Új Dunántúli Napló, 1995. március (6. évfolyam, 59-88. szám)
1995-03-18 / 75. szám
8 DUnántúli Napló Riport 1995. március 18., szombat A káni ingatlanok ára is emelkedni fog, így több omladozó házat is helyre fognak hozni Megalakult a „Kánaán Country Club” Parlag helyett parasztház Van Baranyának egy csodaszép kis völgye, nem messze Bük- kösdtől, közelebb Goricához, mindjárt Kán mellett. Mondhatnánk: tipikus, amennyiben apró - és még mindig milyen tiszta vizű! - patak csörgedez az aljában, erdők fedte dombok határolják, s a völgy felé lejtő oldalakat magára hagyott legelő virágai díszítik. Ilyen völgy számos van a megyében, de a káni azért valamiben mégis különbözik: az érintetlenségében, a csendjében, zavartalanságában. Hogy a terep- viszonyok miatt-e, vagy más okból, de az ezen a környéken gazdálkodó termelőszövetkezet gépei se dübörögtek errefelé már hosszú évek óta. Itt „hevert” a völgy, Kán és Gorica között, parlagon. Az emberben azonban ott motoszkál mindig a hasznosítás motorja - mintha bizony önmagában az érintetlen természet nem lenne hasznos. Ez szülte az alapötletet, már 1988-ban. Azóta érlelődik a gondolat: szabadidő-központot kialakítani a völgyben, szigorúan ügyelve a „túlnépesedés” elkerülésére, a természet harmóniájának megőrzésére. Ezt persze jószerével csak zárt közösséggel lehet megoldani, ahol mindenkinek azonos az érdeke: megtartani a táj értékeit, megőrizni szépségét, tiszta patakját, csendjét. A tulajdonváltozások eredményeként ma a káni völgy magánkézbe került. Mondhatná a tulaj: ide senki a lábát be nem teheti! De éppen ellenkezőleg: a napokban már megbeszélésre hívta össze a „Kánaán Country Club” életre hívása érdekében valamit már tett ismerőseit, barátait. Közöttük olyan szakembereket, akik jól tudják: közösséget szervezni, az eredetileg megfogalmazott érdekek szerint „kordában tartani” - nehéz, szívós munkát igényel. Ezen a megbeszélésen elfogadták a klub alapszabályát, megalakították a vezetőségét. Jóllehet, a „Kánaán” az egyesületi törvény alapján működik majd, de a klub-elnevezés utal zártságára. A völgy két oldalán felparcellázott területen 350 telket osztanak ki. Ennyi lesz a klub tagjainak száma, se több, se kevesebb, ennyien kapják meg a klubkártyát. Ez már biztos, mint ahogy az is: a telekhez jutók adott „szektorokban” vagy csak faházat, vagy csak parasztházat, vagy csak présházat építhetnek. Ezen belül természetesen már liberálisabb a klub vezetése, nem típustervek alapján kell megépíteni az összes házat. A telkekről annyit feltétlenül meg kell jegyezni, hogy egyelőre nem tulajdonosaik lesznek a klubtagok, csak bérlők. Az éves bérleti díjat is a klubvezetés határozza meg, ismereteink szerint nem sokkal haladja majd meg az első évben a havi 1000 forintot. A telkek nagysága 800-1200 négyzetméter között változik, erre figyelemmel kell lenni az épületek tervezésénél: a terület 3 százalékát foglalhatja el az építmény. Az érdeklődés a völgy iránt kifejezetten nagy. Pedig él az ellenérv: az isten háta mögött? Se víz, se villany, se út.. . így igaz. Csakhogy: a klub vezetése az első ütem első munkái közé sorolta a néhány kilométer hosszúságú út megépítését, amely a hetvehelyi faluközponttól indulva éri el a völgyet, s amelynek megépítéséhez a helyi önkormányzat megadta az engedélyt. Ami a vizet illeti, két oldalról is említeni kell. Részint a völgy egyik bejáratánál lévő Gorica-üdülőfaluban már ott a vezetékes víz, s erre van a völgyben építkezőknek csatlakozási lehetősége. További lehetőség az a kutatófúrás nyomán feltörő pozitív forrás, amelynek csövéből ma is gazdagon bugyog az iható minőségű víz, s be lehet kapcsolni a vezetékes ellátásba. A másik oldal: a két tó. Ugyancsak az első ütem legfontosabb munkái közé tartozik ezek megépítése, amelyet a klub horgászvízként működtet majd, elsősorban a telekbérlők közül verbuválva az erre a vízre szervezett horgászegyesület tagságát. A villany - hogy rövidre zárjuk - nem gond, ugyancsak Gorica völgy-felőli szélén van a trafó, onnan húzódik majd a vezeték a klubterület felé. Mindez persze pénzbe kerül - természetesen a klubtagok, a telekbérlők pénzébe. Annyi máris bizonyos, hogy az egyszeri belépési díjat - 20 000 forintot - a már említett legsürgősebb munkákra fordítja a klub vezetése: az útra és a horgásztavakra. Ettől persze a káni völgy még nem lesz szabadidő-központ. Máris számos vállalkozó jelezte beruházási szándékát: lovarda, minigolf-pálya, panzió, ABC-bolt - hogy csak néhányat említsünk. S ha már szóba hoztuk mindezt, számoljunk az ellenvetéssel: miféle „természethű kikapcsolódást” biztosít majd ekkora felhajtás? Igen kemény feltételek vannak a Country Club hétköznapjait élők elé állítva. Adott esetben elképzelhető az is, hogy a környezet, a természet értékeire nem figyelőket, a többiek nyugalmát zavarókat megkérik majd: váljon meg a klubtagsági kártyájától, s hagyja el a völgyet. Egyelőre azonban még az eredeti itt a csend. A munkák hamarosan megkezdődnek, s az alapszabály elfogadását követően már annak sincsen akadálya, hogy a cégbíróságon kérjék a „Kánaán Country Club” bejegyzését. Az ország egyetlen olyan közösségéét, amely szabadidejének eltöltését, kikapcsolódási lehetőségét klubformában oldja meg. Mészáros A. A két falu közti völgyben osztják majd a telkeket fotó: Tóth Magyarul magyarán Különféle foglalkozások Immár múlt időben Vékás Domokosról Az óbudai temetőben február 17-én több száz gyászoló kíséretében utolsó útjára kísérték Vékás Domokost, az utolsó kolozsvári főkonzult. A hatvannyolc éves korában váratlanul elhunyt nyugalmazott politikus a Székelyföldön, Kisgalambfal- ván született. A Sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium után Kolozsváron folytatja tanulmányait. Életútja innen Budapestre hozza, ahol tanári diplomáját a politika oltárán áldozza föl. A Tiranában, Rómában, Damasz- kuszban, Bukarestben eltöltött évek után diplomáciai karrierje csúcsán kolozsvári főkonzulként merészen kiáll a Ceausescu-diktatúra üldözöttjei mellett. Utolsó állomáshelyét, a diplomáciai berkekben eddig is példátlan eljárással 48 órán belül ki kell ürítenie, el kell hagynia. (Azóta sincs magyar konzulátus Erdély területén!) Mindig reménykedett a kolozsvári konzulátus újra- nyitásában. Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének minden országos rendezvényen részt vett. Okos, élettapasztalatából fakadó tanácsait mindig szívesen hallgattuk. Nagy álmát, hogy egyszer még főkonzulként térhet vissza Kolozsvárra ifjúkori tanulmányainak színhelyére, nem valósíthatta meg. A pécsi Erdélyiek Klubja Ha valakiről azt halljuk vagy olvassuk, hogy állandó foglalkozásként bérelszámol, idegenvezet, műfordít, színjátszik: alkalmi időtöltésként apróhirdet, műfelháborodik, esetlegpártvil- long, bizonyára szokatlannak találjuk e szavak használatát. Voltaképpen ugyanazzal a jelenséggel találjuk szembe magunkat, mint amikor néhány héttel ezelőtt föltettük a kérdést: Mit csinál a főigazgató vagy a vezérigazgató. A szóalakok alkotóelemeinek a figyelembevételével így válaszoltunk: fó'igazgat, illetve vezérigazgat. Nyelvtani rendszerben gondolkodva a szóalkotás legtermékenyebb módjával, a szóképzéssel van dolgunk. Az álldogál, botladozik, hegedül, sóz, könnyebbít, nehezít egytől egyig szóképzéssel alkotott igék, amelyek ugyancsak cselekvést, állandó vagy alkalmi foglalkozást jelölnek. Abban különböznek az előbbiektől, hogy alapszavukhoz, az áll, botlik, hegedű, só, könnyebb, nehéz tőhöz (tőváltozathoz) közvetlenül kapcsolódik a képző, a -dogál, -doz(ik), -l, -ít. Emezeket viszont a képzéskor megrövidítjük, s így lesz az eredetileg összetett főnévből (bér+elszámol, idegen+vezető, mű+fordító, szín+játszó, valamint az apró+hirdetés, mű+fel- háborodás, párt+villongás) ige. Ezt a műveletet elvonásnak nevezzük. A nyelvművelők nem fogadták egyhangú lelkesedéssel a szókészlet gyarapításának ezt a módját. A szakemberek és a műkedvelők nehezen barátkoztak meg az annak idején általánossá váló gyorsír, gépír alakkal, amelyekkel az egyre nagyobb számban foglalkoztatott gyorsírók, gépírók tevékenységét jelölték. Mivel csak körülírással, körülményesebben lehetett volna megjelölni ezeket a fogalmakat, pl. foglalkozása gépíró vagy gyorsíró, tanultam gépírást és gyorsírást stb.), megtűrtté, majd elfogadottá váltak. Szép számmal sorolhatunk fel olyan szavakat, amelyek erre a kaptafára készültek, s eszünkbe se jut, hogy használatukon megbotránkozzunk. Ilyen a képvisel a képviselőből, a manapság divatossá vált kárpótol a kárpótlásból, a számfejt, az árverez, a pártfogol a számfejtő, számfejtés, az árverezés, a pártfogolás alakokból. Néhányat azonban a már fentebb felsoroltakon kívül is szokatlannak érzünk, s ha nyelvi igényességre törekszünk, nem is vetemedünk a használatukra. Ilyen volt az 50-es években a népművelésből elvont népművel, sőt megnépművel, manapság a közművelésből származtatott közművel, a familiáris szóhasználatban a nagymos. (Holnap nem érek rá, mert nagymosok; / Alkalmanként a bíróságon szakértek / írásszakértő) Hasonló az árdrágít, gyomirt, képmutat. A technika fejlődésével jár együtt a gőzfűt, központifűt, távfűt, hőszigetel. Nagyon valószínű, hogy csak idő kérdése, mikor válnak ezek is fönntartás nélkül elfogadottá, s az utánunk következő nemzedékek már nem találják szokatlannak őket. A nyelvi közlés egyre gyorsuló üteme, az információk halmozódása és a mindig érvényesülő nyelvi takarékosság is hozzájárul meghonosodásukhoz. Rónai Béla Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés március 27-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A március 4-i lapban közölt rejtvény megfejtése: „Drágám, az a születésnapi ajándékom, hogy ráérsz holnap elmosogatni.” Utalványt nyertek: Andrassy István, Mohács, Liliom u. 56., Ágoston Istvánné, Szászvár, Kilián u. 7„ Jäger Ádámné, Pécs, Őszirózsa u. 7., Rósa Ferencné, Orfű-Bános, Hámán K. u. 12., Szentesi Flórián, Pécs, Hétvezér u. 27. Az utalványokat postán küldjük el. ) / I
