Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)
1995-02-25 / 55. szám
6 aj Dunántúli napló Riport 1995. február 25., szombat Kisimultak Árpád arcán a ráncok Ópusztaszeren már a nyáron várják a Feszty-képre kíváncsiakat Tonnában mérhető az a festékmennyiség, melyet annakidején Feszty Árpád és festőtársai rákentek a körkép vászondarabjaira, s ugyanúgy tonnányit használtak el a felújítást végző lengyel restaurátorok is. Lélegzetelállítóan impozáns látvány a panorámakép. Tizenöt méter magas és 120 méteren fut körbe A magyarok bejövetele az ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark központi épületében. Valójában és átvitt értelemben is: kisimultak a képen Árpád fejedelem arcán a ráncok, ugyanis a munkálatok rövidesen befejeződnek. Mint azt Trogmayer Ottó, a szegedi Móra Ferenc Múzeum főigazgatója lapunk számára elmondotta, rövidesen sajtótájékoztató keretében fogják a panorámakép elé hívni a honi és a külhoni hírlapírókat, majd pedig - nevezzük próbaüzemnek -, július körül megnyitják a nagyközönség előtt is a körépület kapuit. Beszélgetésünk alatt Trogmayer úr érzékeltette: jókedve határtalan. Ugyanis ő volt a kép rendbetétele gondolatának elindítója, s bizonyára legfőbb öröme, hogy látja-meg- érte a megvalósítást. A mille- centenáriumi ünnepségek egyik fő attrakciója közel húsz év alatt kelt életre. Hozzátenném: időközben Trogmayer Ottó az Európában meglévő, vagy egy tucat körkép - köztük a borogyí- nói, a waterloo-i, vagy a lengyel razlawicei - egyesületét is megalakította, s mint azok elnöke talán az egyetlen, aki az összes körképet látta és tanulmányozta. Tudniillik: az ilyen nagyméretű panorámaképek mint a XVIII. és XIX. század látványosságai azonos méretben készültek, hogy kölcsönösen vándoroltatok látni lehessen őket. Feszty Árpád is párizsi tanulmányútja során látott először hasonlót, s a látványtól fellelkesülve, apósa - Jókai Mór fogadott lányát, Rózát vette el feleségűi - ötletét elfogadva, időszerű történelmi évfordulóra, a honfoglalás ezredik esztendejére az egy darabban szőtt, 1800 négyzetméteres belga vászonra vitte a „magyarok bejövetelét”. Munkájában segítette ecsetkezelő felesége is, s csaknem húsz festő, többek között Vágó Pál, Mednyánszky László, Újvári Ignác, Spányi Béla, Olgyay Ferenc, Pállya Celesztin. Xz előkészületek során bejárták a helyszíneket, a Kárpát bérceit, Feszty könyvtárakat böngészett át, orosz tudósokkal levelezett, fényképezett földvárakat, hozatott képeket, ruhákat, készített olaj, pasztell és szénvázlatokat. Két év alatt készült el a mű, s 1894 pünkösdjén avatták. Később a londoni világkiállítás szenzációja lett. A második világháború alatt, Budapest ostromakor bombatalálat érte. Megrongálódott, sok darabját szétvágták, „akadt ami gyűjtőkhöz jutott”, a maradékot összecsomagolták, s pincékben várta további sorsát, — a felújítást. A kérdés kézenfekvő: vajon az ország legnagyobb festménye vonzó lesz-e? Jönnek-e látogatók? S ha jönnek, hogy s mint fémek majd el a körcsarnokban? A múzeumigazgató elöljáróban leszögezte: az emlékpark, s benne a kép bemutatásának lehetősége a múzeum hatáskörébe fog tartozni. Az előzetes felmérések szerint - ezt bizonyítják az európai panorámaképek -, állandó látogatókra kell számítani, s időnként nagyobb rohamokra is fel kell készülniük. Ezért majd annakidején megfelelő propagandával élnek. E propaganda része lesz a jegyelővétel és a telefonon való jegy- rendelés lehetősége: a jegyek megadott látogatási időre szólnak majd, 20 percre, fél órára. A nyitás előtt próbát is tartanak: a szegedi általános iskolák segítségével felmérik, vajon hány ember fér el, s mozoghat kényelmesen a kiállítóteremben, s egyidőben annyi jegyet fognak majd kiadni. Lesz ezen túl sok-egyéb állandó kiállításuk is, köztük néhány még titok, másról már lehet szólni. A millecentenáriumi forgatókönyvbe belefér a magyar tudósok és feltalálók szellemi pantheonja, vagy egy sajátos „panoptikum”, mely a Pro- menád 1896 címet viseli. Utóbbi a kor viselettörténetén át bemutatja a századforduló utcáját. A körkép, Feszty életrekeltett csodája pedig sajátos környezetben jelenik meg. A képre fölvezetésként élethű díszletekkel - makettekkel - kiépítenek a festmény folytatásaként dim- bes-dombos utat, fákat, bokrokat, s különleges megvilágításával, esetleges hangjátékkal olyan illúziót keltenek a látogatóban, mintha ő is a kép része lenne, mintha megelevenedne a történelem. Kozma Ferenc Fotók: Dömötör Mihály ELINDULHAT-E A MODERNIZÁCIÓS FOLYAMAT? Válaszút előtt a régió fejlődése Dr. Horváth Gyula dolgozószobájában Fotó: Läufer László Dr. Horváth Gyulát, a Dunántúli Tudományos Intézet igazgatóját nemrég erősítették meg - pályázata alapján - 1992 óta betöltött posztján. Ez adott alkalmat arra is, hogy a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó intézmény feladatairól, vállalásairól és lehetőségeiről beszélgessünk vele - elsősorban a dél-dunántúli régiót érintő kutatásokról. Hiányzik a középszint- Akadémiai intézményként három irányú a tevékenységünk - kezdte dr. Horváth Gyula. - Az első és legfontosabb az alapkutatás. Ide tartozik a regionális fejlődés és az intézmény- rendszer vizsgálata. Egyik kiemelt megállapításunk az utóbbi évek fényében, hogy Magyarországon hiányzik a kormányzat és a települések közötti középszint, az a közigazgatási forma, mely éppen hogy nem a települések önállóságát csorbítaná, hanem egy optimális, a központi döntéseket fogadó, decentralizáló szint lehetne a falvak, kisvárosok érdekében. A mai napig is mintegy 150-180 milliárd forint az, ami központi csatornákon át (és nem a fejkvóta alapján) kerül kiosztásra, gondolok itt a Kereskedelem-fejlesztési Alap, a Foglalkoztatási Alap, stb. pénzeire. Pedig ahhoz, hogy előbb vagy utóbb csatlakozhassunk az Európai Únióhoz, szerintünk elengedhetetlen a regionális politika megváltozása, nevezetesen az említett decentralizáció. Közpénzekről van szó, ugyanakkor a helyi fejlesztések, helyi érdekek figyelembe vétele nem megoldott. Ehhez szükséges a komoly monitorrendszerek, pályázati feltételek kialakítása, amit az EU messzemenőkig támogat. A hazai viszonyokra jellemző, hogy a csúcstechnika megjelenése, a vegyesvállalatok térnyerése, vagy a bankrendszer kibontakozása sokkal inkább megfigyelhető a fővárosban és Eszak-Dunántúlon, mint a mi régiónkban. Önálló tudományág- Milyen a kapcsolatuk a felsőoktatással?- Nos, ez a kérdés a második fő feladatunkra irányul. A Dunántúli Tudományos Intézet tagja lett a pécsi Universitas- nak, ami már csak azért is indokolt volt, mert majdnem minden kutatónk (mintegy 35-en) oktat az egyetem valamelyik karán, graduális, posztgraduális képzésben vesz részt, még Budapesten is. Azt le kell szögezni, hogy a regionális kutatás manapság egy „multidiszciplináris”, ám egyben önálló tudománnyá nőtte ki magát. A legszorosabb kapcsolataink a közgazdaságtudományi karral alakultak ki, ugyanis azt is könnyű belátni, hogy ezzel a tudományággal a pécsi felsőoktatás hazai és külföldi versenyképessége erősödik, hiszen a nyugati egyetemeken a várostervezésnek, európai gazdasági kapcsolatoknak sokszor önálló tanszékük működik! Különböző programokon veszünk részt (TEMPUS, PHARE), számos külföldi egyetemmel alakult ki együttműködésünk.-Milyen prognózissal szolgálnak a jelen magyar állapotokról, azaz szűkebben Dél-Du- nántúlról?-Úgy látjuk, hogy jelentős elágazási ponthoz érkezett a régió fejlődése: az a kérdés, hogy arra a sorsra jutunk, mint Eszak-Magyarország, vagy el- indulhat-e minden nehézség ellenére egy modernizációs folyamat? Nagy baj, hogy ide tartozik egy jelentős kiterjedésű, nagyjából az Ormánságtól az Őrségig húzódó, elmaradott, aprófalvas vidék, ahol nincsenek szervező központok, városok. Baranyában és Somogybán például magas a nem iparban és nem mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya, az úgynevezett „szolgáltató szektor”, ami elvileg jó. Ám ha megnézzük a statisztikákat, azt látjuk, hogy Baranyában az ipari foglalkoztatás 1980-1990 között 18 százalékkal csökkent, és a harmadik szektor csak egy 1 százalékkal nőtt! Ugyanez a számpár, például Győr kömyékény, ahol a legalacsonyabb a munkanélküliség, 10-15 százalék, tehát aki itt elvesztette az állását, ott munkát kapott. A fejlődés szempontjából vissza kell utalnom megint a felsőoktatás fontosságára, mert a nyugat-európai példák azt mutatják, hogy az új szemlélet és gyakorlat ott tudott meghonosodni, ahol erős és komoly hagyományú felsőoktatás létezik. Tehát úgy tűnik, hogy nekünk továbbra is ezt a vasat kell ütni!