Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)
1995-02-05 / 35. szám
GUINNESS REKORDRA KÉSZÜLNEK MATTYON Kopjafák madaraknak A kontinensen nincs még egy olyan madártemető, mint a baranyai Matty településé, s most a faluban újabb világszenzációra készülnek. Oly módon bővítik a bárki számára szabadon látogatható emlékparkot, hogy az a Guinness Rekordok Könyvébe kívánkozik. Siklós alatt, az országhatár közelében a mattyi madártemetőben vádló felkiáltójelekként 13 kopjafa mered az égre - a faragott oszlopok erdélyi mesteremberek munkái - a Magyarországon kipusztult madárfajokra emlékeztetve. Az utóbbi kétszáz évben, de főként a XX. században alakult így a lista: a daru, reznek, kacagó csér, a rózsás és á borzas gödény, a vándor sólyom, kis kárókatona, kis csér, siketfajd, tavi cankó, nyírfajd, halász sas, kékcsőrű réce nem honosak már hazánkban. Hiába volt csaknem mindegyik madár eszmei értéke 250 ezer forint, a magas összeg sem védte meg az állatokat. A reznek például csak 1916 óta fellelhető a Kárpát medencében, s lám, elég volt néhány évtized, hogy hírmondója se maradjon az országban. A vízrendezések, a kemikáliák használata, a vadászat, a mező- és erdőgazdasági művelési módok, de emellett még számos civilizációs ártalom - ösz- szesen 23 - az oka annak, hogy csökken a nálunk fészkelő fajok száma. Tavaly még 5 kopjafával bővült a park, szerencsére nem újabb kivesző fé- szekrakók emlékére, hanem az eddig kipusztultakról kaphatnak részletesebb adatokat általuk a látogatók. Ugyanakkor további 21 szárnyasból - köztük a túzok, az uhu bagoly, a kígyász ölyv - már alig néhány család él hazánkban, például a réti sasok, fehér gólyák legnagyobb populációja épp itt, a Duna-Dráva közti ártéri erdőben él, remélhetőleg még jó ideig. Az emlékhelyen hamarosan ismét munka kezdődik, de ezúttal az országban még honos madarakra gondolnak. Augusztusra, a mattyi park 5 éves jubileumára olyan állványzat építését tervezik ide, melyen százféle madárodu kapna helyet. A tervek már elkészültek, s hamarosan országos iskolai pályázatot írnak ki a fészkek készítésére. Az elképzelések szerint megyénként 4-5 madárlakot választanak ki a legszebb munkák közül, s a teljes mű joggal bekerülhet a Guinness rekordok közé, hiszen efféle látványosság sehol sincs a világon. Ha sikerül az évfordulóra elkészíteni a különleges alkotást, akkor a Természetvédelmi Hivatal kezdeményezi az emlékhely országos védettségét is, hogy mindenkor gyönyörködhessenek benne az Szársomlyó felé barangoló turisták. Mészáros B. E. Három mívesen faragott kopjafa a tizenháromból, a mattyi emlékparkban Läufer László felvételei Születésünk órái Az első stressz oka a világrajövetel Mindennapjaink sok szép pillanata között a legnagyszerűbb, az új élet születése. Amikor világra bőgi magát az emberpalánta. E pillanat, a nagyszerűsége mellett azonban, az első leggyötrőbb stressz okozója is. Vélem, nem kell sok magyarázat hozzá: a védett burokból, az óvó együttlétből való kiszakadás meglehetősen megviseli az újszülöttet. A kérdés most már csak az: vajon lehet-e enyhíteni ezeken a korai stresszhelyzeteken? A szakemberek szerint igen. Erről beszélgettünk többek között dr. Szereday Zoltánnal, a Baranya Megyei Kórház szülészetének főorvosával, aki elöljáróban leszögezte: világszerte szemlélet- váltást él át a szakma. Hiszen sokáig úgy tűnt, hogy a családcentrikus szülőszoba és az alternatív szülészet iránti igény csupán divat. Mára azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az iljú édesanyák és az újszülöttek elválasztása a jövőben nem követendő út. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a fertőzések megakadályozásának más módjai is vannak, ugyanakkor a nyugaton is elteijedőben lévő rooming-in módszer - együtt marad a kismama a babával -, csökkenti, sőt feloldja az írás elején már említett stresszhelyzeteket, könnyebb a baba beilleszkedése az új világba, s értelmi képességei sem sínylik meg a változást. Egyes amerikai kutatók szerint ugyanis a roo- ming-in gyerekek IQ-ja általában magasabb, mint azoké, akiket elválasztottak az anyától. Magyarázat: az intelligenciaszint egyrészt öröklött tényezőktől függ, másrészt korai környezeti hatások nyomán alakul ki. Már az anya méhében lévő magzat a terhesség alatt sokféle kapcsolatban áll a külvilággal, szokj a az onnan érkező kellemes vagy kevésbé kellemes ingereket. E rooming-in módszer elterjedése és meghonosodása mellett a reform része az újszülött etetésével kapcsolatos korábbi felfogás változása is: akkor kell szoptatni, ha a bébi éhes, többnyire tilos a pótlás, tilos a cumisüveg, később pedig nincs szükség mérlegelésre, súlygyarapodás regisztrálásra. A mamák és gyermekeik együttlétét biztosító szülészetek iránt megnőtt az igény. Dr. Ré- pásy István szülész-nőgyógyász szakorvos szerint a megyei szülészeten már lassan a szülő nők 90 százaléka a rooming-in módozat mellett voksol, amely országszerte terjedőben. Akad, ahol állandóan együtt lehet a gyerek az édesanyával, van ahol éjszakára elviszik a picit, másutt 6 órás vagy 12 órás időszakok váltják egymást. Pécsett az úgynevezett tiszta rooming-in módszert a megyei kórház valósította meg, Kaposvárott az éjszakai elkülönítés a divat, másutt pedig még most próbálják a megfelelő szobákat kialakítani, mint például a régiónkban Nagyatádon, ahol e hónapban nyit az új osztály. Kozma Ferenc VAN, AKI A SZINTETIKUS PARÓKÁT KEDVELI Egy kiló haj 20 ezerért A magyar üzletasz- szonyok körében egyre népszerűbb a póthaj. Ha beugrik egy váratlan fogadás, munkavacsora, és nincsen éppen az alkalomnak megfelelő frizurája, csak felteszi magának a kontyot vagy copfot, és megoldódott a probléma. Kopaszodó férfiak is keresik a folttakaró kiegészítőket. Úgy látszik, őket nem vigasztalja az, hogy a hajhullás férfi hormonjaik működésének bizonyítéka. Sajnos azonban sok az olyan beteg gyermek és felnőtt, aki gyógykezelése során veszti el haját. Számukra Budapesten, tb-tá- mogatással készítenek parókát. Meggondolandó, hogy aki parókát kényszerül beszerezni, milyet vegyen. Természetes hajból készültet, vagy szintetikusát? A budapesti Póthaj és parókaszalonban elmondták, a szintetikus vendéghaj egyszerűbben, vízzel tisztítható, nem kell lakkbenzinnel kezelni, és fésülésre sem szorul. Jobban takar, nehezebb észrevenni, és szellősebb. Persze, drágább is. Kovácsné Mátrai Klára, a Pécsi Nemzeti Színház fodrásza és parókakészítője szerint a természetes parókának éppen az az előnye, hogy különböző friHajas költemény ... Készítője, Kovácsné Mátrai Klára a Pécsi Nemzeti Színház fodrásza és parókakészítője Fotó: Müller Andrea zura készíthető belőle. Lehet sütni, csavarni. A szintetikussal ez nem megoldható, mert elég a sütővas alatt. A fodrászatok általában nem gyűjtik a hajat, hanem kidobják a szemétbe. Ennek az az oka, hogy egy női paróka csak harminc centiméteresnél hosszabb hajból készülhet el, és a levágott hajszálaknak egy irányba kell állniuk. A válogatással nincsen idejük foglalkozni. Pedig egy kiló haj ára húszezer forint körül van, minőségtől függően. Egy parókához tizenöt, húsz deka szükséges. Ennél többet ugyanis kényelmetlen lenne viselni. A parókát olyan gyantatartalmú ragasztócsíkkal rögzítik, amelynek mind a két oldala ragad. Egyik fele a fejbőrre, a másik a paróka belső oldalára. A legjobb minőségű haj Indiából érkezik, de jónak számít az olasz, a kínai és a vietnami is. Érdekesség, hogy nyugati cégek Magyarországról szállítanak ki parókáikhoz magyar alapanyagot. A színházban a haj mellett állati szőröket, általában kecskeszőrt is felhasználnak. Kovácsné Mátrai Klára a parókakészítést legszívesebben haj szobrászatnak nevezné, mert szinte művészi gondosságot kíván. Egy darab megalkotása tizenhat órától negyvenkét óráig is eltarthat. A színházi parókakészítésnek az a könnyebbsége, hogy a zenekari árkon túl a hiba nem látszik. Szépít a távolság. A színészek nem szeretik viselni az álhajat, de Kovácsné úgy tapasztalta, a művészetért mindent vállalnak. Saját hajukat sem kell így egy-egy szerepért agyongyötörniük. Ha pedig a darabban a frizura változásával kell érzékeltetni az idő múlását, könnyen megoldható. Ősz hajzatot csapnak fel, vagy kopasz foltokat helyeznek el a színész fején. U. G. A képviselői összeférhetetlenségről A hat parlamenti párt már a jövő héten folytathatja a tavaly megkezdett egyeztetést az országgyűlési képviselők összeférhetetlenségét, valamint vagyoni és jövedelmi viszonyaik