Új Dunántúli Napló, 1995. április (6. évfolyam, 89-117. szám)
1995-04-08 / 96. szám
8 Dünántúli Napló Riport 1995. április 8., szombat Magyarul magyarán ÉN... ÉN... ÉN... A barátságos környezet és a szeretet sokat segít a gyógyulásban . Barátságos gyermekgyógyászat Változott és váltott a baranyai Kerpel-Fronius Ödön Gyermekkórház A két nagyobb gyermek az édesapára és a nagyszülőkre maradt Nagynyárádon. A család úgy döntött, hogy Karainé Blandl Éva menjen a legkisebb, a három hónapos kislánnyal együtt a gyermekkórházba. A csecsemőt asztmatikus jellegű hörghurut miatt kellett befektetni. Karainé így egyike lett azoknak az édesanyáknak, akik élve a kórház által teremtett lehetőséggel beköltöztek az anyaszállásra. Két szoba, előszoba, fürdőszoba és egy teakonyha jelenti a szállást, ahol egyidőben öt anyának tudnak helyet adni. Jószerivel csak aludni járnak ide, a nap nagy részét azon az osztályon töltik, ahol a gyermekük fekszik.- A naponkénti be- és hazautazást nem bírtuk volna a költségek miatt - mondja Karainé. - Ezért örültem nagyon, amikor meghallottam ezt a lehetőséget. A szoptatás miatt is fontosnak tartom, hogy együtt lehetünk. A szoptató édesanyák ingyen lakhatnak a szálláson és az étkezésükről is térítés nélkül gondoskodik a kórház. Akik pedig naponta bejárnak - mert épp nincs hely a szálláson - azok annyi térítést fizetnek az ebédért, amennyit a kórház dolgozói. Ez a szállás is fontos része annak a változásnak és váltásnak, amely az utóbbi években a Baranya Megyei Közgyűlés Kerpel-Fronius Ödön Gyermekkórházat jellemzi. Változott az intézmény azzal a nagyléptékű felújítással, amely 1993-ban fejeződött be és váltott azzal, hogy teljesen kitárta kapuit a szülők, hozzátartozók előtt. A rekonstrukció keretében megerősítették a főépület födémszerkezetét, elvégezték a teljes gépészeti felújítást és az igényekhez igazították a „kórházi infrastruktúrát”, kezdve a konyhától a gyógyszertáron át a szociális helyiségekig. A nagyszabású munka másik eredményeként lényegesen javultak a betegellátási körülmények is. Jelentősen megnőtt a diagnosztikus egységek alapterülete, új helyre költözhetett a laboratórium, amelynek volt helyiségeit a röntgen és az ultrahang diagnosztika foglalhatta el. Ezeket a változásokat is tartalmazza már az a kiadvány, amelyet a közelmúltban jelentetett meg a kórház, az itt folyó munkáról. Meglehetősen szokatlan dolog, hogy egy kórház ily módon is bemutatkozzon, de miért is ne lehetne ez a jövőben gyakorlat, ha szükség van rá, ha jó célt szolgál?- Mi abból indultunk ki, hogy az elmúlt években alapvetően megváltozott az egészség- ügyi ellátás rendszere, ezen belül a fekvőbeteg ellátás helyzete - mondja dr. Sulyok Endre professzor, a gyermekkórház igazgatója. - Nem kivétel ez alól a gyermekgyógyászat sem. Itt is az a cél, hogy a lehető legrövidebb ideig tartsuk bent a gyermekeket, ami nem csak anyagi, hanem és főként pszichés okokból fontos. És akiknél elkerülhetetlen a’ befektetés, azoknak teremtsünk olyan feltételeket és körülményeket, hogy a lehető legkevésbé érezzék azt, hogy kórházban vannak. A kiadványunkat a körzetekben dolgozó kollégáinknak, a védőnőknek és a szülőknek írhassa, hogy mit tapasztalt, mi a véleménye, s mit javasol változtatásként. A szülők élnek is ezzel a lehetőséggel, de eddig olyan véleményeket írtak, amelyek elismerik a kórházban dolgozók munkáját. A gyógyítást, az ápolást, a tisztaságot, a hangnemet és azt az igyekezetét, hogy virágokkal, játékfigurákkal, mesefilmeket vetítő videó-lánccal a lehető legbarátságosabbá tegyék a gyermekek számára a bentiétet. Szomorú dolog, de tény, hogy sok kisgyerek olyan környezetből kerül ide, amelyhez viszonyítva a kórház maga a paradicsom. Napjaink szociális és egyéb problémáit hordozzák ők, egészségügyi megjelenítésben. Munkanélküli, vagy seAz édesanyák együtt lehetnek gyermekeikkel szántuk. Azért, hogy pontosan tudják: milyen lehetőségeink vannak, milyen a kórház tevékenységi, működési rendje. Mindez azért is fontos, mert a Gyermekklinikával évek óta kiváló munkakapcsolatban vagyunk, ami azt is jelenti, hogy megbeszéltük és megosztottuk egymással: melyikünk milyen típusú betegségekre összpontosítja a fejlesztési lehetőségeit. A közös célunk, hogy minél több betegség gyógyításához teremtsük meg a legkorszerűbb ellátás feltételeit. Ebben az említett kiadványban van egy üres oldal is, ami arra szolgál, hogy amikor a szülő távozik a kórházban gyógyított gyermekével, akkor beFOTÓK: TÓTH LÁSZLÓ azért betegednek