- Miképp érintette a DTI-t az Akadémia pénzügyi érvágása?- Szomorúan vettük tudomásul, ám szerencsére már jópár éves tapasztalatunk van a pénzszerzésben, amit „vállalkozás” címszó alatt az intézet harmadik profiljaként is említhetek. Mit is jelent ez? Azt, hogy bérmunkában szakértői tevékenységet űzünk. Hála istennek, egyre inkább kezdik érzékelni, hogy a központi döntéseknél sem árt kalkulálni a regionális fejlődést, mozgásokat, így emelkedik a potenciális megrendelőink száma. Visszahalljuk elképzeléseinket- Kicsit gonosz kérdés, de bizonyára önök is szembesülnek vele: mennyire látják viszont a gyakorlatban azokat az elveket, netán tanácsokat, amiket tudományos szakemberekként az illetékes döntéshozók rendelkezésére bocsátanak?-Nehéz dolog ezt nyomon követni, de bevallom, néha elkeseredünk egy kicsit, hogy minden hiába. De azt is be kell vallani, hogy rájöttünk, ha eleget mondja az ember a magáét, akkor egy idő után már másoktól hallja vissza a saját ötleteit, ami nem baj feltétlenül. Elvégre az a fontos, hogy egy-egy terv, elképzelés dolgozni kezdjen. Méhes Károly A TURIZMUS, MINT HÚZÓÁGAZAT Az adót kapják az üdülőterületek! Az Idegenforgalmi Koordinációs Testület három évvel ezelőtt azzal a céllal alakult, hogy a turizmust a magyar gazdaság húzóágazatává tegye. A 11 szakmai szövetséget magába foglaló szervezet soros elnökével, Csáky Csabával arról beszélgettünk, mi minden kellene ahhoz, hogy ez a cél megvalósuljon?- Legfőképpen szervezeti, jogi és pénzügyi szabályozás szükséges ahhoz, hogy a turizmus, mint gazdasági ágazat végre az őt megillető helyre kerüljön. Mindenképpen eredménynek tekintjük, hogy az új parlamentben - a környezetvédelmi bizottságon belül - már külön albizottság foglalkozik a turizmus kérdéseivel.- Miért éppen a környezetvédelemhez sorolták a turizmust, mikor ez sokkal inkább gazdasági kérdés?- Mivel a turizmus gyakran forrása a környezeti károknak, ugyanúgy tartozhat ehhez a bizottsághoz, mint a gazdaságihoz. Éppen az általa okozott károk miatt szerettük volna elérni, hogy az idegenforgalmi adókat a keletkezésük helyére forgassa vissza a kormány. A legtöbb pusztítással járó tevékenységet ugyanis éppen az üdülőhelyeken és szezonális jelleggel folytatják a vállalkozók. A lángos- sütők, a szállásadók, a vízibi- cikli-kölcsönzők ugyanis nem a lakóhelyükön dolgoznak, de ennek ellenére az adójukat a lakóhelyük szerinti önkormányzat kapja vissza, a fejkvóta rendszernek megfelelően. Ha ezek a pénzek keletkezésük helyére, vagyis az üdülőhelyekre kerülnének vissza, mérsékelni lehetne belőlük a környezeti és társadalmi károkat. Nem is beszélve arról, hogy a fejlesztésekre, a reklámra, a propagandára is többet lehetne fordítani. Ezeket a problémákat a legé- rintettebbek, a polgármesterek és az önkormányzati képviselők országos fórumon vitatták meg. A budapesti tanácskozáson gyakorlati tanácsokat szeretnének adni a feszültségek enyhítésére, illetve a vendégközpontú környezet kialakítására.- Ha már a pénzhiányt említette: úgy tudom nemzetközi támogatási program is készült a turizmus megsegítésére . . .- Valóban, a Phare - amely kifejezetten Közép-Európa államainak nyújt különféle támogatásokat - felajánlotta anyagi segítségét a turizmus fejlesztéséhez is. Csakhogy a magyar kormányok az elmúlt öt évben egyszer sem éltek ezzel a lehetőséggel, s nem nyújtottak be pályázatot. Bánhegyi Zsuzsa I i
