Új Dunántúli Napló, 1995. április (6. évfolyam, 89-117. szám)

1995-04-10 / 98. szám

1995. április 10., hétfő Közélet Dtmántúli Napló 3 Gondozóházból idősek otthona lett Sokan szeretnének jönni üdülni Mecsekjánosiba A közösségben barátságok kötődnek fotó: Müller a. A fénykép valahol Franciaor­szágban készült 1950-ben. Egy portré azelőtt, mielőtt a húsz éves fiatalember elindult volna az idegenlégióval Indokínába. Aztán már csak egy levél jött a parancsnokától, amelyben ar­ról értesítették, hogy a fia meghalt, Cao-Bangban temet­ték el. De az édesanyja itthon is csináltatott neki síremléket. Együtt a lányáéval, aki már két gyermek édesanyja volt, ami­kor meghalt. Ezeket a mindig fájdalma­kat ébresztő emlékeket hor­dozva üldögél reggeltől estig egyedül a most 90 éves Hor­váth Istvánná, a Mecsekjánosi Idősek Otthonának egyik leg­első lakója. Akkor jött ide, amikor a férjét is elveszítette, s a megrokkant egészségi álla­pota már nem engedte, hogy egyedül éljen a házában. Nem szeret mások társaságában lenni, sokkal szívesebben né­zegeti a lassan zöldbe boruló fákat, az ágról-ágra röpködő madarakat. Időnként előveszi a családi fényképeket, nézegeti, rendezgeti őket, aztán újból kiül az erkély előtti fotelbe, hogy figyelje: miként változik odakint a világ. Ami bent, az épületben tör­ténik, az csak annyiban ér­dekli, hogy itt és egyedül ma­radhasson a szobájában, amíg csak él. De őt nem is érinti az a változás, amely ebben az év­ben kezdődött a Mecsekjánosi Gondozóházban. A nyolc év­vel ezelőtt nyílt intézmény ja­nuártól a Baranya Megyei Közgyűlés által fenntartott Idősek Otthona lett. Éveken át üdülő jelleggel működött a gyönyörű környe­zetben lévő intézmény. Az or­szág minden részéből jöttek ide rövidebb - hosszabb időre idős emberek.- Nyári, téli és tavaszi ven­dégkörünk volt - mondja Kar­dos Ferencné, az otthon meg­bízott vezetője. - Nyáron fő­ként azok jöttek, akiknek kö­zeli hozzátartozói szabadságra menve elutaztak. A két-három hetes távoliét idejére hozták hozzánk a nagyszülőket. Ősz­szel azok érkeztek, akik már nehezen boldogultak saját ott­honukban a fűtéssel, a havas, jeges évszak alatti napi teen­dőkkel. Tavasszal pedig első­sorban húsvét táján jelentkez­tek be többen. Főként a telje­sen magányosok, akik az ün­nepeken érzik elviselhetetlen­nek az egyedüllétet. Ez évtől megváltozik ez a helyzet. Üdülni csak addig le­het itt, amíg a húsz személyes épület szobáit el nem foglalják olyan baranyai idős emberek, akiknek szükségük van a fo­lyamatos bentiétre, törődésre. Jelenleg tizen vannak, tíz hely még üres. Akik eddig csak átmeneti igénnyel jelentkeztek be Me­csekjánosiba, most kissé csa­lódottan fogadják a változást, ami számukra azt jelenti, hogy hamarosan bezárul előttük a néhány hétre szóló pihenési lehetőség. Volt aki már meg­fogalmazta: nyilván más ára­kon nyújtanák nekik a napi szolgáltatásokat, mint a fo­lyamatosan bentlakóknak és ezt a gyakorlatot el is fogadná. Valóban, miért is támogatná a Megyei Közgyűlés a más te­rületekről, üdülési céllal ideér­kezők ellátását? Ugyanakkor lehetséges, hogy egy ilyen jel­legű, emelt árú szolgáltatással valamelyet csökkenteni le­hetne az Idősek Otthonának fenntartási költségeit. Az egyik nagy kérdés per­sze az, hogy egy ilyen szándék esetén bővíthető-e az épület. A tágas tetőtér magával ra­gadja az ember képzeletét, azonnal beépítve látja. A való­ság azonban más, először azt fogják eldönteni, hogy kelle-e Baranyában időseket üdültető gondozóház, vagy sem?! Török É. Mit ér a népszerűség? Megváltozott feltételek A közvéleménykutatók elősze­retettel tárják a nagyközönség elé a politikusok népszerűségi mutatóinak alakulását. Mit ér a népszerűség? Sokat, mert sok mindent jelez. Mutatja például - több-kevesebb hite­lességgel - a politikus által képviselt irányvonal lakossági fogadtatását. Érzékelteti, mek­kora személyi „varázzsal”, meggyőző erővel tudja megje­leníteni az általa vallott nézete­ket. így hát a rokonszenv-táblá- zatokat lebecsülni nem szabad. De túlértékelni sem, mert a népszerűség számos tényező függvénye. Függ egyebek közt az adott időszakot jellemző társadalmi­gazdasági helyzettől. Aligha lehet például népszerű az az ál­lamférfi, aki nevét adja a nép­szerűtlen intézkedésekhez, s azok mellett kiáll, érvel. Függ a lakosság pillanatnyi hangulatá­tól és attól is, ki milyen szere­pet játszik a politikai színpa­don, hiszen vannak eleve „konfliktusra ítélt” posztok. Hogy csak a legutóbbi hetek eseményeire utaljunk, garantál­tan ilyen a pénzügyminiszteri megbízatás. Kell-e vadászni a népszerű­ségre? Aki pillanatnyi népsze­rűségre törekszik, az gyakran harsány demagógiához, önmu­togatáshoz, önreklámozáshoz folyamodik, s többnyire azt mondja, amit egyesek hallani akarnak, függetlenül attól, mennyire valós az, amit hirdet, s mennyi terveinek realitása. De az ilyen ember hamar le­lepleződik és elveszti hitelét. Mert a jó politikus az, akit nem a szavai, nem is a rövid távú szereplései, hanem a hosszú időn át végzett munkája tesz népszerűvé. S csak erre a megbecsülésre érdemes „va­dászni”. Pálos Tamás A költségvetési törvény a he­lyi önkormányzatok címzett és céltámogatására 33.6 milli­árd forintot irányzott elő. En­nek 80 százalékát leköti az előző években megkezdett be­ruházások ez évre eső támo­gatása. A kormány minap ar­ról döntött, hogy az idén 382 újabb települési beruházást hajlandó támogatni, és erre minteg 9 milliárd forintot szán.- Változtak-e a támogatási elvek a tavalyihoz képest? - kérdeztük Kustosné Nyíri Edi­tet, a Belügyminisztérium ön- kormányzati gazdasági főosz­tályának vezetőjét.- Az idén a tavalyi három­mal szemben már négyféle célra tudtunk támogatást biz­tosítani az önkormányzati be­ruházásokhoz. Új szempont az is, hogy a települések ma­guk is rendelkezzenek bizo­nyos saját forrásokkal, ne mindent a költségvetéstől vár­janak. így a költségvetés 9 milliárdos támogatásával a beruházások összköltsége meghaladja a 17 milliárd fo­rintot.- Milyen kommunális beru­házások kaptak támogatást?- 145 település az egészsé­ges vízellátás megteremtésére 2.3 milliárdot kapott, ehhez saját erőből további 4.3 milli­árdot kellett hozzátenniük. Ha elkészül az utolsó vezetékhá­lózat is, akkor egy több éves program lezárul, valamennyi településünk egészséges ví­zellátása megoldódik. A sérü­lékeny vízbázisú települések a víztisztítók létesítéséhez 2.5 milliárd forintot kapnak, amit saját erőből további 6.3 milli- árddal kell megtoldaniuk. Ki­tűnő példája ennek Kőszeg, ahol 32 környező településsel együtt építenek víztisztító rendszert. Szlovák külügyminiszteri előadás Janus arcú Pozsony Mit segít éld az esetleges kötélhúzás? Enyhén szólva is Janus-arcúnak tűnik a pozsonyi kormány ma­gatartása a Párizsban Magyar- országgal aláírt alapszerződés ügyében. A minap bécsi előadásában például a szlovák külügymi­niszter „nagy kompromisszum­nak”, az „együttműködési haj­lam és a politikai józanság” megnyilvánulásának nevezte a dokumentumot, - majd szinte egyazon lélegzettel megkérdő­jelezte az egyezménybe foglalt, 1201-es Európa Tanácsi ajánlás érvényességét hazája magyar kisebbségének jogérvényesíté­sében. Nem csoda hát, hogy a buda­pesti parlament külügyi bizott­ságának ülésén jó pár képviselő szállt síkra az Éurópai Stabili­tási Konferencián nagy siker­ként üdvözölt szerződés ratifi­kációjának elhalasztásért. Várni kell a szentesítéssel - ér­veltek -, míg előbb a pozsonyi törvényhozás nem adja rá áldá­sát. Ki váríjon) kire? Mit segít elő az esetleges időhúzás? Igencsak meggondolandó, van- e értelme halogatásba kezdeni. Mert jóra vezethet-e egy ilyen sajátos „farkasszem-nézés”? Maradt konfliktusforrás sajnos amúgy is bőven, Bőstől az okta­tásügyig vagy a mohi atome­rőmű problémájáig, semhogy egy friss diplomáciai kötélhú­zással nehezítsük tovább az amúgy is kínkeservesen lassú előrehaladást. S az értelmezési viták? Ez­zel kapcsolatban a magyar törvényhozás nem hagyhat kétséget, mi a véleménye az utólagos, szűkítő célzatú po­zsonyi kommentárokról, hiva­talos vagy sajtóbeli „üzenge­tésről”. Egyoldalú értelmezést, jogbővítés helyett korlátozási szándékot nem fogadhatunk el, ezt minden fórumot, csa­tornát felhasználva világossá kell tenni. Ám megint nem mindegy, miként: a cél itt sem lehet egy feszültségeket csi­holó, kilátástalan jegyzékvál- tás-sorozat, politikusi trom­fok egymásutánja. Mert az alapszerződéshez vezető út ta­lán legfőbb tanulsága, sugal­lata éppen az, hogy (félre)ér- telmezések helyett inkább a tettekre, a dokumentumban valóban szereplő kötelezett­ségek végrehajtására kell összpontosítani. Kérdés persze: meg tudjuk- e ezt értetni a poszonyi part­nerekkel is? Szegő Gábor Ünnepség a legyőzöttel Ötven év európai békéje Helmut Kohl kancellár dilem­mája, hogy elmenjen-e Moszk­vába, a II. világháború befeje­zésének évfordulós ünnepsé­gére, s ezzel veszítsen amúgy is csökkenő hazai népszerűségé­ből - vagy maradjon távol és haragítsa magára meghívóját, Jelcin orosz elnököt? Kohl különösen nehéz hely­zetben volt, ha tudjuk, hogy - hosszú gondolkodás után - nem csak Bili Clinton amerikai el­nök fogadta el a moszkvai meghívást, hanem Francois Mitterrand francia elnök és John Major brit kormányfő is. A németeknek egyébként nincs különösebb aggódni való­juk, hogy a számukra kényes kerek évforduló nehézségeket okozna. Mind a britek, mind a franciák biztosították Bonnt, hogy nem a németek feletti győzelem, hanem az ellenség­ből baráttá vált Németország, 50 év európai békéje áll majd a megemlékezések előterében. Mitterrand odáig ment, hogy je­lezte: 8-án - a parádésnak ígér­kező londoni és párizsi ünnep­ségek után - este maga is részt kíván venni és felszólal a ber­lini megemlékezésen. A nagy­lelkű ajánlatra nem maradt más hátra, mint meghívni Berlinbe a ’ másik három nagy győztes képviselőit is, így ott lesz Al­bert Gore amerikai alelnök, John Major brit kormányfő és Viktor Csernomirgyin orosz miniszterelnök. A nyugati politikusok kie­gyensúlyozó lépései nyomán vé­gül bezárultak a kiskapuk Kohl töprengései számára: egyszerűen nem maradt a kancellár számára más lehetőség, minden jel szerint elmegy a többiekkel Moszkvába is. Annak ellenére, hogy a házi­gazda, Borisz Jelcin helyzete to­vább gyengül, többek között azért is, mert ellenfelei gyakran a szemére hányják, hogy túl nagy engedményeket tesz épp a néme­teknek. Felrótták az orosz elnök­nek például azt a minapi kijelen­tését is, hogy a háborút mindkét nép elveszítette. Holott Moszkvában május 9. - ezúttal is a győzelem napja. Heltai András Mohi Minden jel szerint nem egy, ha­nem több finanszírozója lesz a mohi atomerőmű befejezésének. Ján Ducky szlovák gazdasági mi­niszter igen sürgetőnek nevezte az atomerőmű mielőbbi befejezését, mert „minden nap halogatás ko­moly pénzveszteséget jelent Szlovákiának.” A finanszírozás kérdésében pillanatnyilag három elképzelés van. Az egyik jelentős megtakarítást ígérő megoldás sze­rint egy konzorcium fedezné a költségeket, a másik a ,konzor­cium és az oroszok” bevonásával kialakítható kombináció, a har­madik „mindhárom partner rész­vételével, és szlovák bankok be­vonásával számol. Most egy ne­gyedik módja is kialakult annak, hogy a pénzt megszerezzük” - mondta a miniszter és hozzátette, hogy a Szlovák Nemzeti Bank is ajánlattal állt elő, de a japán Exim Bank is érdeklődést mutat. Milyen lesz a nettó bérfinanszírozás? Meglehet, hogy már július 1-jé- től bevezetik egyes központi költségvetési intézmények köré­ben a nettó bérfinanszírozást. Ez az elképzelés már több hó­napja megfogalmazódott a Pénzügyminisztériumban. A lé­nyege, hogy meg kívánják spó­rolni azt a jelentős pénzforgal­mat, amely manapság a költség- vetés, a költségvetési intézmé­nyek, az adóhivatal, a társada­lombiztosítási alapok és ismét a költségvetés között kialakult. Je­lenleg ugyanis a költségvetés tel­jes egészében kifizeti azt a pénzt, amelyet a különböző intézmé­nyei a bérekre fordítanak, mert a bruttó bérköltségnek megfelelő összeget kapják meg a költség- vetéstől. Ám ennek csak egy há­nyadát fizetik ki az intézmények bérként, hiszen egy meghatáro­zott részt személyi adóelőleg­ként vonnak le és befizetik az APEH-nak, majd azt APEH a költségvetésbe továbbítja, a bér­arányos társadalombiztosítási já­rulékot pedig a nyugdíj- és egészségbiztosítási alapoknak utalják át. Fölöslegesen ne utazzon a pénz Ennek a rendszernek, vagyis a bruttó finanszírozásnak a költ­ségvetés szempontjából igen nagy hátrányai vannak. A jelen­legi gyakorlat alapján sokszor előfordul, hogy a költségvetési intézményeknél időlegesen többletpénzek halmozódnak fel, amelyeket azok akár be is fek­tethetnek egy-két hétre, míg a költségvetés folyamatos pénzhi­ánnyal küzd. Belátható, hogy ezt a „rendszert” célszerű megvátoz- tatni. Már megalakult az Állam- háztartási Reform Bizottság, s körvonalazódik egy kincstári rendszer kialakításának gondo­lata. Ennek első lépésként szer­veznék meg a költségvetés és a költségvetési szervek közötti nettó finanszírozást. Mindez a munkavállalók szempontjából lényeges válto­zást nem jelent, hatását gyakorla­tilag nem is fogják érzékelni. Kivéve azokat, akik a bérek kifi­zetésével, adminisztrációjával, netán a pénz szállításával foglal­koznak. Nekik valószínűleg ke­vesebb lesz a dolguk. Az elkép­zelések szerint a rendszer beve­zetésével mintegy 200 milliárd forint ide-oda fizetése, utaztatása spórolható meg. E 200 milliárd forintnak egyébként a költségve­tés számára igen jelentős kamat­terhe lehet, ha azt hitelből kell finanszírozni. Összességében elképzelhető, hogy ha a rendszer olajozottan működik, akkor a hi­teligény csökkentése révén, a pénzszükséglet visszafogásával ez az intézkedés is hozzájárni az idén igen jelentősnek ígérkező infláció visszaszorításához. Per­sze kérdés, hogy sikerül-e a technikai feltételeket megterem­teni. Az ezzel kapcsolatos admi­nisztráció nem lebecsülendő, és a rendszer kiépítése még csak a kezdeteknél tart. Bezárul egy kiskapu Valószínűleg a költségvetési intézményeknél is tapasztalható bizonyos ellenállás az új elszá­molással kapcsolatban, hiszen kevesebb pénzhez jutnak, kisebb lesz a mozgástér. Az sem for­dulhat elő, hogy egyes költség- vetési intézmények - időleges finanszírozási gondjaik miatt - eladósodnak az APÉH, illetve a társadalombiztosítási alapok ro­vására. Mint ismeretes, az APEH és a társadalombiztosítási alapok kintlévőségei meghalad­ják a 200 milliárd forintot. Nem elhanyagolható az említett kör­nél felgyülemlett, ki nem fizetett számlák összege. Ez csak kezdete az államház­tartási reformnak, amelynek egyéb elemei szintén kirajzolód­nak a megszorító intézkedések keretében. A reform lényege az, hogy az állam újraelosztó szere­pének a jövőben lényegesen csökkennie kell. Ezt részben technikai adminisztrációs változ­tatásokkal is el lehet érni, rész­ben pedig azzal, hogy az állam korábban vállalt feladatainak egy részét leadja, s így később kisebb adóbevételek is elegen­dők lesznek majd a működés fenntartásához. P. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents