Új Dunántúli Napló, 1995. március (6. évfolyam, 59-88. szám)
1995-03-19 / 76. szám
6 Ifei-Éa-íH Napló 1995. március 19., vasárnap A120 éves Jeanne „bosszúja” Jeanne Calment, akit a világ legidősebb asszonyának tartanak, szépen megünnepelte százhuszadik születésnapját. Ötvenhárom éve özvegyült meg, eltemette egyetlen hajadon lányát, így egyedül él. Százévesen hagyott fel a rendszeres biciklizéssel és száztizenhét esztendősen szokott le a dohányzásról. Ha a hosszú élet titkáról faggatják, mosolyogva mondja: „A Jóisten megfeledkezett rólam és még nem szólított .. Miközben nyolcvan díszvendéget vártak a szülinapi bulira és Arles polgármestere egy hatalmas tortát rendelt, a város - a legszebb öröm a káröröm - az egyik helyi ügyvéden derül, aki 1965 novemberében, amikor Jeanne már túl volt a kilencvenediken, afféle eltartási szerződést kötött vele. Havi ötvenezer forintnak megfelelő életjáradék fejében megvette az akkor már idős hölgy szép házát, s ha a Jóisten öt-hat éven belül magához szólította volna az öreg hölgyet, az ügyvéd igen jól járt volna. Nem így történt: lassan három évtizede kénytelen folyósítani a megállapodásban álló tekintélyes havi összeget. A jogtudor, minden valósnak tűnő elképzelése ellenére, nagyot bukott a remélt szuperüzleten. Sőt, közben megromlott az ügyvéd egészségügyi állapota is... Jól nézzék meg ezt a melltartót, mert ez nem akármilyen ruhadarab, Amerikában divatirányzatot teremtett. Arról ugyan nem szól a tájékoztatás, vajon az óceánon túli divattervezők szövetsége által első díjjal jutalmazott Won- derbra (ez a melltartó neve) miben különbözik a többitől, van viszont egy olyan sejtésünk, az előkelő helyezéshez nagymértékben hozzájárult a fehérneműt bemutató manöken személye: a topmodell Claudia Schiffer. Űj civilizációs betegség fenyegeti a gyerekeket A gyümölcslé-szindróma Angol kutatók új és a régieknél nem kevésbé veszélyes, civilizációs gyermekbetegségre hívták fel a figyelmet: a gyümölcslé-szindrómára. Ennek okai a szülők és mindazok, akik a kicsiknek szinte sohasem adnak vizet, hanem helyette folyamatosan különféle leveket itatnak velük. A gyümölcslé-szindróma nemcsak rossz szokás, amely - lévén, hogy gyakran ragadós, nagy cukortartalmú, esetleg tartósítószerrel készült italokat kapnak a kicsik -, de a fogakat is tönkreteheti. A southamptoni táplálkozási szakemberek felmérése szerint a vizsgált 2 és 7 év közötti gyerekek közül a folyamatosan juice-okkal hatottak a levek ellenére az egyoldalú táplálkozás tipikus jeleit mutatták. Lemaradtak a növekedésben, nyugtalanabbak voltak, hajlamosabbak voltak a hasmenésre s ráadásul a ragacsok elvették egészséges étvágyukat is. Az ilyen módon egészségtelenül táplált gyerekek aránya óriási: Angliában az óvodások 70 és a kisiskolások 50 százaléka jószerivel soha sem iszik vizet, hanem csak a gyümölcslevek után nyúl. A. legrosszabb az, hogy a szülők a legnagyobb jóindulattól vezérelve veszik meg a gyerekeknek az éppen reklámozott, feltétlenül létfontosságúnak kikiáltott gyümölcsleveket s nem is sejtik, mennyire rosszat tesznek azzal, hogy a picik annyi mesterséges ételt-italt fogyasztanak. Sok gyerek napi kalória- szükségletének akár felét is a különféle levekből meríti - fűzik hozzá a tudósok. Nem is sejtik, hogy a víz jobban olthatja a szomjat, mint a cukros szirupok. Ráadásul a különféle levekben, amelyek egy részét a reklámok kizárólag természetes anyagokból készültnek minősíti „kedvenc” italok tik, nincs jelen az összes, a növekedéshez szükséges vitamin, zsiradék, kálcium és ásványi anyag, amely az egészséges csontozat és izomzat kifejlődésének előfeltétele. Van remény, hogy Kelet-Szlavóniában elhallgassanak a fegyverek? Legyen béke, szabadság és egyetértés Béke, szabadság, egyetértés. Kelet-Szlavóniában e gondolatok jegyében emlékeztek napokon át a déli szomszédságunkban élő magyarok március 15- éről. Kedves meghívásnak tettek eleget a „ Tájak, korok múzeumok” pécsi csoportjának tagjai amikor Eszékre és környékére látogatva részt vettek néhány ünnepi rendezvényen. Mit jelent az ott élő magyaroknak a béke és a szabadság kívánsága? Ezt a legmegdöbbentőbben egy csendeshangú megemlékezésen, Haraszti községben érzékelhették a vendégek. Egyetlen olyan magyarlakta község ez, melyet a támadóknak nem sikerült elfoglalni. A pusztító háború nyomait, mint gyógyíthatatlan sebeket, őrzi a község. A házakat lövedékek lyukasztgatták ki, melyek többségét mindeddig nem tudták kijavítani. Az ablakokon sokfelé üveg helyett bádoglemez, fólia látható. A község református templomának tornyát gránátok rongálták meg, közülük egy fel sem robbant, figyelmeztetően áll ki a falból. A belül látható szép fakazettás mennyezetet súlyos károsodás érte, a padlózaton, a padsorokon törmelékek. A gyülekezet a kis imaházban tud csak Istenhez fohászkodni. A magyar nagykövet, az irodalomtörténész, a pécsiek 40 fős csoportjának megemlékező, nemzetiszínű szalaggal díszített koszorúit a templom kapubejárójának kilincsére helyezték el. A megemlékező gyűlést a helyi tűzoltóság épületében tartották, s mialatt a résztvevők a templomtól oda tartottak, utat kellett engedniük a hatalmas méretű, lövészárok-ásó, lánctalpas járműnek, mely a falu határába tartott. Egy kilométerre ott húzódik a két ellenfél közötti frontvonal. Az áhított béke, szabadság védelme közös feladat, reménység, hogy egyszer végleg elhallgassanak a fegyverek, ne kelljen félni, legyen lehetőség arra, hogy az elűzöttek újra visszatérhessenek otthonaikba. Mindezek közepette szembesülhettek a pécsi látogatók azzal a ténnyel, hogy a háború megosztotta a Kelet-Szlavóniában élő magyarokat is. Néhány éve a tisztes múltra visszatekintő Horvátországi Magyarok Szövetségének vezetőségéből kivált egy csoport, mely Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösség néven új szervezetet hozott létre. Nem a vendégek tiszte volt megítélni, hogy valóban valós okok idézték elő a szakadást. Az azonban sajnálatos, hogy hiányzik az egyetértés. Mind a két szervezet egymástól függetlenül, külön rendezett március 15-i megemlékezéseket. Tény, hogy most megoszlik a kevés állami A magyaroknak most két újságuk jelenik meg támogatás is, mely működési nehézségeket okoz. A szövetség hetilapja a Magyar Képes Újság 44. évfolyamához érkezett, de anyagi nehézségek miatt tavaly csak 39 száma jelent meg, idén eddig csak 8. A közösség is kiad egy lapot Horvátországi Magyarok címmel. Valóban igaznak fogadható el az ünnepi jelszó, mely a béke, a szabadság mellé az egyetértést írja fel. Az ünnepségek egyik szónoka ezt úgy fogalmazta meg: egyetértésre van szükség horvát és magyar, magyar és magyar között! M. E. Légből kapva Harcban a légellenállással - Amennyiben a repülőgépek szárnyát, törzsét mikroszkopikus méretű szelepekkel látják el, jelentősen csökkenthető a légellenállás, s ezáltal az üzemanyag-felhasználás. Akárcsak akkor, ha a fékező légörvényeket hanghullámokkal oltják ki - vagy pedig amikor különleges fóliával vonják be a gép törzsét és szárnyait. A laboratóriumokban, de már a levegőben is készülnek a 21. század gépei, amelyek biztonságosabbak, csendesebbek és takarékosabbak lesznek, mint a jelenlegiek. A legforradalmibbnak egy kínai származású kaliforniai professzor, Csi Ming-ho találmányát tekintik, amely az aerodinamika alaptörvényéből indult ki: a szárnyak légellenállása akkor a legkisebb, ha a levegő egyenletesen örvénylik körülöttük és mintegy „bőrként” simul a felületre. A megoldás rendkívül jelentős, hiszen a repülésnél felhasznált energiának csak a fele szolgálja a gép haladását, a másik 50 százalékra a levegő ellenállásának leküzdésére van szükség. Hogyan fél II. Erzsébet, ha repül? - Kinek jut ma az eszébe, hogy hajóval utazzon Európából Amerikába? A gyors és kényelmes helyett kevesen vállalják a lassú hajóutat, noha az utasok több 40 százaléka fél a repüléstől! Az utasok 25 százaléka a pánikra is hajlamos! Mit lehet tenni ennek a félelemnek, az úgynevezett aviofóbiá- nak a leküzdésére? - A Lufthasna ma már kétnapos, repüléssel is egybekötött szemináriumokat tart az aviofóbiától rettegő utasok számára. A részvétel díja - átszámítva - 70 ezer Ft. Aki nem akar ennyit költeni, az bátorságot meríthet abból, hogy neves személyiségek, szupersztárok is rettegnek a levegőben. II. Erzsébet keze izzad, ha fel kell szállnia a gépre. A kötelezettségei azonban gyakran külföldre szólítják, s félelmét alárendeli a haza szolgálatának. Muhammad Ali, az egykori nehézsúlyú ökölvívó világbajnok térde sohasem remegett úgy a szorítóban, mint a repülőgépen ülve. A félelem elleni receptje: repülni kell, s bízni Allahban. >rt A szimpla falúhoz nagy tudás kell A pálinkafőző tudománya A jó pálinkához - de már akkor ám, amikor a cefrének még híre-hamva sincsen! - két dolog kell: a rézműves és a réz. Azokra, amelyek rozsdamentes acélból készültek, csak legyint Beke István, a jeles taszári mester. Őnéki pedig már kellő szakmai múltja van, hogy ítéletét ilyen mozdulattal nyomaté- kosítsa. Ám nem csak múltja. Azt mondja: ma az országban talán négyen-öten foglalkoznak pálinkafőzők készítésével, de tudomása szerint közöttük egyedül ő rendelkezik rézműves végzettséggel. Persze, hogy sokan felfigyelnek a napilapokban - az ÚJ DN-ben is - megjelent hirdetésére: pálinkafőzők készítése, javítása. Rögvest mindenki arra gondol: ez ám a liberalizmus! Már mindenkinek lehet akár saját kis „eszcájgja”! Szó sincs erről: csakis nagyban dolgozó pálinkafőzdékben használt készülékeket készít. Ebből nem következik, hogy csak néha-néha akadna munkája Beke úrnak. Olyannyira nem, hogy például - miközben szereti a rezet, barátságban van a jól és szépen megmunkálható fémmel - nincs ideje, mondjuk kikalapálni magának egy szép tálat. A réz mindig drága fém volt - „Mindjárt az arany és az ezüst után” - mondja Beke István -, így, amikor több mint két évtizede kitanulta a rézműves szakmát, nem igen akadt megrendelés: néhány küszöbcsík, permetezőkannák. A mesterével így vállalkoztak a pálinkafőzők készítésére, s csinálja most már 10 éve egyedül. Azt mondja: ő nem olyan fizikumú ember, hogy túl nagyokra vállalkozzon. Az 1000 litereshez már 5 milliméteres lemez kell, nehéz, 500 literesnél nagyobbat nem csinál. Ezek között is csak a dupla falúakat lehet jó készüléknek nevezni, nem ég oda a cefre. Aki szimpla falúval dolgozik - mondja -, annak nagyon kell értenie a pálinkafőzés tudományát. Egy - példának okáért - 400 literes üstű komplett berendezés nem olcsó: kétmillióba kerül. Igaz, Beke úr gyorsan kiszámolja: még egy apróbb faluban is két év alatt visszahozza az árát. Ő azonban teljesen újat alig néhányat csinált az elmúlt tíz évben. Inkább a javítások. Nem is oly régi az a rendelkezés, amelyik szerint a mérőműszereket át kellett alakítani, következményeként alaposan hozzá kell nyúlni az egész berendezéshez. Ez viszi el most az idejét, de annyira, hogy beszélgetésünkre is ebédidejéből szakít. Vélhetnénk: a hatóságok figyelmének középpontjában van. Majdnem igaz, bár - mondja - csak a legutóbbi fél év óta tapasztalja. Előtte rá se néztek, most azonban mindig kérik az úgynevezett bevizsgálási jegyzőkönyvet. Holott minden készülék olyan, mint volt korábban - anyagában, szerkezetében, minőségében -, csakhogy a bizonyítványért 15 000 forintot kell fizetni. Ami, ugye, állami bevétel. Hogy neki van-e „appa- rátja”? Úesz. Csinál egyet egy zalai falu főzdéjébe, apportként ez lesz a beszállása. Ha sikerül, egy kicsit „visszalép” a pálinkafőzés folyamatában: egészen a cefréig. Mészáros A. Beke István taszári mester munkáját dicséri a somogysárdi pálinkafőző is fotó;Löffler Gábor a t i i «
