Új Dunántúli Napló, 1995. április (6. évfolyam, 89-117. szám)
1995-04-07 / 95. szám
1995. április 7., péntek Történelem Dhnántúli Napló 15 ,Még a találkozóra készített szakértői tájékoztatásokat is alig olvasta el.. Otven éve történt „Gyakran veszélyesebb az idealista politikus magasztos jelszavain alapuló akciójával a reálpolitikusnál és érdekpolitikánál.” (ifj. Andrássy Gyula) 1945 április 12-én délelőtt 11 óra volt. A Warm Springstől mintegy 3 km-re lévő hatszobás zsindely tetős házban, melyet Little White Housenak, Kis Fehér Háznak neveztek a szabadságát töltő Roosevelt elnök még ágyában pihent. A rossz idő következtében leszállásra kényszerült a futárgép, így a reggeli posta csak délre volt várható. Roosevelt unatkozott, s kézbe vette az Atlantában megjelenő Constitution c. újságot. „Pocsékul érzem magam ma reggel” - mondotta Lizzie McDuffie-nek a néger házvezetőnőnek. Le is tette a lapot a korábban olvasott The Punch and Judy murders című krimire. Egy órával később bőrkaros- székébeo ülve unokatestvéreivel, Margaret Suckley és Laura Delanoval beszélgetett, ott tartózkodott régi ismerőse Mrs. Winthrop Rutherford. Az elnök szürke öltönyt viselt, mellényt és vörös Harward nyakkendőt. Általában irtózott a mellénytől, s jobban kedvelte a csokornyakkendőt, de most modellt szándékozott ülni portréfestéshez. Titkára William Hassett behozta a kimenő postát, s az elnök hozzálátott, hogy aláírja a leveleket. Az egyik levélnél, melyet a külügyminisztérium fogalmazott, felkapta fejét. „Tipikus példája a külügyminisztérium fogalmazásának - mondotta Hassettnek - egyáltalában nem tartalmaz semmit”. Magasra nőtt, méltóságteljes külsejű hölgy az ablak közelében állította fel festőállványát: Madame Elisabeth Shouma- noff, aki már vízfestményt is készített az elnökről. Most is aquarellen dolgozott. Roosevelt a képet Mrs. Rutherford lányának szánta ajándékba. Madame Shoumanoff az elnök vállára egy tengerészkék kendőt terített, s miközben az elnök dolgozott, ő festett. 13 órakor Roosevelt órájára nézve megjegyezte: „Még tizenöt percnyi időnk van!” Miss Suckley horgolt, Miss Delano friss virágokat tett a vázába, az elnök rágyújtott egy cigarettára. Hirtelenül baljával a homlokához kapott, aztán lehanyatlott a keze.- „Leejtettél valamit?” - kérdezte Miss Suckley. Roosevelt lehunyta szemét. Halk hangon suttogta: „Iszonyú fejfájásom van.” Utána eszméletlenül összeroskadt. Negyed kettő volt, a 15 perc éppen letelt. Alig pár perc múlva már ott volt Howard Bruenn őrnagy, az elnököt kezelő tengerészorvos. Utasítására Rooseveltet a hálószobájába vitték. A beteg nehezen lélegzett, pulzusa 104 volt, vérnyomása meghaladta a 300- as maximumot. Bruenn tisztán látta, hogy agyvérzésről van szó. Aminophyllint és nitrogli- cerint fecskendezett Roosevelt karjába. 14 óra 05-kor felhívta Ross Mclntire tengernagyot, az elnök washingtoni háziorvosát. Jelentette, hogy Roosevelt még mindig eszméletlen, s feltehetően agyszélhűdés érte. Mclntire nyomban telefonált dr. James Paullinnak, az Amerikai Orvosi Társaság korábbi atlantai elnökének, kérve, hogy azonnal menjen Warm Springbe. Körülbelül ebben az időpontban beszélt Laura Delano a Fehér Házban otthonmaradt Eleanore Roosevelttel, az elnök feleségével. Közölte vele, hogy Franklin eszméletét vesztette, miközben modelt ült. Alig egy perccel később Mclntire is felhívta a First Ladyt. Nincs ok az aggodalomra - mondotta - de jónak tartaná, ha este együtt utazhatnának el hozzá Warm Springsbe. Addig bonyolítsa le előírt délutáni programját, egy váratlan lemondás azzal az indokkal, hogy Georgiába fog elutazni, nagy feltűnést okozna, így Mrs. Rooseveltet a tervnek megfelelően a Sulgrave Clubba ment látogatóba, ahol egy jótékonycélú rendezvényen vett részt. Dr. Paullin mellékutakon száguldott a Kis Fehér Ház felé, ahová 15 óra 28-kor érkezett. Az elnök verejtékben úszott, arca hamuszürke volt, s csak nehezen lélegzett. Pulzusa alig volt kitapintható. 15.32-kor a szívhangok elhallgattak, Paullin adrenalint adott be. Az elnök szíve még kétszer-három- szor összerándult, s végleg megállt. 15.35-kor közép-amerikai idő szerint. „Meghalt a vénember, aki soha nem mondott igazat, ha megfelelt a hazugság” - kommentálta az eseményeket McArthur tábornok a csendesóceáni amerikai szárazföldi erők parancsnoka. Franklin Delano Roosevelt az egyetlen ember volt az Egyesült Államok történetében, aki négy ízben nyerte el az elnökválasztáson honfitársai bizalmát. 1944 őszén azonban már súlyos beteg volt. Kételkedett abban is, hogy egyáltalán megéri a választások napját. Barátai és hozzátartozói nemcsak őt csapták be, de a választóinak millióit is, amikor állapota ellenére elnöknek jelölték. Már a demokrata konvenció ülésén készített fényképen egy ösztövér, nyitott szájjal ülő, kedvetlen elnököt lehetett látni. Bár a Time és a Life célozgatott törékeny egészségi állapotára, a sajtót felelősség terheli, hogy nem jelentette: Roosevelt voltaképpen már haldokló ember. Folyamatosan köhögött, arca szürkés színt öltött, feltűnő volt kezének remegése, ajka és körmei elkékültek. Az új külügyminisztere feljegyezte, hogy az újból megválasztott elnöknek a beiktatási beszéde alatt nemcsak keze remegett, hanem egész teste reszketett. Amikor Marshall tábornok és King tengernagy találkozott a jaltai értekezletre utazó Roosevelttel, megdöbbenten látta fizikai leépülését, mintha letaglózták volna őket, annyira hatott rájuk az elnök állapotának látványa. Ha figyelembe vesszük, hogy az elnök fő bizalmasa és tanácsadója Harry Hopkins a jaltai konferencia előtti héten gyomorvérzést kapott, erősen lefogyva, kínzó gyomorgörcsök közepette ült elnöke mögött, és az újonc külügyminiszter, Stettinius, a Krímben megfelelő tapasztalat és befolyás hiányában csak a „kifutófiú” szerepét tölthette be, nyugodtan mondhatjuk, hogy a hazai pálya előnyeit (lehallgató készülékek) élvező szovjet delegáció javára a mérkőzés eleve eldőlt. Roosevelt elnök még a találkozóra készített szakértői tájékoztatásokat is alig olvasta át, s az angolok nagy csalódására a Málta szigetén tartott előzetes megbeszéléseken nem volt hajlandó egyetlen szőnyegre kerülő politikai kérdést sem megbeszélni. Sztálin, „a hatalom megszállottja, a marsallnak öltözött kommunista, a fortélyosságba burkolózó diktátor, a megnyerő kedélyű diktátor egyébként is mindig kész volt a megtévesztésre, miközben a tárgyalóasztal mellett lesütött szemmel állandóan titokzatos ábrákat raj- zolgatott”. Két ízben, két világháborúban mutatták meg a polgári demokráciák, hogy győzelmesen meg tudják védelmezni eszméikét, de mind a két esetben kiütközött diplomáciájuk gyengesége. A második világháborút is két ilyen gyászos eredményű találkozó határolja, München, mely előkészítette a háborút és Jalta, mely elvesztette a békét. Dr. Páva István Jalta: Churchill, Roosevelt és Sztálin -1945 A Klinika „Brinkmann professzorba újra itt van ... A Keresztapa Amióta a hazai tévénézők elbúcsúztak a Klinika című német tévésorozat Brinkmann pro- fesszorá-tól, azaz Klausjürgen Wussowtól, azóta sok minden történt a „fehérben járó félisten”—nel, aki a Klinika Christa nővéréből (Gaby Dohm) is tudós doktornőt (és feleséget) csinált. Január 16-án újra visszatért a hazai rajongói körébe hetenként, a Keresztapa című 8 részes német tévéfilmsorozatban, ahol Georg Asmann hamburgi magánbankár szerepét alakítja olyan neves színészek társaságában, mint például a bécsi Klaus Wildbolz, avagy Jörg Pleva. Most is komoly, felelősségteljes szerepet vállalt, ám a fura helyzetből adódóan - ösz- szeszed magának vagy 20 keresztgyereket (!) - vicces, humoros szerep kerekedik a sorozat néhány epizódjából.. . Az 1929. április 30-án Berlinben született népszerű Klaus - a 6 évig húzódó válóperi