Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)

1995-02-25 / 55. szám

8 aj Dunántúli napló Magazin 1995. február 25., szombat Hangulatos falusi házak, rendezett porták Majs „szívében” EGY KÉZBEN A KÖZSÉG GAZDASÁGA, KÖZÉLETE Majs a jövő felé fordul MAGYARUL MAGYARÁN Címek és rangok Tagadhatatlan: akadnak Ba­ranyában úgymond módosabb települések is. Talán illetlenség szóba hozni, de valahogy bizo­nyos térségekben másképpen gondolkodnak az emberek, mint másutt. Az eltérő kultúra, a jobb föld vagy talán más teszi? A szociológus a dolgok mögött a történelem embert edző meg­próbáltatásainak hatását is látja. Ki tudja? Majs a szorgalmas lakókkal megáldott községek közé tarto­zik. Legalábbis ezt mutatják a porták, ezt mutatja az a kül- csíny, ami az idegen számára szembeötlő, ha erre jár. Ezer­kétszáz lakója vagy ötven éve megcserélődött: nagyrészüket a kitelepítés német nemzetiségi mivoltukban érte, s maradt számukra a megaláztatás és a marhavagon, másokat az alföldi levegő csapott meg a deportálá­sok okán. És persze az üresen maradt házakba jöttek a Felvi­dékről hasonló sorsú magyarok. Ebből az ijedtségből fakadha­tott az a sajátos összefogás, az a sajátos együvé-tartozás, ami a baranyai sváb községek többsé­gét jellemzi. A többre törekvés átöröklött életvitele mellé tár­sult, hogy a munka adta lekö­töttséggel próbálták szenvedé­seiket felejteni. S még élő ben­nem a kép: jó pár évvel ezelőtt, a második világháborús em­lékmű avatásakor beszélgettem egy helybéli idős emberrel, aki megfogalmazta, hogy talán si­került ez ünnepen végleg befe­jezni a múlttal való belső pörle­kedést. Ki tudja, igaza volt-e! Mindenesetre a kárpótlás és a kötelező visszaemlékezés - kié volt ez a föld, kié ez a ház? ismét indulatokat korbácsolt. Elvált a tsz is kétfelé: a szom­széd Nagynyárád elköszönt. Minderről és természetesen a jövőről, dr. Herger Lászlóval sikerült egy jó délelőttöt átdis- kurálni, a régi ismeretség okán, kötetlenül. Herger László a szövetkezeti elnöki poszton már amúgy is évek óta a térség meghatározó munkáltatója, gazdasági vezetője volt, s most, a legutóbbi helyhatósági válasz­tások során a polgármesteri szék is az övé lett. Váltva előd­jét tetemes voksokkal, aki bár jó munkát végző, ám nem a köz­ségben lakó ember volt. S ma már ez nem kevésbé fontos szempont. Munkaidejét jól beosztja: előbb a szövetkezet gépüzemé­nek irodájában tart reggeli el- igazitót, aztán a községháza kö­vetkezik. S ahogy az könnyen kitalálható: a két egység közötti ide-oda mozgás tölti ki a napját. Mondom: egy kézben a község gazdasága, közélete. Ő rázza a fejét, hiszen mindkét „hivatala” szolgálat, őt is kötik a választott testületek. Célja e vidék szerete- téből fakad: minél többet tenni Máj sért. Bár nem itt született, évtizedek kötik ide, s legjobban akkor érzi magát, ha a hozzá bekopogó polgár az elnök úr, vagy polgármester úr helyett a nevén szólítja. És a tiszteletkörök helyett so­rolja a tennivalókat, bár tudja: sokkal több az álom, mint amire a pénz futná. Hiszen a majsi földgázvezeték építésével - az idei telet próbálják először a község lakói e kényelemmel - hosszú évekre kiürült a bugyel- láris. (Igazság szerint vagy tíz esztendeig kéne a hiteleket tör­leszteni, de a képviselő-testület szeretné a dolgot kevesebb bün­tető kamattal megúszni.) Csak annyi van, ami a helyi költség- vetésből élő intézményekre elég, illetve annyi sem: kereken ötmillió forinttal kurtább az idei év. Utóbbi hiányt megpróbálják kigazdálkodni. Tény: az eladósodás miatt nem fog Herger László látvá­nyos fejlesztésekről beszámolni polgármesteri évei alatt, bár nem maradnak tétlenül. Némi kockázatot is vállalva lehet csak előbbre jutni, és sok tennivaló akad még. Talán a legfonto­sabb: a község csatornázásának megoldása. Nem önös érdek csupán, hiszen a közeli vízbázis védelme szempontjából is fon­tos. (A község dombra épült.) Ehhez az egy csokorban lévő négy település, Nagynyárád, Majs, Sátorhely és Udvar közös szennyvíztisztító építésébe sze­retne fogni. Ha minden jól megy, a választási ciklus máso­dik felére - végére -, nyélbe ütik a dolgot. A többi már relatíve apróság. Belépni a telefon távválasz­tásba, s akinek az kell, azt tele­fonvonalhoz juttatni. (Nem csak a már megindult, vagy éppen tervezett helybéli vállalkozások miatt nélkülözhetetlen része ez az infrastruktúrának.) Elodázha­tatlan a falu egyik főterének, a szerb templom és környékének rendbetétele, parkosítása, ami rövidesen megkezdődhet. Ugyanakkor kultúrház is kéne a községnek: vagy legalább is egy olyan épület, ahol a közös ren­dezvényeknek, lakodalmaknak, falusi ünnepeknek helye lehet. Sok megoldás közül talán a leg­jobb: a jelenlegi szövetkezeti központot átalakítani, s az ud­varát olyan nagyteremmé beépí­teni, mint azt nagyon okosan és szépen tettették Bolyban, az Er­zsébet Vigadó felújítása kap­csán. Ehhez természetesen a községnek és a szövetkezetnek megfelelő alkut kell kötnie. Szóba jöhet még néhány út rendbe tétele - különösen a kö­zelmúltban nyitott új utca asz­faltozása, a porták további csi­nosítása, az utcakép és falukép szebbé tétele. Akad olyan új baranyai tér­kép, amiről Majs valahogyan lemaradt. Nem nagy baj, csak inkább bosszantó. Mint aho­gyan bosszantó az is, hogy akármelyik úton jövünk a köz­ség felé - Bolyból, Mohács-Sá­torhely vagy Lippó irányából, egyetlen útbaigazító tábla sem akad, amire Majs lenne fölírva. (Meglehet, hogy az útmenti táb­lák elhelyezésekor valaki szán­dékosan megfeledkezett a köz­ségről.) így aztán az idegen, sokszor eltéved. Herger László, aki jó pár esz­tendő munkájával megalapozta a helyi termelőszövetkezet hí­rét, most szeretné a községét is. Előrelátó, időnként kockáztató ember hírében áll, amit mi sem bizonyít jobban, mint az: ami­kor más gazdaságban drasztiku­san csökkentették a szarvas- marha állományt, a majsi tsz beruházott, s éppen az idén ta­vasszal lesz teljes a 250-es lét­számú tehenészet. Kozma Ferenc Katolikusok és ortodoxok A világban megállt a római katolikus és az ortodox egy­ház közötti kapcsolat romlása, a volt Jugoszlávia területén pedig már észlelhetők a vi­szony javulásának első jelei - jelentette ki France Perko belgrádi római katolikus ér­sek. A Beta belgrádi hírügy­nökségnek az érsek elmondta, hogy a Jugoszláviában élő ka­tolikusok nagyobb biztonság­ban érzik magukat, jelentősen csökkent a túlkapások száma, véget ért a Vatikánellenes kampány, s javult a belpoliti­kai légkör. „Szeretnénk, ha el­látogatna hozzánk a pápa, azonban egyelőre sem a láto­gatásra, sem pedig II. János Pál és Pavle ortodox pátriárka találkozójára nincs lehetőség” - tette hozzá. A Ázsiai program Az ázsiai és csendes-óceáni államok tíz éven belül húsz százalékkal tervezik csökken­teni széndioxid-kibocsátásu­kat - erről a kezdeményezés­ről állapodtak meg négynapos értekezletükön. Az AP jelen­tése alapján a térség 31 or­szága vett részt az értekezle­ten, és a jelentős levegő vé­delmi kezdeményezést az Egyesült Államok ellenkezése ellenére határozták el. Was­hington csupán meg akarja ál­lítani a széndioxid-kibocsátás növekedését az ezredfordu­lóig. Ezt, számos szigetország túl kevésnek ítéli, elsősorban azért, mert a széndioxid-fel­halmozódás miatti légkör­felmelegedés a tengerszint emelkedését okozhatja, s ez területüket fenyegeti. A háború után eltűnt a régi Magyarország sokféle címe és rangja, a tekintetestől a nagysá­goson keresztül a méltóságosig, Pedig milyen jól megtanulta az én nemzedékem, hogy a minisz­terhez benyújtott folyamodványt így kell kezdeni: Nagyméltóságú Miniszter Úr! Kegyelmes Uram! A legszűkebb magánéletben és az emigrációban tovább éltek e címek és rangok. Külföldön ma­gam is találkoztam eleven ke­gyelmesasszonnyal. Ennek az általános demokrati­zálódásnak az úr megszólítás is áldozatul esett. Az egykori Pécsi Püspöki Tanítóképző Intézet 1949-ben kinevezett igazgatója, aki irodája ajtajára azt íratta ki: A VÖRÖS SZIGET DINAMÓJA megtiltotta az úr szó használatát, a tanárok MAKARENKO UTÓDAI lettek. így történhetett, hogy amikor egy tanulónk éppen tőle kérdezte, hol találná meg Fekete tanár urat, röviden ezt mondta: meghalt. A növendék nem rémült halálra, ugyanis rö­vidke szünet után rájött, hogy a döbbenetes megállapítás csak az úr-ra vonatkozik. Akik élnek még, azok emlékezhetnek, mi­csoda zűrzavar támadt ebből, ti. az úr megszólítás halálra ítélésé­ből. A szerencsétlen gyerekek válogathattak az elvtárs, kartárs, szaktárs, sőt - horribile dictu- a pajtás közül. Nyilván a legtöb­ben megérezték, hogy a tanár és a diák között fennálló kapcsolat­nak egyik sem felel meg igazán. Az úr megszólítás elleni irtó hadjárat egyik fő oka az én gye­rekkoromban használatos ábécés könyvnek ez a két egymás mel­lett szereplő szava volt: ÚR, ÍR. Az ideológusok szerint ugyanis ez a legfényesebb bizonyítéka volt az uralkodó osztályok mű­veltségi monopóliumának. Pedig az olvasástanításnak azon a fo­kán, amikor egy magánhangzó és egy mássalhangzó összekap­csolását gyakoroltatták a tanítók, az úr helyett nem szerepelhetett a munkás, a paraszt; az ír helyett meg nem olvastathattak pl. robo- tol-1. Az idősebbek emlékezhetnek rá, hogy a megszólításnak ez a zavara általánossá vált. Többek szerint csak az orvos maradt úr (doktor úr) és hellyel-közzel a tanár. De az orvos is bajban volt, amikor a pácienseit kellett meg­szólítania, a tanár pedig a fogadó órákon, a szülői értekezleteken, amikor nem kerülhette el a meg­szólítást. így lett a tanuló apjából X. apuka, anyjából Y. anyuka. A mai gyakorlat még mindig őrzi ezeket a formákat. Szerencsére nagyjából már túl vagyunk ezen a zűrzavaron. Az orvos egyre ritkábban kerüli el a közvetlen megszólítást az egy­kor általánosan használt feje­delmi többessel: Na, hogy va­gyunk? Hogy aludtunk? A cím- és a rangkórság azért nem veszett ki végleg. Ennek bi­zonysága, hogy az igazgató mel­lett megjelent a főigazgató. Az igazi a vezérigazgató. Van to­vábbá tanácsos, főtanácsos, fel­ügyelő, főfelügyelő. A nyelvművelő mindezt a nyelvhasználat változásaként könyveli el, de gondban van ak­kor, amikor arra kell felelnie, mit tesz a főigazgató, a vezérigaz­gató, a főtanácsos, a főfelügyelő, amikor hivatását gyakorolja. A nyelvi formát véve alapul, nyil­ván: főigazgat, vezérigazgat, fő­tanácsol, főfelügyel. Vagy még­sem? Rónai Béla Keresztrej tvény Beküldendő a helyes megfejtés március 6-án (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐ­LAPON 7601 Pf: 134 Új Dunántúli Napló Szer­kesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A február 11-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Miért kell neked minden este, elal- vás előtt olvasnod”? Utalványt nyertek: Babracsán Tibor, Kásád, Rákóczi u. 33., Gyurkó Ferencné, Pécs, Szigeti u. 4/a„ Mamalik Józsefné, Máza, Alkotmány u. 10., Öss Sándomé, Szigetvár, Hársfa u. 29., Tóth Aladámé, Pécs, Bajcsy Zs. u. 23/A. Az utalványokat postán küldjük el. A közeljövőben megkezdődhet a szerb templom és környéké­nek rendbetétele is Fotók: Müller Andrea

Next

/
Thumbnails
Contents