Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)

1995-02-05 / 35. szám

KAPOSVÁR DÍSZPOLGÁRA: DÉVÉNYI ZOLTÁN „Rettegek a bukástól!” A Magyar Divat Intézet szervezésében divatbemutatót tartat­tak a a Beriv Ruhaipari KFT. modeljeiből. A Catherin kollek­ció már az 1995-ös tavaszt idézi. EGY LITER SZESZ, EGY KILÓ KÁVÉ Vámfizetés érték alapján Alaposan felkavarta a kedé­lyeket Ausztria belépése az Eu­rópai Közösségbe, ugyanis a híradások alapján a gyakran utazók azonnal észrevették: nagy üzletek lehetőségével számolhatnak. Nem kell itt ka­mion mennyiségű tételekre gondolni, ám az ügyeskedők azonnal a számológép után nyúltak: miből lehet hasznot húzni. Hát nem tudom. A Vám- és Pénzügyőrség tájékoztatása szerint egyáltalán nem okozott gondot az év elején bevezetett vámjogszabályok változása. A határállomásokon ugyanis a 8 ezer forintot meghaladó értékek után a helyszínen kell vámot fi­zetni, s aki ezt nem tudja meg­tenni, kénytelen lemondani a drágán vásárolt termékről. Ne bízzanak abban, hogy a hozzá­tartozók vámtételét összeadva, akár 16 ezer forintos értéket hozhatnak be az országba, a ha­táron mindenkit csak egyéni ér­tékítélet alapján vesznek figye­lembe, vagyis csak a 8 ezer fo­rintig számít a kedvezmény. Ezt szó szerint kell érteni, ha valaki 12 ezer forint értéket akar át­hozni a határon, nem a nyolc és a 12 ezer forint közötti különb­ség után fizet vámot, hanem a bekerülési összeg után. Vagyis ha a valamely árucikk értéke meghaladja az előírásokban meghatározott mértéket, vámfi­zetésre kötelezik, s a vámalap­ból nem lehet levonni a 8 ezer forintos kedvezményt. A beho­zatali jogszabályok továbbra is érvényben vannak, hogy csak a legfontosabbat érintsük, csak egy liter szeszesitalt és egy ki­logramm kávét lehet szemé­lyenként behozni az országba. Aki ennél többet akar, az bi­zony kénytelen megfizetni a ha­táron készpénzben a vámot is. Abban sincs változás, mennyi pénz lehet a az utazónál: a jog­szabály szerint 20 ezer forint külföldi, 10 ezer forint hazai fi­zetőeszközben (maximum ezer forintos címletekben). Aki ezt túllépi, búcsút mondhat értékei­nek, a jogszabályban meghatá­rozott valután felülit elkoboz­zák. B. G. Mi másról is szerettem volna beszélgetni Dévényi Zoltánnal, a Balaton Füszért Rt. vezéri­gazgatójával, mint legújabb el­ismeréséről: Kaposvár város díszpolgárává választásáról? De aki ismeri, tudja: pillanatokon belül a kereskedelem, a közélet a téma, annak színvonala, tisz­tasága. A kettőt - a kereske­delmet és a közéletet - nem vá­lasztja szét: alapelve szerint egy nagyobb cégnek bele kell foly­nia a környezetébe, jelen kell lennie mindenütt, a szakmán túl a tudományos életen át a művé­szeti eseményekig. Dévényi Zoltán hova-tovább élő legenda. Kialakított egy olyan kereskedelmi magatartást - emberi és dologi oldalról egy­aránt -, amelyet ma már „Bala­ton Füszért-kultúrának” nevez­nek. Cége éves forgalma 9 mil­liárd forint, 18 áruházban, 9 C+C áruházban, 6 raktárházban látják el vásárlóikat a mai Ma­gyarországon még mindig szo­katlanul magas színvonalon. A cégnek is és Dévényi Zoltánnak is „potyogtak” a megérdemelt elismerések. Az egyetlen keres­kedelmi szakember, aki Ál­lami-díjas. A Kereskedelmi Kamara az „Év menedzsere” címmel tüntette ki. Megkapta a „Somogyért” kitüntetést is, Zala megye alkotódíját, Zalaeger­szeg városáért kitüntetést, s most a somogyi székhely dísz­polgára címet. Nem csak azért a legbüszkébb erre az utóbbira, mert elődei között ott van az ál­tala mélyen tisztelt Széchenyi István is, de azért is, mert ­Magyarországon évente ezer szexuális támadás történik, amelyek fele erőszakos közösü­lés. E brutalitás elsősorban nő­ket érint, de legalább ennyire veszélyeztetett helyzetben van­nak a gyermekek is. Sőt, bármi­lyen meglepő, jónéhány férfi is erőszak áldozatává válik, első­sorban a homoszexuálisok kö­rében. Dr. Virág György pszi­chológus elmondta, a látens, a fel nem jelentett szexuális tá­madások száma - felmérések szerint - ennek a tízszerese, ami mint mondja - a szűkebb hazá­jában azok döntöttek erről, akik valóban közelről ismerik. Kemény vezetőnek tartja magát.- A világban már minden ki van találva, természetesen a ke­reskedelem területén is. Csak ezt észre kell venni, s Magyar- országra adaptálni. Az egész or­szágban dolgozunk - a kereske­delmi cégek között akkora, mint a Balaton Füszért, nem is igen akad -, nem futószalag-munkát csinálunk. E téren nem ismerek pardont, mert amelyik cég, ame­lyik ország gazdag, azt a fegye­lemnek és a rendnek köszön­heti.- Csak néhányat említettünk a kitüntetései közül, de hosszan sorolhatnánk különböző tisztsé­geit is. Alelnöke például a Kos­suth- és Széchenyi-díj kereske­delmi albizottságának, a Bala­ton Alapítványnak, a Somogyért Egyesület elnöke, a Kereske­delmi Kamara megyei elnöksé­gének tagja. Sikeres embernek tartja magát?- Hirdetem, hogy sikeres va­gyok! Tűnhet ez szerénytelen­ségnek, de közel félévszázados füszértes munkám során a szakmában olyan sikereket ér­tem el, amilyeneket keveseknek volt módjuk átélni: a semmiből teremtettem egy ekkora és na­gyon jó céget. Miért ne lehetnék erre nyíltan büszke? Van termé­szetesen fékem: megérdemel­tem-e mindazt, amit sikernek mondhatok? Ezen néha el-el- gondolkodom. Rettegek a bu­kástól! Ha egy ilyen hatalmas azt jelenti, hogy legalább tízez­ren élnek át évente nemi erő­szakot, csak eltitkolva ezt az eseményt. Ezekért az embere­kért hozták létre Budapesten az ESZTER-alapítványt, amely tu­lajdonképpen az erőszakos sze­xuális támadást elszenvedettek rehabilitációs programja. A pszichológus szerint segít­séget tudnak adni a hozzájuk fordulókhoz, akik eddig ilyen speciális pszichiátriai, pszicho­lógiai tanácsadást nem vehettek igénybe. Amióta működik az cég elindulna a lejtőn, nagyon nehéz lenne megállítani. Csakis elkötelezett és jól megfizetett munkatársakkal lehet ezt elke­rülni. Nálunk csak ilyenek dol­goznak.- A kulturált kereskedelem képes-e tompítani a vásárlók magas árak miatti felháborodá­sát?- Képes enyhíteni. A tiszta­ság, a rend, az eladó magatar­tása döntő ebben. És persze a cégről kialakított kép. Erre mi mindig nagy hangsúlyt fektet­tünk. Ma már utánoznak ben­nünket, több-kevesebb sikerrel. Tudja, nincs rondább, mint amikor egy cég előtt elrongyo- lódott, foszlott zászlót cibál a szél... Mészáros Attila alapítvány, sokan keresték meg a rendelőt, illetve hívták telefo­non a térítésmentesen igénybe vehető szolgáltatást. Az ESZTER a 166-10-40-es telefonszámon éjjel nappal tár­csázható, ha a készüléknél nincs szakember, akkor üzenetet lehet hagyni, s természetesen vissza­hívják, s ha szükséges, akkor pedig behívják a rendelőbe. Le­vélben is lehet a szolgálathoz fordulni az alábbi címen: 1525 Budapest, Pf. 41. R. N. ELÍTÉLENDŐ brutalitás ESZTER, a megerőszakoltakért Tízezer szexuális támadás történik évente Magyarországon Somos úr, a Duna-tulajdonos S omos úrral az történt, ami még soha. Vásárolt néhány négyzetméternyi Dunát. Nem a képzelet játszik velünk, hanem a valóság ilyen - bármennyire is szokatlan ez. Somos János, a Tolna me­gyei Karaszi-fokon persze örül, hogy Duna-tulajdonos lehet. Ezt se mondhatja el magáról mindenki. Itt, ezen a környéken talán ha ketten-hárman. Állunk a vízparton és nézzük a szóban forgó helyet. Nem tör­tént itt különleges dolog. Lát­szik, hogy a Duna csalafinta módon, be nem jelentve, az Al­föld felől a Dunántúl irányába teijeszkedett. Vagyis Somos János tanyájának irányába. A térképeken még a régi meder szerepel, a földmérők a térkép alapján jelölték ki a Somos ter- ciát. így aztán teljesen törvé­nyesen jutott a Dunához - négyzetméterenként 96 forin­tért -, mert a Duna nem ismeri a térképet, a térkép pedig nem tudja, hogy a Duna vándorol. Somos János természetesen rendbe tartja a birtokát. A part­ról, le a Dunához szép lépcsőt épített, ott lenn pedig strapa­bíró stéget helyezett el, azt hi­szem hat olaj hordóra, így ez az egyetlen stég a környéken, amelyik bármikor mozgatható. Persze azért van miért gondolkodni. Ha Somos úr tulajdonosa a Dunának, akkor ő maga szedhet a horgászoktól il­letéket, vagy átjárásért is kérhet vámot, mert ott a környéken csak a Somosék Dunáján ke­resztül közelíthető meg a folyó közepe. Strandot alapíthat-e? Habár manapság jön már az ár is: vagyis a Duna vize, amúgy is szennyezett, így aztán tilos benne fürödni. Ha pedig ez így van, akkor Somos Jánossal megvásároltatták az ország mocskát is, ami a Dunán folyik alá. Viskótelep A történet a hatvanas-hetve­nes évekre nyúlik vissza. A Duna-ártér Fadd-Dombori és Gemenc közötti szakaszán lét­rejött a hatalom szemhúnyása mellett a valamikori sze­gény-paradicsom. Eltűrték, hogy a Bóni-fokon, a Kara­szi-fokon, a Homoki-telepen, a Bogyiszlói-révnél és a Dorom- lásnál a proletár autóbusz-váz­ból, meg mindenféle hulladék­ból nyaralót építsen magának. Lopva, de töretlen hittel épültek a Duna-parti vityillók. Somos úr és néhány társa első­ként került a területre, termé­szetesen közvetlenül a parton vetették meg a lábukat. A terü­let tulajdonjoga tisztázatlan volt, így aztán senki sem fir­tatta, hogy mivégre mernek az ártéren „garázdálkodni”. A ví­zügy néha próbálkozott közbe szólni, mivel a gátrendszert használták közlekedésre. Elő­fordult, hogy átjárási illetéket kellett fizetni, majd lakatot tet­tek a Sió-zsilipnél a kapura . . Később a bogyiszlói tanács gondolta magát tulajdonosnak és a területért bérleti díjat kért. A történelem kereke is for­dult. A buszkarosszériák is szép kőházakká nemesültek. Kialakult égy illegális üdülő­körzet, amely után adót már szedtek, de senki sem fogadta ezt el igazán hivatalosnak. A rendszerváltásnál sok minden kiderült. Az is, hogy ez a terület a bogyiszlói Duna- gyöngye Mgtsz tulajdona. Ők felmérték a területet, s ekkor derült ki, hogy Somoséknak ju­tott a Dunából is. Baka József, az Mgtsz igaz­gatósági elnöke azt mondja, még két-három ilyen eset van, de kérhetik a tulajdonosok, hogy az állam sajátítsa ki a tu­lajdonukat, vagyis a Dunát. Ar­ról nem tudott számot adni, hogy a magyar állam ilyen esetben fizet-e? Mivelhogy a Duna senki másé nem lehet, csak a magyar államé! A probléma gyökere nem egészen itt van. A szövetkezet természetesen pénzhez akar(t) jutni, így 96 forintot kért, az ő területükön mégiscsak jogcím­nélküliektől, négyzetméteren­ként. Ez az ár többek szerint méltányos. Fasarc A bökkenő abból adódott, hogy a bogyiszlói gazdaságra az Érdőfelügyelőség kirótt 826 ezer forintot újratelepítés cél­jából. Ez a cselekedet törvényes és megfellebbezhetetlen. Csak nem logikus. A Duna-ártéren lévő erdőt nem telepítette senki. Az isten adta. Nem is gondozta senki, csak az ott föld-területet fogó atyafiak. Az ártéren lévő fákat engedély nélkül nem vághatja ki senki. Nem is akarja. Már a tanyákat is úgy építették, hogy az erdő árnyékában tudjanak pihenni. Á fasort kivetették a szövet­kezetre. Baka József, mint az igazgatóság elnöke nem tehe­tett mást, mint átutalta a kirótt összeget. És egyben áthárította a földterületet megvenni kí­vánó polgárokra ezt az össze­get. így az öt telepen közel 300 nyaralótulajdonosnak kell a közel két millió forintot kifi­zetni. Oláh László, Karaszi-fok 16. szám alatti nyaralótulajdonos a 439 négyzetméternyi területért fizetett 42.144 forintot, ami Oláh úr szerint még talán mél­tányos is. Felteszi azonban a kérdést: árterület - ahol a víz otthonosan jár ki- és be - ér- het-e egyáltalán 96 forintot négyzetméterenként? A kérdés akár költői is lehet, mivel Oláh úr úgy fizetett, mint egy kato­natiszt. A fasarc azonban szí­ven ütötte Oláh urat is. Az előbb említett úrnak 5.3 köb­méter egyéb lombosfa - ami a területén áll - megvásárlásáért 2.120 forintot kellett fizetnie. Ez még mindig semmi. Az erdő - ki akarja kivágni - újratelepí­tése címén négyzetméterenként 10 forintot fizetett Oláh úr, ami 4.390 forintot tett ki. A slussz­poén, hogy újabb 2.120 forintot kértek tőle erdőfenntartási járu­lék címén. A zt a tanácsot kaptam több felől: kár tovább járni a do­log után, mivel minden törvé­nyes. Szerencsére a madárfütty után senkinek nem jutott eszébe sarcot szedni! Hazafi József 1995. FEBRUÁR 5., VASÁRNAP Téves mentés Egy tökéletes egészségnek örvendő férfit vittek kórházba Norvégiában a minap a kissé túl határozott mentősök. Rossz címre csengettek be, de miután a páciens neve egyezett a men­tőt kérővel, a fehérköpenyesek nem sokat teketóriáztak és a 44 éves férfit tiltakozása ellenére egykettőre felpakolták a ko­csira, s már robogtak is vele. A férfi váltig állította, hogy semmi baja, ám a mentősök kö­zölték vele: ne szóljon bele, ők jobban tudják, mit kell tenni. Ezalatt az egészséges beteg névrokona - aki szerencsétlen­ségére ugyanabban a faluban lakik kénytelen volt saját lá­bán, illetve autóján magát a kórházba fuvarozni, s betegen 60 kilométert vezetni. Az 57 éves férfi megpróbáltatásai a kórházba érve sem értek véget: a felvételi irodán nem akarták beengedni, mert az adminisztrá­tor váltig állította, hogy már bent fekszik ... Végül nagy nehezen találko­zott a két névrokon, s az éjsza­kát már közös szobában töltöt­ték, az egészséges ugyanis úgy döntött, hogy aznap éjjel már nem érdemes hazamenni. Reg­gel azután minden kezdődött élőiről: ismét összekeverték őket az orvosok, és kis híján a beteget tessékelték haza. Az adminisztrációs hibára egyébként az adott,Temek” le­hetőséget, hogy előző héten egyazon napon, ugyanabban a kórházban járt mindkét férfi vizsgálaton. 201 napos böjt Egy indiai aszkéta - a dzsai- nizmust követő közösség tagja - Bombayban befejezte 201 na­pos böjtjét, amelyet „tisztulásá­ért és a világ békéjéhez való hozzájárulásként” tartott - je­lentette az AFP. A dzsainizmus indiai vallás, aszkézist hirdető, vegetáriánus követői mintegy 4 millióan vannak (főleg Bombay környé­kén élnek), de befolyásos réte­get alkotnak. A Buddha egyik kortársa által alapított vallás követői az erőszakmentességet vallják, akárcsak Mahatma Gandhi tette, feltétlenül tisztel­nek minden élőlényt, nem vesznek igénybe szállítási esz­közt, hanem csak gyalog járnak, mégpedig úgy, hogy előttük va­laki állandóan sepri az utat, ne­hogy agyontapossanak rovaro­kat. A 62 éves Szahadzsmuni csaknem hét hónap elteltével hétfőn vett magához első ízben táplálékot. A 201 nap alatt na­ponta mindössze két pohár me­leg vizet „fogyasztott”. Ezen idő alatt napjában tízezren ke­resték fel őt otthonában, az „Erőszakmentes Házban”, India pénzügyi fővárosában, hogy ál­dását kérjék. Követői szerint Szahadzs­muni 201 napos böjtje világre­kord. Az indiai aszkéta rendszere­sen gyakorolja a böjtölést. A hívei közt terjesztett füzetecske szerint Szahadzsmuni 1964-ben kezdte három héttel. Azt köve­tően évről-évre hosszabban böj­tölt, míg 1993-ban már elérte a 131 napot. Haltanulmány Az .Amazon Molly” édesvízi hal, amelynek kizárólag nőstény egyedei léteznek, rokon halfajták hímjeinek spermáját és „mikrok- romoszómáit” használja fel a sza­porodáshoz. A megállapítást Manfred Schartl német tudós kö­zölte a ,J4ature” című folyóirat legutóbbi számában. A fejlő­dés-biológia egyik alaptétele sze­rint a szexualitás útján történő sza­porodás azért fontos, mert az így bekerülő új genetikai anyag meg­akadályozza a mutációk létejöttét és a faj esetleges kihalását. Az .Amazon Molly”-ról a tudósok mostanáig azt gondolták, hogy a rokon halfajták hímjei spermájával történő megtermékenyüléskor nem használja fel azok genetikai anyagát. Új VDN 7 i I í K

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents