Új Dunántúli Napló, 1995. március (6. évfolyam, 59-88. szám)

1995-03-06 / 64. szám

1995. március 6., hétfő Külföld új Dunantüli napló 11 CSEHÜL ÁLLUNK MOHIVAL - AZ ERŐMŰ ÍGY IS, ÚGY IS FELÉPÜL Mohi, Paks, Csernobil Szenvedélyek forrongnak a Mohi atomerőmű felépítése kö­rül. A környezetvédők aggódnak ,s persze sohasem ok nélkül. A szakértők véleménye megoszlik. És noha hivatalos állásfoglalás még nem született, egy hetilap a minap Bőd Péter Ákossal ké­szült interjújában már abból a feltételezésből indult ki, hogy Magyarország az EBRD-ben, a Nemzetközi Újjáépítési és Fej­lesztési Bankban az építkezés folytatása ellen adja szavazatát. Pedig semmi nem dőlt még el. Az Atlantic Sajtószolgálat mun­katársai ezért is igyekeztek megszólaltatni mindkét oldalt - az ellenzőket és a támogatókat. Tekintve, hogy a szlovákiai Mohi (Mohavce) valóban na­gyon közel esik hazánkhoz, egyetlen szakértő számára sem közömbös, hogy egy nem várt atomerőmű üzemzavar, vagy baleset, milyen környezet­szennyező vagy sugárhatást gyakorolhat a magyar lakos­ságra, azon belül sűrűn lakott városainkra, főképp Buda­pestre. A kétségkívül létező és tetemes biztonsági és környe­zetvédelmi kockázatok miatt ellenzi az építkezést Ausztria is, mely nem támogatja az EBRD kölcsön megadását, s egyáltalán, mindennemű atom- energetikai projectet ellenez. Az osztrák példára hivatko­zik egyebek közt a mohi erőmű hazai ellenzőinek egy cso­portja, az Energia Klub is, melynek képviselője, Foltányi Zsuzsa vegyészmérnök és bio­lógus munkatársunk kérdésére válaszolva elmondta: céljuk az, hogy ezt az erőművet nem atomerőműként, hanem egy más rendszerű, más fűtő­anyaggal működő erőműként állítsák üzembe. Alaptípusukat tekintve a paksi és az épülő mohi erőmű blokkjai egyformák, mindkettő VVR 440-213-as blokkokból áll. A paksi erőmű négy atom­reaktort tartalmaz, a Mohiban épülő szintén, de ezek más-más készültségi fokon vannak. Az első erőmű-blokk 90, a második 85, a harmadik és a negyedik 30-40% körüli felépítettségi stádiumban van. Legalábbis az építőktől szár­mazó információk szerint ez a helyzet. Az érintett lakosság szempontjából azonban nem­csak a blokk típusa a fontos, hanem a megfelelő biztonsági rendszerekkel való ellátottság, valamint a pótlólag javasolt kockázatcsökkentő lépések, s ezek közül - eddig- semmi nem valósult meg. Arra a kérdésre, szigorúbb biztonsági előírások, rendsze­rek kellenek a Mohiban épülő atomerőműnél, mint a paksi­nál, mindenki igennel felel. A különbség annak megítélésé­ben kristályosodik ki, hogy mi tekinthető a biztonsági rend­szer lényeges fejlesztésének. Foltányi Zsuzsa szerint a Nem­zetközi Atomenergia Ügynök­ség, és a nukleáris szakma a begyűjtött tapasztalatok alap­ján folyamatosan felülvizs­gálja, hogy mit tehetnek az épí­tők, és az üzemeltetők a még nagyobb biztonság érdekében. Az így születő ajánlásokat minden újabb atomerőmű épí­tésekor is érvényre kell jut­hézségek' árán lehetne csak”. Becslésük szerint Mohi 100 ki­lométeres körzetében 4 mil­lióan élnek Magyarországon. Ez is indokolná a fokozottabb biztonsági intézkedéseket Pakshoz képest, hiszen Paks körül a lakósűrűség ennek a te­lítettségnek csak a 70%-a. „Egy atomerőmű léte nem igazolhatja egy másik befeje­zését, - mondja Foltányi Zsu­zsa, - különösen, ha figye­lembe vesszük az azóta bekö­vetkezett csernobili katasztró­fát, mely igen sok mindenre megtanította az atomipar szak­embereit, és a lakosságot is”. Noha Csernobil blokkjai jóval korszerűtlenebbek, mint akár a mohi, akár a paksi erőmű gé­nyezetszennyező hatása „nor­mális esetben” sokkal erősebb, mint az atomerőműveké. Az Energia Klub tehát eleve fejlesztés-ellenesnek és káros­nak állítja be az atome­rőmű-építést, s különösen koc­kázatosnak találja a mohi épít­kezést. És míg álláspontjában kétségkívül vannak nehezen vi­tatható elemek, például az, hogy a mohi erőmű költségve­tésében valóban nem szerepel olyan betonfödém kialakítása, mely megvédené a reaktort egy repülőgép becsapódása esetén (Paks fölött repülési tilalom van érvényben - A szerk.), ez az álláspont kétségkívül takti­kai fontosságú csupán, hiszen a szlovákiai atomerőműről tudni kell: így is, úgy is felépül. (Következik: Atomenergiára ítélve). Rékássy Zoltán Hoffmann József Tüntetést és aláírásgyűjtést rendeztek a környezetvédők a magyar határ közelében épülő mohi (mohovcei) szlovák atomerőmű ellen február 10-én, Budapesten Gyilkosságban bűnrészes a mexikói exelnök fivére Mexikóvárosban letartóztat­ták Raúl Salinast, Carlos Sali­nas de Gortari, a tavaly de­cemberben leköszönt mexikói elnök bátyját, akit a kormány­párt főtitkára ellen elkövetett merényletben való részvétellel vádolnak - jelentette be a szö­vetségi főügyészség. A múlt év szeptemberében meggyilkolt Francisco Ruiz Massieu, az Intézményes For­radalmi Párt főtitkára ügyében folytatott nyomozás olyan bi­zonyítékokat tárt fel, amelyek azt mutatják, hogy az exelnök 48 éves fivére a politikus eltá­volításának „értelmi társszer­zője,, volt. A tényleges gyilkost rövid­del a merénylet után letartóz­tatták és a vizsgálat megállapí­totta, hogy politikai összees­küvés történt; a szálak az áldo­zat saját pártjához tartozó par­lamenti képviselőhöz, Manuel Munoz Rochahoz vezettek, aki azonban még idejében kereket oldott, s azóta is szökésben van. A most ismertetett adatok ér­telmében viszont Munoz Ro­cha szoros kapcsolatban állt az akkori államfő testvérével és a támadás előtt titkos találkozók zajlottak le közöttük. Emellett a gyilkosságra utasítást adó honatyát teljes eltűnése előtt utoljára Raúl Salinas házában látták. Az ügyben bűnrészesként szerepet játszott más szemé­lyek vallomásai szerint a me­rényletre már egy évvel annak tényleges végrehajtása előtt készültek, sőt két sikertelen kí­sérletet is megelőzte a terv ki­vitelezését. Raul Salinas, egy élelmisze­rek elosztásával foglalkozó ál­lami hivatal igazgatója, egyik legközelebbi bizalmasa is volt a mexikói államfőnek. Ugyan­akkor hosszú ideje olyan em­ber hírében állt, aki a „piszkos munkát” végezte el a család­ban; számos értesülés volt ká­bítószercsempészekkel való kapcsolatairól és a bankpriva­tizáció során tisztességtelen eszközökkel szerzett vagyoná­ról is. Mindenképpen meglepő a nyomozás új fordulata, amely egészen a volt államfőig lát­szik felgöngyölíteni a gyilkos­ság szálait, mivel az áldozat maga is Salinas de Gortari csa­ládjához tartozott, a sógora volt és legközvetlenebb mun­katársainak egyike, akire az el­nök a párt megreformálásának feladatát bízta. A letartóztatás nyílt szakí­tást jelent Ernesto Zedillo je­lenlegi államfő és elődje kö­zött, megtörve ezzel azt a fél évszázados hagyományt, hogy az . 1929 óta hatalmon lévő kormánypárt kiválasztottjai nem bírálják elődjük, illetve utódjuk cselekedeteit. Carlos Salinas de Gortari néhány órával a főügyészség bejelentése előtt egy tv-műsor- ban visszautasította az őt ért vádakat, hogy téves gazdaság- politikája, a beavatkozás elmu­lasztása vezetett a tavaly év végén kirobbant súlyos pénz­ügyi válsághoz. A volt államfő felelősségét egyre többet emlegetik a másik tavalyi mexikói politikai me­rénylet, Luis Donaldo Colosio elnökjelölt meggyilkolása vizsgálatával összefüggésben is. tatni, például pótlólagos szer­kezeterősítési műveletek for­májában. A földrengésállósá­gon túlmenően a légikatasztró­fák elleni védelem is nagyon fontos, s az egész világon egyre többet tesznek azért, hogy repülőgép lezuhanása atomerőműre ne járjon együtt egy nukleáris balesettel, ka­tasztrófával. Kellő szilárdságú, és konstrukciójú betonszerke­zet megvédheti az erőművet egy ilyen légi balesettől, ez azonban természetesen már nemcsak biztonsági, hanem gazdasági kérdés is. Az Energia Klub szóvivői a mohi erőmű létrejöttét azért tekintik különösen súlyos fe­nyegetésnek Magyarországra nézve, mert az erőmű körzeté­ben találhatók az ország legsű­rűbben lakott területei, köztük Budapest a maga kétmilliós la­kosságával, melyet evakuálni „elképzelhetetlenül nagy ne­pegységei, az atomenergetika veszélyességére utaló vélemé­nyek szerint nemcsak a reak­tortípust kell összehasonlítani. Csernobil idején a világ nem volt felkészülve ilyen típusú katasztrófákra. Emiatt 1986 óta mindenki sokkal kritikusabban figyeli az atomerőművi építke­zéseket, és az igény az, hogy jóval korszerűbb és szigorúbb feltételekkel épülhessen csak atomerőmű a jövőben. A legfőbb paradoxon a mohi projectben az ellentábor szerint az, hogy a mohi atomerőmű a beruházási hitelt éppen attól a banktól igényelte, amelynek mandátuma szerint a térség új­jáépítésére, fejlesztésére kel­lene pénzt biztosítania. Ez az érv persze előfeltételezi, hogy az atomenergetika környezetel­lenes ipar, s ezt az érvet sok­szor még a környezetvédők sem osztják, tudván, hogy a hagyományos energetika kör­Örökkön nem győz e had ... Örökkön győz e had, legen­dák hőse vagy - fújták a kóru­sok, amikor a moszkvai Vörös téren zajlottak az emlékezetes parádék. Azóta vége a legenda­gyártásnak s a győzhetetlennek kikiáltott szovjet, majd orosz hadsereget több súlyos sokk is érte. A mostani időszakot az orosz (szovjet-orosz) haderő harma­dik mélypontjának tartják. Az első a polgárháború után, 1922-re keltezhető, amikor a győzelem után, aki tehette az építés frontjaira ment vagy oda vezényelték s az új parancsnok, Frunze sem tudott a távozó Trockij örökébe lépni. A sztá­lini tisztogatások következtében jött a második mélypont, ami­kor 1937-38-ban lefejezték a katonai vezetést s ennek követ­kezményeit, évek múlva, a né­met támadást követően is érez­hették. A harmadik válság első része Afganisztánban, második része Csecsenföldön következett be. Két és fél hónapja, hogy meg­indult az orosz hadigépezet s egyelőre nem látni a néhány órásra tervezett támadás végét. A második világháború után a hadsereg kétségtelen presztízst, sok esetben látható kiváltságo­kat élvezett, különösen a hideg­háború idején, majd a Brezs- nyev-korszakban, amikor a szovjet nagyhatalmiság egyet­len valóságos megjelenési for­mája a katonai erő, a stratégiai egyensúly kialakulása volt. A rendszerváltás után is maradt ez a felemás helyzet, hiszen Jelcin és köre nehezen tudja megálla­pítani, mennyiben támaszkod­hat a hadseregre. 80 ezer politi­kai tiszt beosztása megszűnt, végbement a „párttalanítás”. A tisztek több, mint háromne­gyede csak másodállásokkal tudja fenntartani magát és csak­nem 40 százalékuk le akarja vetni az egyenruhát. Kétszázezer tiszti család vár valamilyen elvi­selhető lakásmegoldásra, a beso­rozott katonáknak pedig a kikép­zés erőszakos túlkapásaival, az alapvető ellátás hiányával kell szembenézniök. Furcsa állapot: egyszerre fenyeget a haderő to­vábbi szétzüllése és az, hogy va­lamelyik ambiciózus tábornok (általában Lebegy-et, a moldvai oroszok lakta terület katonai pa­rancsnokát emlegetik) megpró­bál akár puccsista eszközökhöz nyúlni. Réti Ervin Richard Holbrooke - Közép-Európa Az új európai biztonsági szer­kezet bármely tervrajzának Kö- zép-Európára kell összpontosí­tania, hiszen ez a térség több tra­gédiának és fölfordulásnak volt a melegágya a huszadik század­ban, mint a földrész bármely más vidéke. Ugyanakkor a történe­lem során most először a régió országainak megadatott az a le­hetőség, hogy a nyugati demok­ratikus eszmények befogadásá­val stabilitásra, szabadságra és függetlenségre tegyenek szert -j hangoztatta a Foreign Affairs című folyóirat márciusi-áprilisi számában megjelenő elemzésé­ben Richard Holbrooke, az euró­pai és kanadai ügyekkel foglal­kozó amerikai külügyi államtit­kár-helyettes. Fontos alapelve­ket rögzítő írásában Holbrooke leszögezi: a vasfüggöny lebontá­sának és a szélesebb értelemben vett európai egység igénylésének „ésszerű és lényegi következmé­nye a NATO kibővítése”. A , washingtoni kormányzat európai politikájának alakításá­ban kulcsszerepet betöltő kor­mányilletékes úgy vélekedett, hogy először a versailles-i és a trianoni békeszerződéssel, majd a jaltai és potsdami megállapo­dással, végül a szovjet birodalom széthullásával olyan események gázoltak át Európa középső ré­szén, amelyek nyomában gyak­ran egymással ütköző történelmi ambíciók és neheztelések, veszé­lyes területi és etnikai viták ma­radtak örökül. Megítélése szerint „demokrácia, stabilitás és piac- gazdaság nélkül az érintett álla­mok továbbra is sebezhetők len­nének a régi problémákkal szemben, amelyeket csak felerő­sít a történelmi hibák helyreho­zatalának megszállott keresése”.- És ha az ellenségeskedés és gyűlölködés továbbterjedne, mint ahogy annak szemtanúi va­gyunk a balkáni és a kaukázusi térségben, akkor ismét egész Eu­rópa nyugalma forogna veszély­ben - mutatott rá a szerző. Külön figyelmeztetett arra, hogy a Kö- zép-Európát közrefogó két nagyhatalomból, Németország­ból és Oroszországból a bizony­talanság történelmi visszatekin­tésben mindig is az agresszív magatartás fokozódását váltotta ki. Richard Holbrooke kiemelte: az Egyesült Államok és szövet­ségesei - némi bizonytalankodás és nézeteltérés után - a fokoza­tos, körültekintő bővítést hatá­rozták el a NATO kelet felé való kiterjesztésére. A már beindult folyamattal kapcsolatban az alábbi lényeges tényezőkre hívta fel a figyelmet:- a szövetség elsődleges célja a jövőben is az alapvető érdekek védelme és az európai stabilitás előmozdítása marad;-a kibővítés folyamata min­denki számára átlátható lesz, bi­zonyítandó, hogy a NATO már nem tekinthető oroszellenes szö­vetségnek;- a csatlakozást illetően nincs sem időpont, sem országlista: a ki és mikor kérdése majd a jelen­legi, első szakasz lezárulta után fog felmerülni;- minden tagságra pályázó or­szágot egyénileg bírálnak majd el, nem pedig csoportosan;-kizárólag a szövetség fogja eldönteni, hogy kit és mikor ve­gyenek fel, abba külső államnak nem lesz vétójoggal felérő bele­szólása;-jóllehet a csatlakozás krité­riumait a NATO még nem fek­tette le, a washingtoni szerző­désből fakadó alapelvek ma is érvényesek: az új tagoknak piac- gazdasággal rendelkező demok­ráciáknak kell lenniük, amelyek elkötelezettek a felelősségteljes biztonsági politika megvalósí­tása mellett, és hozzá tudnak já­rulni a közös védelemhez; Bili Clinton elnök szavaival „azok az országok, amelyeknek politikai rendszere elnyomáson alapszik, szomszédaikkal szemben terveik vannak, hadseregük nem áll civil ellenőrzés alatt vagy pedig zárt gazdasággal rendelkeznek, ne is jelentkezzenek”;- végezetül pedig nem szabad megfeledkezni arról, hogy min­den egyes új NATO-tag a legün­nepélyesebb kötelezettségválla­lást jelenti az Egyesült Államok számára, az amerikai védelmi Keleti György honvédelmi miniszter és Richard Holbrooke, az Egyesült Államok külügyminiszter-helyettese. ernyőt kiteijesztő kétoldalú szer­ződést; annak ratifikálásához azonban a szenátus kétharmadá­nak a szavazatára van szükség - erről a tényről a gyors kibővítés hívei hajlamosak megfeledkezni. Az államtitkár-helyettes meg­állapította: Európának a követ­kező évszázadban is szüksége lesz a tevékeny amerikai együttműködésre, mint ahogy egy ingatag Európa a jövőben is fenyegeti az USA alapvető nem­zetbiztonsági érdekeit. - Az egykori szovjet terjeszkedés he­lyett a belső politikai és gazda­sági bizonytalanság, a helyi konfliktusok és a történelmi sé­relmek feléledése jelenti a leg­nagyobb veszélyt a földrész bé­kéjére. Európának és Ameriká­nak: egymással karöltve kell sza­vatolnia, hogy a toleranciára épülő demokráciák az egész kon­tinensen gyökeret eresztenek - írta Richard Holbrooke.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents