Új Dunántúli Napló, 1995. április (6. évfolyam, 89-117. szám)

1995-04-01 / 89. szám

12 Dhnántúli Napló A Hét Témái 1995. április 1., szombat Vigyázat, törékeny! Egy kis tavaszi szomorúság Hosszú, forró tavasz ígérkezik. Mondhatjuk, hogy a Bokros- csomag, de azt is, hogy a gaz­daság rendbetételére irányuló kormányzati eltökéltség alapo­san fölkavarta a közéleti vize­ket. Tiltakozások, demonstrá­ciók, tüntetések, sztrájk-fenye­getések - már-már szerves ré­szei napjaink krónikájának. Baljós tünetek? Lehetnek félelmek, s nem is ok nélkül. A határozott kormányzati lépé­sek, a kemény megszorító in­tézkedések egyfelől stabilizá- lóan hatnak az ország gazdasá­gára, s remélhetően megterem­tik a növekedés alapjait. Másfe­lől ezzel ellentétes tendenciákat erősítenek. Óhatatlanul gerjesz­tik az ellentéteket a politika szinte minden szereplője, a kormányzat és az ellenzék, a tárcák és a szakszervezetek, de még a különféle szakmák és ré­tegek reprezentánsai között is. A civakodások és a sokszor ön­célú szócsaták után tehát ko­moly tétekre menő küzdelem kezdődik a politikai arénában. A kormány gazdasági megszo­rító intézkedései nyomán a Népjóléti Minisztériumban is hozzákezdtek egy racionálisabb szociálpolitikai program kidol­gozásához.- Hol tart a népjóléti tárca „ellenprogramja ” ? - kérdeztük Harsányt László közigazgatási államtitkártól.-A kormány döntése köte­lező, azt mindenképpen végre kell hajtanunk. Mi nem „ellen­programot” készítünk, hanem élünk azzal a lehetőséggel, hogy önállóan értelmezzük a feladatunkat. Véleményünk szerint az adott keretek között is jobban el lehet osztani a ter­heket. A szakorvosi ellátással kapcsolatban a tárca nem tar­taná szerencsésnek a közvéle­Tisztító vagy pusztító viha­rok jönnek? Egyik sem zárható ki. De valamivel nagyobb az esély arra, hogy az erők és ér­dekek ütköztetése inkább tisz­tázni, s ezzel jobbítani fogja a helyzetet, mint összezavarni. A kabinetnek, ha tetszik, ha nem, minden gazdasági, pénzügyi, szociális intézkedését át kell juttatnia a viták, kritikák és el­lenvetések tűfokán. A koalíció­nak is, az ellenzéki tömörülés­nek is el kell döntenie, hogy a politika most fölénk ért vihar­zónájában kinek a kezét fogja meg. A törékeny szövetségek­nek szükségszerűen föl kell bomlaniuk, a tartós érdekkap­csolatoknak meg kell erősöd­niük. Természetes, hogy mindez tiltakozásokkal, demonstráci­ókkal, éles konfliktusokkal, ne­héz teherpróbákkal jár. A sze­keret csak megrázkódtatások árán lehet kimozdítani a kátyú­ból. De vigyázzunk, nehogy összetörjön a szekér! Bajnok Zsolt mény által már „leszavazott” 500 forintos vizsgálati díj be­vezetését, ugyanakkor felül­vizsgáljuk, hogy milyen egész­ségügyi ellátást lehet támogatni a tb kasszájából, s melyeket nem. A fogorvosi ellátások dí­jait például alighanem „piacosí- tani” lehetne.- Mikor derül ki, hogy mi­lyen törekvéseket sikerült elfo­gadtatni a kormánnyal?-Jövő héten a kormánynak döntenie kell a részletekről is. Olyan álláspontot kell kialakí­tania, amely alapja lehet az ér­dekegyeztetésnek is. Az elkép­zelések gyűjteménye ezt köve­tően a jogászok kezébe kerül, s a végleges döntést a Parla­mentnek kell majd meghoznia. Szalóky Eszter Ugye nem hitted el, pedig mondtam neked. Csak kacagtál rajtam, amikor a kezedet kellett volna nyújtanod. Nekem te vol­tál az első az életemben és az utolsó is. Most boldog lehetsz. Csak egyet kívánok, verjen meg az Isten. * Búcsúlevelek között mata­tok, a vaskos dossziéból lapon­ként kivéve, s egyikbe-másikba bele-bele olvasok. Többnyire kézírásosak. íróik nevét nem ismerem, még most is védi őket a személyiségi jog. Mindene­setre furcsa borzongás vesz erőt rajtam időnként, s az ok; tu­dom, hogy egyik búcsúlevél írója sem él már. Sikeres-sikertelen. Az ellentétpár szokatlanul hangzik, ha az öngyilkosságo­kat vesszük számba, az okok között kutatunk. E dossziéban tárolt utolsó sorok fogalmazói mind-mind sikeresek voltak az általuk kiválasztott, halálba vivő úton. Megfeszült a kötél a nyak körül, elegendő volt a mé­reg, megfelelőképpen vágta át a zsilett az ütőeret, a zuhanás a kövezeten csattanással ért vé­get. Magyarország az öngyilko­sok országa. Naponta tíz ember az életből kilép. E szűk Kárpát-medencében tavaly 3694 ember vetett önke­zével véget életének. (Éppen annyian halnak évente, mint Sásd község lakóinak összes­sége.) Összehasonlításul, kissé incselkedve a statisztikával (miközben alig hiszek benne): ugyanakkor mindössze (?) 1678 ember halt meg közúti balesetben. * Állok a tükör előtt, és nézlek. Sajnos nem tudok uralkodni fe­letted, de amint beláthatod, jo­gom ■van beleszólni a dolga­idba. (Levélrészlet, amit önma­gához írt egy fiatal lány.) Nem igazán meghalni akart, inkább aként mondanám: nem akart tovább úgy élni, ahogyan addig. Az öngyilkossága se­gélykiáltás volt, amit bizonyára egyéb kiáltások is megelőztek már. E kiáltásokat nem hallotta meg senki, vagy ha hallotta is, nem törődött vele. Az öngyilko­sok többsége tette elkövetése előtt többnyire orvosi kezelés „alatt áll”, többnyire valamiféle konfliktushelyzetben él, s ebből próbál kijutni. Előbb gyógy­szerhez, alkoholhoz, droghoz nyúl, majd az élettől való bú­csúra voksol. Mindezt a konkrét ügyről (és általában is) dr. Jegesy Andreá­tól, a POTE Igazságügyi Orvos­tani Intézetének adjunktusától hallom, aki a téma ismerője. Tagja volt annak a teamnek, amely az 1983 és 1987 között Baranya megyében meghaltak komplex vizsgálatát végezte el: 1056 esetet néztek át, s e mun­kálatokat a hozzátartozókkal készített mélyinterjúkkal egészí­tették ki.- Melyek a leggyakoribb ön­gyilkossági módszerek?- Férfiaknál az akasztás, a nőknél a mérgezés. Igen elő­kelő helyen áll a leugrás a mélybe, vagy valamilyen jármű, mondjuk vonat elé. Az értelmiségi lét ugyan nem véd meg az öngyilkosságtól, de a statisztikák szerint az alacso­nyan iskolázottak körében sok­kalta gyakoribb a konfliktus­megoldásnak ez a módja, mint a kvalifikáltabbaknál. Jellem­zően öngyilkosok hónapjai a március, április, május. Az északi országokban az öngyil­kosságot találóan tavaszi szo­morúságnak nevezik.- Nézzünk az országunk tér­képére!