procedúrája után - 1992. május 22- én „papír szerint” is elvált a második feleségétől, a Bécsben jól ismert Ida Krottendorf színésznőtől, ami egyben azt is jelentette, hogy „hivatalosan” megvált az ebből a házasságából született két színészgyermekétől - a Klinika című sorozatból nálunk is ismert Elke nővértől és a Guldenburgok öröksége című sorozatban látott Sascha Wussowtól (Nane orvostanhallgató férje volt). Az európai tévéműsorokban is sikeres Klausjürgen Wussow a bécsi Burgtheater társulatának több mint 2 évtizedig volt a tagja, amikor beleszeretett Yvonne Viehöver újságírónőbe, s az igen népszerű és gazdag Klaus el is költözött a 250 négyzetméteres bécsi lakásukból Hamburgba, ahol - a válást követően - nyilvánosan is házasságot kötött az említett újságírónővel. Franz Anteil bécsi rendező, a Wussow család szomszédja és barátja már 1988-ban is elítélően nyilatkozott a „profesz- szor”-ról a sajtóban:- A Klinika sikere Klaus fejébe szállt. Korábban Bécsben egy ismeretlen színész volt... Túl gyorsan lett nagyon gazdag. Á pénz gőgössé és felfu- valkodottá teszi az embert. Egy fiatal szeretője van, Yvonne Viehöver. Ez Klaust rossz irányba befolyásolja. A jóslatok azonban nem váltak be. G. B. Shaw Pygmalionja Hyginsének az alakítása a berlini Rennaissance Színházban emlékezetes maradt a nézők számára, de a Borotvaélen című 6 részes olasz kórházsorozat szívsebészi szerepében a hazai tévénézők is találkozhattak nemrég a professzorral. Ám Brinkmann professzor válását és újranősülését - a volt feleség mellett - a lánya (a nemrég Budapesten járt és a tévében szerepelt), Barbara Wussow (33) nem tudta megbocsátani: az Albert Fortell színészszel kötött házassága esküvőjére az édesapját meg sem hívta. Aztán jött a „mindenek” betetőzése. 1993. április 29-én a 64 éves Klausjürgen Wussow újra apa lett: Yvonne Viehöver fiút szült neki. A „megkésett boldogság gyümölcse”-ként érkezett jövevény születése idején is keményen dolgozott Klaus, az „Ein besonderes Paar” című ZDF-sorozat forgatási munkálatain. Csak a hétvégeken került sor legtöbbször a soros apai teendők pótlására.- Ennél a gyereknél mindent jobban akarok csinálni - nyilatkozta Wussow az Echo der Frau című német hetilapnak 1993. júliusa végén. Azóta már egy komoly külföldi utazást is tett a család a fiúcskával, akinek az életében - a horoszkópja szerint - Argentína, Finnország, Írország és Olaszország játszhatja majd a sorsdöntő és meghatározó szerepet. Hajzer Lajos Mátyás király „udvari reneszánsza” Tudjuk, hogy Hunyadi Mátyás korában (1458-1490) Magyar- ország nem csupán katonai nagyhatalom, hanem a reneszánsz legészakibb és legkiterjedtebb fellegvára. Időben megelőzi a németalföldi reneszánszot és szinte párhuzamos az itáliaival. Európa egyetlen számottevő kiterjedésű és lakosságú állama, királysága, amely a reneszánsz bővületében él, annak szellemiségét meghatározóvá teszi, e szellemiség jegyében alkot. Eszak-Olaszországban városállamokhoz kötődik, valamint ezeknek a gazdag polgárságához, ám egyetlen európai nagyhatalom királyi udvarában sem teljesedik ki, egyedül Hunyadi Mátyás Magyarországán. Ez tehát udvari és nem polgári bázisú reneszánsz. Egyben ebben rejlik sajnos korlátja is, hiszen hazánkban erre az időszakra sem alakul ki számottevő városi polgárság és értelmiség. A magyarországi reneszánsz fő jellegzetessége tehát, hogy nem a „civil szféra” terméke, mint Itáliában és majd Németalföldön, hanem a királyi udvaré, a központi hatalomé. Ez a hatalom viszont nem a gazdaság fejlettségén alapul, hanem a nagy adóterheken, tehát a jövedelmek központosításán. Mátyás udvarának reneszánsz pompája tehát nem az ország valós gazdasági fejlettségét tükrözi, hanem a hatalom erejét, és egyben a civil szféra gyengeségét. Persze tudjuk, hogy a hatalom központosítására, a jövedelmek állam általi „beszippantására” nagy szükség volt, s nem csupán a török veszély miatt. Mátyás hatalmának legitimitását a környező országok egyszerűen nem ismerik el. Még a Szent Koronát sem birtokolhatta, hiszen az III. Frigyes német-római császár udvarában volt, és csak óriási váltságdíjért kaphatta meg Mátyás. „Bécsnek büszke várát” is kényszerűségből foglalja el, mintegy kész helyzetet teremtve, hogy így erőszakolja ki legitimitásának elismerését. Idehaza is állandóan összeesküvésekkel kell szembenéznie. Mátyás király „udvari reneszánszának” pompája, államának ereje, sajnos nem az akkori magyar társadalom tényleges teljesítőképességén nyugodott, hanem inkább erőn felüli teljesítmény volt. Extenzív tényezőkön alapult, az adófizetők viszonylag nagy számán (Anglia lakosságának számával ért föl ekkor Magyarország népessége!), valamint a kiszipolyozó adóterheken. Azonban éppen ezek az adóterhek tették lehetetlenné a civil szféra megerősödését, a nyugati mintájú parasztpolgárosodás kibontakozását, a városok fejlődését. Mindez már magában hordozta a Mátyás utáni hanyatlás és katasztrófa csíráit... Gazdag László Ismét hallat magáról a Komlosaurus Az ÚDN múlt év július 27-i számában hírt adtunk a mecseki dinosaurus kutatásról, összefoglaltuk a Komlosaurus carbonis leletek felfedezés történetét, s bemutattuk az 1994. évi újabb, eddig teljesen ismeretlen lábnyomokat. A Komlói Természettudományi Gyűjtemény őslénytani anyagának rendezése közben, egy több évtizeddel ezelőtt Hosszúhetény határában mélyített mintában egy apró, háromujjú, ismeretlen lábnyomot találtunk. A júra korú rétegen áthaladt fúrómagban szerencsésen konzerválódott a di- noszau rusz-nyom, s jól illeszkedik alaktanilag a hasonló mecseki madármedencéjű leletekhez. Az elmúlt napokban a Komlói Bányaüzem geológusai értesítették a múzeumot, hogy a vasasi külfejtésben ismét dinoszaurusz nyomra bukkantak. A természettudományi gyűjteménybe beszállított, diplomatatáska nagyságú, liász időszakú szenes meddőkőlapban hatalmas, 20 cm-es Komlosaurus lábnyomot tudtunk azonosítani. Vasasbányáról eddig csak lényegesen kisebb leletek kerültek elő. Ilyen nagyméretű nyomokat csak a Karolina-völ- gyi külfejtésben tártak fel 1988-ban. Miért jelentősek a mecseki lábnyomok? Annak ellenére, hogy az Antarktisz kivételével minden kontinensről ismerünk dinoszaurusz lábnyom-lelőhelyeket, a kutatók egy ösz- szefüggésre figyeltek fel. A kb. 190 millió évvel ezelőtti alsó júra időszakból feltűnően kevés nyom került elő, s ez különösen jelentőssé teszi a gyarapodó mecseki maradványokat. A komló-környéki dinoszaurusz kutatás legnagyobb dilemmája, hogy még mindig hiányoznak a csontleletek, amelyek rendszertani és evolúciós értelemben döntő jelentőségűek lehetnének. Ennek hiányában csak a közelrokon fajok teljesebb fossziliái alapján tudjuk rekonstruálni a mecseki dinót. Sajnos a 141 millió évvel ezelőtt kezdődő kréta korszak szárazföldi rétegeinek kutatása Magyarországon igen sovány eredményt hozott, csak egy bakonyi széntelepben bukkantak töredékes dinoszaurusz csontmaradványra. A történelmi Magyarország azonban mégsem nélkülözi a valódi dinoszaurusz csontokat. Az erdélyi Hu- nyad-megyében 1895-ben egy szenzációs őshüllő anyagra találtak. A későbbi nemzetközi méretű feltárás és ásatás öt dinoszaurusz fajt, egy őskrokodilt, egy teknőst, s egy repülő ősgyíkot hozott a felszínre. Ez a leletegyüttes ősi, primitív jellegeket vonultat fel közvetlenül a dinoszauruszok végleges kihalása előtt (60-65 millió éve), amit sok kutató a terület sziget jellegével próbál magyarázni. Ez volt az az időszak, amikor az afrikai kontinens Európának ütközött, s ökológiailag változatos szigetív húzódott a Tethys óceánban, a mai Portugáliától a Kaukázusig. Vajon hol volt ekkor már a Komlosaurus carbonis? Talán kihalt, vagy voltak leszármazottai, s megannyi a megválaszolatlan kérdés ... Fazekas Imre T ermészettudományi Gyűjtemény, Komló
