Új Dunántúli Napló, 1995. április (6. évfolyam, 89-117. szám)
1995-04-14 / 102. szám
10 Dhnántúli Napló Háttér 1995. április 14., péntek Mennyi az a 170 milliárd? Sokkterápia vagy leépülés A kormány nem enged a 170 milliárdból - nyilatkozta a miniszterelnök, talán abban a meggyőződésben, hogy a kormány takarékossági programjának ő a legjobb propagandistája. Meggyőződését a népszerűségi felmérések nem igazolták ugyan, de az tény, hogy a program erőteljes védelemre szorul még a koalíció választóinak körében is. A csomagtervről pedig csak annyit, hogy mint a legújabb Szonda-Ipsos tanulmány bizonyítja, a megszorító intézkedések még mielőtt bármilyen hatással lettek volna a gazdaságra, erősen sokkolták a közvéleményt. A fogadtatás Nyugat-Európában és Washingtonban a Bokros-terv sikert aratott, még akkor is, ha a pénzügyminiszter londoni tárgyalásain a partnerek - miként illik - kelletik magukat, mielőtt az újabb hitelek megadásáról döntenének. így van ez már vagy húsz éve. A hitelező országok rendszerektől és kormányoktól függetlenül, minden esetben megelégedéssel nyugtázzák azokat a takarékossági intézkedéseket, melyek lehetővé teszik, hogy a hitelfelvevő országok iszonyú erőfeszítésekkel, az életszínvonal további romlása és sokszor a gazdaság további fékezése árán is tartsák a hitelek visszafizetésének ütemét és ha lehet új hitelek felvételével erősítsék a gazdag és a szegény országok kutyamacska barátságra épülő együttműködési rendszerét. Vasutassztrájkról, pedagógus sztrájkról, szakszervezetek, tudósok, diákok és vállalkozók elégedetlenkedéséről szólnak a hírek, Torgyán József a mennybe ment és Horn Gyula népszerűsége minden idők legalacsonyabb szintjére esett vissza. De a március 12 óta eltelt egy hónap legfontosabb tanulsága mégis az volt, hogy Magyarországon ma nincs olyan politikai vagy társadalmi erő, mely megakadályozhatná a kormánykoalíciót akarata érvényesítésében, bármilyen drasztikus takarékossági intézkedésre és életszínvonal rontásra határozná el magát. Ez pedig annyit jelent, hogy a kormány szabad akarata érvényesülni tud, s ha ez az akarat egy jól megtervezett sokkterápia végigvitelére irányul, akkor a dolog vége elméletileg még fellendülés is lehet. Mi marad? A kormány változatlanul kemény és határozott hangvéw—|------------ab ban van, hogy sokkolja a gazdaságot. Ezért valószínűleg az sem véletlen, hogy hivatalosan nem sokkterápiáról, hanem megszorító intézkedésekről, pénzügyi csomagtervről beszél a kormány. Baj akkor lehet, ha tatóknak kell táppénzt fizetniük a munkavállaló betegségének első 25 napján. Mivel a tb-járu- lék mellett az első 25 napi táp- pénzfizetés kettős terhet ró a munkáltatóra, s egy ilyen intézkedésnek még az AlkotmánybíA csatlakozás fehér-könyve Kötelező előírások Újfajta politikai-matematikai kitétellel kell megismerked- nük: a 15+6 formula az Európai Unió tagjai és az immár féltucatnyi, társult közép-ke- let-európai ország közös tanácskozásainak, fórumainak jelzőjévé vált. A mostani luxembourgi találkozó ilyen rendezvény volt, méghozzá a maga nemében példa nélküli: a térségünk brüsszeli bebocsátásra váró államaiból érkezett külügyminiszterek most kaptak először hivatalos tájékoztatást az úgynevezett "Fehér-könyv" tartalmáról. Ez a dokumentum hivatott arra, hogy részletezze az EU-csatlakozás feltételeit. Kötelező előírások? Úgy tűnik, az EU-illetékesek egyfajta „vezérfonal” kidolgozását tekintik feladatuknak. Vagyis a - valószínűleg júniusban, a következő cannes-i csúcson elfogadandó - tervezet nem tételes teendők merev sorozatát tartalmazza majd, hanem egy minimum-szintet jelöl ki: mely követelmények azok, amelyeket a belépni szándékozóknak az egységes belső piacon való szereplés érdekében teljesíteniük kell? Közelebb Brüsszelhez? Ezúttal sem születtek az EU- kapcsolatokat szorosabbra fűző pontos döntések. Ám a luxembourgi tanácskozás, amelyen értelemszerűen a magyar diplomácia irányítója is részt vett, mégis különösen fontosnak tűnik. Azt bizonyítja, hogy az EU nem zárkózik el a jelentkezők bevonásától, véleményük kikérésétől az integráció-bővítési folyamat felvázolásánál. Igaz, a döntéshozatal már nem „kívánság-hangverseny” jelleggel történik. A jövőben a politikai matematika számtalan újabb egyenletével kell még megismerkednünk. Egészen addig, ameddig a 15+6-ból politikai és gazdasági értelemben 21 lesz. Bokros Lajos és Horn Gyula a parlamenti ülés egyik szünetében tele azonban némileg félrevezető. A csomagtervre már édesanyja sem ismerne rá. A társadalombiztosítás által kért vagyon megtagadása már nem érvényes, a főiskolai tandíjak bevezetése kétségessé vált, a honoráriumok Tb-járulékkal való megterhelése már nem biztos, még a családi pótlék és a gyermekgondozás körüli határozottság is lanyhul és alkudozásba megy át. A hét végén (még mielőtt Horn Gyula megvédte volna a 170 milliárdos csomagot), a kormányszóvivő már olyan pótköltségvetés előterjesztéséről számolt be, amelyben ennél lényegesen alacsonyabb összegről, 127 milliárdról van szó. Ami a csomagtervből bizonyosan megmarad, az a radikális forintleértékelés, melynek tervezői ebben a gazdasági eszközben látják az eladósodási folyamat megállításának kulcsát, miközben remélhetően azt is számításba veszik, hogy minden egyes leértékeléssel felértékelődnek azok a már felvett dollárok, melyek visszafizetése az ország legsúlyosabb gazdasági terhévé vált. Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy megértsük: a sokkterápia legfőbb értelme az intézkedéssorozat ebben a nem feltétlenül végiggondolt formájában, melyhez még Bokros Lajos is készséggel fogad el szakszervezeti és egyéb érdek- védelmi „módosításokat és kiegészítéseket”, csak a gazdálkodókat valamint a pénzből és fizetésből élőket sokkolja, nem pedig magát a gazdaságot, melyre ráférne egy alapos megrázkódtatás. Szimptomatikus, hogy a HVG, ez a gazdasági érdekcsoportokkal szorosan körülvett újság legfrissebb számában egyetlen féloldalas cikkecskét szentelt a témának, melyben azzal a nem túlságosan lényeges kérdéssel foglalkozik, hogy érdemes-egyálta- lán pótköltségvetést elfogadtatni a parlamenttel, amikor a végrehajtásra kerülő takarékos- sági intézkedések úgyis elvégzik a magukét az államkasszában. És szimptomatikusak a legújabb fejlemények is: „Mégsem a munkáltatókat terheli a táppénz” -közli a szombati napilapok egyike legfrissebb értesülését a csomagterv egy újabb pontjának valószínű kiiktatásáról. Arról van szó, hogy a Bokros által bejelentett intézkedések közül egyelőre nem valósul meg az, mely szerint a munkálróságon is lehetnek következményei, a hír elég hihetően hangzik. De még ha nem is lenne igaz, annyit biztosan jelez, hogy a kormány gazdasági elképzelései egy hónap múltán távolról sem tűnnek olyan határozottaknak, ahogyan azt a koalíciós pártvezetők nyilatkozatai mutatták. Kényszerpályán Az új gazdasági stratégia az erózió, a leépülés állapotába került, még mielőtt bármiféle pozitív hatása érvényesülhetne. Ami nem azt jelenti, hogy a kormány rossz irányba indult, vagy hogy más pártoknak nem az elosztási rendszer ugyanazon kényes intézményeihez kellett volna hozzányúlniuk, ha a sors rájuk hárítja a döntés felelősségét. A parlamentben ezen a héten mégis indulatos támadások várnak a csomagterv szerzőire, akik kényszerpályán érkeztek el arra a pontra, amikor már nem lehetett tovább várni a cselekvéssel. Kár, hogy a döntés előtt nem vették tekintetbe, hogy mire tanították az egyszeri szabólegényt, mielőtt szabászollót kapott a kezébe: „Előbb hétszer mérd meg, s csak azután vágd le”. Bokor Pál Veszteséget fedez a bank Ki fizeti a számlát? Naponta ostromolják az embert a reklámok, miszerint ennél, vagy annál a banknál ismét emelték a kamatokat, percig se tétovázzon a néző, a hallgató, az olvasó, ott van a legjobb helyen a megtakarítása. Másnap megjelenik az újságban: ugyanaz a bank felkarolt egy köztudottan veszteséges sajtóvállalkozást. Ki fizeti ilyenkor a számlát? - kérdeztük Bácskai Tamást. A bankok üzleti vállalkozásai mindig kockázatosak. Igaz, ez az a szakma, amelyben nem létezik üzlet kockázat nélkül, soha nem lehetünk biztosak, hogy visszakapjuk a befektetésünket. Mégis milyen indítékok alapján „működnek” a pénzintézetek beruházásai? Az egyik szempont lehet pusztán üzleti megfontolás: egy rosszul menő céget - gyárat, boltot, netán újságot - akkor a legérdemesebb megvenni, amikor a legrosz- szabbul áll a szénája. Ügyes üzletpolitikával, némi anyagi befektetéssel fel lehet javítani a vállalkozást, talpra lehet állítani és akkor életképesen, jó áron tovább lehet adni. A másik „befektetési alkalom” akkor kínálkozik, amikor az adott vállalkozás már nyakig eladósodott a banknál, fizetésképtelenné vált és tartozásai fejében kerül a pénzintézet tulajdonába. Van egy harmadik eset is: amikor a bank egyik vezetője vonzódik az adott befektetési területhez, szívesen vállal mecenatúrát, netán bizonyos politikai, gazdasági befolyásra törekedve fektet pénzt a vállalkozásba. Az ilyen befektetéseket általában az adózott nyereségből fizetik, hogy ez esetleges kudarc esetén se sodorhassák veszélybe a bank stabilitását, netán a betétesek pénzét. Minden bankár tudja, hogy kockáztatni csak egy határig szabad. Más a helyzet akkor, ha egy- egy ilyen tranzakció mögött többségi, vagy teljes állami tulajdonú pénzintézet áll. Ekkor nem is igazi üzleti befektetésről, hanem valami másról szól a történet. De mi ez a „más”? Valamelyik kiadó veszteségének állami átvállalása, a piacvesztés állami finanszírozása? Kinek a költségén? Ki fizeti ebben az esetben a számlát? Az állam, vagyis az adófizető? A kérdések válaszra várnak. A politikusok népszerűségi mutatói A politikusok ismertségi mutatói Nyugati országrész Országos Nyugati országrész Országos népszerűség (pontszám) népszerűség (pontszám) ismertség (%) ismertség (%) Változás az előző Változás az előző Göncz Árpád 93 93 hónaphoz hónaphoz Horn Gyula 92 92 Március képest Március képest Torgyán József 92 92 Göncz Árpád 79 0 76-2 Boross Péter 90 89 Demszky Gábor 67-4 67-2 Kuncze Gábor 89 88 Keleti György 62-3 63-3 Orbán Viktor 88 88 Kuncze Gábor 59-8 60 Békési László 87 84 Pető Iván 55-4 55-3 Fodor Gábor 86 85 Deutsch Tamás 52-3 51-2 Für Lajos 86 81 Nagy Sándor Torgyán József 51 51 0 +7 52 48 0 +5 Demszky Gábor 86 86 Giczy György 51 +1 51 +1 Pető Iván 84 82 Orbán Viktor 50-2 50 0 Szabó Iván 77 76 Surányi György 50 * 53 * Keleti György 75 70 Gál Zoltán 50-2 51-2 Nagy Sándor 74 72 Fodor Gábor 49-11 51-5 Deutsch Tamás 73 75 Füzessy Tibor 47 0 46-1 G. Nagyné Szájer József 46 0 46 +2 70 71 Csintalan Sándor 45 +1 46-1 Maczó Ágnes Horn Gyula 44-10 44-11 Bokros Lajos 58 58 Szekeres Imre 44-5 47-5 Szekeres Imre 57 55 Békési László 43-10 46-4 Surányi György 56 54 G. Nagyné Gál Zoltán 54 51 Maczó Ágnes Für Lajos 42 41 0-2 42 42 +3 0 Szájer József 46 42 Bokros Lajos 39 * 40 * Csintalan Sándor 44 43 Szabó Iván 38-7 40-3 Giczy György 42 41 Boross Péter 36 +2 36 +1 Füzessy Tibor 39 38 Politikusok megítélése Bokros Lajos és Surányi György kinevezése valamint a március 12-i gazdasági megszorító csomag nyilvánosságra hozatala nagy változásokat okozott a politikai közvélemény alakulásában: a kormány népszerűsége radikálisan megcsappant. A Szonda Ipsos márciusi felmérésében szerepelt először az új jegybankelnök és az újonnan kinevezett pénzügyminiszter. Surányi György 50 pontos szimpátiaindexével a középmezőnyben foglal helyet, de az ország nyugati felén kevésbé népszerű, mint keleten vagy a fővárosban. A megszorító intézkedések meghozatalával járó presztízsveszteség döntő részét Bokros Lajos viselte: népszerűségi mutatója mindössze 39 pont. A két „pénzügyes” egyébként majdhogynem berobbant a közéletbe: noha csak épp a felmérés pillanataiban léptek a politika porondjára, szinte azonnal széles, 56-58 %-os ismertségre tettek szert. Horn Gyula 10 pontos zuhanása minden bizonnyal arra vezethető vissza, hogy a miniszterelnök jóváhagyta a radikális megszorításokat tartalmazó gazdasági csomagot. Fodor Gábor népszerűsége 11 ponttal csökkent, ami minden kétséget kizáróan a tandíjbevezetéssel kapcsolatos heves ellenérzések visszatükröződése. A forró tavasz nagy vesztese még Kuncze Gábor, áld 8 pontot (keleti megyékben 2 pontot) veszített korábbi népszerűségéből. Göncz Árpád továbbra is stabilan (pontveszteség nélkül) a lista élén áll, de csak árnyalatnyit csökkent az őt követő két politikus, Demszky Gábor és Keleti György népszerűsége. A statisztikailag minimális mozgástéren belül maradt továbbá Pető Iván, Nagy Sándor, Gál Zoltán és Csintalan Sándor szimpátiaindexének változása. Március legnagyobb nyertese kétségtelenül a Kisgazdapárt s ezen belül is Torgyán József volt. A pártelnök 7 ponttal gyarapította szimpátiapontszámait. 8. helyezésével maga mögé utasított olyan politikusokat, mint Fodor Gábor, Horn Gyula és Orbán Viktor.
