Új Dunántúli Napló, 1995. március (6. évfolyam, 59-88. szám)
1995-03-08 / 66. szám
1995. március 8., szerda A mai nap uj Dunántúli napló 3 Miért szűnt meg a horvát intézet? / Állami garanciákkal újra munkához lát Megszűnt a pécsi Horvát Intézet. Persze, nem azért, mert létjogosultságából veszített volna a kisebbség tudományos fóruma, sőt. Egyesek szerint személyi mulasztások, mások szerint döntően a ma is elégtelen hazai kisebbségi politika vezetett megszűnéséhez. Vagy inkább átalakulásához? Mert ha munkáját nem is a régi jogutódjaként folytatja, rövidesen munkához lát az új intézet. Az írott kultúrák, a hagyományok továbbörökítésén fáradozó tudósok és a nemzetiségi kutatás akadémiai, néprajzi, nyelvészeti, szociológiai műhelyeinek koordinálására két és fél esztendeje alapítványi formában alakult meg Pécsett a Horvát Intézet. Tekintettel Nyugat-Magyarországtól Zalán át egészen a Bácskáig, ahol a horvátság szórványosan él, de az anyaország tudóskörének részvételére is számot- tartva. Radó Péter, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium kisebbségi főosztályvezetője előrebocsátotta:- A mi dolgunk az, hogy milyen támogatást tudunk nyújtani az egyes szervezeteknek és amit kapnak, azzal miként számolnak el. A tartalmiak mellett anyagi természetű problémák játszottak közre az intézmény megszüntetésében, amely a nemzetiségekért és kisebbségekért létrehozott alapból és minisztériumi támogatásból kapott hozzájárulást nem mindig rendeltetésszerűen használta fel.-A Gyúrok János vezette intézet rendkívül dicséretes kiadói tevékenységet végzett, a hazai és anyaországi művek tekintetében egyaránt - mondja Ösztrogonácz József, a Horvát Szövetség elnöke.- A fő gondunk azonban az, hogy profilja beszűkült, gyakorlatilag csak a kiadó munkára korlátozódott. Nem terjedt ki a Zalában, Bácskában folyó kutatómunkára sem, amiért a Horvát Szövetség is sok támadást kapott. Az alapítvány nem demokratikusan működött, nem kaptunk információkat, a kuratóriumi üléseket nem hívták össze. Igaz, állami garanciákat sem kapott, de a feszültség főként a szövetség vezetése és az intézet igazgatója között alakult ki. Végül a horvát értelmiség kezdeményezésére az elmúlt őszszel összehívott fórumon született határozat az alapítványi intézet újjászervezéséről. Gyúrok János szociológus úgy véli, mindez csak tünete a hazai kisebbségi ügy több megoldatlan problémájának. Állami garanciák híján más kisebbségeknek sem sikerült integrálódniuk az intézményi hierarchiába. Fontosnak tartja azonban, hogy vezetésével az intézet mégis megtette a kezdő lépést a tudományos vérkeringésbe kapcsolódáshoz, amelyben döntő szerepe volt a Magyar Tudományos Akadémiának, ahol az intézet működött is. A segítség roppant jelentősége szerinte később nyilvánvaló lesz. A problémák forrása véleménye szerint a kisebbségen belül is keresendő, amely hagyományos literátor értelmisége mellett máig csak csíráiban tudott felmutatni konvertálható tudással bíró értelmiségieket.-Az amúgy is megosztott kisebbség könnyen beleszalad a hatalom által felkínált csapdákba. Mi is elkövettünk hibákat, de megteremtettük az állami hatalmi szférán kívüli tudományos intézményesülés csíráit.- Több mint húsz kiadványunk jelent meg, közöttük iskolai képzést segítő, nyelvészeti, szociológiai és irodalmi munkák is.- Az intézet azért sem tudott széleskörű elfogadottságot nyerni, mert Magyarországon ma sincsenek garanciális eszközök a kisebbségi értelmiség mögött. Úgy vélem, ha a kisebbségnek nem sikerül megjelennie a döntéshozói mechanizmusban, a politika áldozatai maradunk - folyatta Gyúrok János, majd hozzátette, véleménye szerint a „hatalomnak” érdeke, hogy kívülről is feszültséget indukáljon az amúgy is megosztott kisebbség közösségeibe. Az új intézet három hete megválasztott igazgatója, dr. Barics Ernő, a pécsi JPTE horvát tanszékének vezetője már korántsem ennyire borúlátó.- Meggyőződésem, hogy az adott politikai viszonyok mellett most elsődlegesen a szakmai kihívásokra kell összpontosítanunk - hangsúlyozta. Minőségi változás: az intézet működéséhez garanciákat nyert az államtól, amely finanszírozza a kutatói projektek egy részét. Az átalakítás szüksége szerinte részint a kiforratlanság következménye, hiszen eddig sem volt az országban modellértékű példa. Titkos szavazással már megválasztották az új, szintén Pécsett kialakítandó intézet szekcióinak vezetőit, akik a jövőben másodállású kutatóként folytatják a munkát. Az intézet számottart a magyar kutatók részvételére is, de szerveződésük egyúttal kulturális autonómia várományosa. Tröszt É. Dísztárgy és műtárgy ... Fotó: Tóth László A Kossuth-díjas nippeket tervez? A herendi porcelángyár és a siklósi kerámia alkotótelep közös kutatási programja Kutatási szerződést kötött a Baranyai Alkotótelepek és a Herendi Porcelánmanufaktúra RT. Ennek értelmében a Baranyai Alkotótelepek közreműködésével neves magyar szobrászok, keramikusok és porcelántervezők járulhatnak hozzá a herendi gyár termékkínálatának megújításához. A herendi porcelángyár létrejöttekor a kor szellemét képviselte, barokkos, biedermeier stílusú figuráival lett ismert itthon és a határokon túl is: ezt a forma- és díszítéskincset őrzi máig. A mai általános ízlés azonban már más, és a modernebb kornak megfelelő porcelán dísztárgyak hiányoznak a gyárak termékskálájából - a herendiekéből is. Ezen próbál meg segíteni a két intézmény közös programja. A kísérletezésre jobb terep a siklósi kerámia alkotóműhely, mint egy gyár szigorú technológiai fegyelme. A terv szerint a gyár megbízásából és költségén szobrászok, keramikusok próbálják meg összehangolni a mai ízlést, saját egyéni stílusukat a porcelán technológiájával, a gyár hagyományaival. A művészek számára, akik műtárgy és nem dísztárgy alkotásához szoktak, kihívást jelent a megbízás. „A Kossuth-díjas nippet tervez?” - kérdezte valaki ironikusan a programról hallván. Nem egészen, mondják, mindenesetre a meghívott művészek legyőzték kezdeti idegenkedésüket, és készséggel vállalták a feladatot: nagy tömegben gyártható, modem ízlésvilágot tükröző dísztárgyakat tervezni. A résztvevők: Bencsik István, Kő Pál, Melocco Miklós és Pété rffy László szobrászok, Fekete László, Molnár Sándor, Nagy Márta és Schrammel Imre keramikusok valamint négy herendi tervező: Adorján Zoltán, Horváth László, Takács Zoltán és Tamás Ákos. A négyhónapos program most kezdődik, és négy részből áll. Egy-két hónapig tartanak a tervezés, a stíluskísérletek, majd Siklóson a herendi szakemberek közreműködésével elkészülnek a prototípusok. Kiállításon mutatják be a műveket, és a zsűrizés után következik a gyártás. A zsűriben gyári és külső művészeti szakemberek lesznek, az elkészült prototípusok teljes gyűjteménye a Janus Pannonius Múzeumba kerül. A szakemberek a dísztárgypiac megélénkülését várják ettől a kutatási programtól, amelynek ösztöndíját a művészek számára a herendi gyár adja, a rezsit pedig a siklósi alkotótelep fedezi. A szerződést tegnap Herenden Kovács József, a Herendi Porcelánmanufaktúra RT vezér- igazgatója és Komor István, a Baranyai Alkotótelepek igazgatója írta alá, majd az érdekelt művészek ismerkedtek egymással és a gyárral. G. T. A polgárvédelemről mindenkinek! (6.) Természeti erők okozta veszélyek Helyi vízkárok által okozott veszély. A megye területén egyes mélyebben fekvő települések, valamint a hegyek és a dombok lábánál a völgyekben fekvők, nagyobb esőzések következtében helyi vízkár által válhatnak veszélyeztetetté. Ilyen települések: Komló, Szigetvár, Siklós, Vajszló, Szederkény, Sásd, Bükkösd, Gilvánfa, Bogád- mindszent és Pécs város egyes részei (a Mecsekről lezúduló csapadék jelentős károkat tud okozni az épületekben, a közlekedésben egyaránt). Nagy kiterjedésű tüzek. A megyében viszonylag nagy gyakorisággal fordulnak elő erdő- és