak nem kell szégyenkezniük. Ám elmondták, hogy a képességeikről legekben beszélő honfitársaink zöme közel sem azt nyújtja az ágyban, amit hirdet magáról. Ami a külföldieket illeti, a szláv nemzetek fiai nem hívei a hosszas udvarlásnak, a lányok itatásának, kényeztetésének, többségük ajtóstól törne a házba. Az ágyban állítólag durvák, irányítani akarnak. Az olaszok latinos temperamentummal közelítenek még a prostituáltakhoz is. Udvarolnak, ha kell könyörögnek, szeretnek babusgatni és kedvelik, ha kényeztetik őket. (Közöttük is vannak persze olyanok, akikkel a lányoknak keményebben kell bánni.) A német és osztrák férfiak hangoskodnak, duhajkodnak a bárokban, de korrektül kifizetik a kialkudott árat és a plusz szolgáltatásokat. Borravalót nem igen adnak, ellentétben az angol vendégekkel, akik igen gálánsak, bőkezűek, akik igyekeznek a kupikban is gentleman-ként viselkedni. Ezek után persze el is várják, hogy a hölgyek megdicsérjék modorukat és ha lehet férfiúi teljesítményüket is. Balog N. A nagykőrösi zsinagógára ismeretlen személyek szombatra virradóra náci szimbólumokat - horogkeresztet és SS jelvényt - festettek. A pészachi istentiszteletre érkező zsidó emberek nagy megdöbbenéssel észlelték a történteket, és csak jelentős késéssel tudták megkezdeni az imádkozást. A szélsőjobboldali körök már régóta jelentős aktivitást fejtenek ki az alföldi városban, korábban egy csoportjuk ellen már vádiratot is benyújtottak antiszemita tevékenységük miatt. A rendőrség megkezdte az ügyben a vizsgálatot. A fentiekről a Nagykőrösi Zsidó Hitközség értesítette az MTI-t. Rádió mellett ... JEGYZET A rádió is mondta - a tévében pedig láttam - hogy Pesten a „homo-szexi- sek” összejöttek valami ötvenen, mások szerint több mint százan, és demonstráltak, mert jogokat kér- nek-követelnek, ha jól emlékszem az egyneműek szeretnének összeházasodni. Kívánságuk - remélhetően - teljesül, hiszen valamikor, mint annyi minden mást, ezt is büntették, különösen a férfiak közötti „ilyen” kapcsolatot, Hitler és társai pedig gázkamrába küldték őket. Az általános emberi szabadságjog megilleti a Szivárvány Egyesület (?) tagjait is: éljenek úgy, ahogy akarnak, a társadalmi erkölcsi normáknak megfelelően. Az utcán felállított emelvényen erről beszéltek a mikrofonba. De. Most jön a „de”: a szónokok után - vagy közöttük - szót kapott egy tizenkét esztendős fiúcska is. Körülbelül ennyit mondott: szerinte miért ne szerethetné egymást két néni, vagy két bácsi, ha nekik úgy tetszik? Ennyit mondott, majd lelépett a dobogóról és a - gondolom a mamája lehetett, vagy esetleg nagynénikéje - gratulált neki. Engem meg a kisfiú szereplése felháborított. Pontosabban a felnőttek ötlete. Mit keresett ott egy gyerek? Egy olyan rendezvényen, amely kimondottan felnőtteknek való gyülekezet. És ha már az operatőr kameravégre kapta és a riporternek sem volt annyi esze, hogy talán ezt ki kellene vágni a tudósításból, a rendező is megkímélhette volna a nézőt e gusztustalan látványtól. Nem tette. Mellesleg: kedden délután a parlamenti ülésen Torgyán doktor - bár említette a gyerek részvételét - átsiklott az ügyön és inkább azon háborodott fel, hogy mindez virág- vasárnap történt, azt közvetítette a televízió, a helyett, hogy éppen a virágvasárnapi körmentről adott volna tudósítást. Tiltakozását Fodor Gábor miniszterhez intézte. A miniszter válaszában elmondotta, hogy szombaton és vasárnap is több - különböző vallási - szertartásról tudósított tévé, többek között körmenetről is. Utóiratként: ha nem a „melegek”, hanem mondjuk a prostituáltak léptek volna színre - köny- nyen megszerezhető engedéllyel - és követeltek volna akármilyen jogokat, illő lett volna-e egy kisgyermeket felléptetni az emelvényre? Mert ez n e m emberjogi kérdés. A rádiónak - mint sok minden másnak is - van előnye, hátránya. Előnye, hogy rendkívül gyors: a sajtó csak másnap tud beszámolni az eseményekről, a tévé már azon a napon, csak többórás késéssel. De a rádió stúdiójában ülő bemondó hölgyek és urak, továbbá riporterek kedélyállapotát nem érzékelhetem. Ä tévé egészen más. Például javíthatja kora reggeli kedélyállapotomat, de el is szomoríthat. Szorgalmas tévénéző vagyok, ezért állíthatom, a mi tévébemondóink és riportereink a világ legszomorúbb személyiségei. Közöttük is van egy - a gazdaságpolitikai percek műsorvezetője - akit még életemben nem láttam elmosolyodni. Mindig visszasírom a kedvesen csicsergő, örökké mosolygó Szili Nórát, a műsorvezető riporternőt. (Most is tévézik, de sajnos ritkán.) Amikor megjelenik - a Napkelte műsor után - a következő, azt hiszem, Tízórai című adás - s annak két riportere, egy nő és egy férfi, csak addig mosolyognak, míg be nem jelentik: most ők következnek. Aztán a híreket már olyan bánatos ábrázattal olvassák be, hogy megkeseredik a számban a reggeli. Természetesen nem a háborús, vagy katasztrofális események ismertetéséből hiányolom a mosolyt, mert az nagyon is bántó és sértő lenne, hanem a más jellegű eseményeknél. De a mi lányaink szomorúak. Tessék megnézni a műholdas külföldi adásokat. Még a krimiket is derűsen konferálják, szinte szemhunyorítással kísérve: kérem, a most következő borzalmakat nem kell komolyan venni... „Meleg” és szomorú pillanatok...