- Régiónkban az országos át­lag körül mozog, ugyanakkor az ország nyugati részében fele annyi, az ország keleti részében pedig kétszer annyi öngyilkos­ságot követnek el, mint nálunk. Vas megyében a legkevesebbet, Bács-Kiskunban a legtöbbet. És hallom a további tudniva­lókat. Természetesen nem mind­egyik öngyilkosság vége halál: sikerül a mérget a gyomorból kimosni, az ugrás csak nyomo­rékká tesz, a szomszéd észreve­szi, hogy ömlik a gáz... Az országos felmérések szerint csak minden hetedik kísérletből lesz tény. A kísérletezők 41 százaléka férfi, a többi nő, ám a férfiak eredményesebbek, kö­vetkezetesebb ön-végrehajtók. A már említett a tavalyi 3694 halottból 74 százalék férfi. Feltűnő, hogy a 70 évesnél idősebb, egyedül maradt férfiak körében az életből kilépésnek ez a módját milyen sokan vá­lasztják. Baranyában, sajátos módon, mind a férfiak, mind a nők gyakrabban fordulnak a drasz­tikusabb öngyilkossági formák felé. Meglepően magas az ön­gyilkosok körében a nyugtató­altatószerfogyasztók aránya, s az alkoholizmus szerepét min­denképpen, mint rizikófaktort kell számításba venni. * Nem is gondoltam volna. Akad, aki hosszasan készül az öngyilkosságra, nem is bú­csúlevelet, hanem naplószerű jegyzeteket ír. Napról, napra dátumozva. (Már csak pár nap választ el a haláltól.) Más rendkívül precíz: szinte minden hozzátartozójához, barátjához, ismerőséhez szól pár szót, vagy több oldalnyi levelet. ír a rend­őrségnek is, magyarázva tettét, s kérve, hogy miatta senkit se vonjanak felelősségre. (Amit tettem, saját elhatározásomból tettem, szabad akaratból, nem kényszerűen rá senki.) Olvas­tam olyan részletes üzenetet, amiből kiderül, hogy a család Lada gépkocsija ereszti a fék­olajat, jövő hónapban szervizre kell vinni, ahol fontos a kerék­csere is, s hogy a komód felső fiókjában van a CSÉB-köt- vény, ami öngyilkosság eseté­ben is fizet. A nagykabát pedig be van adva a mosodába tisztí­tásra, s holnap lehet menni érte. Persze majdnem mindegyik­ben ott a vád: hadd marcangolja a túlélők lelkiismeretét. (Az a pár nap, amit tőled kaptam, jó emlék a halál útján. Bevégeztetett, 10 óra 30.) * A hölgy a klinikai ágyon fekszik, a fal felé fordulva, feje a párnába fúrva, nyakig betaka­rózva, s talán szépet álmodik. Hölgy? Kócos kisleány. Még csak 12 esztendős. A másik ágy szélén édesapa ül, s hasonló korú fiával be­szélget. Hozott süteményt is. Jókedvűek. Már jókedvűek. De a kérdésre, miért tetted ezt?,' még mindig nincs válasz. Róla is és róluk, a gyerme­kekről, a gyermeköngyilkossá­gokról beszélgettem dr. Feny­vesi Ilonával, a pécsi gyermek- klinika pszichiáterével. Ha lehet, még megrázóbb, tragikusabb ez a világ. A hátulgombolós álmodozó, a tizenéves, az első szerelem ízét megismerő diáklány, a ku­darcokban megtört, szeretetéh- ségben serdülő suhanc. Aki a szűk családi körben és a tágabb környezetében is annyira ma­gára marad, hogy ezt választja. Mert önmagára szeretné va­lahogyan felhívni a figyelmet. Itt vagyok én is! Élek! Sze­retném, ha foglalkoznátok ve­lem, beszélnétek hozzám, fi­gyelnétek rám. Szeretném ha szeretnének. Fenyvesi Ilona szerint e gyermekek többsége nem szá­mol a halállal, föl se tudja mérni tette esetleges követ­kezményeit. Csak azon a vilá­gon szeretne változtatni, ami­ben él. Tette végső menekülés. Mint ahogyan menekülés a ká­bítószer, a drog. A fantasztikus filmeken nevelkedő kölyök számára hasonlóan fantasztikus film az egész, beleéli magát, végiggondolja miképpen reagál majd a környezet Édesanya, édesapa? A pajtá­sok, a barát vagy barátnő? El­gondolja, hogy fognak majd a gyász fájdalmától megtörve zokogni a temetésen, megdöb­bennek majd az osztálytársak. Lepereg előtte minden. És ő is levelet ír. Kié legyen a kisautó, a számítógép, a né­hány mesekönyv? És ő azokat a módokat választja, amit a kör­nyezetében hallott, többnyire a gyógyszerekhez nyúl, vagy ki­ugrik az ablakon. A pécsi gyermekklinikára az utóbbi tíz évben hatvan öngyil­kosságot megkísérlő, 8 és 18 év közötti korú fiú és lány került be. Értelemszerűen csak azok, akiknek nem sikerült. Kézenfekvő, hogy dr. Feny­vesi Ilonától megkérdezzem:-Akad-e a cselekedeteknek előjele ?-Sokféle. A gyermek gya­korta fejfájásra vagy hasfájásra panaszkodik, orvoshoz viteti magát. Akarja, hogy foglalkoz­zanak vele, hogy figyeljenek rá. Keresi a kapcsolatot. Megvál­tozik a hangulata, ingerültebbé, agresszívebbé vagy búskomo- rabbá válik. Alvászavara van. Akadnak olyan családi helyze­tek, mondjuk egy válás folya­mata, amikor pánikba eshet. Hogy ő felesleges e világban, semmi szükség sincs rá. Min­denesetre, ahogy mondani szo­kás, mindezt illik észrevenni. * Közhely: hazánk igen elő­kelő helyen áll a világ egyéb országainak sorában az egy főre jutó öngyilkosságok tekinteté­ben. Ebből következik aztán, hogy az oknyomozás is nemzeti üggyé vált, a szakma legráter­mettebb képviselői keresik a választ a miértre. Ráfogták már az éghajlatra, a társadalmi-változásokra, keres­ték a gyökereket vérzivataros történelmünk sorsfordulóiban, a keserűséggel terhelt össznépi magyar lelkületben. (Kevesen tudják: 1989-ben és 1990-ben, a rendszerváltozás idején, ug­rásszerűen csökkent az öngyil­kosságok száma hazánkban. Talán felerősödött a jövő iránti kíváncsiság?) Mindenesetre az orvostudo­mányok művelőinek sorában sokan úgy érzik: rájöttek egy­fajta magyarázatra. Az öngyil­kosságok egyik meghatározó­jaként bizonyos biokémiai za­vart véltek felfedezni az agy­ban, mégpedig a szerotonin anyagcsere zavarát. Kiderült, hogy a depresszióért az agy szerotonin-zavara felelős, az öngyilkosok nagyrésze pedig depressziós. Tehát közvetett módon a szerotoninnak része van az önpusztításban. * Vajon Marilyn Monroe ha­lála hány, a bűvkörében élő lány öngyilkosságát idézte elő? Dr. Fekete Sándor, a Pszi­chiátriai Klinika adjunktusa az öngyilkosságok egy sajátos te­rületével foglalkozik. Többek között azt vizsgálja, hogy mi­lyen „követésre sarkalló ha­tása” van egy-egy, a médiák ál­tal ismertetett, főleg ismert személyek által elkövetett ön- gyilkosságnak. Amit mond, döbbenetes. A szépségkirálynő, Molnár Csilla lidocain segítségével végzett önmagával. Csilla halála után ugrásszerűen megemelkedett hazánkban, a hasonló korú fia­tal lányok öngyilkosságának száma. Amikor ez az öngyil­kossági hullám lecsillapodott, megjelent a szépségkirálynőről szóló könyv, s ismételten az át­lagosnál jóval több fiatal lány dobta el magától életét! Úgy érezték: Csilla valamit elért, ezért harcolt, de kihasználták és a tette figyelmeztetés. Erre ők is ehhez a figyelem­felhívó eszközhöz fordultak, hasonló módon, lidocainnal. Bizony sokan József Attila verseskötetével ugranak Szár­szón a vonat alá. Tudjuk: egy- egy példa követésre sarkall. Fő­leg, ha az a cél, amit az öngyil­kos el szeretett