Új Dunántúli Napló, 1995. március (6. évfolyam, 59-88. szám)
1995-03-16 / 73. szám
1995. március 16., csütörtök Közélet Dunántúli Napló 3 A Griff nemrég fészket rakott Pécsett is A magyar férfiak rosszul öltözködnek A hálózat legnagyobb üzlete a pécsi fotó: laufer l. Ez egy sikersztori. Csak keveseknek ajánlható mintaként, mert rettenetesen sok munka, komoly szakmai felkészültség mellett a ráérzést is már-már döntési szektornak kezelő gondolkodás és legkevesebb hét évi türelem kell hozzá. Hét évvel ezelőtt alapította egy fiatalember a Griff Gentlemen’s- t. A cég - angol nevével ellentétben - merő magyar vállalkozás. Ma már ott tart, hogy közel másfélszáz volt munka- nélkülinek ad biztos megélhetési forrást. Biztos? A Griff-nél nincs mese: a követelményeket egyértelműen fogalmazzák meg, olyan szigorral, hogy legtöbbeknek rögvest elmegy a kedve még attól is, hogy gondolkodjon a csatlakozás lehetőségén. Nem így Szászi Bálint. Pár szót erről a pécsi fiatalemberről: nyelvvizsga angolból és németből, elbeszélget délszlávul is, elegáns megjelenés és modor, a szülői környezetből táplálkozó céltudatosság, merész vállalkozási kedv. Mindezzel együtt most - kissé leegyszerűsítve a dolgot - eladó. De mondjuk inkább így: kereskedő. Még pontosabban: egy üzleti kultúra képviselője, a Griff Gentlemen's pécsi fészeképítője. A vonatban olvasott apró- hirdetést követő beszélgetés után partnernek fogadta a cég. Tíz napja volt rá, hogy a boltot - a mintaboltot - megszerezze, berendezze. Mondhatnánk: úgy kezdte, mint hét éve a Griff alapítója, Sütő' Zoltán: habozás nélkül belevágott. Sütő szó szerint: vett 400 méter farmervásznat, fogta a szabóollót, tűt-cémát, feleségével megvarrták a kollekciót, eladták vásárokban az árut, s azonnal visszaforgatták a hasznot a vállalkozásba. Lehet-e ma arra üzletet alapítani, hogy a magyar férfiak öltözködési kultúrája igen sok kívánni valót hagy maga után? Lehet. A Griff első pillanatában megfogalmazott és ma is kikerülhetetlen alapkövetelménye: az elegancia. Ha a konfekció-termékeket 1-10 között pontozzuk, akkor a Griff a felső harmadban van. Ha az árait nézzük: az alsóban. Ha a kettőt összevetjük: van fizetőképes kereslet és igény az elérhető elegancia után. Ez az alapköve a Griff-nek. Nem fogadható el, hogy nálunk minden vállalkozó lila zakóban, fekete nadrágban, makkos félcipőben jár. Hogy az újgazdag réteg silány ízlésvilágán és az egekig szökő árakon túl más nincs. Ez volt az a vákuum, amit a cég be akart tölteni. Ma már ott tartanak, hogy - szaknyelven - évente 200 000 zakóegységet gyártanak. Legnagyobb vidéki üzletük a pécsi. Amikor - hátterében a családdal - Szászi Bálint azt vállalta, hogy tíz napon belül megnyitja a Griff kánonja szerint berendezett boltot, arra is kötelezte magát, hogy nem változtat önállóan az árakon - Sütő Zoltán két éve úgy döntött, hogy nem emel -, teljesíti az elvárt forgalmat. A legcsekélyebb eltérés a feltételektől: azonnali szerződésbontás. A kihívás és a megérzett lehetőség tetszett meg a fiatalembernek. Azt mondja: ha elindul egy pécsi férfi vásárolni, legkevesebb hat-nyolc boltba be kell mennie, ha tetőtől-tal- pig fel akar öltözködni. Kell egy olyan üzlet, ahol mindent megkap. Mindent, ami előtte kiállta Sütő Zoltán szigorát. A Griff Gentlemen's Rt. tulajdonosa ugyanis egyszemélyben dönt: egy-egy mintadarab - legyen az zakó, öltöny, ing, vagy zokni - mehet-e sorozat- gyártásra, vagy nem. A legdrágább magyar ruhatervező csak neki dolgozik. Úgy tűnik, ízlése formáló erejű: a Griff felfelé szárnyal, mert többek között hatalmas gyártóüzemet és exkluzív áruházat is épít Budapesten. A ritmust gyorsan átvette - amennyiben eredetileg nem volt meg benne - Szászi Bálint is: már régióban gondolkodik, előre látja a városok Griff- mintaboltjait. És persze azt a rettentően kemény munkát is, amelynek a végén meg lehet majd ezeket nyitni. Erről beszélve meghökkentő „vetüle- tet” említ. Hogy tudniillik hány, most még munkanélkülit foglalkoztathat majd. Tudja, sokaknak ez mit jelenthet: mielőtt beleugrott a Griff fészkébe, maga is munkanélküli volt. Mészáros A. Páneurópa-est Pécsett Zsúfolt terem, igényes hallgatóság előtt tartotta meg dr. Páva István történész előadását a Páneurópa-est keretében „Magyarország és Európa” címmel a Lenau-házban. Ezeréves történelmünk folyamatának minden lényeges momentuma szerepelt mondanivalójában, mely hazánk és Európa sorsát összekötötte. Földrajzi fekvésünk valósággal elrendelte, hogy Nyugat bástyájaként védelmezzük Európát, amely alatt akkor is, ma is a tőlünk nyugatra fekvő országokat értették. Ez a védel- mezés óriási veszteséggel járt, s valamikori lélekszámúnk, mely Angliáét meghaladta, a tatár és törökdúlás és még számos negatívum hatására annak ma már csak töredéke. Korai kultúránkat időről időre lerombolták, fejlődését megakadályozták. A Nyugat mindig elfogadta áldozatainkat, de sohasem'értékelte annak érdeme szerint. Több száz évvel ezelőtti „tudósítóik” felszínes, hiányos és hamis képet festettek a magyar népről. Mentegetni lehetne ezt az akkori híradási technika fejletlenségével. Annak ellenére, hogy akkori egyházi vezetésünk kapcsolatot tartott minden európai kulturális központtal, Nagy Lajos korában egyetemünk volt, Mátyás híres könyvtárának Corvináit, azoknak legszebb példányait a nyugati múzeumokban lehet megcsodálni, minket magyarokat egyes leírások vadembereknek tartottak. Századok múltán, most már fejlett technikával rendelkező tudósítók relatíve ma sem festenek rólunk olyan képet, amilyent megérdemelnénk, s a hazánkba látogató kormányfők politikusok reális tapasztalata nyomán keletkező udvarias nyilatkozatoknak hatása hamar elillan, így sorsunk, helyünk, szerepünk európai relációban ma sem sokat változott. Dr. Páva István előadását óriási olvasottság, anyagismeret, hazáját szerető, de annak életét, politikáját tárgyilagosan megítélő elemzés jellemezte, oly példákkal tarkítva, melyet történelmi tanulmányaink folyamán nem hallottunk. Kiemelendő értéke előadásának az a szintetizáló képesség, amellyel a példákból és saját ítéletéből összeállított anyagon keresztül „Hazánk és Európa” kapcsolatát ezer év távlatában megismerhettük. A rendezvényt megtisztelte Mayer Mihály megyéspüspök, a Páneurópa Unió Választmányának tagja, aki részt vett az előadás nyomán kialakult nívós vitában. A vita, mely később csoportos társalgássá alakult, fő kicsengése az volt, hogy szükséges az Egyesült Európához való csatlakozásunk. Szívesen vennénk, ha feléjük nyújtott kezünket határozottabban és nagyobb készséggel fogadná a Nyugat, de az is megállapítást nyert, hogy jobban is adminisztrálhatnánk magunkat. Ebben rendre lemaradunk egyes szomszédos államok mögött. Egészen természetes, hogy rengeteg tennivalónk között közerkölcsön, a gazdasági tisztességen és hatékonyságon, az egymás iránt igényelt kulturált magatartáson számos és markáns javítanivaló akad. Tudomásul kell venni, hogy a Páneurópa Piknik vasfüggönyt lebontó, Európa sorsát jelentősen befolyásoló hatása és emléke idővel elhalványul és sorsunkat az dönti el, hogy az adott időben kik vagyunk, mit produkálunk és miként fogadtatjuk el magunkat a világgal. Dr. Szalai István Szigorítások a gyorsításért Változások várhatók a cégeljárásban Az Igazságügyi Minisztériumban kidolgozták a bírósági eljárások rövidítését szolgáló jogszabályokat. A hamarosan bevezetésre kerülő változtatások várhatóan gyorsítják a cégbíróságok munkáját is. Az eddigi gyakorlat szerint a gazdasági társaságok már akkor megkezdhették működésüket, amikor bejelentették megalakulásukat a Cégbíróságon és átvették az iratokat. A bejegyzések torlódtak, a hiányzó papírokat utólag is lehetett pótolni. A frissen alakult és dolgozó vállalkozások létezéséről és tevékenységéről viszont a bejegyzés előtt senkinek sem adtak hivatalos felvilágosítást. A cégeljárással kapcsolatos jogszabály fontos újítása, hogy pontosan felsorolja, milyen iratokat - többek között a társasági szerződést, az ügyvédi meghatalmazást, a taggyűlési jegyzőkönyvet, a banki igazolást - kell csatolni ahhoz, hogy a Cégbíróság nyilvántartásba vegye a kérelmet. Ha ezek közül egy is hiányzik, elutasítják azt, tehát az új vállalkozás meg sem kezdheti működését. A társasági szerződéseket eddig is ügyvédi ellenjegyzéssel készítették; a javaslat most azt is előírja, hogy az egész eljárásban részt kell vennie a jogi képviselőnek, akitől elvárható, hogy hivatalból tudja, milyen iratokat kell a Cégbírósághoz benyújtani. Ha ezt hiányosan teszi, az elutasításért neki kell vállalni akár az anyagi felelősséget is megbízója előtt. Ettől várhatóan megszűnnek az adatpótlások és felgyorsul a Cégbíróságok munkája. így nem kell majd hónapokat, éveket várni a bejegyzésekre. Nagyon fontos módosítás az is, hogy a jövőben minden cég adatait nyilvánosságra lehet hozni már a bejegyzés előtt is. Erre azért van szükség, mert fontos üzleti és hitelezői érdekek fűződnek ahhoz, hogy a valóságban már működő és a gazdasági életben szereplő vállalkozások adataival a hitelezők és üzleti partnereik megismerkedhessenek. A változtatásoktól nemcsak a cégbírósági eljárás felgyorsulását, hanem a gazdasági élet megtisztulását is remélik a jogalkotók. (koós) Kokaincsempész Egy Brazíliából Moszkva érintésével hazatérő magyar állampolgárságú nő csomagjainak vámvizsgálata során 4300 gramm kokaint találtak március 12-én a repülőtéri vámhivatal pénzügyőrei. Az ellenőrzést végző pénzügyőrök gyanúsnak találták a zöldfolyosón távozni kívánó „turista” csomagjait, s az alapos vizsgálatot követően az egyik utazótáska oldalfalából több, mint négy kilogramm kokain került elő. A ferihegyi repülőtéren ilyen nagy mennyiségű kábítószert úticsomagból még soha nem sikerült lefoglalni. A vámhivatal a kokaint és az átalakított táskát lefoglalta, a nő ellen kábítószerrel való visszaélés bűncselekménye elkövetésének alapos gyanúja miatt a rendőrségen büntető- feljelentést tettek. Urak, urak Pár évvel ezelőtt elvtárs volt mindenki attól függetlenül, hogy tényleg társak voltak-e az elvekben, vagy sem. Azaz mégsem mindenki volt elvtárs, hiszen voltak szaktársak meg kartársak. Azt pedig, akire nem illett rá egyik sem, azt a kor szitokszavával „tisztelték meg”. Leurazták. Aztán változtak az idők, az elvtárs kiment a divatból (szocdem- és munkáspárti körökben él tovább), s az úrázás lépett elő ugyanilyen általános megszólítási titulussá. Vagy inkább még inkább? Tessék csak visszaemlékezni a hajdan volt Kék fény című tévéműsorra, amelyben dr. Szabó elvtársnak még véletlenül sem jutott eszébe elvtársnak szólítani az eléje vezetett bűnözőt. Jobb esetben úrnak szólította, kevésbé jó esetben semminek. Most viszont! Figyelem a tévé bűnügyi tudósításait: rendre megtörténik, hogy rablókat, gyilkosokat, mindenféle egyéb bűnözőket csak úgy egyszerűen úrnak neveznek riporter és műsorvezető urak. Mintha bizony az ártatlanság vélelmével együtt ez is kijárna nekik. Muszáj ezt? Az „úr” megszólítás ma már nem minősül szitokszónak, visz- szanyert valamit a régi zamatéból, megtisztelő és mindenképpen demokratikus megszólításforma, ami nem fejez ki semmiféle társadalmi hovatartozást. Csak éppen valahogy a bűnözőkre nem illik. H. I.
