Új Dunántúli Napló, 1995. március (6. évfolyam, 59-88. szám)

1995-03-26 / 83. szám

6 Btftiántúli Napló Magazin 1995. március 26., vasárnap Üzenet Győrből A közelmúltban a magyar sajtó sokat foglalkozott az­zal az áldatlan helyzettel, melybe Győr-Moson-Sop- ron megye múzeumai kerül­tek, s melyek nyitvatartásu- kat veszélyeztették. Egy kedves levelet kapott szer­kesztőségünk, melyben tud­tunkra adták: sajnos keve­sen tudják, hogy létezik Győrött egy, a megyei mú­zeumhálózattól független, önálló városi múzeum is, amit a városi önkormány­zata hozott létre és tart fenn. A téves információk rend­kívül kedvezőtlenül hatnak működésükre. Készülnek a III. Nemzetközi Grafikai Biennáléra és nem közöm­bös számukra, hogy milyen fogadtatásra talál szervező munkájuk. Szeretnék, ha minél szélesebb körben tud­nának róluk, és szeretnék ha a megkezdett külföldi és ha­zai szervező munka nem szakadna félbe. Ezért kér­ték, hogy adjunk hírt róluk, melyet szívesen megtet­tünk! Megmenekült a börtöntől Egy többszörösen büntetett előéletű német férfit egy 2,7 millió márkás lottónyere­mény mentett meg ideiglene­sen az újabb börtönbüntetés­től. így ugyanis ki tudta fizetni azt a félmillió márkás óvadé­kot, amelyet az oldenburgi tartományi bíróság kirótt rá, tizenhét hónapos büntetését próbaidőre felfüggesztve. A szóban forgó személy, akinek nevét nem közölték, ötven közlekedési bűncse­lekményt követett már el, köztük ittas vezetésért, jogo­sítvány nélküli gépkocsi­használatért és több csalásért már számos alkalommal állt bíróság előtt, kapott bünter- téseket - írja dpa. Egyelőre földbe dugaszolt hévíz Hatvanhat fokos a bonyhádi, 960 méteres kút vize A melegvíz kincs. Immáron négy esztendeje, hogy megfúr­ták a bonyhádi Széplaki völ­gyet, a 6-os út mentén, a ben­zinkút közelében, s fel is tört 960 méterről a csodás ajándék, a 66 Celsius fokos hévíz. Szó szerint, hiszen pozitív kútról van szó, ami azt jelenti, hogy a melegvíz nagy nyomással (13 bárral) tör felfelé, s jókora gej­zír adná a látványosságot, ha nem lenne a kút bedugaszolva. Annak idején, az ünnepélyes vízfakasztás idején Oroszki Ist­ván polgármesterrel arról be­szélgettünk, hogy e kút segítsé­gével frekventált idegenfor­galmi központtá lehetne Bony- hádot fejleszteni. Nem beszélve arról, hogy hány embernek adna megélhetést. Az azóta is­mét megválasztott polgármes­ter szerint az eredendő célok és álmok megmaradtak, mindösz- sze néhány lépéssel jutottak közelebb a megoldáshoz. Azaz: belterületté lett a 6-os út környéke, a Völgység patak mente. E három év alatt ellátták vízzel, közművesítették, s be­vezették a földgázt a környező lakóházak többségébe. Mindez arra volt jó, hogy a többhektá­ros leendő üdülőterület - gon­doljunk csak a dombóvári Gu- naras környékére - alapközmű­vel ellátott legyen, s megterem­tődjenek a továbblépés feltéte­lei. Sokféle szakhatósággal egyeztették a leendő üdülőterü­let kialakítását, s tulajdonkép­pen minden engedély a birto­kukban van. Az idei önkor­mányzati programban a szőlő­hegyről lefolyó csapadékvíz megkötése szerepel, s egy üle­pítő-tó létesítése. A legfőbb kérdés azonban úgy hangzik: mikor nyithat a melegvizű strand, legalább egy medencével? Oroszki István szerint 200 millió forintba ke­rülne a beruházás első fázisa. A fürdő tervei az asztalon: a kivi­telezés egyetlen akadálya mo­mentán a krónikus pénzhiány. Ezért a közelmúltban pályáza­tot hirdettek, belföldi és kül­földi szponzorért kiáltva. Ugyanis városi pénzekből csak néhány év múlva futná a fürdőépítésre. Kozma F. A kedvenc háziállat haszna Az ember négylábú társa, ha tudna beszélni, jelszavát Ka­rinthy „hegedűórát adok-ve- szek” abszurdja után szabadon imígy nyilvánítaná ki: „szerete- tet adok és veszek”. Az állattar­tók tudják, hogy kedvencüktől mennyi kedvességet és ragasz­kodást kapnak, s hogy ezek - még a lezordabb családtagban - is minő gyengéd érzelmeket képesek kiváltani. Szeretetsze- gény korunkban már ez sem semmiség. Tudományos vizsgálatokkal igazolták, hogy az olyan csalá­dokban, ahol kedvenc állat is van, a családi konfliktusok ha­marabb és zökkenőmenteseb­ben oldódnak fel. Erre az a ma­gyarázat, hogy az állat jelen­léte, a vele való szükségszerű törődés olyan semleges terület és beszédtéma, amely a család­tagok közötti érintkezést - büszkeségük vagy sértettségük feladása nélkül - teszi lehetővé, még heves vita után is. A pszi­chiáterek a szorongató prob­léma „kibeszélését”, megvita­tását használják a feszültségek feloldására, egyéni vagy cso­portos terápia keretében. Tengerész, a szívem nem tengerész... A MAHART zászlóshajójával Szingapúrban Bátor László nevének semmi köze tevékenységéhez. Apjától örökölte, akinek fia születése­kor még fogalma sem volt ar­ról, milyen foglalkozást választ majd László. Mert Bátor Lászlóból tenge­rész lett, amely hivatáshoz a közhiedelem szerint igencsak szükségeltetik a bátorság. Meg a merészség, elhivatottság. S nemkülönben a makkegészség.- Marhaság - cáfol a marco­nának egyáltalán nem nevez­hető fiatalember -, ez is olyan foglalkozás mint a többi, van munkaidő, meg szabadnap, meg fizetés, ami természetesen nekünk is kevés. Az egyedüli különbség talán az, hogy a ten­gerjárón dolgozók több hóna­pon keresztül össze vannak zárva, a lakóhelyük egyben a munkahelyük is. Hinni lehet a pécsi fiatalem­bernek, hiszen tizenhárom éve rója a nagy kék országutat, ő már csak tudja, mit jelent a fog­lalkozása. Váltig állítja, a ten­gerész romantikának vége, a kalandregények cserzett arcú hősei bérmunkásokká vedlet­tek: reggel nyolctól délután ötig dolgoznak, aztán, hajó idő van, elüldögélnek a pupán (a hajó hátsó részén lévő szabad téren) és elbeszélgetnek néhány do­boz sör mellett. Van olyan mat­róz, aki még a kikötőben sem hagyja el a hajót, drága az élet, a pénzt meg gyűjteni kell, a tengerészeknek is bizonytalan a jövő. Mert újabban a hajózási vállalat, a MAHART is megha­tározott időre köti a szerződést, ha az letelik, mindenki mehet munkanélküli segélyre.- Csak az a baj, hogy a hosz- szú távoliét miatt nehezen iga­zodunk el a hazai viszonyok­ban. Az emberek is megváltoz­tak, magukba zárkóznak, nem figyelnek másokra. Meg aztán milyen munkát lehet adni a szá­razföldön egy tengerésznek? Bátor László most augusztu­sig nem akar vízre szállni. Neki a néhány nap itthoniét után már nem is hiányzik a tenger. B. G. Aranyhorog világrekordért Várhelyi Pál és az Arany horog-díj Ilyen sikert még nem értek el baranyai horgászok: Várhelyi Pál, a Pécs-rácvárosi horgász­bolt tulajdonosa Aranyhorog- díjat nyert. A negyven centi hosszú, aranyozott horgot csü­törtökön vette át a Silstar és az Eurostar cégek képviselőitől. Tavaly májusban, amikor a Pécsi tavon, egy partszéli híná- rosból kiemelte a 30 kiló 2 de­kás pontyot még csak annyit tudott, rekordhalat fogott. A díj átvételekor viszont azt is közöl­ték vele: ilyen nagyságú pon­tyot még sehol a földkereksé­gen nem fogtak, egyelőre így ő tartja a hivatalos világrekordot. A díj üzletnek sem volt rossz, Várhelyi Pálnak a Silstar cég termékeit a nagykereskedelmi árnál is olcsóbban adja. B. G. A modellek az izraeli divattervező, Gideon Obeson 1995 nyarának fürdő- és strandruha-kollekcióját mutatták be Tel Aviv-ban. 15 év a kaszinószakmában Haigh úr biciklizik Tizenöt évet eltölteni egy szakmában, már hűséget je­lent. Tizenöt év a dohányfüs­tös kaszinókban - ez szinte megszállottság. A pécsi kaszinó recepció­ján Haigh úr hollétéről érdek­lődöm. A Péter? -kérdeznek vissza, mintha már időtlen idők óta ismernék. - Szólunk neki! Peter James Haigh úr a pécsi Imperial Casino ügyve­zetője, ősszel érkezett hoz­zánk. Angol származású, 1990 óta a kaszinók világában él. Krupiéként kezdte, ma a legmagasabb beosztásban dolgozik. Eredetileg riportot szerettem volna készíteni vele, nagyon könnyű dolgom volt, kérdések nélkül is hosz- szan mesélt.- Tizenöt év alatt 18 kaszi­nóban dolgoztam, de csak két cég alkalmazásában. Dolgoz­tam Londonban, Horvátor­szágban, Csehországban, Lengyelországban, Ausztráli­ában. Az utóbbi helyen volt a legtöbb élményem. Pl. megta­nultam repüló't vezetni, renge­teget repültem. Ez volt a ked­venc helyem. Talán meglepő, hiszen nemrég érkeztem, de Pécs a kettes számú favorit. Felfedeztem az egészséges életet. Sokat kirándulok a Mecsekben, és újabban egy hegyibringát nyűvök. Nemrég eltévedtem és egy ismeretlen helyen találtam magam. Mi­vel nem tudok magyarul, nem volt könnyű kiderítenem, hol járok. (x -folyt, köv.) Tudom, ne hasonlítgassunk. A száznyolcvanezres Pécsnek - vagy mondjuk, Kaposvárnak, Szekszárdnak - miért nincs, az alig 7500 lelket számláló svájci Rappelswilnek bezzeg miért van olyan állatkertje, melyben A rappelswili állatkertben Delfin- és fóka-show napjában háromszor is delfin- és fóka show szórakoztatja a lá­togatókat? Maradjunk annyi­ban, hogy Svájc nem csak hoz­zánk képest igen gazdag or­szág. Nekik még delfinekre, fókákra, azok tartására, idomí- tására, felléptetésére is telik. A fedett csarnok ovális kat­lana akár egy aréna, közepén ott a nem túl nagy víztükör, az ülések sora főleg kíváncsi gye­rekekkel zsúfolt. Együtt várjuk a csodát, melyet moziban, té­vében már láthattunk, na de élőben? A két fehérbe öltözött, gumicsizmás fiatalember első­ként két kölyök és egy felnőtt fóka műsorával bűvöli a néző­ket. Ezek a fókák! Ahogy lab­dáznak, táncolnak a különféle zeneszámokra, ahogy a vízben balettoznak! S mi mindent csi­nálnak még, bizonyítván, ügye­sek, értelmesek, betaníthatok sok mindenre, még a trombitá­lásra is. Hát még a delfinek! Eddig is értelmesnek véltem őket, na de, hogy ennyire okosak, kecsesek, játékosak legyenek! Meg se kottyan nekik a vízből a távoli palánk kosarába ejteni a labdát, az sem, hogy egyszerre mozog­janak, ugorjának ki a vízből. S az ugrásaik! A vagy 5-6 méter magasra lógatott labdát hármó­juk közül az egyik olyan kecse­sen kiemelkedve csapja félre a fejével, hogy szinte hihetetlen. A másik a legalább 8 méter magasságban lógó labdát a víz­ből kiugorva, szakozva úgy csapja telibe farokuszonyával, hogy az majd eldurran. A gye­rekeknek és a felnőtteknek az is tetszik, ahogy az idomító a fe­jükre dobja a labdát, azt ők a hátukon végiggurítják, majd a farokuszonyukkal nagy erővel kiütik a nézők közé. Két kis srácot beültetnek egy csónakba, s a kötél végét a szájába véve egyik delfin a másik után húzza egyre sebesebben körbe-körbe a lélekvesztőt, a gyerkőcök (na és a nézők) legnagyobb örö­mére. A zúgó taps a majd fél­órás műsor végén majd szétveti a falakat. A fóka- és delfin show után a kicsik pónikon lovagolhatnak, elefántokon utazhatnak, avagy a keskeny vágányú, lóvontatta kocsin utazhatják körbe az ál­latkertet, bámulhatják az orr­szarvút, a kengurukat és a többi állatot. Mit mondjak, a pécsinél jó­val kisebb rappelswili állat­kertnek a fókák és a delfinek a sztárjai. B. M. L. * 1 i

Next

/
Thumbnails
Contents