Új Dunántúli Napló, 1995. március (6. évfolyam, 59-88. szám)

1995-03-22 / 79. szám

10 Dlmántúli Napló Oktatás - Kultúra 1995. március 22., szerda Hová tűnnek a szép elvek: átjárhatóság, továbbtanulás, esélyegyenlőség Gondolatok az ötödik NAT-ról Nyilvánosságra került a NAT (Nemzeti Alaptanterv) ötödik tervezete, s hetekig lehet róla vitázni. Reméljük, hogy a kü­lönböző véleményeket, észre­vételeket jobban figyelembe veszik a készítők, nem úgy mint az előzőeknél. Bár a mű­velődési minisztérium egyik vezetője a szakmai vitát igé­nyelte, azt, hogy főleg a szakma, a tanterv - és tan­könyvkészítők szólaljanak meg, de oka és joga van más­nak is véleményt formálni, mi­vel az iskola dolgai már régen nemcsak a pedagógusoké. Ezért engedjék meg kiemelni néhány kérdést, problémát a közzétett anyagból. A továbbtanulás? A bevezető kiemeli, hogy a NAT anyaga csak átlag felét határozza meg az egyes isko­lákban tanítandó tananyagnak. Ezt úgy kell érteni, hogy lesz iskola, ahol a tanítást 100%-ban a NAT határozza meg, máshol a tanítandó anyagnak csak 20%-át teszi ki a Nemzeti Alap­tantervben meghatározott anyag, a többit a helyben tan­tervet készítők döntik el. Tehát az ott tanulók olyan 80% tan­anyagot tanulnak, mit más isko­lában nem ismerhet meg a gye­rek. Lehet iskola, hol a tanítás anyagának felét a NAT teszi ki, másik felét döntik el helyben a pedagógusok. Kétségtelen, hogy így a pedagógusok alko­tómunkája szinte határtalan le­het, s értékesnek tűnik az a sok­színűség, mely így kialakul az iskolákban. Egyetlen aprócska kérdés: mi lesz így a gyerme­kekkel, akik teljesen eltérő anyaggal, módszerekkel és kö­vetelményekkel dolgozó isko­lákba kerülnek. Hogyan alakul sokuk esetében a továbbtanu­lás, az ehhez a joghoz szüksé­ges esélyegyenlőség - már a középiskolába, de az egyetemre jutás esetében is? A hivatalos válasz a NAT-ban, hogy ezt megoldja a 16 éves korban, a 10 évfolyam elvégzése után te­endő záróvizsga, az alapmű­veltségi vizsga. Tantervkészítés A bevezetőben írtak alapján a másik jelentős változás: az is­kola önálló a tantervkészítés­ben. Ott helyben a pedagógu­sok döntik el a pedagógiai programot, benne a helyi tan­tervet. Ők határozzák meg, hogy milyen tantárgyakat taní­tanak heti hány órában, azt is, hogy melyik tantárgyat hánya­dik osztályban tanítják - akár a hagyományos tantárgyakban, akár teljesen új tárgyakat, együtteseket kialakítva. Hely­ben döntik el á haladás sebes­ségét, a módszereket, szóval lényegében mindent. Ez is óriási előrelépés, a ha­gyományos pedagógiai gon­dolkodásmód teljes megszünte­tése, a pedagógus alkotómunka lehetőségeinek a biztosítása. Ám két kérdés rögtön felmerül. Egyik: erre az irdatlanul szép és nehéz alkotómunkára felkészül­tek a pedagógusok, az őket ki­képző intézményektől (főis­kola, egyetem) mi került a tar­solyukba, és mit tanulhattak meg a maguk gyakorlatában? Fogalmazzak diplomatikusan: nem túl sokat. A másik kérdés, a gyermek érdekében feltett: ebből az így kialakuló nem százszínű, de ezerszínű iskolai világból hogyan alakul a to­vábbtanulás sorsa, az általános­ból a középiskolába és azután tovább? Nem is érintve az egyik iskolatípusból az átlépést a másikba, az ún. átjárhatósá­got. S itt nem a jogi lehetőségre gondolunk, hanem reálisan gondolkodva a valóságos iskola változtatásra, akár a tanuló ha­tározná el ezt, akár a szülők helyzetének változása hozná ezt magával. Az olyan aprósá­gokra már ne is gondoljunk, hogy mily közel van egymás­hoz mondjuk egy főváros, nagyváros és egy apró település iskolai testületé, pedagógus kollektívája - a tantervkészítési munkában. A harmadik probléma ho­gyan áll a NAT rendszere és a jelen magyar iskolarendszer, az ún. iskolaszerkezet ügye. A NAT készítői hangsúlyozzák, hogy ez a rendszer nem dönt az iskolatípusok dolgában, csak 3 dolgot ad meg: a tanítás anya­gát, melyet minden iskolában tanítani kell, a fejlesztési köve­telményeket (milyen képessé­geket, készségeket kell az isko­lákban kötelezően kialakítani), és minimális követelményeket, azaz mit kell legalább tudnia minden gyermeknek az adott életkori szakaszban. Tehát nem írja elő, hogy hány osztályos legyen az általános iskola vagy a középiskola! De az egész rendszer két nagy egységből áll: az alapfokú szakaszból, az első hat osztályból és az alsó középfokú szakaszból, a 7-10. osztályból, tehát egy 6+4-es is­kolarendszert ír le, és ehhez adja még kétévenként szer­kesztve a tanítási anyagot ,a fej­lesztést és a követelményeket. (Szemben az eddig uralkodó 8+4-es rendszerrel, azaz a 8 osztályos általános és a 4 osztá­lyos középiskolával.) Sok pedagógus most felveti, dehát a NAT „rendszere” így nem felel meg sem a régi, a ha­gyományos iskolaszerkezetnek, sem az újnak (lásd pl. a 8 osztá­lyos gimnáziumokat, melyek a 4 általános osztály elvégzése után viszik tovább a gyerme­ket). Vagy egy másik, főleg pe­dagógus érv: hogy viszonyul egymáshoz majd a 16 éves kor­ban, á 10 osztály elvégzése utáni alapműveltségi vizsga és a jelen érettségi vizsga, a 18. év utáni. És még három További nagy problémák boncolgatása helyett hadd te­gyünk fel három pici kérdést, mit többek felvetettek már a VI. Nevelésügyi Kongresszuson: 1. Ki kerül (marad) az általános iskola 9. és 10. osztályába? 2. Ki, melyik képző intézmény készít fel oda pedagógusokat? 3. Ki megy oda tanítani, abba a 9-10. osztályba? Ha lesz egyál­talán egy településen 9-10. osz­tály ... Ha az általános iskolá­ból a 4. osztály után elviszi a tanulók egy részét a 9 osztályos gimnázium, a 6. osztály után a 6 osztályos, a 8. elvégzése utána 4 évfolyamos gimi vagy szakközépiskola. Akkor a ma­radó gyerekekből álló 9-10. osztály feltehetően nem a kitű­nőek iskolája lesz! Hová tűn­nek végül olyan szép elvek, mint az iskolában az átjárható­ság, hogyan alakul a továbbta­nulási esély, az esélyegyenlő­ség elve. így kik kerülhetnek be a felsőoktatásba, egyetemre, fő­iskolára? Mind megannyi fontos kér­dés, mely benne rejlik ebben a szerény anyagban, a NAT ötö­dik tervezetében. Dr. Szeléndi Gábor főiskolai tanár Különböző arányban fogja meghatározni a NAT az egyes iskolák tananyagait fotó: Müller Huszonöt éves a Villamos Intézet Március 23-án és 24-én Vil­lamos Szaknapokat rendez­nek a Pollack Mihály Mű­szaki Főiskolán.- Minden évben megren­dezzük a szaknapokat, amikor elbúcsúztatjuk a végzős hall­gatókat, és a Villamos Em­lékműnél elhelyezzük névso­rukat - tájékoztat dr. Ásványi József, a Villamos Intézet igazgatója. - Csaknem hetven cég fogadta el meghívásun­kat, akik kiállítással, előadás­sal vesznek részt a rendez­vénysorozaton, amelynek szervezéséhez idén bekapcso­lódott a magyar Elektrotech­nikai Egyesület Pécsi Szerve­zete, az Elektrotechnikai Központi Szövetség, a Pécsi Ipartestület és a Lenau Reisen Utazási Iroda is. A főiskolai eseményekkel párhuzamosan nemzetközi üzletember talál­kozóra kerül sor az Iparos Centrumban. Villamosmérnököket a fő­iskola megalakulása, 1970 óta képeznek. A Villamos Intézet a szak szakmai gazdája. Az intézet húsz főállású oktatója az Automatizálási Tanszéken és a Villamos Hálózatok Tan­széken dolgozik. A három­éves képzés keretén belül a hallgatók három szakirányt választhatnak: villamos-ener­getika, mérés- és irányítás- technika valamint villamos informatika. Előkészítés alatt van az elektronika szakirány is. A villamosmérnök képzést a Villamos Alapítvány támo­gatja. A két és félmillió forin­tos tőke kamatait használhat­ják fel kuratóriumi döntés alapján a hallgatók külföldi tanulmányútjainak támogatá­sára. Ebből írják ki a szakdol­gozatpályázatok, a tudomá­nyos diákköri pályázatok dí­jait is. Az alapítványt a VÍV hozta létre (ma SIEMENS Rt.), és azóta csatlakozott hozzá a BUDAPESTLIFT Rt., a DÉDÁSZ Rt., az ÉDÁSZ Rt., a H.C. Automa­tika Kft., a Kaposvári Villa­mossági Gyár Kft., az OTIS Felvonó Kft. és a Schindler Lift Kft. Az intézetben, előre látha­tólag szeptemberben, orszá­gos oktatási központ nyílik. Az European Installation Bus System-met ismerhetik meg majd itt a hazai szakem­berek. Äz EIBS képes arra, hogy közös, programozható informatikai rendszerbe fog­lalja egy épület minden olyan berendezését, ami villamos energiával működik. Azaz előre be lehet programozni például egy kórház fűtését, vi­lágítását, légkondicionálását. Családi ház esetén tévénézés közben a képernyőről kapha­tunk információt arról, hol tart a mosással az automata mosógép, vagy a mikrohul­lámú sütő végzett-e már fel­adatával. Az intézet az összes hazai villamosmérnök képzésben érintett intézménnyel együtt­működik. Nemzetközi kap­csolataik is szerteágazóak. Oktatásfejlesztési kérdések­ben, tantervkorszerűsítések- ben, hallgatói cserék meg­szervezésében, kutatómun­kákban működnek velük együtt. Németországban a Würzburg-Schweinfurti Mű­szaki Főiskolával, Svájcban a Luzerni Főiskolával, Olaszor­szágban a Catániai Egyetem­mel, Finnországban a Hel­sinki Műszaki Egyetemmel, Angliában a Kelet-Londoni Egyetemmel, Hollandiában az amsterdami és az eindho- veni Műszaki Főiskolával tartják a kapcsolatot. Ä Kelet-Londoni Egye­temmel közös képzést szeret­nének létrehozni. Ez azért lenne hasznos, mert így a fő­iskolai szak egyetemi diplo­mát tudna az angliai prog­ramban részt vett hallgatóinak adni. A francia Université de Po- iters Angouléme intézetével újfajta, kísérleti képzést indí­tanak be, legkésőbb jövő feb­ruárban. Ennek lényege, hogy a középiskola elvégzése után két éves szakmai képzést kapnák a diákok. A magyar gazdaság ezáltal hamarabb jut majd a gyakorlat terén jól képzett szakemberekhez. A francia intézet az első, kísér­leti évet finanszírozná. A pécsi Orvostudományi Egyetemmel is szoros az együttműködés. Közösen nyertek el egy FEFA pályáza­tot, melynek keretén belül belgyógyászati minták mik­roszkopikus vizsgálatát au­tomatizálják. A mikroszkóp képét digitalizálják, amely így alkalmassá válik arra, hogy számítógépek segítségével ér­tékeljék ki. Ősztől bevezetik az inté­zetben a moduláris kredit- rendszerű tantervet. Ezzel a kötelező heti óraszám csök­ken majd. Az új tantervvel a hallgatók szabadsága és fele­lőssége egyaránt megnő, nem kapnak meg mindent készen, meg kell tanulniuk önállób­ban dolgozni. U. G. A világtörténelem nagy alakjai Hallgatni Egy 40 fős kis közösség tag­jai harminchárom napon át teljes csöndben élnek majd együtt egy Svédország déli részén lévő kis településen, Hamnedában egy jóga- és transzcendentális meditá- ciós szeminárium kereté­ben. A szilencium alatt nemcsak, hogy egymással nem válthatnak szót, de nem megengedett a televíziózás, a rádiózás, de még a újság- olvasás és a levelezés sem. A rendhagyó szeminárium 17-56 éves korú résztvevői- akik az Egyesült Álla­mokból, Nagy-Britanniából és Skandináviából érkeztek- csak gesztusokkal tarthat­nak kapcsolatot a többiek­kel. A 33 nap elteltével vi­szont a résztvevők kedvükre kibeszélhetik majd magu­kat. A Kossuth Könyvkiadó évek óta tartó, a Világtörténelem nagy alakjai címet viselő soro­zatának egyik érdekes szín­foltja Benke József könyve a nagy kalifákról. Nem lehetett könnyű a szerző feladata: a so­rozat terjedelmi korlátáihoz al­kalmazkodva kiválasztani né­hány uralkodót. A legjelentő­sebb első öt uralkodóház - amelyeknek egymás utáni (és melletti) uralma 1200 évet fo­gott át - több mint száz kalifá­jából legalább 20-22 volt olyan, akik a politika, a tudomány, a hadművészet, az irodalom és az építészet területén maradandót alkottak. Az a három és negyed évszá­zad, amely a könyvben szereplő személyiségek uralkodását át­fogja (634-961), az arab iszlám civilizáció tündöklőén gyors térhódításának időszaka. Az első kalifa, aki az arab iszlám egyik legnagyobb hódí­tója, a Próféta legkíméletlenebb ellenfeléből lett annak hűséges társa, évtizedes uralma (634- 644) alatt sok maradandót alko­tott. Omar kalifa a mohamedán időszámítás elrendelője (622. július 16-a, a „kivonulás” napja a muszlim időszámítás kez­dete), a hatalmas Arab-félszi­get egyesítésének befejezője, a termékeny Félhold és Perzsia, a Nílus-völgy és Eszak-Afrika egy részének meghódítója, a „kinyilatkoztatások” összegyűj- tetője. Hatalmas testi erejénél, vi­tézségénél csak ájtatossága volt nagyobb: nála a legkisebb vét­ségért is korbácsolás járt, még­pedig a „prófétai” negyven ütés kétszerese. Szigorúsága azonban igazsá­gossággal párosult: „Boszra vá­rosában a kormányzónak külö­nösen megtetszett egy telek, és azon akart mecsetet építeni. De a telken egy zsidó háza állt. Azt lerombolta és felépítette a me­csetet. A zsidó elment Medi­nába panaszt tenni a kalifának. Az éppen a temetőben tartóz­kodott, s amikor pergament kért, hogy a kormányzónak szánt utasítását ráírja, nem volt kéznél pergamen, ezért egy szamár álkapcsára írva paran­csolta meg a kormányzónak: rontsd le tüstént a mecsetet, s építsd fel újra a zsidó házát.” Államférfiúi bölcsessége nem csak az igazhívők tisztele­tét érdemli meg, de napjaink választott vagy éppen fel- kent(nek hitt) vezetői is meg­szívlelhetnék Omamak - a könyv mottójául választott - gondolatát: „Minden hatalom­mal felruházott ember, ha ba­rátságból vagy rokonságból ne­vez ki egy tisztségviselőt, meg­csalja istent, a Prófétáját és a muzulmánokat.” A gondolkodás szabadságá­ért még a Prófétával is szembe­szállt. A halálos ágyán fekvő Mohamed még egyszer össze akarta foglalni végrendeletét, hogy megkímélje az igazhívő­ket a tévedésektől. A hagyo­mány szerint Omar „lebeszélte” erről a Prófétát és környezetét: „Hagyjátok meg a Koránt a maga rejtvényeivel, hadd ma­gyarázza aztán mindenki a maga módja szerint. Ha a Pró­féta a halálos ágyán még új sza­bályokat alkot, új tanokat állít fel, ezek aztán ellentmondást nem tűrő tekintéllyel szárnyát szegik az utódok szabadságá­nak. Ne zárassák el a szabad gondolkodás útja.” Benke József könyvében ol­vashatunk még az Omarhoz ha­sonló nagyformátumú államfér­firól, Aliról (4. kalifa), a Próféta egyetlen utódokat adó lányá­nak, Fatimának férjéről (a csa­lád egyik ágát az 1962-es je­meni forradalom űzte el a trón­ról 1300 év után!), az omajjád Muávijáról és Abdái Malikról. Megismerkedhetünk al-Man- szúrral, Bagdad megépítőjével, Harun ar-Rasíddal, az Ezere­gyéjszaka legendás hősével. A színes és fekete-fehér ké­pekkel gazdagon illusztrált könyvnek talán legnagyobb hi­bája a - nyilván terjedelmi kor­látokra visszavezethető - tö­mörsége. Szívesen olvasnánk többet az arab iszlám szá­munkra alig ismert gazdag kul­túrájáról. Ha másért nem, azért, hogy évszázados előítéleteinket ismeretekre alapozott megér­tésre cserélhessük. (Benke József: Arab kalifák. Kossuth, 1994. 350 Ft.) Dr. Jakab Tibor I % i k á

Next

/
Thumbnails
Contents