Új Dunántúli Napló, 1995. április (6. évfolyam, 89-117. szám)

1995-04-08 / 96. szám

1995. április 8., szombat Kultúra, Művelődés Dlinántúli Napló 11 Költészet napja - 1995 József Attila Levegőt! Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott hazafelé menet? A gyepre éppen langy sötétség szállott, mint bársony-permeteg és lábom alatt álmatlan forogtak, ütött gyermekként csendesen morogtak a sovány levelek. Fürkészve, körben guggoltak a bokrok a város peremén. Az őszi szél köztük vigyázva botlott. A hűvös televény a lámpák felé lesett gyanakvóan; vadkácsa riadt hápogva a tóban, amerre mentem én. Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti, e táj oly elhagyott. S ím váratlan előbukkant egy férfi, de tovább baktatott. Utána néztem. Kifoszthatna engem, hisz védekezni nincsen semmi kedvem, míg nyomorult vagyok. Számon tarthatják, mit telefonoztam s mikor, miért, kinek. Aktába írják, miről álmodoztam, s azt is, ki érti meg. És nem sejthetem, mikor lesz elég ok, előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg. És az országban a törékeny falvak - anyám ott született - az eleven jog fájáról lehulltak, mint itt e levelek s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse, mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse s elporlik, szétpereg. Ó, én nem így képzeltem el a rendet. Lelkem nem ily honos. Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet, aki alattomos. Sem népet, amely retteg, hogyha választ, szemét lesütve fontol sanda választ és vidul, ha toroz. Én nem ilyennek képzeltem a rendet. Pedig hát engemet sokszor nem is tudom, hogy miért vertek, mint apró gyermeket, ki ugrott volna egy jó szóra nyomban. És tudtam - messze anyám, rokonom van, ezek idegenek. Felnőttem már. Szaporodik fogamban az idegen anyag, mint szívemben a halál. De jogom van és lélek vagy agyag, még nem vagyok s nem oly becses az irhám, hogy érett fővel szótlanul kibírnám, ha nem vagyok szabad! Az én vezérem bensőmből vezérel! Emberek, nem vadak - elmék vagyunk! Szívünk még vágyat érlel, nem kartoték-adat. Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat! A tanítványoktól is lehet tanulni Látogatás Horváth Olivér műtermében Néhány napja zárult Horváth Olivér kiállítása Pécsett, egy- időben két helyen. A gazdag életműből kiemelt táblaképek, zománcképek, térplasztikák a Kisgalériában, az akvarellek a vele szemben lévő Műhelygalé­riában kerültek a közönség elé. Beszélgetésünk színtere a mű­vész műterme a pécsi Uránvá­ros egyik magasházának leg­felső emelete.-A kiállításokat sokan láto­gatták, nyilatkoztál a TV-ben, rádióban, de néhány dologról nem esett szó. Egészítsük ki az ott elhangzottakat. Friss diplo­mával Barcsra, majd Bony- hádra kerültél. Aztán Pécsre. Úgy tudom, nehezen engedtek el Bonyhádról. Pécsett a Ta­nárképző' Főiskola rajz-tanszé­kének lettél tanára. Hogyan ta­láltad meg a helyedet az új kö­zegben, és milyen kapcsolatot alakítottál ki a pécsi művészek­kel?- Nem volt könnyű a már ko­rábban kialakult zárt körbe be­állni, őszintén szólva nem is igényeltem a társaságot. Jártam a magam útját. Nem akartam igazodni és hasonlítani senkire sem. Martyn Ferenc, a pécsi művészek vezéregyénisége többször járt nálam, én is nála. Vállalta egyik kiállításom megnyitását. Szép szavak vol­tak. Hárs Éva művészettörté­nész az ünnepség után el is kérte a Ferenc írását. Azt láttam itt, hogy a művésztársak közül töb­ben úgy töltekeztek, hogy sokat utaztak, és körülnéztek a világ­ban. A látottak alapján igyekez­tek hasonló szemléletű modem dolgokat csinálni. Én ezt elutasí­tottam. Megnéztem minden kiál­lítást, az ellenfél anyagát is. Az értékeket elismertem, s a magam számára leszűrtem a tanulságo­kat. Barátaimat másutt találtam meg, így Budapesten, többek kö­zött Csohány Kálmánt a grafi­kust, akinek kiállítását is meg­rendeztem Pécsett. A napokban megjelent Pécsett az először 1994-ben napvilágot látott Szépliteratúrai ajándék című, a Janus Pannonius Tu­dományegyetem Bölcsészettu­dományi Karán Fekete Zoltán, Mekis D. János, Nyáry Krisz­tián és P. Horváth Tamás által szerkesztett irodalmi és bölcse­leti újság 1995. évi összevont 1-2. száma, mely természete­sen nemcsak az egyetemisták­nak, hanem a széles olvasókö­zönségnek is szól. A közel kétszázötven olda­Busók (olaj).- Én építészmérnöknek is készültem, nem lettem az, de a matematikát is elvégeztem az egyetemen. Szigorúság a képé­pítésben, a konstrukció tiszte­lete ebből következik. Én is utaztam, megjártam Párizst, Velencét, Firenzét, megnéztem a modern múzeumokat. Az ott látottakat jól hasznosítottam oktatómunkámban. A tanári munka mindig fontos volt szá­momra, állandó készenlétet kö­vetelt, s mindig akadt néhány növendék ott is és a szakkö­römben is, aki megújulásomat segítette. A tanítványoktól is lehet tanulni.- A pályád sikeresnek mond­ható, oktattál, kiállítottál, Pé­csett és másutt is országos kiál­lításokon is. Tevékenykedtél a kecskeméti művésztelepen, dí­jakat kaptál. Mégis van benned valami csalódottság, keserűség, elégedetlenség.- Ez talán alkatomból, a las, könyvnyi újság egyik meg­határozó része a Kitekintés a lengyel literatúrára, melyben sok nagyszerű szerző, többek mellett Tadeusz Rózewicz, Czeslaw Milosz, Aleksander Wat, Zbigniew Herbert és IV/- told Gombrowicz írásai is ol­vashatók. A lengyel blokkon kívül megtalálhatók többek között Virginia Woolf, Vladimir Na­bokov írásai, Lázáry René Sán­doréi Francois Jacqmin versei, tanulmányok, esztétikai leve­meditáló karakteremből kö­vetkezik. Soha nem voltam verekedő alkat. A hosszú élet sok küzdelmet is takar, csaló­dásokat, de örömöket is. A 77-ik születésnapomon And­rás unokám saját rajzával ajándékozott meg. Ezen két vitéz küzd egymással. Ebben nagyon találóan a magam éle­tét láttam, s kiállítottam, a képem alá el is helyeztem. így együtt szerepelt a nagyapa és az unoka is.-És most, a kiállítás lebon­tása után ?- Dolgozni fogok, de csak akkor tudok, ha hangulatom van hozzá. Rendeznem kell a mappáimat, kialakítani a házi múzeumot, összeszedni azokat az írásokat, amelyekből egyszer talán valami kikerekedik. S vá­rom az általam tervezett kút felállítását a pécsi Jókai utcai kollégium udvarán. Pandur József lek, grafikák és a végén, aján­dékként Shakespeare A mak­rancos hölgy című színműve második részének Márton László és Rozsnyik András által történő új fordítása. A kitűnően szerkesztett, színvonalas, vaskos kiadvány Pécsett a Széchenyi téri Móricz Zsigmond Könyvesboltban, a Király utcai Magyar írók Könyvesboltjában és az egye­tem Ifjúság úti épületében lévő Szöveg Bt. boltjában kap­ható. Cs. L. Irodalmi est a Szélkiáltóval A pécsi Művészetek Házában április 11-én, kedden 18 órá­tól kerül megrendezésre a Költészet-nap ’95 a Szélkiál­tóval című zenés irodalmi est. A műsorban fellép a népszerű pécsi együttes, vendégeik lesznek Berták László és Pá- kolitz István, akiknek versei közül a legtöbbet zenésítet- ték meg. Fiatal írók fesztiválja Az Új Bekezdés Művészeti Egyesület július 28-30 között Miskolcon rendezi meg a Fia­tal írók IV. Országos Feszti­válját. A rendezvényen szak­mai konferenciák (fő témája a látványlíra és a hangkölté­szet), képzőművészeti kiállí­tás, irodalmi est, koncertek váiják a résztvevőket. A szer­vezők korhatár nélkül hívják és váiják a kortárs irodalom képviselőit, a pályakezdőket és az érdeklődőket. A feszti­vál részvételi díja 3.000 Ft/fő, mely magában foglalja a szál­lást, az ellátást, a programo­kon való részvételt. Jelentke­zés június 15-ig levélben a következő címen: Új Bekez­dés, Miskolc, 3510, Pf.: 620. Német versmondó verseny Német nyelvű regionális vers- és prózamondó versenyt ren­deztek Bolyban, az Erzsébet Vigadó különtermében. Az öt csoportban versenyző tanulók közül a következő eredmé­nyek születtek: próza alsóta­gozatú versenyzők közül első lett Scheffer Dávid, az 5-6. osztályosoknál Mammel Adrienn, a 7-8 osztályosok közül Glöckner Attila és Strack Helga. Az alsótago­zatos versmondók legjob­bika Török Eszter volt, a fel­sőtagozatosok közül Fónai Tibor és Czirják Orsolya bi­zonyult a legjobbnak. Nappali virrasztás Zarándokolj el a költő a sírjá­hoz és hozz egy szál virágot - ez mottója annak a költészet napi rendezvénynek, melyet a budapesti Kerepesi úti temető 35-ös parcellájában tartanak. Április 9-én, vasárnap József Attilára emlékeznek nappali virrasztással 10 és 17 óra kö­zött színészek, versmondók és civilek, akiknek mai világ­unkban is fontos még a vers, az irodalom. Szerkeszti: Gárdonyi Tamás Irodalmi és bölcseleti újság igényeseknek Megjelent a Szépliteratúrai ajándék Fúvósváltozatok Fúvósváltozatok címmel jelen­tette meg nemrég a Hungaroton Balázs Árpád Erkel-díjas zene­szerző CD-lemezét, jelezve azt az örvendetes szándékát, hogy foly­tatni kívánja - némi szünet után - magyar zeneszerzők műveinek hanglemezeken való közreadását. Balázs Árpád neve jól ismert zenei berkekben, a kórusmuzsi­kát és a fúvószenét kedvelők kö­rében megyénkben is. Másfél év­tizede a zsűri elnöke a Siklósi Várfesztiválokon, pécsi és bara­nyai országos fúvószenekari mi­nősítő hangversenyeken, és meg­hívottja megyei kórusrendezvé­nyeknek is. Balázs Árpád 1964-ben szer­zett zeneszerzői diplomát, a hat­vanas és hetvenes években kóru­sai váltak népszerűekké. A nyolcvanas évektől érdeklődése a fúvószene felé fordult. Ettől kezdve sikeres fúvósművekkel vonta magára a figyelmet. A ki­adó ezekből jelentetett meg most tizenegyet. A művek témáit különböző magyar népzenei műfajokból és klasszikusok motivumaiból men­tette a szerző, de természetesen önálló zenei gondolatait is kibon­takoztatta alkotásaiban. A művek zenei nyelvezete és formavilága mindenki számára világos és ért­hető. A jól szerkesztett és élveze­tes lemez a kitűnő előadóknak is köszönhető: a fuvolaművész La­jos Attilának, a két klarinétmű­vésznek, Dittrich Tibornak és Veér Istvánnak, a zongoramű­vész Freymann Magdának, a Magyar Rádió Fúvósötösének, a Magyar Honvédség Központi Fúvószenekarának és a ve­zénylő Marosi László és Dobos László karmestereknek. V. F. HU ni III O TO Sí tll'IIOMC l>AM) Boldogok lesznek-e a mártírok? A Szent év, az ezredforduló eseményeire készülve II. Já­nos Pál kinevezte annak a ki­lenc pápai bizottságnak az el­nökeit, akik az előkészítő munkát végzik. Közülük talán a leginkább figyelemre méltó a mártír-ügyekkel foglalkozó bizottság, melyet egy ukrán püspök irányít. Ennek a dolga, hogy összeállítsa azoknak a listáját, akik a XX. században, nem katolikusként érdemesültek arra, amit az egyház a tagjai sorában a bol­doggá avatással ismer el. Egy olasz újságíró meg is kérdezte a Vatikán illetékesét, vajon elkövetkezhet-e, hogy nem katolikusokat is boldoggá avatnak Rómában? Sergio Sebastiani érsek szerint az említett bizottság tulajdonkép­pen a Szentatya egy korábbi ja­vaslatának a megvalósításán dolgozik, amely szerint: ,3 kell követni mindent, hogy ne hagyjuk elveszni azok emlékét, akik mártírként szenvedtek, minden dokumentációt össze kell gyűjteni róluk.” A pápa szerint ugyanis a katolikusok, ortodoxok, anglikánok és pro­testánsok szenvedését egyaránt a század örökségének kell te­kinteni. Vagyis, egyelőre nincs szó arról, hogy az egyház ol­tárra emelné a különböző val­lási kötelékhez tartozó mártíro­kat, csupán a kölcsönös elisme­rés lehetőségét tanulmányozzák a Vatikánban. 1 i A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents