Új Dunántúli Napló, 1995. április (6. évfolyam, 89-117. szám)

1995-04-15 / 103. szám

10 Dunántúli Napló Magazin 1995. április 15., szombat SS,?!': Madártávlatból a 4500 embert befogadó épületegyüttes, a Nevelési Központ FOTÓK: laufer l. Gyermekvilág a város szélén Tizenöt éves az Apáczai Csere János Nevelési Központ Van olyan falu, melyben keve­sebb lélek él, mint ahányan a pécsi Apáczai Nevelési Köz­pontba járnak naponta. Majd 4500 gyermek és felnőtt tölti itt a napjának jelentős hányadát, ahol többet vannak együtt, mint amennyit a családjukkal. A 16 tagintézményből, álta­lános iskolákból, óvodákból, bölcsődékből, művészeti isko­lából, gimnáziumból, művelő­dési házból, a korai fejlesztő központból s a kollégiumból álló központ néhány nap múlva ünnepli fennállásának 15. év­fordulóját. Ez az idő egy iskola életében nem sok, de arra elég, hogy látható legyen: az egykori koncepció bevált-e, működik-e. Amikor a mára 60 ezer négyzetméternyi területen fekvő nevelési-oktatási-műve- lődési centrum épült, a vissza- emlékezők szerint először úgy nézett ki, mintha avarkori ása­tás folyna. Míg az építkezés tar­tott, készült a teljes intézmény koncepciója is. A közös munka első hivatalos dokumentuma 1981-ben Mihály Ottó, Szilágyi János és Mihály Ernő nevéhez fűződik. Mihály Ottó ma úgy foglalja össze: „Kidolgoztunk egy 5, majd egy 10 éves fejlesz­tési-kutatási programot, amelyhez sikerült egy jogilag semmire nem jogosító, de sok mindenre felhatalmazó kísérleti státust biztosítani. Talán első­ként az országban - ilyen mére­tekben és ilyen sokféleségben mindenképpen egyedülállóan - helyi tantervek sokaságát hoz­tuk létre. Elkezdtük az óvodais­kolát, és elsőként indítottunk kéttannyelvűgimnáziumot. Kia­lakítottuk a tagozatos gimná­zium előképét. Lett sokféle te­hetséggondozási program. Sok­sok variációban épült ki a csa­ládgondozást, a mentálhigié- niés gondozást szolgáló rend­szer. Sokan és sokat tanultunk. De elsősorban egymástól tanul­tunk. Feladtuk, és újra neki- kezdtünk. Csalódtunk egymás­ban és felfedeztük egymást. Vol­tak sikereink és kudarcaink. Összegezve: fejlesztettünk és fejlődtünk. ” Az elképzelés lényege ma is az, ami az elején. Olyan intéz­mény létesült a város déli pa­nelrengetegében, mely egyesí­teni kívánta az iskolai nevelés, oktatás feladatait a művelődési, sportolási igények kielégítésé­vel oly módon, hogy az oda ke­rülő gyermek egy átfogó peda­gógiai-művelődési folyamat ré­szese legyen. Az egykori igaz­gató, Szilágyi János, aki nélkül ma ANK nem lenne, úgy fo­galmazott: „Intézményünk tu­lajdonképpen erején felül vál­lalta, hogy foglalkozik mind­azokkal a problémákkal, ame­lyeket e városrész felszínre hoz. A gyerekekkel és a szülői házzal való törődéshez így kapcsoló­dik az, hogy figyelünk a kertvá­rosban élő tizenéves rétegre. ” Olyanokra is tehát, akik nem tanultak az intézmény falai kö­zött, de ott éltek, élnek a pe­remvidéken. Szilágyi János „dühödt gyermekközpontú- sága”, kitartása, pedagógiai tervei, de talán még szigorúnak mondott természete nélkül is bizonnyal kevesebb lenne azoknak a gyermekeknek a száma, akik találkozhattak itt a személyes pedagógiával. Neve és életének majd 15 éve össze­fonódott ezzel az intézménnyel. Az első olyan gyerekek, akik már bölcsődébe is ide jártak, idén érettségiznek. Szinte az egész életüket itt töltötték. Ha nyernek egy versenyen, s a ne­vük elhangzik, még az óvónők is emlékeznek rájuk, tudják, mi volt a legkedvesebb játékuk, mitől voltak szomorúak. Hogy ez a közösség hogyan alakította jellemüket, milyen emberré formálta őket, csak később de­rül ki, de tanulmányi sikereik már ma is jeleznek. A tárgyak műveltségi blok­kokban való tanulása, a hasz­nálható tudás, a szervesebb is­meret alapfeltétel volt és ma­radt, ahogyan az egyéni szemé­lyiségfejlesztés elve is. Az itte­niek hiszik, hogy csak ezzel le­het valódi esélyhez juttatni a gyermeket. A városközpont-szervező funkció, amit az ANK-tól re­méltek, kevésbé érvényesült. A több tízezres lakókörnyezet nem állandó, a családok hamar továbbköltöznek innen, ezért nincsenek hagyományok, me­lyekre a közművelődési szak­emberek itt építhetnének. A környezet veszélyeztetett, egyre több a kábítószerező, bandákba sodródó fiatal. Az ANK jelenleg inkább arra tö­rekszik, hogy a saját gyerekei nevelésére használja fel a belső kulturális infrastruktúrát. Ne­hezíti a helyzetüket, hogy 56 millió forintot meg kell termel­niük, s ez kényszeríti őket arra, hogy bérbeadják tereiket. A könyvtár azonban tökéletesen kiszolgálja a környezetet, a pénzszűke egyre több olvasót terel a kellemes környezetben kialakított könyvtárba, köztük sok a felnőtt látogató is. Nagy öröm, hogy az ANK-ban fiatal, és megújulni tudó a szakembergárda. A lég­kör még mindig kreatív, nyitott. Bódis Éva igazgató szerint en­nek az az oka, hogy az a 15 év belülről egy jól kirajzolódó ér­tékstruktúra mentén szervező­dött, és folyamatos a belső fej­lesztés.-Az együtt dolgozók az al­ternatívák közül közösen vá­lasztanak. Tudjuk, mikor ki ke­rül sorra, és kinek a fájdalma a legnagyobb. Az új tervek izgat­nak minket, s még sokáig együtt akarunk dolgozni. A kérdéseink most is azok: mit gondolunk a világról, az iskoláról, a jó isko­láról? Fontos, hogy mára kide­rült, sikerült az alternatív pe­dagógiákból az értékeseket, időtállóakat kiválasztani. Most, az évforduló alkalmat ad a to­vábbi lehetőségek fölmérésére, s annak számbavételére, meny­nyi tényleges pedagógiai értéke van ennek az intézménynek. Hodnikl. Gy. Idejáró gimnazisták óra előtti pihenője az Aulában Magyarul magyarán Húsvét A legnagyobb pénzintézet Tokiói bankforrásoktól származó értesülések szerint októberben összeolvad a Mitsubishi Bank és a Bank of Tokyo, s ezzel a világ legnagyobb pénzintézete jön majd létre. Aktíváinak értéke mintegy 72 ezer mil­liárd jen (720 milliárd dol­lár), betétállományáé pedig 52 ezer milliárd jen (52 mil­liárd dollár) lesz. Az össze­olvadás után az új pénzinté­zet központja a jelenlegi Mitsubishi Bankban lesz, a Bank of Tokyo pedig meg­szűnik. A szuper-vadász Amerikai vadásznak lenni - legalábbis jómódú körökben - egyre kényelmesebb, ami­óta a szupertechnika bevo­nult erre a területre is. A szuper-vadász felszerelheti magát többek között egy olyan készülékkel, amely úgy felerősíti a zörejeket, hogy az erdőben a „hangta­lanul” suhanó állat is észlel­hető. Napjaink vadásza el­tévedni sem fog: műhold jelzi a kis képernyőjén, merre jár az erdőben. A szupervadásznak télen sem kell a lesen fagyoskodnia: elektromos fűtés tartja me­legen a vadászruhát. Egy sor amerikai állam javára szól­jon, hogy máris eltiltották az ilyen fajta felszereléseket. A törvényhozók szerint mél­tatlan dolog, hogy a vadá­szatra amúgy is óriási fö­lénnyel induló emberek még további előnyöket kapjanak a vadakkal szemben. A kereszténység legnagyobb ünnepe. A nagypénteken ke­resztre feszített Jézus Krisztus dicsőséges feltámadására em­lékezünk. Az ünnep nevének értelmezése, származtatása nem okoz nehézséget. A „hús” és a „vét” (vétel=fogyasztás) összetétele. (Vö. magunkhoz vesszük = ünnepélyes, szakrá­lis kifejezése annak, hogy va­lamit megeszünk, elfogyasz­tunk.) Elválaszthatatlan kap­csolatban van a húshagyó sza­vunkkal, amellyel a farsang „farkát”, azaz a végét jelöljük. Húshagyó vasárnap = farsang­vasárnap, s az utolsó a húsha­gyókedd. A világi vigadozá- soknak, lakodalmak, a bálok tartásának az eszemiszomok- nak valamikori utolsó lehető­sége. Mert az utána következő nap már hamvazószerda, va­gyis a nagyböjt kezdőnapja, amelyen a virágvasárnap szen­telt barka hamujával keresztet rajzol a pap a hívek homlo­kára, emlékeztetve az élet mú­landóságára: Emlékezz, em­ber, hogy porból lettél, és porrá leszel! - Ezt követi a nagyböjti időszak, az Erdy- kódex szerint, negyvenlőböjt, Jézus negyven napi böjtölésé­nek, majd kínszenvedésének emlékezetére szentelt időszak. A böjt szó megbecsülendő régi­ségünk. Még a magyar nyelv szakrális pogány rétegéből ke­rült át a keresztény szóhaszná­latba. Összefoglalóan rosszra hajló emberi természetünk megzabolázását jelenti a termé­szetes testi kívánságok kordá­ban tartásával. Vagyis a mai közvélekedéssel ellentétben nemcsak a húseledeltől való megtartóztatást értették rajta, hanem ennél sokkal többet. A régi idők böjti fegyelme igen szigorú volt. A legfőbb böjti napokon azaz péntekenként csak kenyeret, sót és száraz nö­vényi eledeleket volt szabad enni, és naponta csak egyszer. Nem zsírral, hanem olajjal fői­tek. Gondoljunk a természet- gyógyászatra és a reformtáplál­kozásra! Nem véletlen tehát, hogy a fő és erőt adó táplálék, a hús ti­lalma és e tilalom feloldása az ünnep nevének az alapja. Ebből könnyen adódik a következte­tés, hogy nagyevő és ezen belül húsevő nemzet vagyunk. Ezt támasztja alá a farsangvasámap előtti csütörtök népi elneve­zése: kövércsütörtök, torkos­csütörtök, sőt: zabálócsütörtök, jelezve, hogy ilyenkor kell - divatos szóval élve - „feltan­kolni” az Ínséges időkre. Ment­ségünkre szolgáljon, hogy a húsvét mint ünnepnév horvát, de inkább szlovén mintára alko­tott tükörszó a horvát-szlovén mesovuzem-bői, amelynek a je­lentése hús vétel, hús vevés. Ebből az átadó nyelvben a vu- zem maradt meg. Ez a párhu­zam érvényesül a húshagyó esetében is, amely a horvátban- szlovénban mesopust alakban él. Hitünk alapigazsága, „szent titka” szerint FELTÁMADÁS- nak kellene neveznünk ezt az ünnepet, de a szótörténetet fi­gyelembe véve, a húsvéti sonka fogyasztása is szerves része az ünnep megszentelésének. Rónai Béla Keresztrejtvény kesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A április I—i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Azt szeretném megtudni, hogy lehet nagyon sok pénzt örökölni?” Simon, Mohács, Jókai Mór u. 6„ Karácsonyi Be­áta, Pellérd, Vasút u. 10/2., Páldi György, Pécs, Nagy Imre u. 41. Az utalványokat postán küldjük el.

Next

/
Thumbnails
Contents