meg, mert nélkülöznek. A szülők pénztelenségéből, tudatlanságából, esetenként mindkettőből eredően. És a kórháznak ezzel is számolnia kell. Ilyen indítékok is motiválták az eddigi változtatásaikat és ezeket a jövőben sem akarják, tudják figyelmen kívül hagyni. Szeretnék felújítani a nagyon rossz állagú fülészeti pavilonjukat, amelynek tetőterében még egy anyaszállást alakítanának ki, hisz a meglévő már most is kicsi és egy rendi szállás létrehozásával szeretnének megfelelő körülményeket teremteni a náluk tevékenykedő apácáknak. Török É. írásaim tárgyát maga a sokszínű élet, benne a nyelv élete, a rendkívül változatos nyelvhasználat kínálja. A téma az utcán hever - veszem elő az újságírók találékonyságra serkentő szállóigéjét. A magamfajta alkalmi tollnok- nak besegítenek barátaim, ismerőseim és a nyelvművelő érdeklődéssel megáldott olvasók. Közülük való az, aki nemrég tette szóvá, hogy a közélet színpadán fellépő, szereplő nagyjaink megnyilatkozásaikat sokszor így kezdik: ÉN úgy látom . . . ÉN azt mondom ... ÉN azt javaslom.. . és a folytatásban is jó néhány mondatban vagy éppen a mondat elején ott hivalkodik az ÉN... Túlérzékenység ez részemről? - kérdezi az illető, vagy netán jogos észrevétel? Válaszom a következő: Az észrevétel dicsérendő stílusérzékre vall, s a kérdés jogos, két okból is. A magyarázatot kezdjük a nyelvtanival. Az 1. és a 2. sze- mélyű alanyt (én, mi, te, ü) általában nem fejezzük ki, nem jelöljük külön szóval (személyes névmással), mert az igei állítmány személyrangjai egyértelműen ellátják ezt a feladatot. Az azt mondom szóalak ra-je csak az ÉN-nel egyeztethető. Azért Írtam fentebb, hogy általában, mert ez a szabály nem kivétel nélküli. Ha ugyanis a személynévmási alanyra nyomaték esik (mert szembeállítást, ellentétet vagy párhuzamosságot fejez ki), akkor igenis külön szóval meg kell jelölnünk. Pl. Te elmentél, de én nem; Te is itt vagy, én is eljöttem; Ki akar még szerepelni? Én is, én is, én is! Az egyes szám 1. személynek indokolatlan sorozatos kiemelés stilisztikai szempontból is káros hatású, ellenkezik a nyelvi illemtan szabályaival, mert hivalko- dóvá, szerénytelenné teszi a nyelvi megnyilatkozást. A beszélő ezzel akarva-akaratlanul is tévedhetetlennek, az igazság egyedüli hordozójának tünteti fel magát. A „sötét középkorban” súlyos véteknek számított az alkotó művészek szerzőségének a feltüntetése. Ezért gyakori a művelődés-, benne a művészettörténetben az „ismeretlen mester” megjelölés. Mindmáig folyik a vita például arról, hogy lehetett Anonimus (a névtelen, kit rejt a P. dictus ma- gister (P.-nek nevezett mester). Tudományos munkákban s részben a publiciszükában mind a mai napig úgy kerülték el a szerzőség feltüntetésével járó öndicséretet, hogy többes szám 1. személyben fogalmaztak. Ha azt olvassuk egy könyvben vagy tanulmányban, hogy: Évek hosszú munkájával sikerült megtalálnunk a legfőbb bizonyítékot, amelyet most a nyilvánosság elé bocsátunk - nem azt jelenti, hogy a közlés egy kutatócsoport munkájának az eredménye, főként akkor nem, ha a munka egy- szerzős. Nyelvtani alakjára nézve ez a szerénység megegyezik az ún. fejedelmi többessel. Pl. Mi, I. Ferenc József Ausztria császára, vagy a doktori diplomák szövegezésében: Nos Rector. A pápai bullákban élt tovább ez a nyelvi forma, s fordul elő napjainkban is: Áldásunkat küldjük a nemes magyar nemzetnek ... Ha valaki ma a társadalmi ranglétra akár legmagasabb fokáról is így „hirdetné az igét”, menthetetlenül nevetségessé válna - főként azok előtt, akiknek van stílusérzékük. Rónai Béla Keresztrejtvény gélyből élő szülők gyermekeként sok minden újdonság és öröm számukra. Aztán itt vannak azok a mérhetetlenül szerencsétlen sorsú gyermekek is, akiket a szüleik kegyetlensége, juttatott kórházba. Mint legutóbb az a másfél éves abaligeti kislány, akinek az állapotát jellemzően a professzor azt mondta, hogy több évtizedes pályafutása alatt még nem találkozott ilyen súlyos mértékben bántalmazott gyermekkel. Pedig hát egy kórház eredendően nem arra szolgál, hogy a testben, lélekben felnőttek által megnyomorított kisdedeket gyógyítsa. De vannak ilyenek, és olyanok is, akiket ugyan nem ütlegelnek, kínoznak, de akik kesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A március 25-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Az egyik az anyósom, a másik pedig a főnököm.” Mindszentgodisa, Kossuth u. Tonesz Ká- rolyné, Pécs, József u. 9., Végh Árpádné, Pécs, Rókus u. 7/a. Az utalványokat postán küldjük el.