átláthatóságát szabályozó Bihari Mihály (MSZP) féle koncepcióról. Erről a Független Jogászfórum szombati vitáján esett szó. A koncepció kidolgozója, valamint Hack Péter szabaddemokrata politikus egyaránt kijelentette: reméli, hogy a pártok még a tavasz folyamán egyetértésre jutnak a témában, s így a Parlament elé terjeszthetik áprilisban vagy májusban a képviselők jogállásáról szóló 1990-es törvényt módosító javaslatot. Ez esetben még a nyári szünet előtt ki lehetne hirdetni a törvényt. A résztvevők között a legnagyobb vitát a gazdasági összeférhetetlenség kérdése váltotta ki. A két koalíciós partner egyetértett abban, hogy az összeférhetetlenség - lényegében véve - ne terjedjen ki a magánszférára. Szabó Iván, az MDF frakcióvezetője és Herbst Árpád, a Fidesz szakértője viszont hangsúlyozta, az állam és a magánszféra között már alkotmányossági okokból sem szabad ilyen különbséget tenni. A frakcióvezető ezenkívül rámutatott arra, hogy a magánszféra tevékenysége is szorosan függ a kormányzat gazdasági döntéseitől, s az időben beszerzett előzetes információk így jelentős anyagi előnyökhöz juttathatnának egyes „tűzközeli” vállalkozókat. ÉVI 16-17 EZER FORINT LESZ AZ EGYETEMI TANDÍJ A tudás jövőre már pénzbe kerül Most már biztos, az egyetemeken a tandíjat legkorábban 1996. szeptemberében vezetik be. Azt viszont még homály fedi, miből tudják majd a diákok ezt kifizetni. A Pénzügyminisztérium még nem tud kiállni a nyilvánosság elé a kompenzációval foglalkozó tervezettel. Azt sem tudják megmondani, mekkora lehet majd a tandíj mértéke, bár korábban már elhangzott, ha idén. szeptemberben vezetnék be, akkor nem lehetne magasabb havonta ötezer forintnál. Lapunk úgy értesült, ez az összeg éves szinten tizenhat-tizenhétezer forint körül alakul majd. A nyugat-európai országokban a hallgatók tandíjfizetésre a bankoktól vehetnek fel kölcsönt, vagy vállalatok támogatják őket azért, hogy amikor vé1995. FEBRUÁR 5., VASÁRNAP geztek, náluk helyezkednek el. Az állam adókedvezményt ad azoknak a vállalatoknak, akik segítik a diákokat. A Pénzügyminisztériumban ez utóbbi megoldáson nem gondolkodnak. Olyan feltételek kidolgozásán törik a fejüket, amelyek megteremtenék a banki kölcsön törlesztésének és visszafizetésének tényleges esélyeit. Mindehhez figyelembe veszik az egyetemet végzettek fizetését. A tandíjból befolyt összeget nem közvetlenül a hallgatók tanítására használnák fel, hanem a felsőoktatás fejlesztésére. A kompenzációs rendszer kidolgozása során a hallgatók juttatá- sait is módosítani kívánják, hogy a tandíj egy részét ezekből fizessék be. Dr. Zeller Gyula, a pécsi JPTE gazdasági rektorhelyetÚj VDN 3 Mibe kerül egy szüleivel Pécsett élő bölcsészhallgató taníttatása a Janus Pannonius Tudományegyetemen egy hónapra? Ösztöndíj 2700-6000 Ft tese szerint, nem lenne szerencsés a tandíjra hivatkozva esetleg a juttatásokat csökkenteni. Kétséges, hogy minden család képes lenne állni a tandíjak befizetését. Azt is nehéz elképzelni, hogy pont azok tudnának felvenni kölcsönt, akik erre rászorulnának. A felvett pénzt, a több mint harminc százalékos évi kamattal együtt hogyan tudná visszafizetni például egy pályakezdő tanár? Ne vállaljon gyereket, ne gyűjtsön bútorra, lakásra? Ha kedvezményes kölcsönt adnának a bankok, akkor őket az államnak kellene kompenzálnia. Üzleti alapon a támogatás nem valósítható meg. A tandíj ellenzői attól félnek, csak a gazdagok gyermekei tanulhatnak majd az állami egyetemeken, főiskolákon tovább. Ez a félelem nem alaptalan. Egy egyetemista eltartása már most is legalább tizenötezer forintjába kerül havonta a családnak utazás és lakásfenntartás nélkül, akkor ha élelmiszerre 7 500, tisztálkodásra 500, ruházkodásra 3000, jegyzetekre 1000, művelődésre, színház és mozilátogatásra, újság és könyvvásárlásra 3000 forintot számolunk. A tandíj bevezetését támogatók azzal érvelnek, a hallgatók így majd igényesebbek lesznek az egyetemek szolgáltatásai iránt. Szerintük éppen a társadalmi igazságosságot szolgálná a tandíj, hiszen hogyan lehetne elvárni az egész társadalomtól azt, hogy egy szűk csoport továbbtanulásának összes terhét magára vállalja, főleg akkor, ha ezzel a munkaerőpiacon elfoglalt helyzetüket erősíti? U. G.