bozóttüzek, különösen a Mecsek hegység erdeiben. A nagy szárazság következtében ugyancsak nagy kiterjedésű tüzek keletkezhetnek a mezőgazdasági területek lábonálló vagy már learatott gabonatábláin. Fel kell készülni a lakóhely esetleges elhagyására, ha a tűz közvetlen lakókörnyezetet veszélyeztet. Rendkívüli időjárás. Szerencsére a megyében nem túl nagy gyakorisággal fenyeget ez a veszély, de előfordulhat, amire intő példa volt az 1993. évi havazás. Ilyenkor a közlekedés megbénulására, a települések elszigetelődésére, az utazók és közlekedők úton rekedé- sére lehet számítani. Tartalékok képzésével enyhíteni lehet a lakosság és a betegek ellátásának nehézségein. A Rák jegyében a. é*t 10. ti. 1WJ, mérc. 0. NŐK HETILAPJA A hét témája: A nő maradjon nő! GYÖNGY - Utazás Fedezze fel New Yorkot! Négyhetes EnimMi nyereményjáték! irtwi* Mindenről, ami érdekli a nőket: Vidám fürdőruhadivat A férfit nem lehet megváltoztatni Számítógépfüggő gyerekek Vitaminparádé Eltüntethető sebhelyek Gyönyörű frizurák hosszú hajból Féktelen franciák GYÖNGY Minél bizonytalanabbak vagyunk a jelenben, annál görcsösebben kapaszkodunk az időn kívülibe. A múlt és a jövő gyökere egy, s egyre bizonyosabbnak látszik, hogy aki képes lépéseket tenni az elkövetkező századokba, az ugyanakkorra lépéseket tesz a letűnő évezredekbe. És fordítva. De hogyan lehet belehátrálni a jövőbe? Miért vagyunk kíváncsiak letűnni látszó korokra? Sába királynő legendájával, a kor lenyűgöző építészeti emlékeinek bemutatásával búcsúzott az utóbbi hetek egyik legvarázslatosabb filmsorozata, a régi kultúrák rejtélyei közt kalauzoló Terra X. A látványban is gazdag epizódok révén megfordulhattunk a mayák, aztékok birodalmában, Beörlitz professzor nyomán kutathattuk Atlantisz óceánba vesző nyomait, képzeletünk eljátszhatott egy atlantit is megelőző világ, Lemuria gondolatával. Platóntól egészen Ceramig, Champolliontól az Egyiptom piramisaiba merészkedő Burtonig, a tibeti tanoktól az atlantiszi mágiát leíró W. Charonig, a Rapanui titkát balsafatutajon kereső Heyerdaltól a földönkívüli követeket feltételező Dänikenig hosszú a szerzők sora, akik vállalkoztak a korántsem veszélytelen kalandra, amely a múltra - s azon át önmagunkra - nyit végtelenbe táruló, fényözöntől sugárzó, néha halálos huzatú, vakságot okozó ablakokat. C. Levy Strauss többek közt a Mato Grosso-i kaduveók ábrázolóművészetéről szólva hívja fel a Ügyeimet az ősi kultúrkörök rokonságára, a pécsi Várkonyi Nándor zseniális Atlantisz-hi- potézise, a „Szíriát oszlopai” a Vana parvantól a Genezisig nemcsak az özönvízmondák párhuzamait követi, hanem a Gorgó-fejtől az kígyó-motívumig e korok szinte teljes legendáriumát. Pedig a csillagvallásos kultúrákban járva, csodálva elementáris viszonyukat azzal, amit ma Természetnek nevezünk, talán nem is arra vagyunk kíváncsiak, hogy a kultúrák úgy kapcsolódnak egymásba, mint egy dús hajfonat, mely csak a Nap járásával változtatja a színét s a Szél járásával a hullámzását; nem is arra, miként emelkedtek a csillagnaptárként szolgáló irdatlan kőkörök vagy a szárnyas lelkek pihenőhelyéül szolgáló menhírek, nem is arra, létezhetett-e kövek tonnáit magasba emelő erő, amely gondolati úton, telekinézissel győzte le a gravitációt. Valószínűbb, hogy mögötte egy esendő lényt keresünk, emberformájút, tán isteni képességekkel rendelkezőt. De nem is az isteni képesség, hatalom és erő misztériuma vonz a titokhoz, hanem az, hogy eleink milyenfajta világszemlélet és tudás birtokában éltek - s ez a szellem - amely eszközte- len, csillagvallásos társadalomnak rendelődött alá - nem volt-e az a boldog, univerzummal harmóniában lévő állapot, amit - jobb szó híján - paradicsominak hiszünk? Vagy nem volt-e legalább a másolata egy még korábbinak? És boldogabb, teljesebb volt-e ez a viszony a természettel, mint amit a civilizáció közvetítésével kapunk, s amit ezért szívesen hinnénk a jövőnknek? Bóka Róbert