volna érni, szép cél. Jan Pallack cseh fiatalem­ber 1968-ban a prágai Vencel- téren felgyújtotta magát. Nem sokkal később Budapesten egy magyar diák tette ugyanezt: Bauer Sándor. * Modellválasztás. A kulcsszó sokmindenre il­lik. S ha volna egyetlen oka az öngyilkosságnak, annak, hogy miért ezt a modellt választja gyakrabban a magyar ember a konfliktusmegoldásra mint mondjuk az amerikai, meg­lenne a gyógyír is. De nem egy ok van, hanem több; többnyire lélekben rejtező okok. S ha egymásra rakódik az élet minden keserűsége, elég útravalónak a halálhoz egy hi­ányzó megértő szó. Egy elspó­rolt mosoly. Kozma Ferenc Kései, de helyes lépések Veszélyes vizeken járunk A gazdasági barométer alaku­lásának egyik megbízható mutatója az, amit a lakosság saját helyzetét illetően érez, mondta dr. Vértes András, a Gazdaságkutató Rt. elnök-ve­zérigazgatója, amikor ismer­tette az újságírókkal az idei év várható alakulásáról készített felmérésüket. Az ország kettős deficit szorításában él: mind a kül­gazdaság, mind az államház­tartás egyensúlya megbom­lott, hiába nőtt 1994-ben a gazdaság teljesítménye. Meg­ítélésük szerint a mai veszé­lyes állapot egyrészt a tartós túlelosztás, másrészt a struk­turális feszültségek miatt ala­kult ki. A belföldi felhaszná­lás növekedése következtében nagyobb lesz az importigény, mint amennyivel a termelés bővülése révén növekednek az export bevételek. A kormány jelenlegi intéz­kedés-csomagját Vértes And­rás kései, de még nem végze­tesen elkésett, alapvetően he­lyes, radikális lépésnek te­kinti, ami jó alap lehet a ked­vezőtlen folyamatok megállí­tásához, bár e késlekedés mi­att a feltétlenül szükségesnél drasztikusabbak, kiélezetteb­bek lettek a stabilizációs in­tézkedések. A leértékelés és a vámpótlék bevezetése ko­moly inflációt gerjeszt, ugyanakkor kevés mozgástere maradt a kormányzatnak a strukturális változtatások, a modernizáció támogatására. Veszélyes vizeken hajó­zunk, mondta a neves köz­gazdász, és az infláció gyor­sulásának veszélyére, a forint­tól való elfordulás csapdájára külön is felhívta a figyelmet. Az év közepétől antiinflációs, forint erősítő lépéseket kell tennie a kormánynak, külön­ben emiatt is zátonyra futhat a gazdaság. Sok függ a kereslet-kínálat alakulásától. Átfogó bérme­gállapodásra nem látnak esélyt, ugyanakkor a reálbér- csökkenés bekövetkezett. Most minden azon múlik, ho­gyan alakul az év további hó­napjaiban a bérek kiáramlása. A GKI jóslata: az infláció gyorsulásával párhuzamosan a bérnövekedés is gyorsul, de számottevően el fog maradni az áremelkedéstől, és a reál­bérek 1995-ben jelentősen csökkennek. Ha a vállalatok, a kereskedők a költségek nö­vekedését teljes mértékben tovább tudják hárítani a fo­gyasztóra, akkor az infláció rövid időn belül „feléli” az év eleji drasztikus lépéseket és megint ott leszünk, ahonnan indultunk. Mindezt a nagy árat miért fizetjük? A GKI úgy véli, ha következetesen érvényesül­nek az egyensúly javító intéz­kedések, ha ténylegesen csökkenteni lehet a belső ke­resletet, akkor 1996-97-re va­lóban megteremthetők a tar- tósabb növekedés feltételei. (somfai) Ellenprogram? Az elképzelések gyűjteménye I 4 k i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents